Boldogulni tanulj meg
a “mostban”, ne álmodban.
Ami a fejlődni vágyóaknak
természetes a tanulás, az azt
is tagadóknak erőltetett tett.
Hisz úgy látják el tudnak érni
csak eszközökkel is, mindent.
Ahogy már látom a térképen,
mulandó az a sorsfordulóban.
Hiszen minden amit másoktól
elvett, hamisan szerzett meg,
ott lesz az őt követők életében.
Ha az igaz szó már irritál téged,
s azért magadat csak a hozzád
szépen szólókkal veszed körbe,
a jellemed alaposan görbül tőle.
Amikor kilépsz a családodból,
mert te boldog akarsz lenni,
valamit eltetszett felejteni.
Azért amit megteremtettél,
te is felelős vagy, amit magad
mögött hagysz a minősítésed.
Neked az könnyűnek látszik,
kiszállni, odébbállni,
mindent másra kenni,
pedig keményen meg
kell azért majd kínlódni.
Ha keresed a múltadban a
jót és a szépet, de már nincs,
hiszen könnyen tagadtad meg.
Egész életemben a gyökereimet
növelgetem, élesztgetem magam
teremtem, hiszen az én dolgom.
Nem sokat értem el, azt tudom,
másoknak ez semmi, mert ennél
többet kaptak, hoztak, melléjük
álltak. Engem a meg nem értők
sokasága fedett le és gyakran,
majd jönnek ők is, idejükben.
Bennem sem irigység, sem
harag már nincsen, de nem
engedem elrontani azt amit
kínkeservesen teremtettem.
Ha elhagytak, megtagadtak,
hogy nekik jobb legyen, azt
értem, lehet ők nem tudják.
A múlt az elmúlt, nincs hova
visszatérjenek, azért, hogy
így legyen mindent elkövettek,
nem harcoltam, hagytam, győztek.
Hiszek a megelőzésben, így fokfélére,
már erre is tapasztaltan van érvem.
Akkor mond, hogy nem jó az
amit feltaláltam, ha a 20 órát
megtanultad és utána érzed.
Ne minősítsél le engemet úgy,
hogy nem is ismertél még meg.
Megtanulni adni és idejében,
a legfontosabb a fejlődésben,
hogy ki ne üresedjenek még
mielőtt felnőnének, ügyeljed.
Bekerülve a mások ritmusába,
idő előtt, túl későn, mindegy.
Boldogulni ki tanítja meg,
ha azt mondják rá,
hogy te már
boldog
vagy.
Igen-igen
sokan már
el vannak
varázsolva.
Tudják-e,
hogyan
találnak
vissza.
MA-MI
Hol
lesz
az
igényes
holnapja,
miért lenne,
ha már minden
“fokozatosság”
nélkül elérte a
boldogságot.
Hiszen azt
mondják,
hát akkor
biztosan az.
Nézz mögé
“Emberiesen”.
Segítsd őrizni
a tiszta forrást.
Ha már az lett
a divat és nem a
boldogulni tanulás.
Se tartás, se méltóság,
se boldogulva erősödés,
tessék mondani ezt meg
honnan hozták.
Miért húzzák rá
a sablont arra, ami
másról szólna, nem
a magyarok virtusa ez.
Ha ráírják, hogy boldog,
akkor az is lesz, ha rámondják,
hogy boldog vagy, attól tényleg.
Ki tanítja meg, a zsengéket arra,
hogy tartás, méltóság, fokozatosság.
Na és a boldogság, ha az ölébe hullott,
akkor mi lesz utána, mit hoznak majd be
a divatba. Tartás, méltóság, fokozatosság,
hiszen közben erősödik az egészséges lélek.
Átlátni, kihallani, érezni, összefüggésében látni,
ezzel születtünk mi mindannyian, ha kinevelődik
belőlük, akkor mivel lesz pótolva, hinnye, nana.
Az emberek, gyermekek, zsengék, ők tiszták,
nem próbababák, valami nagyon elszállt,
valami nagyon fontos lett egyeseknek.
Verseny nélkül igen sokan győznek,
tessék mondani milyen minta ez.
S amikor majd visszafelé megy,
gondolt-e már arra, mi lesz.
Általános műveltséget növelő,
Különös oktatás, nevelés neked,
aki már érti mit nem értenek ők,
áthágva mindenen, eléd mennek.
Mindenben, csak egy “leg” lehet,
aki arra nem érett, unalmas lesz.
Nem statisztikából állnak ám az
emberek, emberiesen megélni,
ezt kaptuk, amikor a teremtő
emberré formált bennünket.
Se tartás, se méltóság, se a
kultúra nem saját, egy váz,
amibe bele kell férnie, jól
kitalált arra a mézesen máz.
Nem hallani a felelősség szót,
pedig én magamért is felelős
vagyok, azért amit oktatok.
Felemelem a hangomat
akkor, hogy mások is
hallják, mit mondok.
S van, hogy suttogok.
Innen van a tartásom, az
emberi méltóságom nem
adom, nehéz volt az utam,
hogy elérjem a teljes sorsom.
Most, összefüggésében látom,
neked is meg lehetne erősítened
azt amit apád, anyád, a génjeid,
az Isten, születésednél adott.
Tudom lehet, hogy ez még
fura, de csak annak aki nem
látja, nem hallja ki, nem érzi.
Igen felbátorodva, minden alap
nélkül érnek el olyan külsőt,
ami erősen megtévesztő.
Ki nem vigyázott a fékre,
ki nem állította meg,
hogy figyelmeztesse,
ki nem szólt időben.
Hó ha hó, túlrobog
a fakó, üres a faló.
Így mindent felfaló
lett az ami soha nem
tett semmi olyat ami
hasznos lenne. Széppé,
jóvá ezt a csodát sose
tette, csak kihasználta.
Birtokolni azt, amit nem
is teremtett, nahát, nahát.
Félre hát minden ami igazi,
a lazát könnyű divattá tenni,
s majd ha hazamegy és azt
látja, hogy ott senki sem
boldog, akkor elmegy
onnan elhagyja azt.
Ami az alapokat
adná, a hova
tartozást is
elfelejtve.
A katyvasz
befogadja,
ott nem kell
teljesítenie,
elvárás sincs.
Se falak, se halak,
se jó falat, se ajtó,
se kilincs, bejött
ha hívták, ha nem.
Ha te ezt még nem
érted, majd senki
nem tesz érted
sem, akkor se,
ha nagy lenne
a szükséged.
Hiszen egy
katyvasz,
se tartás,
se méltóság,
se hovatartozás,
se alapja, se nem jó,
se nem teremtett még.
Vándorló lesz, anélkül,
hogy olyan dolga is lenne,
jót vidámkodnak felette,
hiszen tudják, ők védve.
Egy Haza ez csak egy,
bele tettünk, jót és
szépet, megvárjuk,
nem kívánunk mi sem
többet, csak azt amit ide
beleteremtettünk, mienk,
maradjon, a szerető Hazánk.
Tanulj meg időben adni, hogy
ne kelljen majd neked, ha,
tetszik ha nem, elfogadni.
Édes Hazánk Csodaszép, ne
menj még, hiszen a széppel,
jóval, amit ide teremtettünk
nekünk még meg sem jöttél.
Szeretettel.
