Amíg mások,

elmennek,

idegenbe,

hogy ott,

varázslást,

az interneten

mágiát és ártást

tanuljanak, én a

te tenyereidből

leolvasom ezzel a

 feltaláltammal,

a naprakész,

 valóságodat.

Hiába már

minden,

ami

ármány,

a bajt csak

magadnak

csinálhatod.

Apró, kicsi

porszemek

vagyunk mi a

mindenhez

képest is.

Szegényen,

vagy csak

hiányosan,

szerényen,

vagy gazdagon,

kicsi vagy nagy, de

minden körülmények

között emberies maradj.

Azt gondolom ez most a

 legfontosabb, megtalálni

a középpontodat, tartás,

méltóság nem is kell más.

Úgysem egyforma semmi

egy másik emberével, még

a vérszerintiekkel sem, nem

ugyanaz a feladatod a sorsod.

Ha elérted a lelki, vagy pénzes

nagyságod, akkor váltanod is

lehetne, hogy mind a két oldalt

ismerjed meg, na így légy emberies.

Válásnál, hogy lehet azon igyekezni,

a saját szeretett családodnak ne

kelljen az általad megteremtett

jólétből, vagyonból semmit adni.

A legfontosabbat veszítheted el,

hiszen pénzt még teremthetsz, de

 ha a szeretetüket kitakarítod azzal,

hogy nem úriemberként biztosítod

nekik azt amit addig ők megkaptak,

akkor magaddal hogyan számolsz el.

Új életet, alapok nélkül hogyan kezdesz,

mert abból fognak megítélni az emberek,

mi maradt mint levetetted mögötted.

Ne a te gátjaidat vessed, inkább az

emberiességedet gyakoroljad,

ott abban amiben éppen vagy.

Mert, ha mindent magadnak

tartasz meg, az bizony jól

magad fölé emelhet téged,

s elhiszik majd az emberek,

ó milyen nagy ember és azt

is várják el tőled, hogy őket is

segítsed, hiszen a látszatos az,

hogy nagy ember lett belőled.

Egy a Haza, mindannyiunké ez,

s tudod-e, hogy az érzése az ami

a legfontosabb, mert ha csak el is

röppennek az üres szavak, azzal

magadat építed szorgalmasan le.

Ha nálad van minden lehetőség,

akkor szorgalmasan adjad oda,

ahol régóta várnak már arra,

 tudást adnának a Hazájukba,

hogy ne kelljenek vándorútra.

Nem állandó semmi sem, ha

te vagy a sarjad elmégy egy

jobb élet reményében, akkor

betölthetik a helyedet itt is,

mint ahogy, te betöltheted ott ,

valaki másnak a helyét, tudtad.

Mindenkinek addig ott lenne a

helye a saját Hazájában, amíg

ki nem nőtte magát onnan és

mehetne megmutatni magát a

  tehetségében kész, a Világnak.

Nem érdemes vitatkoznod,

inkább érvelj, ha van mivel,

kommunikálni tanulj meg.

Nem mások felé, magad

felé tartozol azzal, hogy

amikor elmúlik a káprázat s

kitisztulnak a tájak, egészen

nyugodtan nézzél a tükörbe.

Ne aggódj, hogy hol léptél

túl azon, ami a saját és a

generációs határod.

Nem másokét, a

saját

utadat

lenne ám neked,

szükséges járnod.

Ugyan van-e neked

még jó barátod, vagy

már csak üzletivé lett

mindened, beálltál a

jó öreg, nemlétező

sorba. A sablonod

 már régen el is,

 meg is kopott,

használni azt,

már nem tudod.

Nem kellene újat

gyártanod, hiszen

ott van benned a

lenyomata,

minden

olyan,

szép és

 helyes,

emberies

tettednek,

ami örökké

emlékeztet.

Hova születtél,

miért éppen oda,

mit hoztál amit te

kellene helyesen

teljesíts és nem

várni rá, majd

a következő

generációs

családtagod

megcsinálja.

Mindig és újra

ugyanazokat a

köröket futva.

Mond neked

mennyi az elég,

miért kell azon is

felül még és még.

Mi az aminél már

azt éreznéd, most

jó, mert telítődtél.

Ha valóban fontos,

hogy minden pénzt

magadénak érezz,

nem értem, ha te

rájöttél a hogyanra,

akkor mi a gondod

neked azzal,

hogy újra és újra

teremtsed meg azt,

ami még szükséges,

hogy rendben legyen

a saját lelkiismereted.

Mert ha nem tudod hol

van a generációs határod,

akkor túlmenve rajta, oda vissza

nem találhatsz, mert azon közben

kikophat belőled az otthon érzése.

Ha már elérted a legfelső határod,

ahol tisztelni, szeretni is tudnak

az emberek, ah, jaj túl ne menj,

telítődik az energia tebenned.

Hiszen, onnan az út már csak

lefele vezethet, mert afelett

 az Isten lakik, ember nem.

A saját Hazámban élek,

itt tapasztalom, amit a

Világból érkezőkben is

észlelek, tanácsot adok.

Van úgy, hogy nem mentem

sehova, a Világ mégis itt van

nálam és én a nagy Világban, a

 tehetségemből hivatásom ez.

A sok éves tapasztalatom, hogy

az emberies sem lehet tökéletes,

csak maga az Isten.

 Az ember is lehet,

teljessé az életében,

de minek sietni, hisz

egy a helyszín a föld.

Ahol a lehetőségek is,

a határok is adottak,

megélhetők ezekben

a magasságok, a széles

sávok is. Eljuthatnak tán

a hatalomig is, csak azt

értem én nehezen meg,

ha eljut valaki odáig,

miért kezdi el ott is

a visszautat azzal,

hogy nem marad

ugyanaz az ember.

Hiszen azért volt

annyira sürgős az,

hogy azt csinálja,

amit akar, vagy

ilyesmi lehet.

Akkor valóban

vezethetne ott,

akkor miért is az

látszik, hogy ő nem

 is vezethet tán ott.

Egy ember kevés

a vezetéshez, mert

nincs folyamatos tükre,

hol és hogyan tesz jót és

szépet, hogy mellé ne

menjen, a vezetésnek.

Szüksége lenne egy

másik oldalon lévő,

másképp is látó,

szépben, jóban,

egészségesben

is otthon lévőre.

Vagy több olyan

emberre, aki így

és úgy is, látott

már embereket,

van emberismerete.

Persze, ha azt szeretné,

hogy élhető legyen minden

olyan hely ahol az emberek,

képesek szabadon levegőt

venni, nem gátolják őket

abban sem és senki se.

Amit először tanultam

meg ebben a hivatásban,

az a felelősségtudat volt.

Velem volt az Isten abban.

Tudtam, hogy csak akkor

szabad az emberek lelkéhez

közel kerülnöm, ha azt értem,

hogy programot nem ejthetek.

Nem mondhatom meg, hogyan

éljenek utána, amikor tőlem már

elmentek és élik ők a hétköznapi

életüket, a saját helyzeteikben.

Viszont, kötelességemnek

éreztem elmondani azt,

amit az ő tenyereikben

láttam, maradéktalan.

Ott volt a rögtön tükör,

azonnali a reakciója is

annak aki azt hallotta.

Amikor leolvastam a

generációs jeleit és

hozzá a magzati és

jelenlegi életéből is

azt, ami fontos neki,

 Nem hallgatva el azt

sem, amit ott még

látok és érintheti a

további fázisaiban.

Mint egy saját térkép

az olyan, nincs ám másik

csak egy, meg egy, meg egy…

Győzz meg, legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolnék ellened

sem. Én látom amit látok, teret is

látok, átadnám a tapasztalt tudásomat,

oda, ahol ilyen nincsen, hogy ott is legyen.

Ahhoz viszont apró a “porszemségem”, hogy

ne lássam a hétköznapi életben még azt is meg.

Ami még akkor ott  és úgy is látszik, hogy helyben

állok, a tapasztalást iderakja az Isten, haladok is.

Fejlődünk, amikor a külsőségek erősen hatnak,

elnyomják azt, ami belül is fejlődne, de nincs rá

éppen annak az embernek igénye se, a látszólagos

erősebben hatásos, a megfelelésben járva körbe.

Egyedül születtünk le mindannyian, hiába az ami

hat, hogy mások szerint éljünk, nem lehet azt,

hiszen saját sorsot adott nekünk az Isten a földre.

A családunk a következő ami feladat nekünk, ha már

megteremtettük, léteznek, fontosak kell, hogy legyenek.

Azzal kell maga felé elszámolnia mindenkinek, hogy azt

amit megteremtett, milyen módon gondoskodja, neveli-e.

Az ő életükbe meddig szólhatunk bele, hol vannak azok a

határok, ahol a saját útjukat szükséges járniuk, ahhoz, hogy

kiteljesedve hordozzák azt a kicsit magukban, amikor ránk

emlékeznek és örülnek annak, hogy általunk is nevelődtek.

Mert a túlgondoskodás is, a gátak halmaza is visszahathat,

amikor mindent odaraknak, ők meg mivel nincs mi előre

vigye őket sem, fejlődés helyett csak punnyadnak. Vagy, ha

mindent mindig elmondanak nekik, hogy azt ne, és azt se,

akkor keresik a megfelelő kiskapukat, hogy megtalálják ők

önmagukat. Csináljanak valami olyat ami róluk és értük szól,

hiszen az Isten által teremtődött, intelligens is az emberi agy.

Olyankor aztán vagy kezelhető köztük a konfliktus, vagy még

és még jönnek a fokozottabb jelzések, hogy nem élheti a szülő

a sarja életét meg helyette. Engedje el, végre, ne várjon el tőle,

olyat ami a szülőnek lenne, a megmaradt, nem teljesített sorsa.

Az elengedés, a tapasztalatom szerint, az egyik legnehezebb

“lelkifejlődési szakasz”, gyakran szakítás van belőle, nemcsak

a távolságtartásról, de az elvárás szüneteltetéséről is szólhat.

A 2016. év különlegessége, hogy kommunikálni és megint és

újra, kommunikálni, ha nem tudsz még, hát tanulni is lehetne.

Megtalálom a generációs jeleket, leolvasom a magzati szakaszt,

összeolvasom a generációs feladatokat, összefüggésében látom,

azt is ami másoknak a figyelmét elkerüli még. A tapasztalatom is

teszi és én ebben vagyok tehetséges, számomra ez természetes.

Különös oktatás, nevelés, az összefüggésében látás gyakorlása,

az általam lerajzoltak, sokfélesége által, ami tükrözi az embereket.

Bejelentkezéssel, +36 30 2470 589 vagy julamami@gmail.com által,

találkozzunk, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online

ha magyarul beszéltek és van rá igényetek, bárhol a nagy Világban.

Szeretettel.

A saját tükröd,

vagyok neked,

s magamnak is,

amikor

leolvasom a

 generációs jeled.

Nem rakhatod

másra a sajátod

sorsodat sem,

a karmádat se,

elodázhatod, de a

  sarjaidra pakolod.

Tanuld meg, hogy

segíthesd őket a

szeretteidet, ne

 bízza rá magát a

 kontrollálatlan

ismeretlenekre.

A köröd körkörös,

vagy hosszirányú-e,

az ami nem jó irány,

 bocsánatot kérni

tudsz-e már,

vagy hírül

hozza azt is,

a káró madár.

Ha túl könnyen

veszed a dolgaidat,

egy idő után azt érzed,

 üres lufi lett tebelőled,

telítetten minden a tied,

így már nincsen jövőképed.

Divat lett az is mára már,

mutatja neked, hogyan

valósíthatod meg azt,

amit megjósoltatsz.

Nem figyelnek rád

az emberek,

hiába akarod,

hogy átmenjen az,

elszáll minden szavad,

van aki ilyenkor is bátor

marad, pedig nem is tudja,

kirakta magát a kirakatba.

Látszik már ami látható, biza

a tekinteten átható, ne told

túl magad, árt az neked, a

régi jól pörgő, csak nyígik,

 ellipszisként is nyekereg.

Hamisan nem épülhet fel,

a sikeres tornyod neked.

Addig jó, amíg át is megy

a jó szó, megelőző, biztató,

építően ható, egymásra rakható,

elvisz oda ahol a sorsodra találhatsz.

Ne hagyd el végleg a Hazád, mert van

aki betölteni próbálja a helyedet, s igen

rosszul esik majd az neked, neked, neked.

Ha azt veszed észre, hiába

a megteremtett jóléted,

ha most sem figyelnek

rád ott, ahonnan azért

mentél el, hogy hiányozz.

Mert amikor te visszamégy,

már nem ugyanaz az ember

lettél, mint amikor elmentél.

Azok a lépések, a mondatok,

akkor is hiányozni fognak ott,

mint amikor a döntést hoztad,

hogy majd megmutatod te is,

mire vagy képes, biza átutalod,

 magyarázat helyett azt a pénzt,

 amit adtak az induláskor neked.

Amitől jól fogod magad érezni

a bőrödben és léphetsz előre.

Hiány – többlet, könnyen vagy,

gyorsan surranva jársz, ha kell

már integetsz, oda is mondasz,

hiszen tudod már, nem tudja

azt más, mint csak te, hogy

akkor van ideje a szónak,

amikor a másik oldalon

éppen a híján vannak.

Felfordult az alja és

jól láthatóvá válva,

nem tudhatsz már

hamiskodni te se,

a tükröd mutatja.

Kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni,

az a feladat most,

hogy megértse az

is aki anélkül nem is

boldogul láthatóan.

Mindenkinek az

volna a dolga,

amire képes.

Amiben ő is

tehetséges,

előbb neki

azt kellene

csinálnia,

hogy legyen

önbizalma és

talaj a lába alatt.

Nem mindenben

vagyunk sorsfordító

helyzeteben sem, s

nem szabadna azt

erőltetni sem,

mert ha

az

egyik

feladat

elfogyott,

hozza a

sors

a

másik

feladatot.

Így nem lehet

unalmas az élet,

adok-kapok,

végzem a

dolgom,

amit az

Isten

adott.

S nem

ártok,

nem

is bántok,

megelőzésben

járok és kelek,

oktatom azokat,

akik erre érettek.

Látom a hiányokat

sajnos ott, ahol

már nem is

lehetnének.

Akkor ugyan,

hogy menjen

át a szó, hahó,

ha nem az szól

aki tapasztaltan

mondja azt a jó szót.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet,

nem harcolnék

ellened sem,

az oktatásnak

a lehetőségei

miatt vagyok itten.

Engedd el a múltat,

éld meg a jelent itt,

a holnapod az ajtód

előtt a küszöbödön,

megvár megint,

téged és téged.

Ismerd meg a

tenyereidet,

megtanítom,

hol van bennük,

a generációs jeled.

Ma 10-12 és 14-16,

között oktatást tartok.

Szeretettel várlak titeket

jelentkezzetek be 10-ig, a

Julamami Magyaros Agyalósa, vagy a

+36 30 2470 589, julamami@gmail.com

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

szeretettel: