A te dolgod, hogy élsz-e bele
abba, amibe éppen lehet,
vagy ismerve a sorsodat
viszed, ami a nehezebb.
Ismered-e a generációs
határaidat, generációs
feladatodat. Teljesítve
a sorsodat, elégedett
vagy-e azzal, ami éppen
abban van és továbblépsz
akkor, ha most utadon vagy.
Hiszen már belenézhetsz
bármikor a tükrödbe, de
a többieknek tükrébe is,
ha már arra érett vagy.
Emberies méltóság az,
aki megőrzi a tartást,
felismerte a tudást.
A generációs jeleink,
a valóságot tükrözik.
Azon kapta magát,
hogy mindent
bezárt,
maga
mögött
amerre
elhaladt.
Úgy érezte,
már nem elég
az, ha bezárja
a házát, amikor
onnan elmegy.
Minden nap
eszébe jut
mostanában,
hogy miért is
nem engedte
az apja, hogy
azt a lányt
elvegye.
Pedig
mennyire
szerette,
azt hitte,
hogy egypár
lesznek, nem
vethet gátat
annak semmi.
Sok év kellett
ahhoz, hogy
rálásson,
miért is
ismerte
meg azt a
lányt, aki aztán
a felesége lett.
Megszervezték
neki azt az ismerősök,
aztán, hogy a vagyon
ne menjen akárhova,
jobb az úgy, ha őket
összeboronálják.
Nem volt belé
szerelmes, de
tényleg rendes lány
volt, szép is, az egyetlen
fiának az anyja belőle lett.
Két hasonló család sarjai,
nem szólhatta meg őket
senki, mert, hogy az
anyja nagyon adott
arra, ki mit mond.
Hamar ráálltak a
gazdagodásra, mit
is csináltak volna,
dolgoztak egy ideig,
aztán rájöttek abból
meggazdagodni ritkán
lehet annyira, ahogy ő
szerette volna.
Amikor
megismerkedett
néhány nem igazán
egyenesen élővel,
rájött másképp is
lehet élni, nem
szükséges
dolgozni.
Volt egy
pillanat
amikor
érezte,
átbillent,
valami ott
benne túl
könnyű lett.
Generációs jel.
Azután egyre
jobban látta,
hol a könnyebb
oldala és bárminek.
Ő már csak azzal a
szemüveggel nézte,
hogy hol lehetne, jól
becsapni a többieket.
Megalázta a jókat, ott
ahol csak lehetett, hiszen
vele is ugyanezek történtek.
Azt sugallva feléjük, gyengék,
lealázta őket, azzal önmagát,
akkor többnek is hihette, de
ő maga mászott azzal bele.
Mint a róka a jól kiszemelt
tyúkólba, nem is gondolt ő
arra, rég várták már oda.
Rájött neki ez nagyon jól
megy, eltervezte olyan
gazdag lesz, hogy csak
irigyei lesznek, hiszen
irigykedhetett előtte.
Mert az apja betartotta
a szabályokat, nem hágta
át azt sem amit ő már régen,
még a kezdetek kezdetén.
Maga sem tudott róla, hogy
azzal, átlépte az egészséges
generációs határait, kibillent.
Attól fogva, éjjelente nem aludt,
mert nem tudta feldolgozni azt,
amit napközben mások ellen tett.
Aztán azt is megoldotta, jött egy
valaki, aki fusiba eladta azt amit,
egyébként még nem próbáltak
ki rendesen, de várományosa
volt a nagy felfedezetteknek.
Hát aludt általa, ha bántotta
a lelkiismerete, bár akkor
még nem sejtette, hogy
őt az bántja, inkább csak
azt hitte az félelem még.
Hiszen bátorság kellett
ahhoz, hogy mindent jól
összehazudjon úgy, hogy
hitelesnek tűnjön, már
olyan jól beidegződött
nála, hogy otthon is úgy
élt, amiért addig amíg azt
merte, rá is szólt a felesége.
Ne szólj bele asszony, abba te,
amihez nem értesz, a gazdagságot
élvezd és maradjál csendben, vedd
meg a legdrágább ruhákat, amiért
irigyelni tudnak a többiek ez a lényeg.
Minél jobban látszik, hogy mennyire
gazdagok vagyunk, annál inkább nem
mernek beleszólni, se megszólni, mert
ugyanúgy félnek már, mint annak idején,
amikor én féltem tőlük, azért határoztam
el, hogy gazdag leszek, inkább tőlem féljenek.
Arra nem gondolt, hogy az a tabletta okozhat
neki, olyan furcsákat, mint amit mostanában
észlel éjjelente, álmában átéli azokat, amit
napközben elkövetett ő mások ellen.
Már se nyugodt nappala, se éjjele
nincsen, nem érti mi lehet az.
Hallotta egyszer, amikor
valaki azt mondta, hogy
attól óvja őt az Isten,
hogy megszólítsa a
saját lelkiismerete.
Éjjelente, mert, hogy
akkor neki is saját
magától kell majd
félnie és az nagyon
kemény dolog lehet.
Megelőzés, megelőzés,
addig amíg és amiben lehet…
Különös oktatás, nevelés,
Magyarországon Pakson a
Hergál Házban, vagy online
ha bárhol is éltek a Világban.