Amit nem te teremtettél, az

nem lehet a tied, nálad van

legfeljebb, majd elengeded.

Aki a magas anyagi szintet

már megszokta, kevésbé

bántotta,

hogy a

régiek

már

rá se

néznek.

Az jut eszükbe,

hova lett az a

sok jó és szép,

amit ők ide,

teremtettek.

Elkullognak

mellette, az

villan bele,

de kár, hogy

elrugaszkodott

már tőlük ennyire,

igen pénztelennek

tűnnek, szomorúak.

Pedig milyen jó kis

csapat is voltak,

de ő már így,

nem ugyanaz,

nincs öröm a

szemükben se,

ha őt meglátják,

elsomfordálnak.

Nem fizetett ki

közülük többeket,

kiáll a vélt igaza mellett.

Másokat meg érdekből

túl kényeztetett, ők most

se nem értenek vele egyet.

Kinőtte a felvállalt feladata,

nem látja összefüggésében,

így nem bír egyedül el vele.

Mindenki az érdekeit figyeli,

emberies gondolatokat nem

érez már semmiben, senki.

 Kisgömböccé vált mostanra,

megoldásnak azt látja, hogy

amit meglát azt bekebelezi.

Kérem szépen valaki szóljon

már neki, hogy nem úgy van,

ahogy az ő elkényeztetett

köreiben vele azt láttatják.

Ez mindannyiunk Hazája,

beleteremtettük a szépet

és jót, azt várjuk vissza, ne

azt kapjuk ami megmarad.

Régen más volt, egymásra

kiabáltak és integettek, ha

  nem vette észre a másik.

Különös oktatás, nevelés.

Most meg van az úgy,

hogy jólesik már, ha

 az ő rajongói neki

kezet is csókolnak,

szeretne változni,

emberies lenni.

Nem érti kitől is

örökölhette ezt,

valami fura, nem

tud tenni ellene.

Eltervezte, hogy

neki most meglesz

már úgy mindene,

 hogy a családjának

ne kelljen már soha és

semmit sem tennie érte,

gazdagság legyen örökre.

Ezeket tovább gondolni

nem szerette volna,

nem volt már

biztos benne.

Boldog akkor

volt, ha a

fiával

együtt

érkezett

ő valahova.

Jóképű férfivá

érett a sarja.

Igen jó volt a

kisugárzása,

azonnal látták

rajta, nem a

ruha teszi,

belül van

a minőség.

 Egymást

mégsem

értették, ki

 innen, ki meg

onnan hozta a

generációs jelét.

Nem is gondolnak

vele, hogy talán azt

mindkettőjüknek

a helyére tenni

is lehetne.

Lassan már

csak önmagában

bízott, a dolgairól

másoknak nem

szólhatott.

Örült neki

csendben,

megvan.

Fel sem

fogta,

hogy

mennyire

jól megy a

dolga, ahhoz,

amit ő tudott.

Maga mellől

is mindenkit

kitakarított,

akiről látta,

tehetséget

hordoz.

Ne

legyen

látható a nagy

különbség, mert

rájönnének az

emberek,

hogy ő

becsapta

őket.

Nem

az övé

a tudás,

a másét

használja,

afölött meg,

elsőnek nem is a saját

működésüket akarja.

Nagyban és kicsiben

ugyanaz van, tudja,

de közötte van

a lényege az

egésznek,

azzal nem

is gondolt

még soha.

Majd, nem

illik bele oda,

ahhoz kellene

mindenkinek

igazodnia.

Önmagát

szerette

volna,

láttatni

a többiek

szemében már,

csak jó alaposan

feltupírozva,

olyanokkal,

ami nem is

volt és nem

is lesz soha

az ő sajátja.

Önmaga fölött

szárnyalt nap

mint nap

eljárt

oda,

ahol a

 tanácsot

kapta, olyan

nagyon hitte,

hogy a másik

azt is tudja,

ami neki lett

volna a dolga.

Az irigység lett

a legerősebb benne,

észre sem vette, hogy

önmagát, a csőlátók,

rosszakarók tábora

legalacsonyabb

szintjére

helyezte.

Mivel

csak a

pénzt

és a

vagyont

tisztelte, az

 embereket

is úgy mérte.

Igyekezett

mindenkit

az igazáról

meggyőzni,

akit nem

lehetett,

azt meg

legyőzni.

Egymástól

eltolódtak,

az addig abban

összerendezettek,

sok idő kell ahhoz,

hogy megint össze

is rendeződjenek.

Mindenhol

már csak

a sajátjai,

de nem

bízik már

bennük se,

mert látja,

hogy őket

is a túlzóan

sok pénz, már

más irányba vitte.

A lemaradottakról

meg nem is beszélve,

kénytelen gyakran

becsukni a szemeit,

hogy ne lássa azt,

amivel, úgy érzi

tenni már nincs

is mit, hiszen

nem ez volt

a célja, csak

nem hitte azt,

ami ott belül,

benne már szólt,

neki, hogy ne már,

nincs egyensúly.

Pedig azt hitte,

hogy kész a mű,

nem látta meg,

hogy de mű lett.

Nincsenek benne,

 a működéséhez az

emberek életéhez

igazodó folyamatok.

Nem érti ki, hogy is

maradhatott, pedig

annyira sietett, hogy

készen legyen vele,

arra az időre, amit

régen elvártak tőle.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten minden

földi jóval bennünket, éjen a

tisztelet, az emberies életvitel.

Ismerjétek meg egymást, hogy

ne csak éljetek egymás mellett.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” nektek, akik

már tudjátok hozzátanulni,

azt is, amiben mások a jók.

Vagy éppen azért, mert most

nem igazán megy, a jól bevált jól.

Átlátni, megérezni, kihallani tanulj,

hogy meglássad összefüggésében,

a saját életed, generációs jeled,

na meg a nagy Világot.

Szeretettel.

23 éves voltam és az aprócska,

s a másik magzati szakaszban.

Az akivel még nem történt

meg hirtelen olyan, hogy

elvesztette valakijét,

nem tudhatja azt se,

a másik, azzal mit is

élhet át, várja, hogy

magyarázza el neki

valaki, hogy miért…

Istennél a válasz,

nemcsak mondom,

át is kellett élnem…

43. éve már annak, s

az emléke megmarad.

Amikor azt a hírt hozták,

s halkan szólalt meg az erős

is, hogy valaki elment már ne

 várjam haza, ne nézzem meg,

a roncsmotort találnám csak.

A pocaklakómra, meg az ő

testvérére volt ösztönösen

akkor csak a figyelmem, a

 fájdalmamra semmit be

nem szedtem, kibírtam.

Másnap végigvártam, a

 fiúcskákkal az orvosnál,

nem tudtam kimondani,

engedjenek előre velük.

Megtanultam, hogy ami

az én fájdalmam, azt ne

osszam meg másokkal.

Csendesen sokat sírtam,

amikor feljött, elvonultam

és hangosan kisírtam magam.

Velünk van az Isten, már tudom,

azt is, hogy akkor, ahhoz az

energiákat is megkaptam,

hogy szép lassan kifájjam.

Méltatlan lenne hozzá és

a két felnőtt fiához, hogy

őt elfelejteni igyekezzek.

Mielőtt felnőttem volna,

már özvegy anya voltam.

Valószínűleg azért is ez

 lett az én hivatásommá,

sok mindenhez kellett,

felerősödnöm nekem is.

Megírom róla a könyvem.

2013. év szilveszterén,

fogtam az ecsetet

mártogattam

a festékben, az

Átfordultunkat

festettem meg.

Szilveszter volt,

vitte a kezemet

ami addig is mindig.

Ezt gondolom leírták

már sokan, sokféleképpen,

csak, hogy én ezeket át is élem.

Nem furcsa ez már hétköznapivá

vált, a sok ember által, akik

megtiszteltek és tanácsért

jönnek, idáig értem el,

hogy most már megvan

a magyarázata is idejében.

Tapaszalt ember lettem a 23.

évben elértem oda, tudom

azt miért van, felfedeztem

az emberek tenyereiben.

Mert a magyarázatok biza

ott vannak, generációsan.

Magyarázkodhatsz, még

próbálgathatod a régi,

jól bevált módodon,

már az sem hiszi el,

aki ma született meg.

Látszik, hogy teljesen

átvették az üzleties

nyelvezetet, mintha

az emberies nem is

létezne már, pedig

ott van az is, csak

maradt láthatatlan.

Ébresztő intelligensek,

ti mind tisztán átlátjátok,

kihalljátok, meg is érzitek

mindent amit a szüleitek még

nem biztos, hogy ugyanúgy

átlátnak, kihallanak, éreznek.

Miért nem lehet fontos nektek

az, hogy vannak akik nem értik,

ki mit kavar, profitál az üzletben.

Két oldalunk van, nem egyforma

senki senkivel, de nem lehet az,

hogy különb egyik a másiknál.

Előre miért nem tájékoztattál.

Kinek ezt, kinek meg azt adta,

az Isten tehetségül, ha te csak

kiszakítasz belőle magadnak,

 mi marad még, a többieknek is

jól kellene érezzék magukat.

Egy Haza ez csak egy, a miénk.

Tanulhatnád te is aki gyakorlod,

már régóta, s nem vetted észre,

átmentünk már, a tisztán jóba.

Az üzleties energia nagyon durva,

azoknak akik kifinomultak, ha nem

vigyáztok rájuk, hamar elmennek.

S maradnak azok, akik majd nem

értik, csak a saját tükröt látják.

Fejlettek lettek már sokan,

a lelkes,

szíves,

gondolkodók közül is.

A régieset élő, meg elérte

azt amire vágyott és  mindenhol

látod, a körítés óriási hozzá mérve.

Elégedetten üzeni annak aki látja,

megcsinálta, győzött, elérte, nincs

is másra igénye, ez volt az ő terve.

A többiek meg így haladnak előre,

mert van az Isten, nem fordultak

el, s nem fordultak másfele sem.

Fordított lett minden, van a jól

látható körítéses, s vannak ők,

akik csendben élik meg, a saját

bölcsességeiket, hiszen nem

 láthatják őket a többiek.

Ők meg látnak egy

csomó olyat, amivel

kezdeni semmit sem

tudnak, sokszor nézik

buggyantnak hát őket.

Csakhogy ez is az Isten

kezében, mint minden

ami fontos, nem bízza

másra, csak Isten dolga.

Tisztán látni, vagy rájönni,

meglátni, rálátni, megérteni,

összefüggésében látni, fokozatok

át kell élni. Nem lehet tanulni, csak

akkor, ha benned van már hozzá az a

fejlettségi fok, kerüljön hát a helyére.

Eljuthatnak a feltisztulnak, azokba a

helyzetekbe, amikor láthatnak

olyat, amibe mások még

belezakkannának.

Íme a megelőzés…

Tanuljad meg

azt amit te

nem hoztál,

mert nagyon

hiányozni fog az,

nyugodtan hidd el.

Később már, nem

tudok mit mondani,

én szóltam idejében.

Ennyi a lehetőségem,

megelőzés, megelőzés.

Különös oktatás, nevelés.

Megtaláltam sokféle

jelet a tenyerekben,

visszavezethető oda,

ahol a magyarázatok

leledzenek, megérted

azt is, ami addig eszedbe

sem jutott tán még neked.

Haladni, fejlődni, tanulni,

ne punnyadj, hagyd azokra,

akik úgy érzik, készen vannak.

Egy idő után neked is megjön

ám, mindenre a magyarázat.

Ha átérezni nem is tudod,

legalább adj tiszteletet

oda, ahol most nagyon

nehéz felfogni, miért…

Szeretettel.

Ne engedd a saját

rezgésszinted fölé

helyezni magadat.

Elgyengülhetsz,

a sok elvárás

megfaragja

a tartásodat.

S egy gyenge

pillanatodban

elfújhat a huzat,

mindent te sem

tudhatsz, tanuljál,

ha hiányzik a tudás.

Ha nem volt ott sem

tartás, se méltóság.

Akkor megtartani

azt ami másoknak

fontos generációs

hatás, hát ugyan,

honnan tudhatnák.

Ő tisztán lát engem,

mint ahogy én őt látom,

nem hamis a szó őszinte,

hát ilyen az igaz barátom.

Köszönöm, ha tükröt tart.

Ne vedd túl komolyan te

 se magadat, nevetségessé

válhatsz adott pillanatban.

Az önbecsülés abból is ered,

ha tisztelettel vagy akkor is, ha

nem mindenben értenek egyet veled.

Ha túl korán elértél mindent amit az élet

adhat neked, keresd meg a sorsodban azt,

amiről eddig nem tudtál, hogy olyanod is lehet.

A sorsod adott neked a tenyeredben, csak tudnod

kellene mit kezdjél vele, a szeretet a legerősebb

energia, mégis nagyon sokan nem tudják, hogy

mit kezdjenek vele. Van amit hozunk és van

amit meg kellene mindenkinek tanulnia,

ha szeretné, hogy a sarjai ne ismétlésbe

bonyolódva éljék az életüket, inkább

haladjanak, tegyék a dolgukat a

saját sorsukat már ismerve.

Ügyelj rá, ki ne fordítson a

többleted, maradjon meg

a régi éned alapnak jó az.

Ha másokét is elvetted,

korrigál a sorsod, amikor

eljön az ideje helyetted.

S ahhoz tanuljál meg te

is mindent ami érdekel

és amit csak lehet, ne

 maradjál az ugyanazt

  szajkózó, lemaradó.

Adni időben tanuljál

meg, hogy ne kelljen,

ha szeretnéd, ha nem

kapnod mindenért neked.

Becsüld meg a szerencséd,

a generációs lehetőségedet,

így haladhatsz a te utadon,

se ismételned nem, sem

pedig mások után menni

nem szükséges, élheted

a saját és generációsan

is kiteljesíthető életed.

Az önző, túlzó jólétet

kerüld el, a kiüresedés

 lehet a következménye.

Ha eléred amit a sorsod

szánt neked, nincs feljebb,

pihenj meg, engedd át azt az

érzést, hogy megérdemled a

jóból, szépből a bőséget.

Ezek sorozatával lesz

magasabb a te rezgésed,

hozza a még és még újabb

lehetőségeket, amit nem

tudsz, mindig tanuld meg.

Na hagyjál dagonyát a

lelkedben, szívedben,

gondolkodó agyadban.

Tanulj és tapasztaljál is,

hogy a fentből ne legyen

gyorsan lent, mert jönnek

ám, akiknek igen kifinomult

az érzéke ahhoz, hogy vigyen a

semmibe, egy pillanat alatt téged.

Amit nem te teremtettél, nem a tied,

visszafejlődik tőle a lelked, szíved, agyad.

A túlzó igazadba is beleragadhatsz,

s dagonyázhatsz ott, amíg nem

azok jönnek, akiket vársz majd.

Ha megvan az elégedett érzésed,

becsüld abban is meg magadat.

A többletednek a többletét,

már az emberek hasznára

kellene, hogy forgasd.

Hagyjál felnőni

önmagukhoz

másokat, hisz

valahogy te is

eljutottál oda,

ahol most vagy.

Örülj a tükörnek,

ha jónak láthatod

magadat abban.

Mert, ha

önmagadtól

túl messzire

rugaszkodtál

el, hirtelen

észlelheted

majd, hogy

már megint

a kiindulónál

találod magad.

S ha magyaráznod

kell már azokat az

önző döntéseidet,

elveszítheted,

azt ami olyan

 könnyű volt, s

talán te nem

is építettél

soha meg.

Ismerve

a sorsunkat

egyensúlyban

vagyunk,

akkor is,

ha azt

nekünk

nem volt

könnyű

végig

vinnünk.

Sőt közben

igen sokat

tapasztaló

emberré

lettünk.

Ránk

vetül

az is,

amit

mi mégis

másképp

tettünk

volna.

Nem

álltunk

volna be a

 nem is létező

sehova nem

vivő sorba.

Viselni

kell,

ha a

mások

döntése

miatt

nehéz

az élet.

Eljön

az idő,

amikor

értjük

már azt,

hogy miért.

S rájövünk,

aki elvett

tőlünk,

azzal

pont

neki

lett a

sorsa

 nehezebb.

Kérdőjel

maradt

a miért,

ha csak

a pénzért,

akkor úgy

terhelte

le vele

a sorsát,

hogy az

megállt és

azóta fülel,

őt hirtelen mi

 fékezhette le.

Hiszen azt is

elérte vele,

amihez

köze

nem

lenne.

Így a

tudás

sincs

meg

hozzá

benne.

Másoknál

meg ott van

azáltal a hiány,

a sors korrigál,

majd valamivel,

hiszen a rendnek

vissza is kellene

 rendeződnie.

Megvan

mindennek a

 sorszerűsége,

ki tudja mit

vonzott

be vele.

Prevenciós

lett belőlem,

a hivatásom

és szeretem.

Megtanulhatod

még időben tőlem,

mi lenne a dolgod,

ha te, ismernéd a

generációs jeled.

Különös oktatás,

nevelés, Julamamitól.

Szeretettel.

Feltűnően látványos az alja,

tényleg fel sem fogtad azt,

hogy az intelligensek simán

rálátnak, minden hamiskásra.

Kivárják, a többiek maguknak

gyártották azt le, körbe is ért

csak idő kérdése, hol a vége.

Mert, egyben a másiknak az

meg az eleje, az oktatáson is

tanuljuk, összefüggésében.

Te ezt vagy a születéseddel

hozod, vagy megtanulhatod.

Beérkeztünk a jó energiákba,

hát igen látványosan ott van,

mindenhol, igen könnyű most

megoldani, össze lehet szedni.

Ha ezt nem a helyén kezeled,

ha nem becsülöd a jókat a

tevékenységükben is meg.

S elhallgatod a sikerüket,

akkor a sokszorosított

önmagadat látod csak

a tükrödben majd ott,

a saját szemeidben.

Mennyivel éred be,

vagy rákaptál-e

még menet

közben,

arra

ami

még

meg

lehetne

neked, nem

mondanál le.

A saját határaidat

vajon megismerted-e,

s ahhoz képest most,

hol van ami a tied lett

és mit szeretnél még.

Vagy túl nagy lett az

a terület amit még

te át nem láthatsz,

se nem fejleszted,

 nem is taníttatod

már magadat,

te is alaposan

lemaradhatsz.

S azután majd

kényelmesen

elnézegeted,

hogy a többi

embernek

mennyire

nehéz

lett,

azt

élnie

amit

ő

már

élt

néhány

próbálkozó

idejében és

mind – mind

elégedettek

lettek azzal

is, ami az

emberek

hátránya

lett, nem

győzték

rendezni

úgy, hogy

még azon

belül is meg

tudjanak élni.

A lelkes, szíves,

gondolkodó agyuk

segíti őket mert az

 a gazdagságuk.

Ha időben

veszik észre

nem épülnek le,

rájönnek belevitték

őket az ismétlésekbe.

Mindig aktuálisan most

is aratnak és önfeledten,

naponta megünnepelik,

pedig ők nem is vetettek.

Elkezdhetnek edzeni már

az intelligensek, a védelmi

sport lehet most divatos.

Megelőzés, megelőzés…

Generációsan vetülhet

vissza sok családnak, akik

már sokat teljesítettek és

jól lehetne éljenek, vajon

azt ki éli helyettük meg.

Vajon aki

azokat a

tanácsokat

adja, itt megéli-e,

magyarul érez-e,

a hétköznapok

itt megérintik-e.

Vagy csak fent ül

ő kényelmesen

elhelyezkedve,

s éppen arról

beszél, amihez

neki nincs is

semmi köze.

Mivel ámul

a közönsége

milyen bátran

ígér, erről és

arról is szól,

jól fogalmazva

magáról beszél.

Nem kérdez, mert

arra nincs már idő,

rájött, hogy későn

ébredt egy reggel,

vele harcol most

az idő, be kell

hozza,

mert

mit

szólnak

majd róla ha

nem készül el

a semmivel

és időre.

Ügyelni kell

ám,  arra amit

látnak, hogy mi

van mögötte,

jobb ha más

nem is tudja.

Jól megcsinált

helyzetek, na

majd elmegy

a kedve onnan,

nem akármilyen

terepen van, oda

ne tegye be senki

más a lábát se, nem

garantálnak semmit.

Magánterületekre is

jól kitalált helyzetek.

Azt érzi megteheti

játszik azokkal is,

akiket komolyan

kellene vennie.

Már amikor

születtek,

tudták

azt,

amit

ő még

most sem.

Azután egy

napon, azt

veszi észre,

nem néz rá

már senki sem.

Elkezdtek félni tőle

azok, akik addig azt

hitték istenembert

teremtett nekik

a gondoskodó.

A mindent

megoldó,

hogyne,

hiszen

nála az

eleje és

a vége.

Hiszen

minden

úgy volt mindig,

ahogy elképzelték,

a gondolataikat is

olvasta, csak azt

nem tudták, hogy

mindaz úgy is volt

csak pont fordítva.

Ők sétáltak bele

a csapdákba, de

igen jól voltak

 azok tálalva ám,

minő erő, honnan

jön az, miből elő,

hát a csodájára

jártak.

Nahát,

annyira

működik az,

s azután ők is

megteremtették

a saját csapdáikat.

Ne menj a saját

nagyságod fölé,

a határaidat

ismerve

leszel

nagy, hiszen

a születésed

óta az vagy.

Hasznára és

nem kihasználva,

azoknak akik értik,

látják, hol vannak

az ő határaik.

Ami nem

azonos a

többiekével,

mindenkinek

más és más,

nem tucatban

születtünk le,

egyenként,

hozva azt,

ami a mi

feladatunk.

Mert egy Haza

ez csak egy,

s kicsiben és

nagyban ugyanaz

a lenyomat van.

Szeretni tudod-e

a Hazádat, vagy

csak a látszat az.

Ha nem tartod be

az emberies határodat

soha nem érhetsz el sehova,

mert mindig többet akarsz.

Eluralhat a hatalomvágy,

a szerzés, a birtoklás,

nincs gond, csak a

saját csapdáidat

már le is gyártottad.

Mivel nem lehet divat,

az emberies életvitel,

hát csak egyoldalú,

hiányos minden.

Tájékozódjál,

hogy magadon

kívülre is lássál, tanuljál,

hogy ki és le ne maradjál.

Ne a kirakatoknak éljél,

a lelkedben, szívedben,

gondolkodó agyaddal

legyél elégedett,

nyisd ki a szemed,

mert a lényeges az

ott van körülötted.

Ne várd el azt is,

ami bennük nincsen,

az intelligenciát nem

az utcán találják, meg se

lehet azt venni, mert azzal

születnek az emberek.

Ha nincs ilyen neked,

azt tanulással pótold,

mert ebben tényleg

fontos, hogy le ne

maradj,

haladj.

Adni

akkor adj,

ha az belülről

való tudás, mert

ártasz vele, ha mégy

csak a többiek után.

Minden a szeretetre

épülve teremtődött,

a legerősebb energia,

nem pótolható semmi

álságossal, az csak van.

Különös oktatás, nevelés.

Szeretettel.

Jó vezető akkor vagy, ha a felvállalt

feladatodat úgy végzed, hogy

mindenki a saját szintjén is

boldogulhat, így senki sem

marad ki a közös jóból, hisz

oda ő beletett, teremtett.

Nem mindenki pénzbeni

gazdagságra született,

van aki a szíves, lelkes

gondolkodó agyával

teljesedik ki, s lesz

emberiességében

 a tehetsége által

színes, szíves, lelkes,

 a segítésben gazdag.

Gyakran keverik össze

az intelligens embert a

a pénze mögé bújóval,

ők hasonló rezgésűek,

 de különböző az oldal.

Tanuljál, hogy tudjad,

ne köss üzletet azzal.

Amióta a régmúltot és

 csak azt, emlegeted te fel,

tán megrekedtél ott benne.

Skype julamami.julamami által

lehet, hogy tanulni kellene,

azt amit nem ismersz fel.

S elment melletted

mindenki

aki

fejlődött

is aközben.

Az ő hitelessége

erősen kérdőjeles

amikor olyan erős

az együttérzése,

hogy az szinte

lenyomatot

képez.

Téged

oda jól

belerak,

ha ki tudsz

jönni onnan,

akkor az Isten

is veled van.

Bízzad

arra, aki

azt azért

vállalta,

mert az

ő dolga.

Ő arra

született,

emberies,

segítőként,

eljár abban,

amiben a nem

hozzáértőként,

abban látszatos

úgy sem tudna.

Hiszen abból is

kell ám legyen,

neki haszna.

Mert ő azt

másképp

elképzelni

sem tudja.

Amikor

rábízod

magadat,

kontroll

nélkül,

azokra,

akik azt

pontosan

tudják mi,

hogyan hat.

Jól kirafináltak már.

Amikor ahhoz, olyan

külsőt is formálnak

neki, amilyen ő sosem

volt, akkor az szerinted

miről, kiről mit is mond.

Pontosan tudja milyen vagy,

mi az amiről álmodozol te.

Körülbelül annyit teszel

ki a kirakatba, amiért

szenvedtél egészen

odáig, hiszen nem

volt erőd ahhoz se,

hogy tégy magadért,

s az Isten is megsegít.

Addig szabadulj meg,

attól amit magadra

vettél, s másnak

a kiszolgálója

lettél,

amíg

ki nem

derül,

hogy ki

vagy és

miért is

mentél

abba bele.

Ha a munkát

nem a helyi

kapja, teheti,

az olyan

mintha

elvettek

volna tőle,

valamit belőle.

Hiszen őt a hely

tükrözi az úgy

rezeg, mint

ő maga, a

 minőséget

is ő adja.

Mivel

ismerik,

tudják azt

is, hogy az

a munka olyan

érzés neki, hogy

a szülőhelyét azzal

is szépíti, na meg át

is látja, hogy mi

is történik az ő

hőn szeretett

saját Hazájával.

Minden helynek

megvannak az őt

segítő, magas

rezgésű

emberei.

Hozzáértők

azt csinálják

ők, amire születtek.

Ha jól bánsz a szíveddel,

lelkeddel, a gondolkodást

a saját eszedre bízod,

te is magas rezgésű

leszel, bizalommal

lesznek feléd,

hisz eléred

 azt magad

 is, amiért

megszülettél.

Ha  nem figyelsz

oda, mi történik

körülötted,

azt veszed

észre, már

nem is a tied.

Az amiről azt

hitted, mivel

minőséget

adsz, meg

is becsülnek.

Most nem arról

szól semmi sem,

keresd meg azt

a lehetőséget,

ahol kiállhatsz

magadért, ne

ess hasra ott,

ahol nem kellene.

Oda adj tiszteletet

ahova az meg is járna,

ne oszd szét a tiszta szót,

oda ahol dőzsöl a hamisa.

Azzal csalogatna bele oda,

hogy legyen aki a többi jót

is neki hozza, mert az, ne

gondold, hogy neked ő

jót akar, nézz csak

bele, hány ember

az akinek jót

tett, hogy

amit ő

mond

elhitte.

Csak ő

lépett

azzal is a

 következő

jólétét adó,

helyére és

pont te

toltad

oda

bele.

Azzal,

hogy nem

néztél utána

annak, hogy hiteles

ember-e ő,

vagy csak jól

sikerült

a körítése.

Mutatja azt az

 addig elvégzett

munkája, látszik

rajta, emberies

léte, hiszen azt

csinálja amire

született, az

az ő hivatása.

Egy Haza ez

csak egy, mind

jól élhetnénk itt,

ha azt csinálnánk

amire születtünk,

mert akkor minden

nap meglenne, az a

sikerérzetünk, ami

tulajdonképpen

éltet bennünket.

Különös oktatás, nevelés,

abban erősít meg, emiben

te a legjobb lehetnél, ha

azt már felismernéd.

Szeretettel:

Kicsi porszemként mi is fontos

 része vagyunk itt az egésznek.

Tiszta forrás, feltisztult tudás,

feltalálni valami fontosat, azt

jelenti, azért felelős is vagy,

 ne kallódjál, tudjanak rólad.

Hát ezért igyekszem itt is

tudatosan behozni ezáltal is,

a köztudatba ide ki a Világodba.

Pont nem találod a középpontod,

hát igazítsd meg a belső tartásod,

tanulhatod azt az oktatásomon,

hogy ne romoljon le minden

amit eddig jónak tartottál,

amihez sokat adtál, a minőséged.

Jó szó, tisztelet, szeretet helyett,

ne mondja majd a sarjad és sarjai,

takarodj innen öreg, fölösleges

vagy, s vinnék az örökséget,

 még ha nem is teljesítettek.

A mi jóízű beszélgetéseink

helyett, ha nem rendeztétek

a tieiddel még a helyzeteteket,

csak beállna egy támadó pózba.

Nem a tisztelet mellett döntöttek

az a fontos csak, ami direktbe hoz.

Így eltávolodtatok, kommunikálni

képtelenek veled, vegyed észre,

nincsen neked már szavad sem.

Főleg, ha olyan mintát mutattál,

és úgy is nevelted, bocsánatot is

időben kellene ti kérjetek, nem

múlik el nyomtalanul semmi se.

Azt meg amit gyermekkorukban

lehet a tenyereikben meglátni is,

fontos lehetne neked is tudnod.

Ha nem hozod helyre mindazt,

a generációsan következő fiad,

kifordulhat a megszokottból

és őt nem is hibáztathatod.

A tolerancia, a jóember ujja,

ugyanaz, mellette a siker ujja,

aztán az emberek, gyerekek,

párkapcsolati jelek, hivatás.

Nehezebb az intelligensnek,

ott ahol csak a pénzes számít,

lealázódnak közöttük, ahol csak

egyoldalúan még többet akarnak.

Alaposan önmagán túl is szaladhat,

nincsenek határai, a generációsat

sem ismeri, de önmagát se tiszteli.

Nem is gondolnak vele, hogy ők ott

megalapozzák a tiszteletlenséget,

 velük is úgy kommunikálnak majd.

Ne hidd el, hogy vége, fordulj át,

 oda kerültél mintának az elejére,

ez nehezebb, de jó az eredménye.

Akkor azt, a laza hajlítást a mondat

közepében, te sem vetted komolyan,

megengedted, a többieket rábeszélted.

Győzz meg legyőzni könnyű ám engemet,

nem harcolnék se veled, se ellened, oktatni

szeretném már, a jót, a tartásosat és a szépet,

nemcsak írom, mi egy generációs házban élünk.

Kívánom minden jónak, sikerüljön nekik is ez.

Tudod-e, ha egy porszem elmozdul, utána csak

keresheted a helyed, kimozdíthat a biztosból,

elmozdult azzal a lejtőn lefele már minden.

Átbillentél szoktam mondani, amikor azt

látom, ne találkozzunk, nincs miért.

Megelőzésmegelőzésmegelőzés.

Egyenként és nem többen

születtünk le egyszerre.

Mind más feladatot és

tehetséget hoztunk ide,

apró része az egésznek,

nem különb hát senki,

egyikünk se a másiknál.

Ha megjön az eszünk is

hát fejlődni igyekszünk.

Nem ártva, nem bántva,

haladni előre, ahogy azt

a teremtő a tisztaságra

vágyókban benne hagyta.

A kicsiben és a nagyban

ugyanaz a lenyomat van.

Sok kicsi aprócska

részletekből

adódóan,

hosszú az út

még a tudás fele.

Szoktam mondani, én

már megjöttem onnan

néhányszor, ahova ők

most indulnának épp el.

Felhívom a figyelmüket

azzal, hogy fölöslegesen,

 időt pocsékolni nem kell.

Amit már generációsan

a szerettei elvégeztek,

ő minek ismételné meg.

Tanuljunk emberiesként,

tanuljunk a jó emberekké

válásban is haladókként.

Elmondhatom, hogy a 23.

év gyakorlati tapasztalatom

alatt jól megismerhettem az

emberek, nagyon különböző

tenyereinek lélek-térképeit.

Leolvasni tanítom meg őket,

a többi ember tenyereinek a

rajzainak különbözőségük

által közelítjük meg, az ő

saját tenyereiket.

Miközben,

nagyon sok

olyan érzéssel, jellel

találkoznak, amivel az

addigi életükben nem.

Ilyenkor mondják aztán,

hogy de kár, hogy évekkel

azelőtt nem úgy döntöttek.

Ezen jeleknek az ismerete,

jól jött volna nekik közben.

Már jó minőségben élnék

a saját és a generációsan

is fontos feladataikat,

nem odázták volna el.

Amikor a tehetségednek,

tudásodnak megfelelően,

vállalod a feladataidat, a

 Világ is biztonságosabb.

Jó vezető akkor vagy,

ha az emberek, a

 saját tehetségük

által maguk is

 boldogulnak,

 hiszen ahhoz minden

lehetőséget megkapnak.

S a generációsan fontos

feladataikban  is

 a törlesztéseik

lehetőségeiben,

teljesíteni is

képesek,

mert az

nekik is a

minőségi élet.

Kiteljesedésre

törekednek

az emberek,

a sikerélményük

az napi tápláléka,

a lelkes, szíves,

gondolkodóknak.

Nem lesz unalmas az

 emberies mellett se,

 tele mindenféle, újabb

megoldani valókkal, s

 az a többiekre is hála

Isten jól hat majd.

Gondolkodón,

tisztelettel

jól bánni

az emberekkel.

Ne nyúljál ahhoz

ami nem a tied,

a fejlődés helyett

leépül tőle a lelked.

A körítés az lehet,

hogy óriásnak láttat,

de a valóság az biza

leleplezhet téged,

örülj annak, ha még

időben megtörténik,

amíg nem romlott

el végleg a lelked.

Ha nem vagy elég

magas lelkes, szíves,

gondolkodó szinten,

még a gyermekek

is átlátják mikor,

mit miért teszel.

Mivel te nem is

észleled, azt hiszed,

ha te nem látod meg

ami a többiekkel van,

akkor ők téged sem

láthatnak, nem így van.

A saját világodba

beszorulva vagy,

ha mások nem,

csak a te általad

megszabottak

boldogulhatnak.

Addig – addig

erőlködsz majd,

amíg melletted

minden értékes,

tudással bíró

el is halad.

Az állandó

az csak a

látszat.

Amikor

már

te is

beérsz arra,

hogy adni az jó,

már nincs hitele

se a szavaidnak.

Rád nem hallgatva

teszik a dolgaikat,

tőled el nem

fogadnak.

Ha el is

fogadják

félreteszik,

nincs jó

érzésük

azáltal.

Lejártnak,

elavultnak

tartanak,

legfeljebb

lesajnálnak.

Ha az emberies

benned nincsen,

akkor azt vállald fel

amihez te is értesz.

S abban elérheted a

legfelsőbb szintedet.

Egy Haza ez csak egy,

tiszteljük és becsüljük meg, s

 egymással is így legyünk emberek.

Édes Hazám Csodaszép, ne menj

még, hiszen a széppel, a jóval,

amit ide beleteremtettünk,

nekünk meg sem jöttél.

Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Minden, amit te már túlzásba

vittél neked ott lesz tükörként,

ha te dőzsölve élsz abból, amit

nem te teremtettél, miközben

mások a végig dolgozott éveik

után sem kapják meg, a nekik

járó jó minőségű megélhetést.

Tényleg elhiszed, hogy a szinted,

nem árul el téged, lehetetlen az,

azt a mennyiséget, minőséget, te

úgy végigvinni, képtelen lennél.

Na itt van a bocsánatkérés ideje,

teszem, ebből gondom ne legyen.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Tartásos emberként, én felelős

vagyok most is, önmagamért is,

amíg élek dolgozni szeretnék,

amíg dolgozom, addig jól élni.

Ne hasonlítsanak senkihez sem,

aki nem ugyan ilyen helyzetben,

ugyanígy vitte végig a 65 évét.

Könnyebb a te helyzetedhez

igazítani bennünket, hiszen

akkor megint mi kell, hogy

termeljünk, még teérted is.

Miért is nem elég értékesek

neked az egyes emberiesek,

ne a mások szintjére vigyél

le bennünket, ha megoldani

azt is képtelenek lennétek.

Tartása és méltósága van a

kisembereknek, hiszen ők

végigviszik aszerint, ahogy azt

nekik lehet, nem tétlenkednek.

Ki mondta nektek, hogy csak a

sok pénze teszi az embereket, nem

úgy van az, a kis pénzükből is sokan,

sokfélékben már kiemelkedhettek.

Sőt sok olyan tapasztalatom is van,

 a pénzben gazdagok is emberiesek

nem elrugaszkodva élik az életüket.

Ha nem tudsz már velünk együtt

érezni, mert elrugaszkodtál attól,

ami előre vinne a tehetségedben,

legalább becsüld meg azokat, akik

vállalják amiben éppen vannak,

a nehezekben is a feladatukat.

Senki nem született csak úgy,

fölöslegesnek, mindenkinek

lenne fontos feladata, ha ő is

tudhatna róla, boldogulhatna.

Adnám át a tudásomat, hogy

mások se szintjük alatt éljék,

azt amit minőségében is lehet.

Ki ne üresedjen senki se, mielőtt

még a tehetségét megtalálta volna.

Íme, nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az éppen érkezőkhöz, az

 emberies nem különböztet meg.

Jönnek, akik értik mit mondok.

Ha nem nyitottad meg te

időben a tudás tárát sem,

oda ahol, most jól jönne.

Mert másképp is látnák

a Világot, a családjukat.

A befejezetlen sorsúak,

is sorba állnának, de ők

nincs hova forduljanak.

A csonkok, itt sem érnek

össze, nincsen összekötve.

35 év 200 nap az amit oda

beszámítottak, 44.420.-

Ft a nyugdíjam. Három

gyermekemmel együtt

nőttünk fel, ha tudtam

volna, hogy így lesz, ha

zsíros kenyéren éltünk

volna is, legalább velük

lehettem volna én addig is.

Amikor vállalkozó lettem az

nem véletlen, úgy tudtam én

megoldani, hogy munkám is

legyen, minimálisat fizetve,

el lehetett dönteni, hogy a

gyermekeimre, vagy mire

költöm el akkor, így láttam

én azt helyesnek, jól tettem.

A kisemberek életét élem én,

belőlünk van a legtöbb, de azt

gondolom, nem mirólunk szól.

Prevenciós a végzettségem ez

 az én hivatásom 23. éve, a 47.

évemben diplomáztam, most

éppen ide írok és tanácsokat

is adok, ha hozzám érkeznek,

vagy ha online megrendelnek.

Magamat neveltem, taníttattam.

Hát döntsék el fölösleges-e amit

én még 65 évesen is teszek, nem

ismerik el a jóban, hogy létezem.

Így, nem oktathatok úgy, hogy

beengednének, kívül maradva

vegetálok, magamhoz képest.

Kérem tiszteljenek meg és

jöjjenek el, egy 20 órás oktató,

nevelő rajzos tréningemre, tán

utána másképp is látnák mindezt.

Lelkes, szíves, tartásos emberiesek

gondolkodóként, nem ártva élnek.

Lehetne azt is, hogy ne nekem

kelljen ezért, magamat most

szégyelljem, nem mindig volt

minimálbérem sem nekem.

Hiányoznak onnan tán azok,

akik emberiesekként ott

érdemben eldönthetnék,

így gátolják azokat is akik

értők, s helyesen tennék.

Kérem én jelentkeznék,

esetleg ott fordíthatnék.

Te ismered-e az érzést,

úgy élni, hogy adjál,

s az adjon neked

belül,

tartást,

méltóságot.

Ez csak akkor

van meg, ha a

feladatodat

végzed,

amire

az

Isten téged

is teremtett.

Gyakoroltam

az alázatot,

készen is

vagyok.

S mond,

hol van,

az ember,

aki azt is

tudja,

én hova

jutottam el.

Talán nem is

kellene oda sem

leminősíteni, ahol

nem dolgoztak és

így nem tudják mi

a munkából a siker.

Lehet, hogy jó minta

is lehetne, a semmiből

valami, tehetségekből

merítve és egyszerűen.

Ez a Hazám, feladatát

ismerve adjon

lehetőséget

itt nekem,

ahova én a

sok szépet és

 jót beleadva éltem.

Tán tartást adna oda is,

ahol a késztetés hiányos.

Mondja és ki éli meg a

 jó sorsomat helyettem.

Ha nem élhetem meg

a saját Hazámban sem,

azt amihez már elértem,

most adjon abból nekem,

amit ide beleteremtettem.

A körforgásáról is szól

az élete mindenkinek,

a saját és generációs

feladatait is megélni.

Hiszen én magamért is

tettem, elhittem azt is,

hogy a saját Hazámban,

van olyan ember aki,

érdemben tudja

mi az ő dolga,

azokkal,

akik

egyedül

érték el,

a közösbe

beletéve amit

most elkérnek.

Mert eljött az

ideje annak,

hogy már

nemcsak

remélnek, de

minőségi életet

élni itt szeretnének.

Hisz két oldalunk van,

ha az a feladatunk már

el is fogyott amit, mint

tehetséget mi hoztunk,

biza a másik oldalon is

kellene tapasztalnunk.

Ha már a tehetségünk

által oda beleadtunk.

Mert az életünk nem

állhat meg, akkor

sem, ha az akinek

tudnia kellene,

azt sem tudja

mi a dolga.

Vagy tudva

mindent

magának

tart meg,

nem hagy

a közösben

semmit sem.

Persze,

hacsak

átfolyt

rajta a jó,

s a másik

végén,

aki

kapja

marja,

már

vitte is, s

 magának

betudva

azt is és

mindent

birtokolva.

Elfogyott az is,

ami nem neki

lett szánva,

nem is tett

hozzá,

csak

várta.

Mert

tudta,

hogy

van

neki

ott,

sógor,

koma,

s még

összes

többi ott,

felsorolva.

A látszatos

nagyok, ej

ha látnátok

kívülről is

magatok,

lekonyulna

biztosan a

 szájatok.

Mielőtt

még túl

mennél

magadon

annyira,

hogy az

nem is

fordítható

már vissza.

Nézz körül te,

a tenyeredben,

akadt-e valaki az

elődeitek közül,

aki legalább, az

árnyékával elérte

volna, a szélét is

annak, amiről te

elhiszed, hogy az

neked megjárhat.

Generációs jelek,

ismerd meg, hogy

túl ne menjél azon,

ahol még kezelhető,

nehogy a sarjadnak

legyen az majd olyan

teher, hogy elviselni

azt ő már képtelen.

Generációs határaink,

ha a sorrendet ismernék

is az emberek, rájönnének,

párhuzamosan is haladhatnak,

hiszen nem késő soha semmi,

addig amíg mozgásban van,

ott az életerő, az őserő.

Ne hidd azt se

el, hogy vége,

forduljál meg,

s azt veszed

észre, hogy

te kerültél

az elejére.

Szeretettel.

Megtaláltam az embereknek

a tenyerükben a

térképeiket.

Feltaláltam

az oda szóló

összefüggéseket.

Így jöttem rá,

hogy gyakran

a gyermekek

magasabb

lelki szinten

vannak mint

az elődeik.

S van úgy,

hogy ki is

maradnak

generációk,

átugorva vagy

ellehetetlenítik

a következőket,

csak azért is , hogy

nekik igazuk legyen,

semmi ne változzon

a megszokotthoz

képest.

Így, ha a

családjaik

azt időben

észlelik már,

nem kinevelik,

belőlük, hanem,

odafigyelve

partnerek

mindahhoz,

az előrevivő

változáshoz.

Hiszen nem

hátrányként

kapták mindazt,

hanem a következő

generáció azon tagjai,

akiknél már elég korán

látható, hogy ők miben

a legtehetségesebbek.

Így a fejlődésükhöz ők

is partnerek, segítik

megtalálni azokat

a lehetőségeket,

hogy tudnának

kibontakozni.

Gyakran

az idősek

esélyt sem

adnak ahhoz,

hogy a sarjuk,

bebizonyítsa

azt amiben

ő magasabb

rálátással bír,

mint az elődei.

Az életkoruknak

tudják be, hogy ők

mindent jobban

tudnak, el is várják

tartsák tiszteletben

azokat a bevett

szokásokat, ne

változtassanak

azon, ha addig

jó volt, akkor az

úgy is maradjon.

Ott van a gond,

amikor már az

előzőek elértek

olyat is amihez

be sem voltak

ők érve, s olyan

dolguk nem is

lenne soha.

Akkor

bizony

elfordul, hogy

megrekednek

a következők,

hiszen mindent

elértek az elődök.

Hát élvezik amit

lehet, semmihez

sem partnerek, ami

a közös teremtésbe

visszavezethetné,

hasznossá is tehetné

őket, nincs motiváció.

S ha ilyenkor nem

megértőek velük,

szétcsúszhat az,

aminek nem is

volt alapja sem.

Előfordulhat a

kitagadás és a

visszásságaik is,

tönkre is tehetik

azzal még azt is,

ami nem is

függött

össze

azzal.

Ritkán

hallani

olyat is, hogy

természetes

lenne az is, ha

a (bocsánat),

elhagyhatná

a szájukat.

Pedig

tévedni

emberi,

és nem

életkori

dolog.

Rálátva

könnyebb

tudatosítani

azokban,

akik

jönnek

és kérik

a tanácsot,

mert nem

szeretnének

véglegesen

elszakadni a

 szeretteiktől.

Csupán azért,

mert még nem

találják azokat

a megfelelő

szavakat,

ami

át

is

menne,

s nem

sérülne tőle

senki sem

meg.

Ilyenkor

emberiesen

fogalmazva

hamar meg

is van az, ami

 ott át is megy.

Ugyanilyen

nehezen

találják

meg,

a szót,

akkor,

ha az

egyik a

hatalom

erejével

odateszi,

mintha

nem lehetne

más megoldás,

tiszteletlenül

nem kíméli

a többieket.

Mert az őt

helyettesíti

mindenben

ami az ő

emberies

hiányából

ered, bár

a többiek,

nem értik a

miérteket.

Viszont

látják az

erőből való

működést,

hogy nem

engedne

abból,

egy

kicsit

sem.

Nem

ismer

más

érvet

csak

azt,

ami a

tettből

ered.

Hiába

az eszes

érvelése,

nem megy

át abból

semmi,

csak a

sajátját

fogja

fújni.

Ehhez

is van

már szó,

odavaló.

Úgy, hogy

az ott ne

legyen

bántó, de

megalázó se.

Fordítok

szoktam

mondani,

amikor

hallható,

hogy nem

találják azt

a szavat,

ami akkor

a megoldást

ott időben meghozza.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés.

Magyarországon, Paksról

a Hergál Házbból, online,

ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel. Julamami

Ne add fel, meggondolatlanul

ne válj el, a Hazádat végleg

ne hagyd el, a jó sorsodról ne

 késs le te se, mindent idejében.

Tanulj meg fordítani a különböző

generációs feladatú embereknek.

Vannak ők a szintjük fölött lebegők,

nincs kontroll se rajtuk, mert ahhoz

is túl sok a pénzük, szabadon tehetik,

ami nem az ő tudásuk nekik azt is lehet.

Az intelligensek között, a tudás hiányosak

sokáig már úgy sem bújhatnak, kilátszanak.

Tisztelettel itt vagyok a 23. év, tudom már

azt amit tudhatok, tanuld meg, hogy ne

menj bele te se a félig igaz történésbe.

Az Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, erről is szólhatna,

a Julamami Magyaros Agyalósa.

Ha te se ide, se oda, nem férsz bele,

hát tedd hasznossá magad tanuld meg.

Nem elég, ha láttál már olyan embert,

 aki ehhez értett, úgy csinálsz, mintha te

 értenél is hozzá, fogtad és kölcsönvetted.

Épp azáltal még hiányzik a tudásodból, az

intelligenciád nem hozott, nem születtél

vele de ezáltal, megtanulhatod a szinted.

Legyél igényes önmagadra, a tudásodra,

hiszen a saját tükrödet gyártod azzal le.

A sok pénzed által ez nem oldódhat meg,

sanyaroghat a szinted alatt a te lelked is.

Emberesedj abban amiben épp te vagy,

szoktam mondani az oktatásomon,

amikor nála azt látom,

hogy

igen

nehéz

időszak

áll azelőtt

aki megtisztel

és a tenyerét épp

leolvastatni érkezett.

Most így visszanézve a

23. év, hogy hivatásomul

választottam, addig én is

mindent megpróbáltam,

amit méltónak találtam.

Mert ragaszkodtam ahhoz,

hogy átláthassam, kihalljam,

megérezzem legalább, aztán

majd tapasztalva is tanulom.

Így mentem az akadémiára,

mindazt amit a gyakorlatban

megérzésből, rálátással és

kihallással, emberiesként

alkalmaztam, megtudjam,

 mit miért is úgy teszek én.

Belülről éreztem, tudtam,

mikor mi a dolgom éppen,

azzal amit odatett az Isten.

Voltak olyanok is amikkel

akkor még nem bírtam el.

Hát benne voltam egy ideig,

hogy eldönthessem jó-e nekem

megfelel-e az annak amit az én

lelkem, szívem, agyam szeretne.

Így hát másképp működtem mint

sokan mások, a nehezebb utakat

választottam, hiszen nem volt

más csak én, akivel azokat

meg is beszélhettem,

Korán rájöttem,

nem értenek

az emberek

engemet se, azért

 mert láttam, hogy

a hasonlókban

nem egyedül

csak én voltam úgy.

Nemcsak légből van,

tapasztaltan tudom már.

Belülről való, emberies

a tartás és a méltóság,

vannak biza akik tanultan

sem tudják mindezt még.

Különös oktatás, nevelés.

Tapasztalva, erre később

azt mondtam, hasonló

rezgésű emberek ők,

megértik egymást.

A pénz nem tudja,

eltávolítani őket

egymástól, hiába

más és nagyon más.

A sokszor és sokféle

módon tapasztalás

adta meg nekem is,

a bizonyosságokat.

Megfigyeléseimhez

partnerek voltak ők,

akik hozzám érkeztek,

de nem várhattam el

tőlük, hogy álljanak ki

ők a tudásom mellett.

Hiszen nekik továbbra

már nem volt érdekük

az, nem számoltak vele,

hogy milyen jót tennének

velem, ha beszélnének is

arról, hogy a velem való

találkozásuk után nekik

jó irányba változott

meg az életük.

Nincs ennek

olyan formája,

amit elfogadnának

olyan helyeken, ahol

eldöntik, hogy ki az

aki feltalált

valamit és

ki az aki

a másokét

viszi be, mint

a sajátját, csak

azért, mert van

hozzá pénze is.

Pénz nélkül nem

jutsz el oda, ahol

megbecsülnék a

tudásodat úgy,

hogy hasznos

lenne neked

utána, bele

kerülnél vele

a köztudatba.

Nagy gond az,

ha nem megfelelő

emberek vannak,

azokon a helyeken,

ahol érteni is kellene

ahhoz, legalább átlátni,

kihallani és megérezni.

Ez lenne az alapja annak,

amivel a többi embernek

a dolgait el tudja dönteni,

s ha folyamatosan fejlődne

is akkor hozzáértővé válna.

Nekem nem annyira nehéz,

mindezeket átélnem, hiszen

még tartósan nem volt jó az

életem, csak keresem a jót

és szépet, amit beletettem.

A gyakorlati tapasztalatom

azt bizonyítja, a körforgás

létezik, s amikor körbeér,

az a feladat el is fogyott.

Viszont ha csak ő maga

tudja azt, akkor ő kívűl

is marad azokból, amit

a többiek elfogadnak.

Hiszen mindenkinek

más és más a saját és

a generációs feladata.

Ha ezekről egyáltalán

nincs még fogalma, hát

önmagánál is alacsonyabb

szinten éli az életét, s biza

sokat árthat a hozzá nem

értésével, ha mégis dönt.

Mert elvárják tőle, hisz

az a feladata, hát tegye.

Hol vannak a megfelelő

emberies határok azon túl,

hogy csak élnek bele emberek

a semmibe, hiszen nincs feladatuk.

Hozzá voltak szokva, hogy mások is

gondoltak rájuk, nemcsak ők maguk

gondoltak a többiekre, nehezen

fogják fel, veszik tudomásul,

hogy nem törődik velük

már senki sem érdemben.

Tessék mondani tapasztalat

nélkül is lehet valamit vezetni

úgy, hogy ott ne sérüljön meg

senki, mert amit lát el is hiszi.

Emberiesen élni azt is jelenti,

nem vagy elismerve, kritikát

kapsz onnan, ahol nem is

tudják, mit tudsz te.

Hiszen ahhoz idő

is kellene, na meg

odafigyelés, rájuk,

ki, hogyan miben is

lehetne jó a tehetsége,

mindenkiben ott van ám.

Lehet-e kézzel foghatóbb

annál, mint a saját tenyerük

az embereknek, mind más,

nem egyformák, a lelkük

tükre az amit belerajzolt

oda, valószínűleg az Isten.

Legalább is a tapasztalatom ez,

hogyha el is tér tőle, vissza lehet

vezetni, mert a lelke, szíve, agya

jó kontroll arra, egy erős érzésben.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék se ellened, sem veled,

ide is az oktatásomnak a lehetősége

miatt jöttem, hogy megismerjetek.

Elérhettek, a +36 30 2470 589,

julamami@gmail.com, skype,

tájékoztatlak benneteket.

Szeretettel.