2011- 2015.12.15.

Szép jövőben hinni,

szabadon élni, jönni-menni,

tisztán meglátni a hétköznapi

csodát, ünnep az élet,

ha tisztaságra is

vágyik már e szép Világ.

Most jöhet a jól bevált ima,

 legyen egyensúlyban a nap, ha már

régóta vagy ott a mások Hazájában,

talán, azt is érzed otthon vagy.

Tisztelettel legyél feléjük, ah

végleg ne hagyd el a Hazádat se.

Az emberiest itt még ne várjad,

ahhoz igényessé is kellene válni,

hogy ne legyen mindegy bármi.

Ismerem mint a tenyeremet,

tudj a generációs feladatodról,

teremts ne ürességbe bonyolódj.

A sarjaidnak ugyan miről beszélsz,

ha majd megkérdezik, te miért nem.

Az ősztől ne félj, vagy már itt van a tél,

nem jár neked meg amiért te is tettél,

ha ötven alatti lett a nyugdíjad neked,

biza nem a te szégyened, szóljál, kérjél.

Eddig csak az őszies szél borzongatott,

tartalékold az életed gyümölcseit,

ne szórjad kínodban se szét,

a tapasztalt tudásod a tiéd.

Nem gondolnak a jóban arra,

hogy abból, jó neked is járna, hisz

oda teremtetted a szépet és jót, ők

nem arra valók, ők csak fogyasztók.

Majd meríthetsz belőle, bármit is hozott

a télies szél, ez a nap jókat is mesél és zenél,

látod tán csak kicsit szabadságon volt a remény.

Ha majd itt is, az új helyzetednek megfelelően,

már a szíved is, a lelked is megint a remélhet.

Nézz szét, fehéren csillogóan terített a hó,

a csodával is felér, a lelkünk tiszta tükre,

mind így érkezünk le a tehetségünkkel.

Hívd fel, akit a lelked jelez, ha szükséges

és tudsz már, bocsánatot is kérhetnél,

hiszen tisztító nap lesz azáltal az is.

Tedd rendbe a múltadat, hogy a

holnap beléphessen majd,

mert az ajtód előtt áll,

várja, hogy tegyél

érte, hogy be is

mehessen már.

Hidd el az igazi

érték benned van

ember, ne hagyjad,

hogy megszédítsen a

hirtelen jövő megcsillanó

értéktelen, amit nem te

teremtettél, a tied nem

lehet, az csak a látszata,

annak, amit szeretnél.

Nem fejlődött tőle a

lelked, rendezd oda

ahonnan elvetted,

hiszen ott most

hiányok lettek.

A tudás hiánya

nem védhet meg

alacsonyan rezeg.

A gyors kapkodás az

tudás hiányt jelez, nem

hozhat eredményt sem.

Figyelj amikor a lelked

jelez, a szíved a ritmust

adja, gondolkodjál rajta.

Legfőbb érték tán már

nem az ember, de kár,

hiszen a többiekről is

gondoskodni kéne.

Tiszteld az ősöket,

magától is előjön

a régvolt, ha ideje

már annak, hogy

megmutatkozzon.

Alsó-felső a múltjába

merengő, nem a most,

nem a jelent idézgető.

Amit teszel másokért,

nézheted a tükrödben,

ne érd be bármivel te,

tettél érte boldogulj.

Közeleg az ünnep,

tisztítsd fel a lelked.

Ezek az egyszerű és

emberies érzéseim,

ha sértőek bárkinek,

megint bocsánatot kérek.

Jó szerencsét emberek, áldjon

meg az Isten a feladatotokhoz is kellő

tudással, tehetséggel, tisztasággal benneteket.

Van az Isten, a saját idődben te is észreveheted.

Szeretettel:

Ebben, a szép Világban, jó Hazánk is lehetne,

működő mindenki számára, ha a fejlődni

vágyók mind, tanulhatnának egymástól.

Amikor az intelligenseket nem értik

és még benne szenvednek ott,

ahova már rég nem valók,

pedig ők értik, az őket

már meg nem értőek

mit nem értenek.

Lehet mindenféle

szinten beszélni,

elbeszélni, még ki

is beszélni, azt is aki

azért van ott is, hogy

tudjanak róla legott.

Két oldalunk is van,

másban vagyunk jók,

egy magasságban is

lehetünk, egymástól

mégis el, elbeszélünk.

A megoldás pedig az,

hogy tanuljuk meg mi,

amiben a másik a jobb.

Tudod-e mit jelent,

az a szó ami

átmegy,

s mit

nem

tesz,

ami

csak

pereg.

Ember,

ha a

szó

ott

marad

benned,

csak terhel.

Kommunikálni,

kommunikálni

tanulj meg,

anélkül,

csak

egy

szó,

ha

az

nem a

 másikról

szól az csak

zaj, nem jó.

A szavakhoz

nagyon fontos

lenne az alázat,

ha nem hallod

még meg, fel is

erősödhetnek

a szavak, de

akkor is

érted is

szólnak,

ha már

nem

hallod

meg,

csak

a

saját

szavaidat.

Magas a rezgése

a tiszta szavaknak,

nehezen értik őket,

mert még csak a

dobpergéshez

szoktak.

Ami most

számukra

azt jelenti,

oda-oda,

ott ám egy

szózuhatag

várható ma.

Ha nem teszel

magadért, hát

tesznek majd

érted,

ha

érted,

ha nem,

mindegy,

mert azt

fogod élni

aztán már.

Ő maga

szerint él,

mindene

van, hát

nem fél.

Azt hiszi

a minden

megvédi

őt majd, a

semmitől,

jól bedőlt

magának

is árthat.

Most, azt

tapasztalom,

a legnagyobb

gond lett mára,

az ürességeknek

az óriás tárháza.

Kimond valamit,

nem gondolkodik,

hisz most beszélhet

és biza beszél, hiszen

majd mindenki ahhoz

igazodik és kész, nincs

mit tenni, ha be kell állni

a nem is létező sorokba.

Nem lát, így nincs kiútja.

Mert valaki azt mondta,

jó az a régmúlt, s már azt

is megette a rozsda foltja.

Kommunikálj, az Isten áldjon

meg téged, téged, téged, téged…

Ha nem mondod mire lenne neked

igényed, mi szükséges ahhoz, hogy

élhető legyen az életed most itt,

hát akkor kitől várod azt a jót, az

igaz, tiszta szót, azt a mindenit.

Azt hallod gazdagok vagyunk,

hátha csak te nem látod még,

pedig rád is vár itt valahol tán,

a remény megáll a saját lábán.

Már mindent csak a pénzedhez

mérnek, ha nincs neked abból sok,

hát te ne is okoskodj, megteszik azt

helyetted is mások, azt sugallják,

az nem a te dolgod,

hogy gondolkodj.

Amikor tetted a

dolgod, a legjobb

tudásod szerint,

mert úgy tudtad,

neked is van itt,

fontos dolgod is,

azt éreztették

veled, fontos

vagy te is itt.

Mert

egy

minden és

 minden egy,

ezt te már látod,

így éled a napod,

a mindennapos

hétköznapoddá

válhat az ünnep,

a színes is szürke.

Nem számítasz,

ha nincs látványos

óriási körítés köréd,

ha nincs abból is egy

tucatod, amabból

meg sok-sok,

hova lettek

a jó szavak,

a simogatóak,

természetesen

ható tiszta,

egyszerű

szavak,

mond

most hol

bujdosnak.

De jól is jön

a jól működő

alázatod, ha

tudod, abban

is hol van már

a te határod.

Csak mégy

 makacsul

a saját

fejed

után,

észre

sem

veszel,

már más

semmit,

csak a

sajátodat

hallod meg.

Pedig neked a

tiszta szavakra

lenne most igen

nagy szükséged.

Kommunikáljál,

tanuld meg a

másik szavát

meghallani,

s abból meg

ki is hallani,

azt ami

téged most

fejlesztene,

ha hallanád.

Mert az csak

a látszatos most

is mint máskor is

az volt, hogy nem

megy át már a szó,

átmenne, ha tudnád

hozzá a kulcsszavad.

Az embert tiszteljed,

akkor is ha nem tudod

szeretni, nem fölösleges

ám itt senki, késő az már,

ha észre kell venned,

hogy nincs melletted

senki, csak azok, akik

a szavaidat teljesítik.

Szép változatos, színes

Világot teremtett az Isten,

nem fölösleges és nem különb

senki senkinél sem, hiszen ott

a tehetség mindegyikükben,

abból ők is jól megélnének.

Ha a többiek, akiknek már

adni szintén tudnia kellene és

észrevennék azt idejében, hogy

ha ők másokért tesznek, az is

ne csak róluk, értük szóljon.

Adjon az Isten minden földi

jót, mindenből annyit, ami

nem ronthat el titeket sem,

tiszteletem jó emberek,

szeretetben,

szeretettel

élni könnyebb.