Magad köré látsz-e, vagy csak mégy amerre visz a sejtésed,

ha nem értesz is hozzá, de felvállalod, dolgozni nincs kedved,

majd jól meghajtod ráérősen a saját ritmusoddal akit éppen.

Vagy ha nem is hoztad te, megtanultál-e, átlátni, kihallani,

másoknak nem ártani, magadra vigyázva gondolkodni.

Hátha ott neked a mostaninál szebb, jobb is lehetne.

Vagy csak beállsz kisliliként a nemlétező sorba.

Ki mit és meddig bírja, milyen körülötte a

működő minta, vajon az a jó minta.

Érett vagy-e az intelligensen

született gyermekedhez te,

ha észleled a hiányosságod,

hozzálátsz-e a tanuláshoz.

Néha elég ha figyelmesen

vagy a hétköznapjaitokban.

Vagy majd hordod te is a

kontrollálhatatlanná lett,

divatossá tett önjelölthöz.

Mond miért nem tanulod

meg azt amit nem tudhatsz,

te más tehetséget hoztál, így

abban vagy haladó a sikerhez.

Vagy attól híresedik a Hazánk,

hogy mennyi az elrontott élet,

kik nem érhettek a sorsukig se.

Mert nem kapták meg időben az

ő lehetőségüket a továbblépéshez,

a sikerük így odalett és tán végleg.

Miért is kellene elhülyülnöm nekem,

mit tud kínálni ahelyett amit nem ad,

 most jött meg, a sorsokhoz az eszem,

23 év után, sorsolvasó lett belőlem.

Mit jelent a Haza neked és milyen

érzés az nekem, az emberiesnek,

már ekkora emberismerettel.

Miért kellene nekem hinni

abban amit nem úgy látok.

Győzzél meg róla kérlek,

legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok se ellened, sem

veled, hiszen az csak a te érved.

Lerajzoltam valami fontosat én,

hasznára lehetne a Hazánknak,

a sok azáltal meg nem rekedő

embernek, a kíváncsiaknak.

Miért nem tanulod meg amit

még nem tudsz a vezetéshez,

 a nép között, mi emberiesek,

itt élünk, a Hazánk nekünk.

Várjuk a szépet és a sok jót,

amit ide beleteremtettünk.

A gyermek a születésekor

hozza azt is amiben ő a

legjobb is lehetne.

Ha a szülő tudná,

miért is oda hozta

a gólya, mi az amit

neki ott kell és úgy,

megtanulnia, hogy a

régi punnyadásokat

feloldja, meg is oldja.

A gyermeknek nem

elég már, hogy nő

mint a gomba, azt

is tudja, miért nő.

A tapasztalatom

nem az, hogy az

életkornak lenne

ebben a leginkább

a nyomatéka, nem.

Ma már nem lehet

az mondani, hogy

maradj csendben,

mert te még csak

gyermek vagy,

nem jár a szó

meg neked.

Olyan tisza

őszinte az

a tekintet,

amibe bele

nem férhet,

a mellémenés.

Viszont a minta,

annak óriási a súlya,

mert ha más impulzus

nincs mint a jól bevált

semminek az üres volta.

Akkor az lesz az amit

továbbvisz, hiszen

nincs más hatás,

nem fogadná

be a miliő.

Neki kellene

alkalmazkodnia,

ha ahhoz alázata volna.

A fokozatosság, az elérésnél

a sikernek az átélése, nagyon

fontos minden emberi sejtnek.

Ha már rögzítette, fel is ismeri,

amikor megint aktuális lenne.

Önmagát így építhetné fel,

a saját aktuális szintjére.

Nem menne mellé se,

nem billenne meg sem.

Maradhatna az egyensúly,

nem kibillegve élne, hol így,

hol meg úgy, a mások hatása

tükrében, hanem a nehezebb,

de emberies ritmusában lenne.

Ha nem kaphat kellő táplálékot

 jó szóból, sikerből a gondolkodó,

akkor alaposan befele is fordulhat.

Tanuld meg a “most” működését,

a saját személyiségedre lefordítva.

Segíts magadon az Isten is megsegít.

Nem az a gond, ha nem hasonlítasz

másokra, hanem az, ha nem találod

mert nem is keresed önmagadat.

Ne hidd azt, hogy vége, fordulj és

meglátod, te kerültél az elejére.

Különös oktatás, nevelés neked,

neked, neked, aki már tudod, hogy

az életedből mi hiányzik még és mi

az ami, ha teszel érte, önmagaddá tesz.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen

a széppel, a jóval, amit

mi is ide teremtettünk,

még meg sem jöttél.

Múlt, jelen, jövő,

boldogulni

tanulj meg

a “mostban”,

ne álmodban.

Otthon vagy,

amikor a

kicsiben

már

látod

magadat,

nem mentél

sehova,

a Világ

mégis

ott van

nálad, nálad, nálad.

Tisztelettel legyél,

szeretetet reméljél.

Kívülről is lát engem,

mint ahogy őt, én is

látom, őszintén szólunk,

mert barátok vagyunk.

Tanulj meg időben

adni, hogy ne kelljen,

ha szeretnéd,

ha nem

kapni.

A múlt elmúlt,

alkalmazkodj

a sorsodhoz,

a pillanathoz,

ne a jövőt várjad, a

 holnap a küszöbödön

úgyis megvár majd.

Szeretettel.

Tíz éve várok rá,

azt hittem

marad,

de aztán

mégsem.

Valami erőből

elvitte mellőlem,

maradt belőle itt,

eddig mindig,

annyi ami

megsegít

még időben.

Az emberiesek

így születtek és

ezzel tudnak haladni,

legalább nem ártani.

Összefüggésében

is látják, tudják.

Ahhoz, hogy

most még adni

 is tudjak belőle,

hozzájuk mérve

áthatóan,

bennük

lenne

szükség

többre.

Van Isten,

ezért nem

fogy el, itt

 van bennem,

megteszek

mindent érte,

oktatva, nevelve,

tudjak segíteni vele.

Ha valaki már érti

és meglátja így

a reményt,

mondja el

neki, várom rég.

Ha itt van nekem is

már amiért sokat tettem,

a sikeres sorsom, tudom mit

kezdjek vele,

nem megyek

neki semminek sem.

Nem győzni jöttem, csak

a sikeremet keresem, ígérem,

hogy a harmóniámban meg is lelem.

Oktatok, nevelek vele megelőzésben.

Érvelek és minderről meggyőzni

szeretném őket, hogy nekik

se legyen rossz, de

nekem sem.

Nincsenek

hozzászokva

az emberek,

hogy valaki

így gondolkodik.

Miért ártanék, ha

azt másképp is lehet,

majd ők is megértik

a saját idejükben,

hogy annyiféle

igazság lehet.

Egy kicsit van

 mindenkinek

mindenben.

Megtanultam,

ne vesztegessem

az időt, se az energiát.

Menjek tovább azon

ahol éppen lehet,

nyilván átlátva,

ne mellette

 haladjak csak.

A várakozás a

becsapós semmi,

az, hogy majd lesz

valami, olyan nincs.

Az lesz amit elindítasz

az végig is fog menni,

nem tud félúton sokáig

ácsorogni, történik valami.

Ami most így van, az egy

pillanat múlva másképp

is lehet, halad nem állhat meg,

hiszen minden körforgásban van.

Ha nem kóstolod meg a bablevest,

honnan tudnád, milyen annak az íze.

Akkor miért és hogyan döntöd el,

hogy valamire van-e szükséged,

vagy nincsen, ha nem látod át,

 hallod ki, át hogy értékeli,

a gondolkodó agyad, ha,

nem is kontrolláltad.

Miért bíznád a

saját sorsodat

másokra, inkább

ismerd meg, építsd

fel magadat úgy, hogy

a sarjaidnak legyen alap.

Ne csak pénzben gondolkodj,

persze teremtsd, ha most dolgod,

viszont ha a sarjadnak más az útja,

ne gátoljad vakon, ha ő már tudja,

neki azzal az alappal lehet élnie.

Sokakat látok, már majdnem

révbe érve, járják körbe,

de mindig ugyanazok,

akik által tapasztalni

igyekeznek, hogy el

ne tévedjenek, nem

vállalnak kockázatot.

Valami újnak az ismerete

pedig minden információt

tartalmazna, csak meríteniük

kellene belőle, hisz eljutottak oda.

Van úgy, hogy látom a megrekedést,

nem szólhatok rá, hahó, menjél már,

meg ne állj, hiszen annyi a hiteltelen,

hogy nem hinné el azt nekem sem.

Ezért, néha kimondom helyette,

persze azt ő tudja, hogy azt érte,

de neki kell mindent eldöntenie.

Megtanultam hallgatni, ezért

összefüggésében tudom

már sokszor látni azt,

amiről neki fogalma

sincsen, készen van.

Körbeért az ő sorsa,

váltania kellene időben,

hogy az életritmusa neki

is meglegyen ahhoz, hogy

biztonsággal haladjon benne.

Ha megtanulták az emberek

a saját lelkes, szíves, gondolkodó

életritmusukat, már nagyon nem

térnek el tőle, hiszen már megérzik.

Ott vannak a saját és generációs

határaik, amit érzékelnek, hiszen

bennük zajlik, tőlük az nem idegen.

Megtanulható, 20 óra alatt mindez

úgy, hogy nem tévednek el, megérzik

hol vannak azok a pontok, amikor ki is

billenhetnének a könnyű bűvkörével.

Tevékenyen várnak, már megérdemlik,

nem látványosan fordul át, de minden

másképp van hirtelen, ráhangolódnak.

Tudják ezt várták alázattal, nem hiába.

Olyankor megjön az ajándék része,

ennyi idő után már megérezve,

lehet megint lépni előre,

a jó megérzésekről

beszélek, más

szóba sem jöhet,

eltévedni nem lehet.

Ez nem a szerzés, álságos

rezgése, a jó energiákban

vagyunk már és három éve,

csak nagyon sokan nem is

 vették még azt sem észre.

Lám ott a sorsuk láthatóan,

mások látják ők meg nem.

Nyomják a megszokott

ritmusban és teljesen

fölösleges energiával.

Átfordultunk és én

megfestettem azt

a pillanatot, megvan.

Ahhoz képest tudom,

kitöltöm a várakozási

időmet azzal, hogy

megértettem.

Mindezek

miértünk

is szólnak,

mindannyian,

tudnánk élni a

 lehetőséggel.

Ismerem mint

a tenyeremet,

egy biztos pont

a semmihez képest.

Jó szerencsét jó emberek,

tisztelettel élni könnyebb.

Szeretettel.

Apró fontos porszemek

vagyunk mi mindannyian,

kinek ilyen, kinek meg másabb az

 életfeladata, megélhető sorsa is van.

Mondják nem lehetne, emberiesen

egy minimum, amit kiszámítanak,

amit befejezve, eredményesen

kutatva bebizonyítottak, hogy

hol vannak az emberieseknél

a minimumoktól a maximumokig.

Ne lefegjenek, befejezetlenül ott,

életszerűtlen, azon sorsok helyett,

hát nincs senki ott érdemben eldöntő,

emberiesként átlátó, kihalló, megérző.

Milyen minta az, hogy mindegy mi jót

tett bele, adott hozzá ő a Hazájához,

valaki egy döntésével azt leradírozza.

Mi lesz a gyermekekkel, fiatalokkal,

honnan az a hova,  kik is ők, vagy te,

ki mondja meg azt, bebizonyítva.

Miért lenne fontos, hogy tudják,

miért olyan a családjuk mintája,

miért tudják, vagy nem tudják,

magyarázatok és beigazolódások

nélkül, azt ők is alapjuknak venni.

Uram Isten mondja meg már ott oda,

olyan, aki azért nem lakol majd meg.

Ha születésétől fogva, abban ő is

fejlődhetne, amire született,

amiben ő a

tehetséges,

egymásra is

sejtjükben is,

mosolyoghatnának

a pillanattól az emberek.

Hiszen mindenki érezhetné

belül a lelkében, szívében,

gondolkodó agyában, a

 sikernek fontos érzését.

Amikor elindul a vágy a

lélekben, s hozzá adja a

ritmust az ő szíve is,

elgondolkodik az

 agy, milyen jó is, hisz

így születtünk mind.

Harmóniában lenni,

jönni-menni, meglátni a

 hétköznapi emberi csodát,

szeretetben élhetne a világ.

Tiszteletből és szeretet is,

legyen otthon bőven,

hogy vihessenek el

belőle kimenőben.

A generációs feladatod

nem ismered, óriás terved

dédelgeted, ráállsz és meg

is csinálod, de mindenáron.

Kinősz önmagad fölé már

kezelhetetlen is nagyon.

Felfogni, megélni sem

tudod, nem sajátod.

Azt veszed

észre, hogy

már nincs is

neked barátod.

Pótolni igyekszel

hát a hiányodat,

veszel magadnak

üzleti barátokat.

Ha nem lenne

fontos a

tisztelet,

szeretet,

nem

vágyna

rá senki se.

Akármiben,

akárhogyan,

el tudnának

így is és úgy is

lődörögve élni.

Mond, neked

miért nem

fontos amit

 te hoztál,

az Istentől, a

születésedkor

 te is megkaptál.

Meg is lehetne

becsülni azt, s

 arra alapozni

a továbbiakat.

Felépíteni arra,

a saját sorsodat.

Ha nem lenne meg

a tiszteletnek és

a szeretetnek

a forrása se

bennünk,

nagyon

gyorsan

kiüresedne a

 lelkünk, szívünk.

Tartás és méltóság

nélkül, már csak a

  körítés maradna,

kinek épp ilyen,

másnak meg

másmilyen.

Figyelj a

lelkedre,

szívedre,

gondolkodó

agyadra ember,

ne érintsen meg

túlzottan téged,

 a megcsillanó,

de csak átmeneti se.

Egyoldalúan is erősen

hatni vágyó értéktelen.

A vártat, a váratlanért

el ne hagyjad, mert mi

adja a méltóságodat.

Az életünk során jön

az amit meg kellene

élnie mindenkinek.

Ahhoz, hogy erős,

egészséges lélek és

test lehessen, ezzel,

azzal önmagunkhoz

erősödünk mind fel.

Az is nagyon fontos,

hogy ahhoz képest

ki mit hozott,

kivé, vagy

mivé

változott.

Tiszta szó,

dicséret,

megbecsülés,

legyen nálad bőven,

hogy adhassad időben.

Különös oktatás, nevelés.

Ha benned az nincsen,

akkor kezed inkább

legyintsen, jobb

legyintéshez

szokni, mint

a megalázó

kezeket rázogatni.

Jó szerencsét emberek,

tisztelettel és  szeretetben,

megbecsülten élni könnyebb.

Ha majd elmúlik a káprázat és

kitisztulnak a tájak, meglátják a

valóságot, honnan lett, arra is

 hihetően hiteles magyarázat.

Hiszen nincs más ami látható lenne,

attól várják a nekik is jó megoldásokat.

Sok olyan lesz majd kicsiben és nagyban,

mint amit látnak, többféle módon és kiadásban,

azt nekik ki, hogyan magyarázza, miért nem ők már

azok, akik ugyanúgy fontosak, hisz szinte azonosultak.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Otthon vagy,

amikor a kicsiben

már látod magadat,

nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad.

Sokáig szenvedtem, hogy nincs

szeretet körülöttem, s egy napon

rájöttem, túl nagy lett az igényem,

ahhoz mértem ami lett bennem.

Azóta adok, oda ahol fogadják

mert nincsen, a gond az volt,

magamhoz mértem az igényem.

Most már tudom adni születtem,

 de ne kérjed, adom magamtól ha

tehetem úgy is megteszem, azt az

én időmben, hiszen adni születtem.

Nem esem kétségbe ha segíteni nem

tudok mindenhol, mindenkinek, már azt

is tudom, arra fel kell nőnie mindenkinek,

hogy ő maga is tudjon, kérni is képes legyen.

Mindent idejében, mindenkinek a saját maga

idejében, hiszen miből adsz akkor ha nincsen.

Viszont van a pillanat mindenkinek időben,

amikor már elég éretten arra, ha ad kap is

rögvest jó szót, mosolyt köszönetképpen.

Legyen szép ez a nap, ha szeretettel vagy,

áradj ott ahol lehet, ahol már nem értik

félre mindezt, ehhez elég fejlettek lettek.

Szeretettel.

Hazaszeretővé lettem én,

mit is tehettem volna mást

mint, találkozom itt azokkal,

akik hozzám Paksra eljönnek.

Megtisztelnek azzal, hogy a

tanácsomért ide érkeznek.

Ne keress nem találsz meg,

 a turisztikai térképeken se.

Valahogy semmibe se férek

itt bele, tán erős ennek a

tiszta szónak a maguk fölé

emelteknél, a hárító tükre.

Mások elmennek máshova,

ahol megtalálják azt, amit itt

kellene nyújtson a mi Hazánk.

Én így találtam ki, megoldani

próbálom, hogy nem mentem

sehova kint vagyok a Világban.

Nem velem lenne a gond, ha

fejlődni szeretnének ahhoz,

azok, akik túl magasra értek.

Pótolható lenne az amit nem

 hoztak, nem is tanultak meg,

 ébredő igényük a fejlődésre,

segítené fel őket a szintjükre.

42 éves voltam, amikor ez az

én hozott tudásom, tanulással,

fejlődve ehhez, hivatássá lett.

Nemzetközi és Magyarországi

Prevenciós diplomát ajánlottak,

meg voltam tisztelve, elfogadtam.

Azóta, megértettem a generációs

jeleket, generációs feladatommá

is lett. Az amit nem csináltak, vagy

nem tanultak, magam fejlődjek fel

ahhoz is, megértve megcsináltam.

Vajon hány családban szenvednek

tőle, hogy nem értik miért nem

megy a gyermek ugyanazon az

 úton, ahol a családtagok mentek.

A tenyerükben, mint egy sorsuk

térképén látszik ehhez is minden.

Megmagyarázódik az, amit nem

értettek addig, jót nevetnek ők

utána, miután végre megértik.

A Különös oktatás, nevelés, erre.

Értve készen, a saját életemmel,

várom, hogy oktatva és nevelve,

  generációsan teljesíthessek én is.

Régebben gyakran elmentem oda,

ahova hívtak és ott megfelelő volt

a helyszín ahhoz, amit adtam oda.

Nem akármilyen díszleteknek a

kellős közepébe ültettek le,

nem először voltunk ott,

tolmáccsal érkeztem, de

  addig az alkalmas helyre.

Amikor vártuk, a sok német

üzletembert, kint a végtelen

esőben, egy helyen, akkor

elgondolkodtam, hogy

mi lenne, ha én is

így szolgálnám

az embereket.

Nem álltunk fel

és mentünk el,

hiszen az adott

szó kötött oda

emberiesen is.

Azután már

többet nem

mentem el,

hiába hívtak,

nem bíztam.

Pedig ott jól

megfizettek,

luxushely volt.

A tartásomat,

méltóságomat

bántották meg,

felelős voltam

a tolmácsért.

Végigvittük

az esőben,

mindhiába

járatták már

 a járműveket, ők

nem mozdultak, 100

emberre nem volt idő.

“Emberiesen” nézz rá.

 Önként sorban álltak,

hátha még nekik is

jut az őszinte

szavaimból,

fordítással.

Gondolom,

hamarosan

pótoltak ott is,

nem kértek tőlem

elnézést úgy, hogy

felejthető lett volna.

Azt mondtam, csak

az emberiesekkel

dolgozom, többet

nem mentem oda.

Annyira nagy volt a

minőség igényünk

közötti különbség,

hiszen nem értették,

a tudás az emberséges

ebben a hivatásban fontos.

Eljöttek és vitték a hírünket, a

 tudásomat, a nagyon igényesek is.

Az ilyen találkozások által kezdett

kialakulni bennem a Hazaszeretet,

nagy csoportokkal találkoztunk ott.

Akik különböző országokból és

kultúrákból utaztak a Hazánkba.

Nekem ők a tenyerüket nyújtották,

a tiszta szavaimért, az emberiesnek.

Ők a legpontosabb élettérképükkel

tiszteltek meg, ezt megjátszani nem

lehet, vagy van valakiben, vagy nincs,

a bizalomnak mélynek kell lennie.

Már akkor azon voltam hogy

összekössem a sok jelet, ha

már felfedeztem, úgy legyen.

Már tudnám oktatni, nevelni

azokat akik ilyen helyeken is

megfordulhatnak, ahol a mi

Hazánknak a hírét hintik el.

Adva azt a minőséget ami,

életszerű, működik, a sorsa

mindenkinek révbe is érjen.

Szolgáltassanak ők hitelesen.

Azt hallottam egyszer, hogy

a tudás hatalom, valahogy

ez most megint nem látható.

Hol van a sok jó minőséget adó,

gondolom lapos kúszásban mint

 én magam, nem hibáztam csupán,

a felelőtlenséggel találkoztam.

A hozzáértő ezt látná, hogy hol

van az a minőség, ami valóságos.

Milyen hírünket viszik a Világba.

Fontos, hogy ki hova született,

milyen generációs jeleket hozott.

Ki nem érett még arra a feladatra,

nem életkor függvénye, hozott-e

tartást, méltóságot, felelős tud-e

lenni, az általa betöltött feladatért.

Generációsan igazolják a feladatát,

a tenyereiben lévő összefüggések,

hogy ő már alkalmas, mert átlátja.

Ki nem csinált végig valami fontosat,

kinek a félbemaradt feladata van őrajta.

Kinek a feladatát ismétli, pedig nem kellene.

Kinek az el nem végzett sorsa, rángatja őket,

le az ő elért szintjük alá, a kezdet kezdetére.

23. a tapasztalva tanuló, 13. az oktató, nevelő

éveim száma a hivatásomat naponta gyakorolva.

Rám nem érvényes, hogy aki nem tudja, tanítja,

hiszen mindent meglátok, megérzek, kihallok

összefüggésében, így is oktatok, nevelek.

Olyan embereket, akikért kár lenne,

ha megrekednének és nem

vinnék végig a sorsukat.

Ezért írok ilyeneket

ide, hiszen eljutottam

oda, pedig ki sem tettem

a lábam, hogy amit leírok,

egy része annak ma is szól

valakikhez.

Kinek az,

kinek meg

más ami őt

megszólítja,

mert pont

most lenne

neki azzal

dolga.

Különös oktatás, nevelés Julamami védjegy.

+36 30 2470 589, szeretettel.

Boldogulni jöttünk

mi mind, tehetséget

hozva erre vagy arra,

 Isten adta nekünk azt.

A tájékozatlanul ott a

magasban lévők, nem

vesznek komolyan, hogy

létezünk, vagyunk nekünk

is van életünk és sorsunk.

Magunk csináltuk meg azt,

amit a mi sorsunk odatett,

ha elmozdítanak abból is,

gyakran bennünket, hát

el is lehetetlenítenek.

Milyen üres érzéketlen,

átgondolatlan tettek ezek.

Mi már egyszer megcsináltuk,

nyugdíj helyett aprót kaptunk,

gyakoroljuk a hivatásunk, van

méltóságunk és tartásunk.

Ha ugyanúgy változtatnunk

kell nekünk is és jön a teher

gyakran és rendesen, mondja

ki, hogy nem tervezett velünk.

Attól szép és színes a Hazánk,

bármelyikünk hiányozhatna ott,

hiszen ha egy porszem mozdul,

 leomolhat a hatására a hegy is.

Ugyan miért gondolod,

hogy amit akarsz

azt el is veheted,

meg is teheted.

Nem mondta

senki sem

neked,

hogy

van

ami

nem

a tied.

Mert, ha

azt akarta

volna az Isten,

hogy minden a

tied legyen, hát

biztosan csak

téged teremt.

Mi meg várjuk,

éppen mi lesz a

te ébredésednél,

van-e időd tán most,

kigondolni mi lesz

mára nehézség

még nekünk.

Mert esetleg

nem úgy áll a

mi szemünk.

Nem meri már

megmondani azt

senki, hogy ez nem

az ami nekünk járna.

A jóból és szépből is

kérjük azt amit ide

beletettünk mi is.

A Hazánk ez itt.

Miért mindent

 szerzésben és

birtoklásban

gondolsz te

megélni,

kiélni.

Hát

nem

mondta

senki se,

hogy van

ott belül

benned,

valami

ami

nagyon

lényeges.

A lelked,

a szíved, a

 gondolkodó agyad,

ami a belső tartást

adja neked, neked,

én már tudom nekem.

Miért gondolod, hogy

csak az egyik oldalad

lényeges, ami azt adja,

mutatja, hogy a pénzednek

szempontjából rendben vagy.

Mond miért kell nekem vándorolnom,

ha nevesíteni szeretném, így 66. évesen is,

amit itt találtam fel, megtaláltam, működik,

oktatnám, nevelném az arra éretteket már.

 A saját sorsuk jobbításának megélésére,

azért más országok szerverén lennem,

hogy megint le ne töröljenek valamiért.

Miért nem nevesedhetek én itt a saját

Hazámban úgy, hogy én is megkapjam

hozzá azt, amit mindenki megkaphat,

ha meg és feltalál, a Hazájának fontosat.

Hiszen ide a Hazámba teremtettem meg a

szépet és jót magamért másokért, itt várom,

hát, hogy megjöjjön már a jó sorsom nekem is.

Mint mindenki a saját sorsáért megtettem,

amit csak lehetett, nem hiszem el azt,

hogy fölöslegesen vándoroltam ide,

meg oda, mikor mehetek már Haza.

Miért érzem azt, nem enged be úgysem,

de kérem szépen, ez a Hazám itt nekem.

Ah, hol máshol lehetnék én otthon, ha a

saját Hazámban meg nem, 66 évesen.

Győzz meg legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék se veled, se ellened,

az oktatás, nevelés miatt vagyok itt.

A két oldalunkat, a belső tartásunk

miatt meglátva, felfedeztem, nagyon

megörültem. Magyarázata lett annak,

hogyha valaki nem gazdag a pénze által,

attól még igen értékes ő emberiesen.

Persze nem zárja ki a két dolog sem

egymást, olyat is láttam, de ritkán.

Adok – kapok, a jóban és a szépben

benne vagyok, formálok, nevelek,

oktatom az arra már éretteknek,

önmagukat hogyan csinálják meg.

Amikor az egyik feladatot hozva,

elértek a megcsináltam állapotba,

akkor jönnek a kérdések, a miértek,

a hogyan tovább helyzetek, kis szünet.

Miért csapod be a gyermekeket, hogy

boldogok, amikor még át sem élhették,

miért avatkozol bele ilyen szinten, te, te.

Így honnan tudják majd, honnan – hova,

eljutottak-e már ők oda vagy amoda.

Különös oktatás, nevelés, julamami

Azután jöhet a változatos életetek,

mert ott van még az ismeretlen, a

felfedezetlen, másik oldalatok.

Mert, hogy kettő a láb, a kar

és egyebek, rajtunk, bennünk,

már tudom, azért, hogy ismerjük.

Azt is meg, amit nem hoztunk mi

tehetségként, nem nevelődtünk

bele, se erős hatást nem gyakorolt

olyan se ránk, ami mellé vitt volna.

Van akiknek széles élettérre, van

szüksége, van olyan akiknek

nagyon keskenyke is elég.

Mit hozott és mit vállalt

fel, amit teljesítenie is

lehetne, hogy  ő is jól

érezze magát a bőrébe.

Rátaláltam, felfedeztem,

leolvasom, ha megtisztelnek,

szembesülnek közben azzal is amit

ők már tudtad. A Különös nevelésem

által,  meg is tapasztalhatják, mi az ami

a következő feladatukat adhatná, ha ők

arról is tudnának, boldogulva élnének…

A tapasztalatom szerint a boldogság egy

érzés, ahova el kell jutnia mindenkinek a

maga fejlettségi szintjének megfelelően.

Attól kezdve az lesz a domináns érzése,

bármibe kezd, megmutatkozik a magas

szintje mindenben, de nem ajándékba

kapja, átélve, tapasztalva, megcsinálja.

A többiek meg kapkodnak utána, hátha

letudják húzni a saját szintjükre, nehogy

már különb legyen náluk bárki, azt nem.

Időben észleli és halad tovább az útján,

a sorsát csinálja, bele a boldogságába.

Maradandó élményévé válik az nála,

a jövőjéhez már az lesz az ő alapja.

A gyermek csak kicsi nem gügye,

van amikor tanulni is lehet tőle…

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Szegény Hazánk Csodaszép,

“talpalatnyi” földet ad-e még,

vagy megmarad-e a remény.

Mit is jelent a Haza, erről kinek

mi a fogalma, nekem azt jelentené,

ha megcsináltam az életfeladatomat,

kapok hozzá benne lehetőséget, hogy

megmutathassam itthon és sokuknak.

Mond miért vállaltad fel,

ha át nem láthattad,

itt emberiesek is

lakhatnak.

Miről beszél,

ha ő maga

nem is így él.

Miért nem azt

csinálja amiben

 ő a tehetséges.

Láthatnátok

is, íme, én ezt

találtam meg a

tenyerekben.

S még ezt is,

ami összefügg

azzal, így alkot a

 két oldal egy életet.

S ami még mögötte,

körötte van, azzal meg

lehetne mit kezdenie a

az arra éhes zsengéknek.

Nincs kiszolgálva az agyuk

abban, ami nekik is fontos,

nem kapnak őszinte, tiszta,

hiteles, működő magyarázatot.

Tartás és méltóság, ki honnan

jött és kinek a meg nem

oldott feladatát kellene

megcsinálnia, ahhoz,

hogy neki is legyen

honnan és hova.

Hova lett amit

megteremtett

sok-sok ember

azért, hogy jó

életük legyen.

Kik élik meg azt,

anélkül, hogy ők

tettek volna érte.

Ez itt a mi Hazánk

nem mondhatunk

le mi sohase róla.

Minden ember

vágyik arra,

hogy tudja,

ő kicsoda.

Ha csak

azt látja,

hogy güri,

meg ki és

mennyire

gyűri, azt ami

éppen adott ott.

Attól még nem

tudja azt, hogy

ő tehetséget

miben hozott.

Sorsolvasás

volt az első

tanfolyam,

amit én ott,

megtanulni

nem tudtam.

Vizsgát tettem,

abból amit láttam,

kíváncsian nézték,

mit miért honnan.

Most, így 23. éve

annak, rájöttem,

sorsolvasó lettem.

Nehezen veszik

tudomásul, én

valamit úgy

találtam

meg, fel,

hogy át

és végig

mentem

minden

apró

jelen.

Íme,

lám,

van

valami,

ami új

így mást

is mutat,

mint az

amihez

szoktak.

Ne legyen

ebből se

irigység,

se harag,

nem azt

láttam

meg,

amit

mások

tudnak.

Egészen

más minden

apró jele ez

a tenyereknek.

Megmutatja azt,

ki, kitől, honnan

hozta a feladatát,

mit kellene vinnie

úgy tovább, hogy

sikeres legyen.

Ismerem mint

a tenyeremet,

én igen, mások

meg nem láttak

még ilyet sem.

Pedig milyen

hasznos lenne,

a saját térképe

után is mehetne,

nemcsak másokat

utánozva élné meg.

Azt amitől nem lesz

boldog, mert nem is

boldogul benne, hisz

idegen teljesen tőle.

Mit jelent az ember

neked és mit nekem,

van-e hozzá tudásod,

hogy meghatározzad,

ki érdemes valamire

ki meg kallódjon csak

nyugodtan, mert kit

érdekel, vele mi van.

Mindenki hozott és

teljesíthetné azt ami

neki könnyen megy,

ő abban tehetséges.

A többiek másban

lehetnek toppon,

tiszteletem, én

azt is mondom.

Ha tisztelni őt

nem tudom,

akkor néha,

 megmondom.

Mert valahol

hallania kell,

amit mások

nem mondanak

neki, hogy figyelj,

állj, nem arra van,

nem az a te sorsod hahó.

Különös oktatás, nevelés.

A hivatásomnak gyümölcse,

hogy én összefüggésében

láthatom, s akik szintén

erre érettek, azokat

nevelem és oktatom.

Ne csak úgy lődörögve

éljék amit éppen lehet,

hanem tudjanak róla, az

merre hova viszi majd őket.

Nem tudom megmutatni ezt

a szülőknek, nincs hozzá senki

aki felvállalná ezt érdemben és

közvetítené oda, ahol a szükség.

Elértem már többször is a falig,

felfele kellene haladnom itt egy

kicsit, hogy kilátszhasson ez is.

Ez a Hazám, keresem azt

az országot, ahol kapnék

a julamami.com helyet,

én utalnám itthonról és

megtartaná a nevemet.

Hátha ott megérintene

valakit, mert pont erre a

tudásra lenne szükség ott.

Addig maradhatnék ott, amíg én

szeretnék, elmennék ha akarok.

Vándorolok tárhelyeken át,

hat éve terveztem el, látod,

ha megnézed a videón, azt is

mi történik, ha rákattintasz,

 julamami.hu, julamami.com.

Túl sok a gát, nem látható az

ami lehetőség lenne, vagyok

létezem, ez a szülőhazám itt,

hol mutassam meg magamat,

ha lehetőségem itt nekem nincs.

Értem én, hogy nem érdeke itt most

senkinek sem, hogy a gyermekeknek

legyen életszerű és okosan tartása.

Akkor meg különösen, ha otthon azt

neki senki sem mondhatta, mert úgy

érezte, nekik olyat nem adott az élet.

Ne vegyék zokon kérem, a rosszból

már volt nekem bőven. Nem állnék

sorba se megalázásért, sem nem a

 sorozatosan nem szóért. Se olyan

helyzetbe hozásért, hogy leszól

az is, aki még ott gyűrődne az

utolsó padban, ha nem veszik

észre, abban is igen képlékeny.

Rájőve a saját megoldásra, ha

jó nagy a talpa, s nem jön rá

időben, tanulnia is lehetne.

Ezt ma le kellett ide írnom,

hátha elolvassa egy szülő,

aki megérti, az övének is

csak erre lenne szüksége.

Hátha segítené, hogy onnan

kitaláljon, ahova másoknak

a nemtörődömsége sodorta.

Megelőzés a hivatásom, magam

jöttem rá erre, értem el vele ide.

Természetesen bocsánatot kérek,

hiszen nekem az már könnyebben

megy, gyakoroltam mások helyett

is eleget, hiszen megoldások ezek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Az önbecsülés abból is ered,

ha tisztelettel vagy,

akkor is,

ha a másik,

nem mindenben

ért egyet veled sem.

Sokat tapasztaltként

elmondanám nektek,

abból amit mutat a

saját két tenyeretek,

annak összefüggéseként,

 rajzoltam le, oktatom az

 emberismeretem.

Attól, hogy valaki,

nem hozta az

intelligenciáját,

tanult még lehet.

Szerencsés akkor, ha

mindkettő megadatik.

Ők másképp is látják azt,

amit a többiek még nem.

Ha rátalált már az ő

generációsan

fontos feladatára

és azért sokat tesz,

emberismerőként,

jó vezető is lehet.

Miért lennénk

egyformák,

hogyan

lehetnénk

mindannyian

ugyanazokban

a feladatokban

a legjobbak.

Egyenként

születtünk, az

 egypetéjűek

is egymást

követve.

Amikor mi

mindannyian

más és más

családba,

esetleg

ugyanabba

a családba

születtünk,

akkor is

különböző

feladatot

hoztunk.

Amit az

őseid

már

sorsukként,

megcsináltak,

miért kellene azt

neked ismételned.

Ha valaki elrontott

valamit a családodban,

neked miért azt kellene

követned.

Ha van

magadhoz

való eszed,

megcsinálod

a magad sorsát,

hiszen azt hozod

mint saját feladatod.

Majd adja az alapokat

a sarjaidnak, nem jó,

ha nem megy át a szó.

Az anya megtanítja az

anyanyelvünket, persze

ha tudja, ha nem akkor

mi magunk tanuljuk azt.

Nem magyarázkodni kell,

hanem megtanulni

érvelni,

s miközben

azt megteszed,

meg is jön hozzá,

a jobbnál jobb,

életképes

ötleted.

Ne

várd

el azt,

hogy a

sarjad

majd

leutánoz,

lemásol

téged.

Ha nem

azt hozta

feladatként

és rátalált már

a tehetségére,

azt szeretné

csinálni, amit

pulzál a lelke,

dobban a szíve,

kigondol az esze.

Akkor válik önmagává,

ha rájön mi a dolga és

abban megtalálja

önmagát,

abban már

boldogulni fog,

Csinálja a dolgát,

felerősödik ahhoz,

hogy előrelépjen,

amikor arra kész,

előbb – utóbb

boldog lesz.

Nehezebb

akkor, ha

olyan vetül

rá, amit nem

lehet másképp

megoldania,

mint

elölről

kezdeni,

hiszen

ráraktak

valamit,

amit ő

nem

tett

volna.

Sajna

az

azért,

az ő

dolga.

Több

tízezer

tenyeret

“sorsolvasva”,

megláthattam,

hogy mennyire

más és másabb.

Kinek már ma,

másoknak meg,

a saját idejükben,

körbeér a sorsa.

Megjött az eszed a

 sorsodhoz, szoktam

mondani, ha látom.

Örülünk akkor,

mert nem

lehet már

eltéríteni

őt a sorsától.

Attól kezdve,

mindent meg

is kap hozzá,

ami előreviszi,

van az Isten.

A kérdőjel az,

hogy hol van

a generációs

határa neki.

A tenyere

azt is tükrözi,

ha felismeri,

nem megy

olyannak

neki,

ami

nincs

benne a

 sorsában.

Felismeri

az érzést,

amikor

jelzi

a

belső

kontrollja,

azt már nem

kellene felvállalja.

Elégedetten éli az

 életét, abban

amit ő maga

megteremtett,

nem mások után

megy, az ő saját

sorsát csinálja

már meg.

Alapot a

sarjainak,

hogy ők is

léphessenek

az ő idejükben,

felismerve az ő

sorsukban azt,

ami akkor jó.

Ez az igaz való.

Tartás, méltóság,

amire építhet

egy egész

életet,

a sorsát.

Láttam én

hasonlókat,

de ugyanolyat,

ami egy időben,

ugyanúgy megy,

azt még nem…

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

Szeretettel.

Nem tartozom sem oda,

se amoda, így tartozom hát

mindig ahhoz aki megtisztel

és megérkezik hozzám ide.

Nem vetted észre,

átfordultunk,

már a jó

energiákban

vagyunk, ezért

sok mindenkinél

megmutatkozik

őszintén a jelen.

Nem tud már úgy

élni mint addig,

megváltozott

a helyzete és

ő azt észre

sem

vette.

Megy

ugyanúgy

minden,

mint addig,

pedig már

látszik az is

ami eddig nem

volt látható.

Sokaknak

megmutatja,

mi az igaz való,

pedig nem is

szeretne ő

őszinte lenni.

Könnyebb neki

mellébeszélni.

Úgy rákap, hogy

azt már el is hiszi,

hiába igyekszik azt

hitelessé, rendbe tenni.

A gubanc ebben már

az, hogy nem most

átfordultunk át,

kilátszik a lóláb.

Nincs mit tenni,

aki nem tudott

haladni a saját

sorsára találni,

megfog lepődni.

Többször szóltam,

ejha az nem jól van.

Most minden ott van

kint az ő kirakatában,

az életéről is minden,

már az is amit szeretne

még eltitkolni, nem lehet.

Ha nem fejlődsz fel ahhoz,

amit az életed, hivatásod

elvár tőled, lemaradsz.

A múltad hat rád

nap mint nap,

jön vissza az el

 nem rendezett,

kénytelen leszel

foglalkozni vele.

Persze sok minden

már magát oldotta

meg közben, mert

erősebb volt a sors

ereje, mint az élet

amit éltél helyette.

Generációs feladat,

neked is van, mert

mindenkinek van az.

Odateszi a sorsodat

a lelked, szíved, na meg

a gondolkodó agyad neked.

Tanulj hát, emberies nyelven.

Édes Hazám Csodaszép, ne

menj még, hiszen nekünk a

jóval és széppel amit mi

ide teremtettünk,

mi itt születtünk,

még meg sem jöttél.

Nem lehet kikerülni azt sem,

mert vita tárgyává válik, hiszen

akire rávetül az amit nem oldottál

meg, ő szólni fog arról neked, hiszen

 nem tud haladni, mert azáltal megrekedt.

A lényeg ebben, hogy nem lehet titokban

tartani, mert közben átrendeződik minden,

 az jön veled szemben, amit nem csináltál akkor

meg rendesen, megszólít a saját hibás döntésed.

Nem lesznek ezek kellemes helyzetek, de nem

lehet másképp, hiszen a feladatot megcsinálta

helyetted az aki észlelte, mielőtt baj lenne.

Mert az ő felelőssége is, hogy nem volt

eléggé figyelmes a kezdetnél, hiányos

volt az amit felhasználtál kiskapuként.

Van az a pillanat, amikor megszólal a

lelkiismerete mindenkiben, nem lehet

megbirkózni anélkül vele, hogy ne legyen

a helyére téve, az ami felmerült hibaként ott.

Legalább ne árts, senkit tudatosan meg ne bánts,

de tedd a helyére a történetet és még időben, mert

lehet, hogy ők még nem látják, de te már átlátod azt.

Megbízás nélkül ne döntsél mások felett, az hiba lesz,

 amikor ők a hibát jeleznék, rájönnek veled leveleznek.

Nem fog mindenki rajongva szeretni érte, de később,

sokan fogják megköszönni neked, hogy őszinte voltál.

Nem jó az, ha másnak se jó, hiszen átvetül és veszed

magadra, mintha a te saját életfeladatod volna az is.

A régi nem működik, ha akarsz valamit, a lelked és a

 szíved, pulzálva adja át a gondolkodó elmédnek,

nem tudsz már másképp tenni, mint, hogy

mindezeket tudomásul veszed, ez lett.

Változik, s ha nem korrigálod a hibád,

megtörténik a helyreállítás feletted.

Na az lesz az a pillanat, amikor neked

is szembesülnöd kell, azokkal amit akkor

tudtál volna helyesen tenni, úgy hagytad.

Halogattad, hátha megúszod, nem kell

őszintén bevallani a figyelmetlenséged.

Egyszerre a nyakadba zúdul, de már

mint hibahalmaz, nem tudod azt

másképp letisztázni, ha még,

egyáltalán lehet, mint fel

kell vállalnod mindazt.

Annyi idő telt el, hogy,

nem lehet azt mondani

bocsánat tévedtél, mert

látszik, megismételted,

annak ellenére, tudtad,

hogy nem szeretnék azt,

így nem tévedhettél te.

Segít megértened, hogy

minden döntésednek

van másokra vetülő

vonzata is. Nemcsak

egyedül vagy, minden

mindig mindenre hat.

“Emberiesen” kérlek

olvasd el, te is most.

Lassan, óvatosan már

vállald fel magadat, ha

te is emberies vagy.

Nem lehet úgysem

megúszni már, hisz

átfordultunk egyre

jobban megmutatja

a sorsunk önmagát.

S abból lesznek a jó

rezgések, ha már

megízlelted, hogy

mi jó abból neked.

S dönteni tudsz arról,

hogy milyen sorsot szánsz

a sarjaidnak, csak a pénzt-e.

Vagy lesz amire mondhatják

 majd azt, ő volt az sorsszerűen,

aki vállalta a nehezet, azért, mert

tudta, hogy nemcsak róla szól már mindaz.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magad,

nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.