Generációs jelek…

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, mások hatására,   azt majd utána,  könnyűnek gondolva, ne válj el. Gyere inkább a mindezt időben megelőzhető,

Különös oktatás, nevelés tréningemre el.

Julamami
Julamami vagyok, az online Világban, addig vándorolok, amíg azt nem érzem, megérkeztem, otthon vagyok.

Megigazítod a tanultak által a hozott tartásod, méltóságod, nem árthat neked abban, sem a lehetőségeid hiánya, sem a túlzó jó sorsod. Várlak szeretettel, kérj tőlem tájékoztatást a részletekre vonatkozóan. Írni, hívni tudsz

Ha önmagadhoz képest túl gyorsan haladsz,  a generációs határaidon túl, már nem te igazgatod a sorsodat.  Egy idő után, annak amit megteremtettél csak a kiszolgálója vagy.

S úgy nyújtsd a kezed,  ahogy az emberies teszi veled, ha arra még nem vagy képes, inkább tedd zsebre a kezeidet, mert jobb legyintéshez szokni, mint megalázó kezet fogni.

Mindannyian hozzuk a születésünkkel a tehetségünket, a lelkes, szíves, gondolkodó agyunkat.

Mind más és más fontos feladattal jöttünk, a szülőföldünkre.

Önmagunk tekintetében,  a szeretteinkért, generációsan is hozzuk a feladatainkat. Mindig a legmagasabb lélekrezgésű kapja meg a következő feladatot, azt, amivel ő elbír, mert ahhoz, a tudást is hozta.

Ezért gyakran van, hogy egy családon belül, a konfliktus nem enyhül azáltal, ha a még gyermekkorúnak tartott, az információt átadni,  a véleményét megfogalmazni igyekszik, de az övéiből is, fel még csak kevés fogja.

Bizony – bizony, azt tapasztalom,  s kérlek benneteket, ne vegyétek zokon a megfogalmazást.  “A gyerek csak kicsi nem hülye, van úgy, hogy tanulni is lehetne tőle. ”

Ezért kérlek hallgasd meg, figyelj mit is mondhat a gyermeked. Azokkal a füleidnek, szerinted néha, vagy gyakran sértő mondataival. Lehet, hogy segítséget kér tőled azzal, azt igyekszik, megmutatni éppen, hogy miben van többlete mint neked, az ő szülőjének…

Segítő ember lévén, gyakran tolmácsolok szülő és gyermek között, a gyermekek értik amit mondok, a szülők meg azt hallják megint amit a gyermekük, számukra olyan sértően kimondott, pedig csak, az  őt elfogadóan jól látó szülőt, kereste akkor benned.

Hiszen honnan kapná a segítséget, ha nem a szüleitől, segítsetek a gyermekeiteknek azzal, hogy megtanuljátok azt a nyelvet, amivel én értem őket és “Ők” értenek engemet.

Az őket oktató, nevelő, tanítóknak is adjátok ezzel,  a számukra segítő jelzéseket, hogy vállaljátok a saját szülői feladatotokért a felelősséget, mert az összeadott jó, az használhatóan a helyére igazítható és mindenkin segíthet.

Emberi nyelvnek neveztem el azt, amivel oktatok, amikor a Különös oktatás, nevelés tréninget vezetem.

2016.02.21.

Nézz szét, látod milyen szép, saját teremtményed, hát neked is ez lesz a jövőképed.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd is megveregethesse a vállad.

Az vagy amit megteremtesz, hiszen te magad is belehelyezkedsz, magad köré építed, s ha váltani szeretnél, egykönnyen onnan nem szabadulsz el, hiszen az már te magad is vagy, belőled is van.

S mond, hogy magyarázod majd a sarjaidnak, ha kérdeznek, mit miért tettél, miért másokra építkeztél, miért mások szerint éltél, s rá amikor nagyon szerette volna, hogy meghalljad amit mondani szeretne, nem is figyeltél.

Bizony fogalmazok úgy is, amikor a generációs jeléről beszélek az engemet azért megtisztelő embernek, hogy hála Isten megjött már a sorsodhoz neked is az eszed.

Az azt is jelenti, hogy megértette azt, amit a sorsa számára mutat, nem mások szerint, mások tanácsai által dönt, hanem, lélekből, szívből, ésszel kontrollálva teszi azt, ami számára adhatja a következő napokat, a holnapját, a jövőképét majd.

Amit nagyon szeretnél elérni és megteszel érte szinte mindent, hogy az akaratod szerint legyen, s nem engeded hatni rád a lelked, szíved, gondolkodó eszed sem.

Mert a tanácsot adónak annyira hiszel, hogy már azt sem tudod, hogy fölötted van-e még az Isten, hiszen egészen más dolgok által haladtál olyan gyorsan oda.

Ahonnan nincs már se előre, se sehova, megérkeztél oda ahova ő mondta, csak akkor sem figyeltél alaposan oda, amikor azt neked mondta.

Oda jutottál, ahova mindannyian akik addig, a járható útról letérve, tévúton jártak, s ahol azóta már, megtanulják kimondani azt, hogy bocsánat.

S boldogok, ha ott,  azt megértő fülekre találnak, ha időben van még az,  s észreveszik egyáltalán őket még, s tehetnek az addig lenézettekért, semmibe vettekért, a tovatűnő, szinte elérhetetlen, megbocsátásukért.

Hát bizony nehéz lesz visszatalálnod ép lélekkel majd, mert nem lesz senki sem, aki mutatja a visszautat, hiszen általad mindenki aki addig érted rajongott, túlságosan előreszaladt, s onnan nézik végig majd, a kínlódásodat, ahogy lefele haladsz.

Hiszen abban közösködni, amibe jutottál már nem akarnak, jól meghúznák inkább magukat, most éppen aktuálisan, másoknak adják,  a könnyű kontrollálhatatlan tanácsaikat…

Hahó, hahó, kérlek benneteket, az adott szavatokra ügyeljetek, ki ne üresedjenek az adott szavak, mert milyen minta leszel a gyermekednek, s tőle később mit várhatsz, amikor azt mondja majd, hogy te is így csináltad, éppen tőled látta azt.

S elgondolkodsz akkor talán majd, mit nem csináltál meg magadért, a saját sorsodért, a szeretteidért.

S rájössz, de jó lett volna megtanulnod azt, amit a születésedkor nem hoztál, s egész életedben halogattál, pedig ha megtanulod, mit jelent számodra a generációs határod,  beérted volna azzal, amit az Isten adott. Nem hittél volna, olyannak, aki csak a szépet, jót, könnyű utat, mutatta meg, neked ahhoz, hogy  gyorsan haladhass.

Nem beszélt semmi olyanról, hogy a tapasztalás adja az életed ízét, a saját életritmusod, a számodra ép lélekkel elérhető, maradandó jót.

S, hogy a legfontosabb legyen a jó érzés benned, el ne hagyjad, meg ne tagadjad, a saját magad által megteremtetted, s tarts ki a nehézben is, a szeretteid, tiszteltjeid mellett, attól is emberesedsz.

Szeretettel: Julamami

2016.02.20.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, mások felelőtlen tanácsaira hagyatkozva, alapos önkontroll nélkül ne válj el.

Nehezen veszik tudomásul az emberek, különösen ők,  akik gyermekkorukban nem láttak az alázat gyakorlásához jó, működő mintát.

Bizony nehéz helyzetbe kerülhetnek lelkileg, ha egyszer csak szükség lenne az alázatra ahhoz, hogy egy őket fékező élethelyzetet is, lelki sérülés nélkül átvigyenek.

Különös oktatás, nevelés, védjegyet kapta.

Az általam lerajzolt oktatási forma amit alkalmazok,

most már 2 X 10 órában is,

hogy közte legyen egy kis idő a gyakorlatban is megpróbálni ennek a tudásanyagnak a hatását a saját hétköznapi életükben.

22 év telt el, ebből a fele, a számomra elérhető legmagasabb sikereimben.

A másik fele tele fékekkel, megalázó helyzet halmazokkal,  az volt a szerencsém, hogy akkor már a megelőzésben történő hivatásom gyakorlása közben, hozzá erősödtem a nehéz élethez lelkileg.

A fokozatosság ismeretével, elbírtam az egyre nagyobb terheket,  az egyre kisebb lehetőségeimben elviselni is megtanultam.

Higgyétek el, minden apró szösszenetét, átélve tapasztaltam meg, nem mondvacsinált, hanem a gyakorlati tapasztalataim során, a különbözőségek sokaságának hasznosságát is felismertem.

S voltam bátor megismerni még és még, naprakészen a hétköznapok sűrűjében, akkor is ha csak az online Világ által értek a hatások éppen, mert személyesen nem jött, az összefüggésében látásom miatt senki sem.

Ott kint az online Világban, ugyanazokat a hatásokat éltem át az emberekkel, mintha itt ültek volna velem szemben.  Vagyis azok a hatások ahol ők éltek éppen, rajtam is átmentek rezgésben, s ki sem tettem a lábam mégis olyan volt, mintha egy kicsit ott is élhetnék.

Akkor jutott eszembe ez, otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.

Azt is át kellett élnem ebben a helyzetemben is, hogy mennyire pici porszem egy ember a Világban,  ha a saját Hazája nem vállalja a létezését fel.

Hiába, hogy a, julamami védjegy,  akinek megtetszett vitte, csak közölte velem egy email által, hogy azután, az ő óriás webáruházának az is kell, nem egyeztem bele, mégis látom az interneten az email címében.

Nincs kinek panaszkodnom ez ügyben sem, hiába igyekeztem kérni azokat a szolgáltatókat, akiket gondoltam, hogy meghallgatnak, nem kaptam megnyugtató választ sehonnan sem. Azt mondták hosszú évekig, hogy gödörben van a házunk és azért szakadnak meg a bejövő hívások, vagy nem is jönnek be, sokszor az sms sem, vagy hirtelen foglaltra váltott,, vagy foglalt hangot adott évekig,  panaszkodtak sokan.

Túl vagyok azon is, amikor azt mondták azzal tudnak segíteni, hogy a mobiltelefonomhoz, adnak egy antennát a házra és 4 méter zsinórt, hogy mozgásban tudjak lenni a készülékkel.

Tudomásul kellett vennem, olyan kicsinyke a létem, hogy nem érdeke az senkinek sem,  hogy van egy emberies, segítő ember, a Hazájában Pakson élve, megmaradt itt, s közben jöttek hozzá így is.

Mert nem hitték el a sok rosszat, amit a nem jó szándékú emberek, megújítva, megspékelve ezzel – azzal,  szinte állandóan ártva pletykáltak.

Nem vették észre azt sem, hogy nem hiába írja a Web-tenyérbe, nap mint nap,  a reggeli gondolatait. 46 országból keresik fel és olvassák az érdeklődők. Úgy 150.000 ember által látogatott Web-tenyér blogot, nap mint nap a gondolataiért keresik,  nem volt fontos senkinek sem, hogy azon legyen az legalább megmaradjon.

Mivel vannak hála Isten, sokan jó emberek a Világban, nekem meg a 22 tapasztaló évem, hát megkaptam megint, s elfogadtam, áldja meg az Isten, a rálátással bíró, segítségemre lévő emberiest.

Most viszont úgy kaptam a segítséget, hogy kipróbálhattam magamat, hogy képes vagyok-e megcsinálni, a magam ízlése szerint, számomra kezelhetőnek a Web-tenyeret.

Nagy gondolat volt felőle, valami más módon feléleszteni az agyamat, hogy újra örüljek, mennyien tisztelnek meg, s olvassák, naponta el, a magam készítette helyet az írásaimnak.

Bátortalankodtam, amíg rá nem jöttem arra, hogyha mellé klikkelek, akkor onnan, hogyan hozom magamat megint olyan helyzetbe, hogy ne rontsam el úgy, hogy korrigálni már nem lehet.

Bátorság próba volt ez nekem 64 évesen, hogy neki – neki veselkedjek,  biztatgatva magamat, hogy ezt is meg tudod csinálni Julamami.

Eddig is megcsináltad egyedül azt amit nap mint nap szükségesnek éreztél, amit a hivatásodban elértél, amikor szükségét érezted, megpihentél, gondolkodtál, segítséget ritkán kértél, mert megtanultad a “kisemberségedben”, hogy ott megalázóak lesznek ám, bizonyos helyzetek a fontosak.

Ott, azokban a ranggal járó, sorsokat eldöntő helyzetekben,  azok az emberek, akik elhiszik magukról, hogy másoknál különbek, bizony csak ritkán élték meg, a saját életükben, az alázat gyakorlásával járó, fokozatosságot, mint jellemet erősítőt.

A hirtelen váltások, a nem abban tehetségeseknek, nem tudom mi ad ott, ahhoz elég lelkierőt, én a saját magunkból meríthető ismerem, így is oktatom.

Tudnak-e magukból meríteni még és még, vagy másoktól kapják a lelkesítőt, mint sajátjuknak látszó, esetleges, rövidtávú, lelkes, szíves, gondolkodó erőt, az ugyanoda szaladgálva, újra és  újratölthetőt.

S örültem annak is, hogy nahát, hát ezt így is lehet, hogy átláthatom, hogy a kattintásom következtében úgy, meg amúgy is a saját szájam ízére, igazgatni is lehet.

Hát biztosan másoknak ez egy apró dolog csak, nekem jó érzés a lelkemben, szívemben, agyamban, hogy megcsináltad Julianna, él a Web-tenyér, életet lehelhettél bele, megint magadért is tettél, hogy másokért is képes legyél.

Átélhettem a sikerhez vezető fázisokat újra, a semmiből valamit megteremteni, amit egyedül, biztató emberi szó, meg érthető sablon nélkül, még én magam is halogattam, szükség volt arra, ahogy kihallottam az emberies jóérzést a szavakból.

Talán mások is hasonlókat hallanak ki az oktató, más megközelítésből is ránevelő, sorsszerűséget megláttató, generációs határaikat felismerni tanító szavaimból.

2016.02.19.

A tükrödet össze is törheted, a belső tükröd úgy is megmarad neked,

hiszen az ember belső, lelkes, szíves, eszes kontrollal született.

Ne félj megtapasztalni, nem ártva, nem bántva, számodra építő, szépítő dolgokat, amit a sorsod odatett neked, az mind érted szól.

Jobb azt idejében megélned, mintha halogatva megvárod azt amikor még, nem kell sanyargatod lelkileg miatta magad, mert akkor is újra oda fogja tenni neked, hogy a megélésével feloldani azért, még időben legyél képes.

Mindenki másképp rezeg, ha van egy középpont amihez képest, hát ki így ki meg amúgy, érzi jól magát a bőrében, mert neki is azt jelenti a lassúban, mint másnak, csak ugyanazt érezni a gyorsban.

Ezért ne várjatok egymástól, hogy ugyanazt érezze, ugyanazt egye, ugyanúgy döntsön mint te, hiszen más az életritmusa, mást gondol ki az agya, mástól szenved a lelke, s más ritmust ad a szíve.

Amikor megfogantunk rögzíteni kezdjük a saját megéléseinket,

mindent ami fontos lehet nekünk az életünkben, rávetül a sorsunkra, mint megoldandó feladat.

Apai vagy anyai ágon hozzuk a feladatainkat, mint törleszteni valónkat, de az még nem jelenti azt, hogy mindenáron és azonnal.

Mindennek megvan a maga ideje, helye, sorszerűsége, ha nagyon elkapna a hév, hogy mindent oda és azonnal, hát másban leszel hátráltatva majd.  Éppen akkor amikor a  legjobb pillanatodat várod, jön elő megint a halogatott feladatod.

Mert benned is harmónia van, mint mindenkiben, ha attól eltérően élsz, kapod az ismétlésekhez a lehetőségeidet, hogy vedd észre még időben, hogy korrigálni is neked kell.

Senki más az életedet nem élheti helyetted, mindent rögzít a megfelelő sejted, hogy segítsen téged, emlékeztessen, van valami, amit rendbe kellene még tenned.

Ha időben megtanulod kimondani, hogy bocsánat, akkor gyakran fogja elhagyni az a szádat, mert pontosan tudja majd az intelligens agyad, mikor van az a pillanat, amikor az a leghatásosabb, s elrendezi, az addig elkövetett hibás mondatodat.

Nem élheti meg helyetted senki sem a saját sorsodat, neked kell megélned, a fontos törleszteni valókat átélned, hogy felismerje az adott pillanatban a sejted, hogy na akkor most megtetted magadért, hogy azzal tegyél a sarjaidért, nem ment tovább több generáción át.

Általában nem adják ezeket a sorszerű megéléseket ingyen, csak úgy, sok – sok lelki szenvedéssel járhatnak. de nem tudom az emberek honnan veszik, hogy nekik minden csak úgy megjárhat, már bocsánat.

Figyelj, ha a lelked jelez, hogy nem jól van ez,  ne hagyd addig üresedni a lelked, amíg már korrigálni lehetetlen lesz, mert rögzítette véglegesen, beépült a lelkedbe. Szinte,  eggyé vált veled, pedig nem is volt a sorsodban feladatként benne, akkor meg, fölöslegesen, minek terhelted magadat vele.

No akkor majd a következő generáció azon tagja, aki a feladatokhoz a legmagasabb lélekrezgéssel bír, megkapja, nem éppen ajándék érzete lesz tőle, s neki kell törlesztenie, pedig nem is vétett a sorsa ellen semmit sem.

Sokféle rálátásom lett a 22 tapasztaló év ide tette ezeket,  jó lenne, ha az emberek, tisztában lennének a saját generációs jeleikkel, generációs határaikkal, generációs feladataikkal, mert akkor nem vennék annyira zokon.

Ha egy – egy féket kapnak a megszokott életritmusukból ki kell lépjenek, hogy elsimítsák azt, amit az akitől megkapták nem éppen szerethető ajándéknak, rájuk vetült azzal, amit nem csinált meg idejében azon elődjük,  akinek dolga lett volna, akkor régen azzal.

A ismétlés nem visz senkit előre, de gyakran bölccsé  lesznek tőle, hiszen elviszi őket az a feladatuk kezdetére, mint az újrakezdés lehetőségére.

Néha a legmélyére, hogy azután a lelkükből kitakarítva azokat a nehezékeket, tovább is  léphessenek és új felszabadult, megfelelő minőségű életet élhessenek.

Különös oktatás, nevelés, védjegyes tréning, azoknak akik már tudják, hogy két oldaluk van, s ha a hozott feladatuk elfogyott, még mielőtt kiüresednének, megtanulják a következő feladatukhoz azt, ami attól kezdve már mindkét oldalukra hat.

A saját tudásukhoz társul az új, számukra addig tagadott ismeretanyag, stabilabban lépkednek, az új élethelyzeteiket már átlátják. Megérzik, kihallják azt, amit jól teszik, ha elkerülnek, mert nincs és nem is lenne soha dolguk vele, hiszen visszakerültek már a saját, jól ismert, de kibővített életrezgésükbe.

Julamami tisztelettel.

 

2016.02.18.

Azon gondolkodom, hogy mennyit kell sírnia egy embernek, hogy egészséges maradjon a lelke, szíve, gondolkodó agya.

S ki találhatta ki, hogy ha nem sír fel az újszülött, akkor jól megcsapkodják, hogy örülhessenek neki, hála Isten, felsírt végre.

Miért is ne használhatna, egy kellemes, vagy kellemetlen dallam, egyre erősebb, de emberies rezgésre hangolva, hogy elérje a megfelelő életjeleket vele. Vagy miért ne lehetne, megfelelő hozzáértéssel, kihozni a megbizonyosodást arról, hogy életképes a levegővételre.

Ki találhatta ki, hogy a sírást mindenképpen el kell érni, mert csak akkor lehet, megnyugodni, hogy életképes az érkező. Miért a sírás az első hang, amit elérnek nála, miért nem a nevetést igyekeznek, kihozni belőle.

Van aki arra visszaemlékezve sír talán egész életében, csak meg ne verjék mindenért, amit ők nem értenek még, csak védekezik, jelezve a sírással, hogy  ő is itt él.

S mi van akkor, ha ez megszokottá válik és komolyan veszik, hogy addig minden rendben, amíg sírni tud az ember.

S ha simán sírt fel és nem kellett eltángálni azért, hogy azt minden hozzáértő megnyugtatásul megtegye, akkor hogyan veszik észre, hogy elérkezett a síráshatáráig egy ember.

Nem mindenkinek ugyanaz a sírás küszöb jelzi a lelkében, szívében, gondolkodó agyában, mi van akkor, ha nem tud sírni. Lehet, hogy olyan tágra sikerült a neveltetése által a határa, amit el kellett bírnia, vagy észre sem veszi és átcsúszott az önmagának ártóba.

Van- e annak mérője, hol áll rajta a mérce, hogy ki mennyit bír el, akiknek tudnia kellene most, tudják-e.

Van-e olyan, mekkora a kilengése a mutatónak arra, hogy mennyivel terhelhető, egyáltalán az ember. Kitaláltak-e már helyette valami mást, lehet, hogy már nem is az embert tartják a legfejlettebbnek, csak még nem tudunk róla.

Hol van annak a kiszámított, lemért, kikísérletezett határa, hogy mikor milyen hatásokra, mennyit kell elbírnia. S azt, minek alapján állítják össze, s aki annyit nem bír el, azzal mi lesz, arra majd rámondanak egy, arra alkalmazott szavat, s azzal el van intézve, annyi volt csak.

S miért nincsenek újraszámolva azok, aminek alapján régen megállapították, hogy ki számít így, egészségesnek, ki meg már nem mondható annak, de nem beteg, csak valami hatás által /neveltetés/ , elvárásos terhelés által, többet bír el másoknál.

Van-e egy alapdolog, amihez hasonlítják, viszonyítják, hogy a lelke, szíve, gondolkodó agya, szerint, tanulhat-e tovább, vagy ha van rá pénze, akkor is vezetőnek tanul, ha az emberies alapdolgok sincsenek meg benne.

Van-e benne alázat a feladatához, vagy lemegy-e csak a szintje alá, hogy elérje azt a küszöböt, ahol emberiesnek mutatja magát, s azután, abban a mondvacsinált, földet nem érintő lebegésben, azt csinál amit akar, mert nem mer attól fogva, tükröt tartani neki, senki már, akkora nagy az batár.

Mi az aminek alapján eldöntik, ki alkalmas erre, vagy arra, az emberies megnyilvánulása számít-e, akkor, ha vezetőt akarnak csinálni belőle.

Vagy csak az akarata érvényre juttatása módjának,  alapján döntik el, vagy menyi a hasonló beállítottságú ember összeadott akaratereje, akik őt akarják,  a csak nekik jó szerepre.

Sokféle ember él itt e Hazánkban, itt éltek az őseink is, szépen szívesen, színesen is egymás mellett, megadva egymásnak a tiszteletet.

Különböző kultúrában élve sem erőltették rá a többiekre magukat, jól megvoltak, attól lett szép színes, szíves, lelkes ez a Haza, hogy mindenki jól érezhette magát benne.

Ki éppen miből tartotta el magát, ki mit tett hozzá a Hazájához, azzal erősítette a Haza lelkét, amivel ő tudta, szépítette, építette, jól megvoltunk benne.

Azt fontos lenne tudni, mielőtt valakit kiemelne, hogy azon felül amit akar, a többiek vezetésére is képes-e, van- e ahhoz embersége. S hány ember vezetésére van tehetsége, esetleg az elegendő többlet-e, alkalmas-e azzal a tehetséggel, a  sokaság vezetésére is alkalmas-e.

Ha elég korán megmutatja egy ember, hogy nem csak önmagáért él, akkor ha ugyanezek a többletek nincsenek meg azokban akik eldöntik, akkor a vezetésre született emberekkel mi lesz. Legalább ott van-e hozzáértő jelzőként, átlátó, kihalló, megérző erre.

Ki dönti el, hogy a sok többlettel születettekkel, intelligensekkel mi lesz, vagy ha nem is látták meg bennük azt, hogy a Hazája, a Világ hasznára születtek ők, ki, hogyan dönti el, hogy velük a fejlődésük közben mi lesz.

Megmaradhatnak-e bennük azok a hozott többletek, vagy kinevelődnek belőlük, ha arra alkalmazva, erős hatások lesznek.

Tud-e valaki is róluk, vagy elintézték egyszerűen azzal, hogy köréjük raktak ötször, tízszer annyi embert, akik eltérően, különbözőknek születtek, adtak nekik könnyen jött lehetőségeket. Láthatóan nyüzsögjenek,  ne legyenek láthatók, a gyöngyszeműek egyáltalán.

Reménykedtek, hogy észrevétlenül, lassan, majd csak elkopnak,  akkor nem kell törődni a különlegesekkel, hiszen akinek törődniük kellene vele, ahhoz egyáltalán nem értenek.

Jelzem, egyre több intelligens született le, velük csak az intelligensen is emberiesek tudnak jól boldogulni, nem könnyű feladat, abban biztosak lehetnek, de a lehető legszebb, ami a földön lehetséges.

Vannak akik azért hozták az emberies többletüket, hogy a többieknek jó minták legyenek, mert ők meglátják a lényeget,  azt is, hogy ki miben lehetne a legjobb, kinek mit lenne érdemes még fejlesztenie magában.

Ki meg, csinálja azt, amihez a legjobban tud nyúlni, alkotásért a két keze, ki meg arról lehetne híres, hogy mindezeket jól megszervezve, óriási, kezelhetetlen hátránya, senkinek se lehessen.

Van, hogy mondom, emberhez ne nyúljon, odáig ne bátorkodjon, inkább vésővel,  különböző eszközökkel alkosson, mert ő abban lehetne a legjobb, füleljen, figyeljen, hogy tanuljon másoktól.

Ha még a legnagyobb érték az ember,  vagy, az is lehet, hogy esetleg, csak tudomásunk nincs róla, hogy át lettünk egy alacsonyabb kategóriába sorolva.

Akkor azokat szólítanám meg, akik úgy intézik mindezeket, hogy esetleg teljesen másban igen jól szerepelhetnének, mert nem erre, egészen másra születtek.

Kérem szépen, ha lehet, ha szabad, nem tudom én megjegyezni azt a sokat, nem arra használom a lelkem, szívem, agyam, meg talán úgy is, még sokszor változik az majd.

Lehetne, hogy tudjunk róla, mondják ki felelősen, még időben, hogy ne küzdjél ember, mert úgy döntöttek feletted, hogy te nem érhetsz el úgysem, semmit sem.

Annyit talán még, hogy merre menjünk, a Világban hova széledjünk, ahol a tehetségeseket nem veszik rossz néven, ahol a megérdemelt minőségű életünket, megteremthetjük még magunknak.

A megélhetésünk megteremtése alapján,  vagyunk gondolom, próbálkozó kisemberek nem kevesen, vállalkozóknak hívnak bennünket.  Önmagunkat tartjuk el, s bizony, ha késünk ott abban a hozzánk képest, szűkre szabott időben, ahol elvárják a teljesítésünket.

Ahonnan nem kaptunk lehetőséget egy aprót sem, pont ott, blokkolják az életünket, mert úgy utasították őket, azzal bizony bennünket teljesen el is lehetetlenítenek.

Egyszer már átéltem, nem kívánom senkinek sem, egy döntéssel felettem, megállt minden, hiszen, én itt az interneten is szolgáltatok, azzal is keresem a megélhetésem.

Kitaláltam, megcsináltam magamnak, s volt mindig hozzá egy emberies segítségem, akinek én is valamikor, emberiesen segítettem. mert vállalkozóként, most emelkedett a nyugdíjam, 40.500.- Forintra.

Ne vegyék zokon, ha nem panaszként,  inkább, emberies tartásosként mondom, 36 év és néhány hónap amit igazolni tudtam, pedig úgy éreztem, hogy dolgoztam egész életemben.  Na persze a három gyermekkel járó = nem munkával töltött/ , otthonlétem is, hozzáadott idő is lehetne, ha így is gondolnának azok, akik döntenek ebben.

Tartás, méltóság a saját életemet úgy végigvinni, hogy jól érezzem magamat a bőrömben akkor is, amikor elértem azt az életminőséget, amit a saját Hazámban és önmagamért is teremtettem, jót és szépet.

Egyedül születtem, magamat neveltem, s iskoláztattam abban ami érdekelt és számomra is adott lehetett. Azon igyekeztem, hogy soha ne ártsak, ha lehet segítsek, de ne legyek kiszolgáltatva senkinek.  Ugye nem gondolják, hogy feladom azt, az emberi tartásomat amit magamnak csináltam, a sok tapasztalás, átélés, kínlódás, mind – mind beleült a lelkembe, a hasznomra lett.

Gondolom, ez is hozzájárult, ahhoz, hogy segítő ember lettem, mert azt tudom már, hogy arra születtem. Ha fölösleges lenne az, amit tudok, akkor nem tisztelnének meg a hasonlóan gondolkodó és élő emberek, a tanácsaimért nagyon messziről is engemet.

Ki ezt, ki meg azt hozta, mint többletet, ki így nevelődött, ki meg felnevelte önmagát, s megcsinálta a sorsát, ne nehezítsétek a sorsunkat legalább.

Nem vállal fel a tudásommal a feltalált, Különös oktatás, nevelés, védjegyes tréningemmel a saját Hazám. Úgy csinálnak, mintha nem is léteznék, s helyettem ki tudja kik nem osztják,  tudáshiányosan azt, ami mellé viszi az embereket, újra és megint, ugyanazok járnak körbe.

Nem várunk mást, mint a nekünk megjáró szépet és jót, a lehetőséget itt a saját Hazánkban, hogy megnyugtató legyen az, a lelkünkben, szívünkben, gondolkodó agyunkban, hogy megélhetjük a saját sorsunkat, nekünk járó jó minőségben.

A Hazaértem, itthon vagyok érzése is, megjár nekünk, mert érte is tettünk. A sorsunkkal körbeérve, adjuk a lehetőséget, a követhető életszerű mintákat. A generációs határainkra a rálátást megmutatjuk, a sarjainknak s a többieknek, akik arra már elég érettek, megtanítjuk a saját sorsukban a jó és rossz döntéseik, megelőzésben használt jeleit.

S talán nem azon kellene törjék a fejüket, hogy korholják azokat, akik nem érzik érettnek még az anyaságukhoz magukat, akik hisznek abban, hogy a gyermekeknek meg is járhatnának a megfelelő életkörülmények. S a lakhatási körülmények is megfelelően adottak legyenek ahhoz, hogy jó minőségű, lelki kapcsolatban foganjanak meg a gyermekek.

A szülők kapcsolatának biztonságot adó szeretete, ha már előcsalogatták őket, anyaként és apaként is érezhessék a hétköznapokban és ünnepeken is őket, összetartozó családként élhessenek .

Ezt pótolni semmi mással nem lehet, a bizalom ehhez az alap, a tisztelet és a szeretet, az összetartozás érzése, hogy ne esetleges kapcsolatokba, szülessenek a gyermekek le.

Miről beszél, ha nem életszerű amiről beszél,  megbecsülni azt amit lehet, ami már jó mintát adott,  rangjára emelni azt, ami tényleg élhetően jó mintát mutat.

Akiknek nem a pénz volt az életükben a motiváció, megelégedtek azzal, amit éppen megteremthettek, bíztak abban, hogy nem csapják be őket. Így most, az elérhető egyszerűségben is,  a nagyszerűeknek is élhető teret, életminőségük kialakításához a lehetőséget, akiknek az a dolga, hát  adja meg.

Hiszen ők amíg élnek életszerűen mintát adnak,  a semmiből is teremtenek, persze nem pénz hegyeket, hanem emberséges élhető életet.

Talán meg lehetne tanulni azt is, hogy őket a pénz helyett, mi mozgatja, mitől van nekik így is tartása, s a nagy pénzt birtoklóknak, mitől maradt meg az emberi méltósága.

Tudom vannak akik szégyenlenék ezt kimondani, leírni, nem az én szégyenem ez, nyugodtan elhiheti mindenki, aki attól szorong, hogy megtudják, hogy kell élnie neki.

Ahhoz képest amit ebbe a szeretett Hazánkba, szépet és jót beletett, ide megteremtett, mert reménykedett abban  is, hogy öregségére, annak megfelelően jó élete lesz.

22. éve gyakorlom a hivatásomat a megelőzés lett az, könnyű volt engemet besorolni a “jósnő” kategóriába, pedig az sosem voltam, annyi csupán a gond ezzel, hogy így, hiába van ebből nemzetközi diplomám, s tanultam meg hozzá, amit a tehetségemmel nem hoztam.

Nem létezik semmi módon, nem vállalja fel senki sem, hogy beengedjen az oktatásba valahogyan, azzal az általam megtalált, feltalált, lerajzolt, védjegyes oktatási anyaggal.

Amit jó lenne, elsősorban az intelligenseknek ismernie, hogy ne vesszenek el, a mondvacsinált förgetegben, hogy kapaszkodhassanak inkább, az Isten adta,  sorsukat is formálható tehetségükbe bele, mint keserednének neki a semminek.

Igen ma így ébresztettek a gondolataim fel, tele van a szemem könnyel, majd kisírom magamat, az én dolgom, más dolgom most úgy sincsen.

Miközben a sok – sok ember meg attól kallódik, hogy nincs aki átlátni segítse őket, hogy ne vesszenek el, ebben a felfordult förgetegben…

Még időben észrevegyék, ők sem születtek intelligensként fölöslegesnek, sőt a többiek segítésére és azzal a saját  hasznukra, a sorsukat formálni születtek, hogy jó működőképes minták lehessenek.

Persze érzem, hogy megint beleszaladtam abba, hogy bocsánatot kérni nem ártana, hát megteszem, nem idegen az tőlem, benne van a hétköznapi és ünnepi életemben.

Három a magyar igazság mondják gyakran, én most bocsánatot háromszor kérek, nem vagyok ellensége másnak sem, de önmagamnak sem, emberiesnek születtem és nem kopott ki belőlem.

Bocsánatot kérek, bocsánatot kérek, bocsánatot kérek.

Nektek meg jó szerencsét emberek,  áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket.  A tiszta, igaz szóra figyeljetek, ki ne kopjanak az érzéseitek, el ne csüggedjetek, mielőtt kibontakozhatnátok, a saját sorsotokhoz tartsátok magatok.

S nagyon fontos, hogy nem ártok, nem bántok, de magamra is vigyázok.  Ismerd meg a generációs határaidat, hogy a nehezet is nem csak kibírjad, inkább a saját emberies, lelkes, szíves, gondolkodó szinted emelésére is fordíthasd.

Szeretettel: Julamami

2016.02.17.

Amikor már érted, hogy minden egy tőről ered, apró fontos porszemek vagyunk mindannyian, nem fontosabb, senki a másiknál. Ha egy porszem elmozdul, a hegy is leomolhat, ne árts, ne bánts, de magadra is vigyázz, téged sem pótolhat senki más.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt is lehet,  pedig az élet maga a tapasztalható lehetőségek, attól fejlődik egészségesen, minden lélek.

Hidd el az igazi érték benned van ember, ne csábítson el a hirtelen jövő, megcsillanó értéktelen.  Az intelligens embereket, gyakran nézik a fontoskodók hülyéknek.  S  van amikor ők hagyják is ezt, nem szólnak, nem akarják megbántani még azzal sem, hogy  látszik, ami látható, a tekinteten átható már, az igaz való, hahó, hahó.

Mert még nem értenék meg, zokon vennék és fölösleges vitás helyzeteket generálnának.

Azzal, hogy számolsz el, hogy lefoglalod a kijelöltet, hogy ne lehessen jelen ott, ahol róla, nem méltóan beszélnek, mond, azt te minek nevezed.

Vagy rászervezel akkor mást, amikor neki éppen kiemelkedő lehetősége lenne azzal, hogy megmutathassa önmagát.

Vagy olyan elvárásaid vannak a többiek fele, amit te, önmagadra nézve nem érvényesítesz,  nem tartasz be, mond akkor, mihez és milyen minta vagy te.

Amikor becsapni készülsz a másikat, mert azt gondolod, hogy ő nem érzékeli azt, gondolkodj el, az Isten mindenben, mindenhez egyensúlyt teremtett. Nem számolt azzal, hogy az emberek a mások kiváltságait is birtokolni szeretnék majd, sőt természetesnek veszik, hogy elbirtokolják.

S annyira kényelmesek lesznek, hogy learatják a mások babérjait,  fontoskodva, állandó versenyhelyzetet teremtenek, így a saját életritmusuktól eltérve, mindenből, kibillenve, tényleg azt érzik mindent lehet.

Azután amikor már mindent mások által értek el, jól bele is jöttek. Ráálltak a cél előtti helyzetekre,  meglátva a tehetségesek cél előtti pillanatait.

Belerakták, a saját, a tiszta úttól eltérő, romlottságuk első lépéseit tükröző,  jól kiagyalt fékeiket.

S önmagukat tolták be a célba,  a cél előtt, az arra érdemeset ” félrekotorva” rárakták egy, hatalmas reklámhordozóra, azzal, már nem egyedül lett,  hanem a számok világába süppedt. Így süllyesztőbe tolták azt, aki elérte a saját munkájával, tehetségével a tisztességes sikerét,  úgy került a közös katyvaszba, mintha nem is létezett volna.

Amit nem te teremtettél, nem a tied, nem előre, befele fordul attól a lelked, akkor sem,  ha túl sokszor csinálod meg, ezeket, a másik sikereit tönkretevő,  nem általad elért, de learatott, “álsikereidet”.

Lehet, hogy a gyakorisága által, már fellazult benned, a lelked,szíved, gondolkodó agyad adta kontrollod. Hát nem irigylésre méltó lehet az, amivel a hirtelen jött, a mások helyett learatott, szálkahalmazok, szétforgácsolják az addig még létező jellemedet.

Én már tapasztaltan tudom, hogy mindenki hozott, amikor megszületett tehetséget,  mindenki csak egy, nem csapatostól születtünk meg.  Ha a tiszteletet amit szintén hoztunk a születésünkkel, betartanák az emberek, az azt is jelentené, hogy az egészséges, levegővételhez szükséges, távolságok  is megmaradnának az emberek között.

Ha azt ami nem a tied a másiktól elveszed, s te szeretnél nevesedni helyette, mert olyan információval rendelkezel, amivel ő nem, az nyomja majd a lelkiismeretedet egész életében. Ha belebújsz valakinek a neve mögé, s ő végigcsinál valami olyat, ami neki hozná a sikert, a megérdemelt pénzt, mert megdolgozott érte, s te tudod mindezt, s mégis visszaélsz azzal, hogy neki arról információja nincsen.

Hát csak sajnálni lehet téged, mert kihasználtál valakit, becsaptál, hiányt okoztál s azzal megloptad lelkileg önmagadat is. Hiszen, úgy tettél, mintha  te dolgoztál volna meg érte, miközben csak kihasználni voltál képes kitűnően.

Mond, te azt, hogy nevezed, s önmagaddal, hogyan számolsz el, amikor majd mindennap megszólít a lelkiismereted, hogy az nem a te sikered, nem a te pénzed, mert nem a te fejedből pattant ki, csak az információ volt hozzá a tied.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy vihessen belőle kimenőben. Jó minta akkor vagy,  ha olyan is vagy, mint amit a kirakatodba, mások számára láthatóvá téve beleraksz.

Mit mondasz akkor, ha lekopik az álca, s ott állsz majd, a saját mondvacsinált, hamis halmazaidban térdig állva, s letérdelni sem tudsz a felhalmozott túlzásodtól.

Pedig az nagyon jól jönnek neked, az imához akkor, hogy megmenthesd a lelkedet, még időben legyen.  Hát figyelj amikor a lelked, szíved, gondolkodó agyad jelez, az idő az Isten kezében van, megkapod mindenhez a saját idődben azt.

S még az is érted szól majd, egy utolsó próbálkozás is, hátha megérted, ha rád mordulna erősen, a lelkiismereted, hát örülj akkor neki, mert még önmagadtól is megmenthet, s időben lesz még az. Julamami szeretettel.

2016.02.16.

Az érzéseid benned, a lelkedben, szívedben, gondolkodó agyadban, érted jelzik amit jeleznek. Megszólít a pulzálásával, először csak finoman a lelked, hogy hahó, itt vagyok, figyelj rám kérlek.

S te egy idő után észreveszed, hogy az valamit jelenthet neked, legközelebb már figyelsz rá, Amikor újra jelez valami miatt, amikor később rájössz, hogy igen fontos jelzés lett volna az előző is, a számodra. Lassan rájössz érted szól az is, hogy figyelned kellene arra is.

Azután amikor már arra figyelve élsz, egyszer csak megint lesz egy érzésed, hogy a szíved közel van a lelkedhez. S időnként már átrezeg pulzálva a lelked, adja az impulzusokat a szívednek, hogy legyünk ketten együtt szolgáljuk önmagunkat. Hiszen egy a lelkes, szíves ember velünk,  akiben érezhetünk, aki éltet bennünket, az emberies, aki nem árt, önmagának sem.

S amikor már rájössz a sok impulzus, az erre, meg arra utaló érzések által, hogy mindezek a jelzések, a lelkedben, szívedben, érted szólnak, hiszen ott rezegnek benned és nem idegenek tőled, hát jobban figyelsz rájuk.

Egyszer – egyszer, már túláradókká lesznek, megpróbálnak jó alaposan tégedet,  hogy a dolgaidat szerintük éljed meg.  S te  még óvatos vagy, nem mered, rámondani, hogy igen, hiszen azt érzed, el is uralhatnának téged.

Annyi mindent hallottál már, hogy vannak akiket elvittek az érzelmeik, meg elszálltakká váltak, látszik rajtuk, hogy nem a földön járnak, várod a jelet te is, mert hallottad, hogy vannak emberek, akik már veszik a jeleket.

S van az a pillanat, amikor neked is megoldódik a helyzeted, s megérzed, mert ott zajlik benned, na akkor ne ijedj meg.

Ne szaladgálj és közöld mindenkivel, hogy veled megtörtént a Csoda, ott érzed magadban. Mert csak nagyon kevesen vállalnák még fel, hogy velük is megtörtént az már, hogy megérezték, a saját lelki nagyságukat, a Csodát, ami minden emberben ott van.

Nem lehet kétség akkor már benned, hiszen a lelked, szíved, impulzusát veszi már a gondolkodó agyad, s működik a hármasod, el már nem tévedhetsz. Jó érzéssel tölti ki a lelked, szíved, gondolkodó agyad a testednek minden sejtjét mozgatva, tudod már, te is csak egy ember vagy…

Megírtam karácsonyi érzésnek szántam, A csoda című könyvemet, benne van minden emberies érzésem. Összefüggésében látva az egészet, írtam meg, fájt minden szava amit leírtam, majdnem végig sírtam.  Jó emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket. leánykoromban így neveztek, Nagy Julianna.

 

2015.02.15.

Mit is tehet a szülő, ha azt látja, hogy a gyermeke, nem a saját sorsát választaná,  mert látszik rajta, hogy a könnyű erősen vonzaná.

Mivel a család a lehetőséget megadni nem tudja ahhoz, ami a gyermek születésével hozott feladata volna, hát nincs meggyőző érve se, mert már mindent, a pénz hiányok medrébe tereltek.

A nem emberiesen gondolkodó, ide – oda cikázó, önmagukról minden túlzó lehetőségeket is feltételező, a mások elvárásai által túlzóan fogalmazó, kontrollálatlan,  magukat tisztán látóknak mondók, jól kitalált túl sokak, összetett energiáik által, hiszékenyek lettek.

Mivel csak egy az oldal, egy a helyzet, nem láthattak a választékokból, legalább még egyet, hogy annyira erősen a nesze  semmi tudás,  ártásához ne kötődjenek.

Az Isten nem úgy tervezte, az emberek sorsát, hogy megtörténhessenek,  a nem abban tehetséges emberek, cserék által átvett szerepek, alaposan jól kitalál élethelyzetek, a sorsuktól eltereltek más helyzetekben is a legjobbak legyenek.

A kapkodásban a rangosodásoktól, fontoskodások szerepeibe kerengve, beleszédültek, szédülten, egyensúly belső tartás nélkül, belekerültek a jól megcsinált vájatába.

A legerősebb hatás lévén, ott érzik magukat biztonságban, ahol a legnagyobb a csapda számukra.  A szorosra fogott megrekesztettek, az ellehetetlenítettek. sokaságának jó magasra nőtt a korlátja.

Viszont generációsan továbbra is dolga lenne, hogy biztosítani tudja , ami a családjának, a megmaradását megadhatja, hiszen neki generációsan az volna a dolga.

Azzal, amit generációsan ők is, az isten adta tehetségeikkel  hoztak, végig tudják vinni, hiszen az a családjuk belső tartását, emberi méltóságát is adja az, továbbra is.

Feltaláltam valami nagyon fontosat, amivel a családok a belső tartásukat megigazíthatják,  olyan mint egy előre, sok – sok éve, a  különböző családtagok által építgetett folyamat.

Mindenki megtette a dolgát, amit az isten odarak, s annak a  lépcsőfokaira lépnek fel azok, akik arra már beértek emberileg.

Nyugalomban, önmagukkal harmóniában vannak, mert belső tartást ők ahhoz hoztak, véglegesen ki nem billenthetők, kaptak hozzá lelkierőt.

Nem életkor függvénye az, de vannak akik félidőnél, 40 után érnek be arra, amit addig csak kerülgettek, de a belső tartásuk általi lelkierejük még nem erősödött a feladatukhoz annyira fel, hogy elbírják a külső, össze – vissza hatásokat.

Az ilyet negatív visszarezgések, amikről ők egyáltalán nem tehetnek, a  saját idejükben hátráltatják őket, a különböző hiányosra nehezített élethelyzetek.

Amikor az elődeik által mellé mentek általi nehezékek, a számukra is fontos feladataikat el nem végzett,  generációs hozadékokká tornyosultak.

Azt ők már  gátként élik, s azon élethelyzetek is, mind gáncsoskodásnak tűnnek, s azok, rájuk vetülésével, nehezített sorsokat vinni kénytelenek.

Így vannak azok az emberek is, akik az alapokat adják emberileg, tartásban, méltóságban maradnak, mert ők ehhez elég lelkierőt hoztak.

Akkor is, ha szinte embertelen próbákban vannak kitéve, a jólétben élőkhöz képest, nap mint nap,azért,  pénzhiányosan is, értelmes, tartalmas életet élnek.

Hiába minden, az értelmes, tartalmas, intelligens élet, nem áll meg, mert az isten ilyennek teremtette az életeket eredendően.  Akkor sem tudnak végleges gátakat vetni, ha vannak családtagok,  akik abból feladatokat ki – ki hagynak.

Nem lesz hiányos a folyamat, mert mindig a legintelligensebb sarjak azok, akik, az aktuális feladathoz a helyreigazítás lehetőségét is megkapják, bennük van a kódja annak.

Jó mintának teremtette őket az isten, s képzeljétek el, be tudom bizonyítani a 22. , a gyakorlatban tapasztaló éveim gyümölcseit lerajzoltam,  benne vannak a védjegyes oktatása anyagban.

Mint egy matematikai képlet ez olyan, minden összefügg mindennel, az is benne van.

Ne add fel, ne tűnj el, ha még nem tettél meg érte mindent, hogy megtartsad a házasságodat,  ne válj el, csak a saját tapasztalataiddal meghozott döntéseddel tedd, ha már tényleg megváltoztatni, a jó felé vinni nem lehet.

Ha gyermeked van, akkor már nem te vagy a legfontosabb, hanem a sarjad, hiszen szülővé tetted magadat, az is a te döntésed, hát vállald annak a következményeit is.

Nemcsak többen lettetek, hanem a feladat is több lett a gyermekkel, de a szülő, ha elég érett a feladatára, már a lelkével, szívével, gondolkodó agyával hozza a döntéseit. Hiszen pontosan tudja, valami nagyon fontosat bízott rá a jó sorsa, ha azt, nem a sajátja, hanem a gyermekének az alkalmas idejében hozza, tudom ez némelyeknek fura.

A tapasztalatom sem kevés ez ügyben, átadnám én már szívesen,lelkesen, a gondolkodóknak a tudásomat, csak ahhoz még, elég kevesen tudják, a hozott és tapasztalt tudásomat rólam.

Egyetlen családtag sem született fölöslegesen se oda, se máshova, csupán annyi az egésznek a kulcsa, hogy mindenki, a hozott tehetségének megfelelő feladatát kellene, hogy vigye tovább. S akkor mindenkinek önmagához mérve, meg is lehetne a jó sorsa.

Spirálisnak is mondható az a folyamat, ami által visszarendeződik, a helyére áll, ha valaki nagyon kilengne belőle.  A családja tiszta, megható szeretetereje, oda visszavonzza, mert a sejtjeiben érzi, hogy nem véletlenül, ugyanazon emberek sarjai születtek oda.

El is mehetnek, nagy távolságok is lehetnek, a kulcsa ennek az anya, aki az őserőt hozta, ha megfelelő ahhoz a választottja, akkor az irigység, az egymás hátráltatása, ott nem létező energia.

Lehet, hogy hosszú a folyamat amíg a megfelelő gyermekének átadhatja, de az odaadás, az adni tudás is, nagyon sok erőt ad a számára.

Hiszen belső tartása által, tudja, neki az a saját sorsa. S ha az időt is tiszteletben tartja, s néha hosszan is, a mókuskereket hajtja, a sorsukat átlátva, az őserőt alkalmazva, megteszi azt ami az anya, vagy azt is, ami talán az apa dolga volna.

Becsüld meg a pillanatot amikor boldognak érzed magadat, mert egész életedre kihathat az.  Van amit hozunk, van amit még nem tudunk, az adni tudás a minőségi élet jele, a tanulás soha nem késő és nem szégyen az,  semmiképpen se.

Julamami szeretettel.

2016.02.14.

Ezen a napon sokan nyüzsögnek,  olyanok is, akik egyébként meg a hétköznapokban természetesnek veszik, hogy szeretik őket, de viszonozni azt, még nem képesek.

Feltaláltam, megtaláltam, a tisztelet, a tolerancia,  a jó érzés, az intelligencia jelét a tenyerekben.

Oktatom a toleranciát, a generációs jeleket, a generációs határaikat az embereknek, hogy észrevegyék végre, hogy tenniük kell, ne másokat bízzanak meg vele.

A legbensőbb ügyeikben is igénybe veszitek azokat az emberek,  akikről úgy gondolják, hogy nálatok többet tudnak.

Ugyan ki tudná rajtad, rajtatok kívül, hogy mi a legjobb neked,  nektek, vagy a párkapcsolatotokban lévő élethelyzeteket, ki oldhatná meg nálatok jobban, ugyan már, el ne higgyétek, hogy ez lehetséges.

Ezeket ne bízzátok másra,  magatok kell intézzétek. Tanuljátok meg a miértjeiből kiindulva, a “hogyanját” is, minden együtt megtapasztalható helyzeteiteknek, a legjobban megfelelőkben.

Van amit hozunk, van amit meg kellene tanulnunk, hogy kiteljesedjen a tudásunk, legyen nagyobb rálátásunk, de nem tovább menni a generációs határaitoknál, ám.

Különös oktatás, nevelés.  Julamam Magyaros Agyalósa , ahol láthatjátok a rajzaimat az oktatási anyagból.

A 2016. év embere tudja, hogy neki ebben az évben már, napra készen kellene tudnia, merre van az előre, a saját sorsában. Sőt mi módon tudná segíteni, tükröt tartva a szeretteinek a saját sorsukban.

2016.02.13.

Amikor elérted, amit a saját és generációs határaidon belül lehet, kicsit éld át, ne rohangálj, semmi fölösleges után. Abban becsüld meg magadat, amiben éppen vagy, el ne felejtsd, nem vagy gép, te is csak ember vagy.

A számodra adódott, többlet többletét már az emberek hasznára forgasd. Hagyj felnőni önmagukhoz másokat, persze természetes neked az, ha lelkes, szíves, gondolkodó is vagy.

Egyébként meg nem ígérhetek neked jobbat, mint az, hogy kénytelen leszel meglátni abban magadat, ami akkor rád várhat.  Hiszen, megint az újrakezdéshez igazít a sorsod téged is majd.

Azt kimagyarázni már nem lehet. Kérlek fékezz, mielőtt megszoknád a lóval növelt magasságodat, mert megteheti helyetted a lovad.  A sorsa egyensúlyra törekvést feltételez mindenkinél.

Felkínálja hozzá neked is a lehetőséget, s ha időben nem léped meg, felhalmozod csak a sarjaidnak a fölösleges szenvedéseket.  Julamami tisztelettel.

2016.02.12.

Amikor megtaláltam, az emberek tenyereiben és a csuklójának egy részén a generációs jeleiket, tudtam, hogy azzal, a hozott belső tartásukat segíthetem.

Amikor a fogantatásuk pillanatától megláttam, a jó vagy kellemetlen magzati jelzéseiket, örültem, tudtam fontosat találtam meg.

Hiszen, a kettő együtt segíthet a saját sorsukat úgy megélni, hogy fölösleges energiákat ne adjanak oda, ahol vissza nekik semmi, lelkesen, szívesen, gondolkodó agyuk szerint nem jöhet.

Minden ember, lélekben másképp rezeg, viszont,  a hasonlóságot is felfedeztem, kezdetben még számukra azok a hatások,  igen megtévesztőek lehetnek.  Erősen hasonlóan magas rezgésekként pulzálnak, mint a szeretet,  a szerelem, a művészet, a tiszta gondolat, az adni tudás, s a meg nem ingó Hazaszeretet érzése.

Van az Isten, ha hiszed, ha még nem, mindenkinek, a saját idejében jön meg az a biztos érzése arról, elmagyarázni azt úgy sem lehet.

Viszont amikor a 20 órás Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” tréningen megérzik, azt a pillanatot, a megfelelő sejtjük rögzíti.  Az adott pillanatban, az természetessé válik számára, amikor jelezi a lelke, szíve, gondolkodó agya, aminek a hármasa a belső tartását adja.

Amikor a testedet edzed, a lelkednek is járna, ne halogasd túl sokára, ki ne üresedj a sokféle, össze – vissza hatására.  Amikor már a lelkedet elég erősnek érzed, megjön hozzá minden emberies visszajelzés is benned.

Tartás, méltóság, gondolat ami azzal, hogy van is ad,  értelmessé válik az életed, pedig látszatra nem változott semmi sem.

Felnőtté váltál, a saját hozott sorsodhoz, van már tartásod is a generációsan hozottadhoz, nem ágálsz ellene, hanem az adott pillanatban, a saját tudásodhoz hozzá adod.

Ismerem mint a tenyeremet, hiszen benne hordozok, minden rám mutató jelet, ami csak az enyém és senki másé nem lehet, mindenkire vonatkozik ugyanez… Julamami szeretettel.

2016.02.11.

Ember, ha nem hoztad a születéseddel, hát tanuld meg, hogy a szép, a jó,  számodra is elérhetővé teszi a saját életritmusodban haladni és amikor ott az ideje, a sorsodban boldogulva élni.

Keresed az igazságodat, mindent elkövetsz azért, hogy lássák neked igazad lett. Közben meg minden fontosat el is veszíthetsz.

Amikor elindulsz és mindenáron akarsz, a lelked, a szíved , a gondolkodó agyad adta egyensúlyodból kibillenhetsz majd.

Nem nyugtáztad a nagy sietségben azt, amit elértél addig, így nem képezheti az alapodat sem, a következő tapasztalható, tanulható lépésednek sem.

S, ha kibillensz mert túl mentél, a saját életritmusod adta biztonságodon, állj meg és pihenj, éld át amit akkor üzen neked, az egészséges sorsod.

Hát ne pakold meg, addig új hatásokkal, amíg az be nem ült az,  az annak  megfelelő, működésedet segítő sejtedbe. Erősebb lelkű lehetsz, attól a pillanattól már tőle, amikor felismerted végre.

Az idő is, a sorsod is, az Isten kezében, de, hogy jól működjön a szervezeted,  a felismert élethelyzeted, bizony, azt is neked kell, gondoskodva rendezned.

Ne szeppenj meg, a számodra még ismeretlentől, de a hiányát már közvetítő tudástól mint tiszta forrástól.

A saját tudásodat, hivatásodat kiegészítve azzal, nagyobb rálátásod lesz, pont arra, ami számodra attól fogva a legszükségesebb.

Emberies rajzos, jelnyelvnek neveztem el, tisztelj meg, ha már a szükségét te is érzed, s megtanítom neked. Különös oktatás, nevelés. telefonon, skype, email által kifejtem, mit takar a feltalált tudásom.

Neked is van tükröd ahhoz, ” Ismerem mint a tenyeremet”, jó mondás erre ez. Julamami szeretettel.

 

2016.02.10.

Az látszik ám kívülről, hogy nem veszett ki a jó ember belőled, figyeltél rá amikor szükség volt arra,  hogy ki ne üresedjen a lelked, szíved, gondolkodó agyad, ne vigyen mellé a túlzó jóléted téged sem.

Ha elérted, amit a sorsod szánt neked, a sorshatáraidat sem önmagad, sem a generációs határaid szerint kérlek ne feszegesd. nincs feljebb, se lejjebb, ha már kontrollálni vagy képes azt.

Pihenj meg és engedd át magadon a megérdemelt jólétet, mint energiáját a bőségnek, hogy rögzítse minden sejted.  Azután az lesz az alapod a további sorsod adta lehetőségeidben neked.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, a Különös oktatás, nevelés, általam feltalált generációs jelek, generációs feladatok, generációs határaink általatok is rálátása miatt, írok arról itt is nektek.

Valami számotokra is fontosat találtam meg a csuklórészen, s rajzoltam le, s oktatom az arra már éretteknek, hogy a saját soruknak, véglegesen mellé ne menjenek, ha azt megélniük is lehet.

Hiszen minden megélt, átélt, tapasztaló napoddal emelkedik neked is a “lelkirezgésed”,  de ha belesüppedsz az elért jólétedbe, dagonyázol majd csak benne, nem fejlődik ott a lelked, nincs kihívása annak, egy csepp se.

Keresd meg az életigazolásaidat, ne másnak hidd el, tapasztalva inkább magadnak, tanulj, hogy átérezni, meglátni, kihallani is tudjad, még a sorsfordítód előtt azt, hogy megelőzésben maradj. Amit nem te teremtettél, az soha nem lesz, a sejted működését motiválóan is a tied.

Akkor vagy a saját sorsod irányítója, ha az életszerű körforgásodba  a tapasztalt, tanult tudásodat is beleviszed,. S azáltal is éled meg, s lesz minőségi életed, akkor is, ha a látszat kívülről az, hogy nem változott semmi sem. A belső tartásod által te megnyugtatóan éled meg, hogy kontrollálni vagy képes a kiteljesedéshez közelítő életed, s nem az életkor függvénye ez sem. Szeretettel: Julamami

 

 

2016.02.09. Szeretetből vagy, hát áradj. Kiváltságodat korán keresve, ne engedd a saját nagyságod fölé emelni magadat. Ott nem a saját lélekrezgésedben vagy, hamar lefújhat onnan a porba a huzat.

Ő tisztán lát engemet, mint ahogy én is őt látom, látod ő az igaz barátom.

Az önbecsülés abból is ered, ha tisztelettel vagy akkor is, ha a másik nem mindenben ért egyet veled.

Az utadat neked kell megkeresned, ha túl korán, kapkodva, a korod szerint fiatalon, siettetve értél, a túlzottan jóba, s azáltal, az értelmes, értékes életed a végére.

Tapasztalatlan maradtál mindenhez,  át sem látod, nem is értesz a részletekhez, mit is kezdesz vele, ha éppen a magad teremtette alapod, s a meglépdelt lépcsőfokok hiányoznak belőle.

Azon igyekezz, hogy ne fordítson a szeretteidtől el, önmagadból ki se, a többleted, úgy gazdagodj, hogy először, ha még nincs meg annak a tapasztalt tudása benned, hát szeretetből adni tanulj meg.

Őrülj szép csendesen, a saját lelkedért is tegyed, tanuld meg tisztelni, a nem maguk miatt pénzteleneket.  Az Isten nem teremtett, mások kényére, kedvére se, védteleneket, a megérdemelt, jót és szépet teremtő életük megélése helyett, szegényekké tett embereket.

Örülj, ha a tudásod, a tehetséged, a generációs feladatod, vitt a szerencsédbe tégedet. Julamami tisztelettel.

2016.02.08.

Magyarországon, Pakson, a Hergál Házban írom az írásaimat. Különös oktatás, nevelés tréningeket is itt tartom.

22. éve, hogy nap mint nap, a hivatásomat gyakorlom, több tízezer ember tisztelt meg ez idő alatt. Az első hét évben nagyon sokféle emberrel találkoztam, a rálátásom zöme onnan. Ahogy haladt az idő, én egyre szélesebb sávban tapasztalhattam.

Ezáltal, s sokféle tapasztalás által, egyre szerényebb lettem, az első hét év után, már nagyon nehezített lett a sorsom. Hiszen az emberek, nem tudnak róla, hogy vannak akik a gazdagságukat az emberi méltóságukkal hozzák,. Azért, “mert nem gazdagodtam meg”, nem tiszteltek engemet a pénzben gazdagok,  s mivel nem engedte meg, a lelkem, szívem, gondolkodó agyam, ott tartottam már, hogy meg kellett tanulnom, nemet mondani.

Ahogy a “nem”szót már nap mint nap gyakorolhattam, elkezdték rólam azt híresztelni, hogy nem fogadok már embereket, meg azt is,  talán nem is élek, sokan még a temetésemen is volta, állították azt, sok mindenkinek.

Web-tenyér reggeli gondolataimat egy ingyenes tárhelyre készült, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben, megakartam erősíteni,  még egy email címemmel, azt, hogy jogom legyen ahhoz, hogy ott tovább írjak. Kértem a segítséget, a szolgáltatóktól, de nem kaptam választ, először kitiltottak a saját Web-tenyér blogomból és hirdetésükként volt ott számukra, az általam már nem elérhető Web-tenyér reggeli gondolataim blogom, mint, látjátok ilyet tudunk. Azután, amikor próbáltam a kapcsolatot felvenni velük, hogy miért tiltottak ki a saját Web-tenyér blogomból, hát válasz nélkül hagytak és letörölték.

Tanulságos ez nekem, hiszen a google keresőben, még mindig ott vannak a 404. és a többi kiragadott mondataim, címszavaim, különböző formákban az interneten.  Most úgy néz még ki, mintha nem is lenne ez a Web-tenyér már kereshető ott, mert túl sok a tavalyi információ még az előző letörölt Web-tenyér reggeli gondolataimról, mintha még létező volna, úgy látszik sokszor.

A legnehezebb azt észlelnem, hogy hiába, hogy a Julamami védjegy, úgy húzgálják ott, mintha semmi közöm nem lenne hozzá.

Így az ami megmutatott néhány éve az interneten, a google keresőben, most nagyon sokat árt nekem, nem tudom mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a friss információk legyen ott és ne azok, amiket én már letörölni nem tudok, mert nem férek hozzá, kitiltottak, letörölték.

Tudom ingyenes volt webtenyer.blogspot.com, de van az úgy, valószínűleg másokkal is, hogy nem elég gazdagok pénzben, a “látszólag” a Világban számukra is kínált lehetőségekhez.

Amíg az emberek nem bizonyosodnak meg arról, hogy hiába értek el a “tehetségükkel” “tudásukkal” “feltalálásukkal” oda, ami már a Világ hasznára is lehetne, ha ahol születtek, ahol élnek, ott nem kapnak lehetőségeket, akkor én a Hazámban, a feltalált, összefüggésében látásom gyümölcsét, Különös oktatás, nevelés, Julamami hiába védjegyeztettem.

Íme egy jó példa a saját Web-tenyér reggeli gondolatok blogom, mert nem érdekel az senkit sem. Ingyen portya, húzza – vonja, viszi, mert neki úgy tudja azt is lehet.

Vannak ott egészen nagy nevek, nem kérdez, s ha válaszolok is neki, hogy jogi nyilatkozat, védjegy, az sem érdekli, viszi. csak hozzáadja az email címéhez.

Nagyon nagy név, tehát Isten mentsen, hogy meg merjem említeni a nevét, nem szeretném, hogy abból is gondom legyen.

S pontosan látja, a kiszolgáltatottságomat, s ha nem elég intelligensek, a nagyságuk birtoklásához, hát észre sem veszik, hogy  valaki abból élt addig, s azáltal elkallódik az is, amiről az embereknek, időben tudnia kellene, hogy létezik  …

Bocsánatot kérek, mert megszoktam már, nekem az nagyon megy, az alázatomat az élethelyzeteimhez a sok – sok embertől tanultam meg, akik megtiszteltek eddig engemet. Szeretetben élni könnyebb. Julamami

2016.02.07.  Nem véletlenül rajzolódott a tenyereinkbe,  a számunkra is leolvasható jelhalmaz.  Ismerem mint a tenyeremet, talán neked is meg lehetne ismerni a sajátodat.  Különös oktatás, nevelés tréninghez mintaoldalnak szántam. Segíts magadon, az Isten is megsegít módon.

Julamami Magyaros Agyalós oldalamat a facebookon.

Tisztelj meg nézz rá, s ha meglátod benne, számodra is a lényeget, s magadat hozzá elég érettnek érzed, hát kérlek felém azt jelezd.

Váltunk néhány mondatot, s akkor eldöntheted, hogy szeretnéd-e megismerni te is a saját sorstérképed, a tenyeredet.

Vannak akik már ismerik a saját tenyereiket, szélesedett a rálátásuk, nem kutakodnak abban,  amivel nincs dolguk, felismerték a saját generációs határaikat.

Ő megoldotta a feladatot, akkor is, ha mások azt hitték, hogy ő azt nem is érti, nem, hogy képes lenne azt megoldani.

Pedig érti, nagyon is érti, de már nem sérti, hogy az a sok halmozó, őt az egyszerűségében lenézi. A ő dolga az, hogy megoldja, a mások számára megoldhatatlannak tűnőt, azt is teszi, hiszen van vele dolga bőven.

Már tudja, hol annak a teteje, hol az alja, az embert a lelke, szíve, a gondolkodó agya irányítja,  a szépet és a jót, a belőle áradót is az adja.

Te aki magadhoz, a teljesítésedhez, tehetségedhez, szorgalmadhoz, tudásodhoz képest, méltatlanul túlzottan jólétben élsz, találkozol velük életed során, elég gyakran.

Az is lehet, hogy kiszolgálnak téged, s nem fizeted meg őket, a tudásukhoz  képest, s annak megfelelően pedig amekkorát gyarapodsz általuk,  semmiképpen sem.

Adsz-e nekik kellő tiszteletet, ahhoz, hogy ne gyötrődjenek melletted.

Amikor meglátod az összefüggéseket, a túlzott jóléted és az ő kiszolgáltatottságukat melletted, akkor van egy jó hírem számodra.

Tudok segíteni neked abban, hogy úgy változz meg,  ne kelljen vesztesként kiszállnod abból, elviselni legyél képes, az új általad még formálható életedben is boldogulj, sikerként élhesd meg, mert magad teremted meg,  az új lehetőségeket, abban is te látod meg. ..

 

 

2016.01.06. Ismerem mint a tenyeremet.

Valami olyan megtapasztalt összefüggésében látást hagyott az Isten, hogy alázattá váljon  bennem mint végkifejlet.

Amit nap mint nap, úgy éltem meg, hogy másokat, a megelőzés által, átsegítettem, ami teljessé tette azt bennem,  amit a 22. tapasztaló évem eredményeként már megmutat.

Magyarországon születtem, magamat is itt neveltem, vártam egész életemben, hogy megjöjjön az, aki másnak természetesen van, s hosszan élve, úgy ment el, hogy soha meg sem érkezett. Így hosszasan várakozva az értelmetlenségben,  szerencsére , egyszer csak, rájöttem, a szeretet azért van bennem, hogy adjam oda ahol nincsen.

 

Nekem abból van bőven, a figyelmeztető határaimat korán megismertem, ha bátorkodtam és félénken kértem, / ott magamban/ tudtam, hogy ne másokra hallgatva tegyem, de a belső érzéseimet legyőztem, s magamat meggyőztem, hogy menjek és tegyem meg, kérjek.

Gyorsan rájöttem,  annak olyan ára lenne, amit nem vállalhattam fel.

Utána meg, hogy néztem volna bele a tükörbe, mindig az jutott volna eszembe, így megértettem, magam tegyem amit tehetek.  A magukat óriásiakra növelt, önteltekhez nekem semmi közöm ne legyen.  Inkább bevált, a  tegyél magadért, az Isten is megsegít.

S megtanultam, ha megtervezem, végig is viszem, s mindahhoz sok- sok lelkierő kellett, hogy elhiggyem, képes vagyok rá, így szerintem haladtam, persze a többiekhez képest csak araszoltam.

Nekem mégsem úgy tűnt, hiszen akkor már, önmagamhoz, az adott lehetőségeimhez mértem, semmiképpen nem, a mások sikerét, megteremtettjét irigyeltem, hála Isten.

Amikor észrevettem, hogy ami öröm átfut ott belül a mellkasomban az milyen jó, akkor már vágytam rá, hogy újra átéljem, s terveztem és megteremtettem.  Mások szerint az semmi nem volt, ami nekem óriási megélhető,  megteremthető lett, mert képes voltam és a saját kínomon kikínlódtam…

 

2011.02.04.

webtenyer.blogspot.com reggeli gondolataim,

egy perc alatt törlődött, a folytatása ez itt.

Mondja kegyelmed, emberség próbák ott                                                            miért nincsenek.

S mondja, az egyszerű emberek álmai  miért nem válhatnak valóra.

Miért csak azokat az embereket mutogatják,

mindenhez értőnek,  miért, minek alapján ők a jó minták.

A többiekről a nagyközönség miért nem tudhat,

ki mondja meg, hogy  mit szabad, mit nem szabad.

Neki miért lehet még is ugyanazokat,

amik  mások számára, miért is tilosak.

Ugyan ki és miért így írja a szabályokat.

Miért nem tudják, hogy mindenki egyedül született.

Mindenki más feladatot hozott amikor megszületett.

Akkor, hogy lehetne jó ugyanaz a sablon mindenkinek.

Könyörgöm emberek, gondoljátok át ezeket a miérteket.

Az ember, egyedül fájta meg,  azt is amikor megszületett,

nem vállalta fel helyette senki sem.

Levegőt is egyedül vett, bár némelyeket késztetni kellett.

Várták, hogy sírjon fel, ha nem sírt fel, akkor kapta a késztetéseket, élj, ha megszülettél, ha vártak, ha élned lehet, ez itt a Hazád lehet neked, ha a Haza szeretetét, a lelkedben, szívedben, gondolkodó agyadban is érzed.

A végén mégis csak sírni kezdett, sírtam már eleget, nevetni szeretek.

Arra kérlek benneteket, hogy túlságosan komolyan, önmagatokat ne vegyétek., mindenben jók, tehetségesek úgy sem lehettek.

Van az Isten, hát miért csak divatból mutatjátok, mert ha igazán hinnétek, az emberekkel, nem így viselkednétek.

 

Gondolataim a szeretetről, sorsok, életek, hatások…

%d blogger ezt szereti:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás