A gyermek… 2017.05.28. julamami.com

Győzz meg, legyőzni könnyű

ám engemet, nem harcolnék,

se veled sem ellened, hisz az

 oktatásomnak lehetőségét

keresem, amíg meglelem.

Prevenciós a diplomám,

 teszem amire születtem,

már a megelőzésben,

rajzoltam le azt amit

feltaláltam, oktatom.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, ha

 odafigyelnél,

lehetne

tanulni

is tőle.

Add neki a

napodat, ha

megteheted,

ha szeretné azt.

Legyél csak neki.

Voltak oly napok,

amikor jobb volt,

 ha nem főztem.

Annyiféle

emberrel

találkoztam,

olyan sokféle

energia kavargott

attól akkor bennem.

Mert, hogy minden

átmegy mindenkin,

de esetleg azt sem

tudja, mi az amibe ő

bele is betegedhet.

A tájékozatlanság

nem érdem, nincs is

más, mint azt mondják

nem értem. Mintha más

nyelven beszélnének az

emberek, pedig nem,

csak más szinten.

Tanuld, hogy tudd,

a gyermeknyelvet.

Ha csak úgy oda

ürítik, aztán ők

elmennek,

mások

meg,

majd abban

élni kénytelenek.

Az a csípős energia

valami többlete, nem

is lehetne ott lennie.

Nincs kontroll ott,

mert tájékozatlan ő

 is, akinek azt értenie

kellene a felvállalthoz.

A saját és generációs

határaikat felismerik-e.

Közben felnőttek ők is,

amikor sikerben voltam

éspedig a legnagyobban.

Amikor túl sok mindennel

jöttek és az átment rajtam

mint energia, meg is terhelt.

Ezt ismeri már minden segítő

és emberies, ezzel nem is

gondolnak az emberek.

Kiüresíteni, egymásnak

segíteni, a tudást átadni,

megelőzni, megelőzni…

Megtanultam már időben

kezelni azt is, tapasztaltként,

a sajátomból merítettem ezt is.

Nem raktam a szeretteimre azt,

amíg ki nem üresedett belőlem.

Olyankor azt mondtam nekik.

Nézzetek

körül a

hűtőben jól

és egyétek azt

amit ott találtok.

Mert amit főznék

az megártana most.

Máskor meg boldogan

főztem és ették is feszt,

mert azt a legnagyobb

szeretetből tehettem.

Nyilván nem ok nélkül,

váltottam át már 1999.

évben a megelőzésre.

Valaminek az eleje

és másnak a vége,

hogyan legyen ez,

ki döntötte ezt el.

Felismertem a két

oldal rezgéseit és

tudom mi árthat.

Nincs hol, kinek

jelezni  ezt sem,

kontroll sincsen.

Ha mondták volna

akkor nekem, hogyan

tervezzem át a napokat,

akkor sem lett volna több,

mint amit megadhat egy nap.

Ha gyermekközpontú lehetne

a világunk, tapasztaló oktatókkal,

nevelőkkel, azok vállalnák fel akik arra

születtek, hogy gyermekekhez értően

beleadnák a legjobb tudást, tehetséget.

Észre is vennék kitől várnak túl sokat,

kinek meg az nagyon kevés ahhoz, hogy

lefoglalja a lelkes, szíves, gondolkodóját,

mint önmagát. A belső tartásához mennyi

szükséges, mint egészséges napi táplálék a

 gondolkodhatnékjának van-e kihívásosa ma.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, a

megelőzésnek a legjobb módja, jól kimondva.

Lehessen véleménye a gyermekeknek arról,

ami őket érinti és a sorsukat határozza meg.

Ez mindennek az alapja, mennyire veszik

őket komolyan, mennyire hallják meg

azt, amit kimondanak már régóta.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, hogy egy nyelven

beszéljék meg, hozzásegítheti őket.

Egy kulcs a szülőnek a gyermekéhez,

a gyermeknek a szüleihez, nem mindegy,

átmegy-e, vagy csak elbeszélnek egymás mellett…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Átérezni tudod-e… 2017.05.27. julamami.com

Mond neked mi volt a legmagasabb szintű érzésed.

Mert, ha most a párkapcsolatban keresed még,

az jó nagy csapda lesz, amikor te ráébredsz,

a tehetségeddel nem csináltál semmit se.

Az feszített téged néha túlságosan is,

tegyél már, magáért is végre, alkossál.

Aki lebontja, amit megteremtett mert

a párjában keresi a hibát, hisz most nem

jó neki az. Bár mással kezdve, érdekeset

 tapasztalhat tán, egy idő után rájön, hogy

a “hazaértem” érzése már ott is hiányzik.

Neki kell rendeznie és a belső tartásában.

A visszautat meg jól elrontotta, mert nem

úriemberként távozott onnan, üresedik,

a tolerancia még mindig hiányzik belőle.

Sokan sokféleképpen fogalmaznák meg,

de többnyire szerzésről, a birtoklásuk

érzéséről beszélnének valószínűleg.

Mint a mesében, hogy valaki a

nagy magányában, a tárgyainak

sokaságában érzi magát csak jó

társaságban, meg is könnyezi azt.

Eléri vele annak a szintnek a végét,

ott lehetne váltania, a másik oldalt

megtanulni kezelni, megélni azt  is.

Két lábbal állni a saját életében is,

amit nem hozott azt megtanulni.

Átfordultunk három éve abban

vagyunk, kapálózni, azt is lehet,

a régiek már nem működhetnek.

Ha kierőltetve még azért vannak,

attól csak jól láthatóvá váltak.

Hallgat nem beszél,

egyedül dolgozza

 azt ő fel, erősödik tőle a

saját lelke, terhelhetőbbé lesz.

Ha nincs más mintája, úgy ő, azt

a mintát utánozza amitől szenved.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés, Julamami

Kétféle a tapasztalatom, ezekre már

rálátva, azokat át is érezve, a birtoklás

vágya bennem valamiért nincsen meg.

Az irigység érzését is hiába keresném,

valamiért bennem, már olyan sincsen.

Persze így könnyebb akkor amikor azt

látom, hogy elengedőnek kell lennem,

ahhoz, hogy a másik elégedett legyen.

Én most tanulom ezt az oldalt, hogy

boldogulni tudjak, a rám rakottakban.

Szorgalmas vagyok segítséget kapok,

áldja meg az Isten, igaz barátság lett.

Amikor a két oldalunkat emlegetem,

arra gondolok közben, hogy vannak

akiknek a tehetségük, sokszoros

is lehet, megélhetik a hétköznap

számukra megadja, kibontja azt.

A motiváció amiért tesznek, ami

adja azt az erőt, hogy nehezeket

átvészeljenek, a semmiből is

teremtsenek, ezt hozzák.

Közel vagyunk ahhoz,

hogy a mi őserőnk,

ment meg attól,

ami bezárna,

magunkba

bennünket.

A lélek szabad,

fogságban nem

élheti meg az

alkotásnak örömét,

bevonzza az ihletét.

Sokan nem értik

még ezt, pedig a

jeleik igazolják,

hogy tanulható.

Van amit nem

lehet utánozni,

lemásolni sem.

Azt neki adta,

 őt teremtette

arra az Isten.

Mindenkinek

van ilyenje

szerintem.

Megtanulni

meglehet

sok mindent,

de feloldani

a lélekben

lévő görcsöt,

azt bármivel

nem lehet.

Hozzáértő

segítségével,

megmenekülhet,

attól, hogy sokáig

bezárva magába

fordulva, a lelke

neki se legyen.

Megelőzés,

arra, hogy

saját magát

megmenteni

megtanulhatja…

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Rendezd el a múltat… 2017.05.25. julamami.com

Élünk mint porszemek,

az óriások árnyékában,

az internet pörög csak

forog, a telefon néma lett.

Ugye nem feledkeztél meg

rólunk ember, itt vagyunk lent.

A tehetségünkben vergődők,

a lehetőségeinket meg nem

élhetők, olyan mintha megállt

volna a Világnak e kicsi pontja.

Elmenni innen, nem szeretnénk,

nincsen arra igényünk, maradunk.

Magunkból kiindulva elhittük, hogy

mi sem fölöslegesen születtünk, van

az Isten tud rólunk, általa vagyunk.

Tesszük a dolgunk, ami éppen

adott, valaki szóljon már ide,

hogy legyek egészen nyugodt.

Be tudom fejezni azt, amit én

elkezdtem a feltaláltjaimat,

nevesíteni szeretném már, a

 világhálóra tenném. Különös

oktatás, nevelés oldalamat ne

lassítsad, nem a tied, az is védjegy.

Sorsolvasóként a sorsomat élném,

végigvinném a generációsat is,

hogy ne rakjak rájuk terheket,

nem feladatuk, ne fékezzék le.

Ha te ezt még most sem érted,

Különös oktatás, nevelés, érted,

hogy megértsed a sorsod az a tied.

Neked kellene végigvinned, addig amíg,

a határaidra figyelmeztet a lelkiismereted.

Hahó, ez a mi Hazánk akik tettünk érte,

sok jót, szépet, bizony, mindannyiunké,

lent élünk, nézzetek a lábatok elé…

Emberiesek vagyunk,

szeretnénk élni mi itt,

ha nem akarta volna

az Isten, hogy legyünk,

csak titeket teremtett

volna, az egyszerűre is.

Rendezd el a múltadat,

hogy jó minőségű jövőt

építhess, alapod lesz az.

Ha tovább

lépsz valami

miatt, mert

találtál egy

új kihívásosat,

ugyan, hogyan

gondolod te azt.

Letudod a családod,

mindegy hogy élnek,

nincs szégyenérzeted.

Mi lesz belőlük, ha ilyen

minta az általad mutatott,

te azzal is magadat alázod, ha

 a gyermekedet a megszokottól,

mások hatására a jótól elzárod.

Már nincs senki aki

rád még szólhatna és

időben lenne, megálljt

intene, ne menj bele

a túl könnyűbe.

S ne várjál

dicséretet azért,

amit anélkül teszel,

hogy arra kérnének.

Mitől működhetne az is,

ugyanolyan jól, ha amit te

elhagytál, letudtál már,

kinőttél, elhasználtál,

azt ami jár nem adod meg,

mögötted sanyarogva szorong.

Kiszolgáltatva neked a sajátjaid,

csak azért mert elveszítetted a

féket már mindenben, hinnye.

Miért gondolod, hogy az nélküle

is olyan jól ment volna, összetett

energiának neveztem el azt, amire

nem is gondolnak az emberek, ha nem

egyedül élte a felmenő szakaszát meg.

Nemcsak neki jár a jóból ami annak a

szüretelhető gyümölcse mostanra lett.

Miért csak oda és csak maguknak, miért

gondolják, hogy az nem vált ki majd óriás

irigységet, ha a közvetlen környezete meg

nem olyan szinten éli a hétköznapjait meg.

Persze könnyű az intelligenseknek ilyen

módon, hiszen ők nem tudnak úgy tenni,

hogy arra amit átlátnak, kihallanak,

megéreznek, ne gondoljanak,

s ha megtehetik tegyenek,

az irigységet nem ismerik.

Az vagy amit ott hagytál,

nélküle olyanná váltál,

becsüld meg amit az

Isten neked adott.

Ha híres is vagy,

meggazdagodtál,

ne feledkezz meg

arról kik azok akik,

abban segítettek és

veled a kritikáikkal

jót tettek, hogy ne

szálljál el, még jó

időben vedd

észre.

Alázat

nélkül

nem lehet,

minőséget,

jót nyújtani.

De a lentbe

bele lehet

alaposan

punnyadni,

a semmiben

a mindent

keresgélni.

Elismerésért

sok fölösleges,

ártóba hajlót

megtenni.

S azzal oda

beilleszkedni.

Gondolkodni

azt minek, hisz

gondolkodnak

mindenről és

mindenben,

helyetted.

Jó érzések

nélkül, nincs

jó minőségű

életed, az amit

mutatsz az egyre

lejjebb visz csak téged,

téged, téged, még ha össze

is kapaszkodnátok, rajtatok

lenne az örök harag, ha nem

azt csináljátok amit akarnak.

Ne vedd el a másét, ne szóljál

olyat, ami másnak csak árthat,

azzal a saját jövődet rongáltad.

Mert úgy emlékeznek rád majd.

Tervezzél, hogy jó időben azzal

is jó minőséget építsél, ne hagyd

abba azt ah, amiért még megéled a

hétköznapjaidat. Ha új utat a sorsod

még ahhoz ott egyenlőre nem mutat,

lassan, óvatosan engedd el azokat is,

akik rád még ott számítanának.

Jó emlékeket hagyj.

Motiváció nélkül,

nem a sorsodat éled,

csak élsz bele valamibe,

hova lenne az, amit te

teremtettél.

Jó minőségű

életet éljél, ha

azért sokat tettél.

Ha lejjebb mégy,

azt nem tolerálja

a környezeted,

akkor költözz el

olyan helyre,

ahol hasonlók

vannak, élnek.

Az energiák

mindenütt

működnek,

akkor is,

ha nem

vesznek

tudomást

róluk azok,

akik arra még

nem elég érettek.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek

belőle kimenőben.

Különös oktatás, nevelés…

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a Világban,

szeretettel.

Az ember a hasonlót… 2017.05.24. julamami.com

 

Időben rájöttem, adjam a szeretetet, ha körülöttem nincsen.

Gondolom vagyunk vele jó sokan, akik adni születtünk és

tesszük is a dolgunk, s magunkról közben lehet, hogy meg

is feledkezünk. Van aki odáig eljut, hogy másoktól várja azt,

amit önmagáért kellene megtennie, a boldogulása érdekében.

Hiszen ki tudhatja nálunknál azt jobban, mi az ami hiányzik,

mint érzés ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Van akikben felfokozódik az önzés és a szerzésvágy, mások

meg folyamatosan a többiekre is gondolnak, így jóérzéssel vannak.

A tolerancia az, amit ha nem hoztunk, bizony meg kell tanulnunk.

Van amiben egész életünkben alázatot gyakorlunk, mert

tudjuk, hogy önmagunk felé és generációsan mit kellene

megtanulnunk, ahhoz, hogy teljesíteni tudjunk. Boldogan

vettem tudomásul, hogy mit is fedeztem fel, mennyit segíthetne

az embereknek. Ha ismernék a sorsukhoz vezető utat, a saját és

a generációs feladataikat, hogy ki tudjanak teljesedni az életükben.

Már látom, hogy nem engednek be az oktatás környékére sem,

hasznos lenne, miért vannak a hiányok, mit üzennek a többletek.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, agytréning azoknak,

akiknek nem mindegy, hogy teljesíthetik-e, vagy nem is ismerhetik

meg a saját sorsukat. Ugyan mi adja majd az alapjukat az ő

sarjaiknak.

Ezért eladom a tudásommal együtt járókat, működésbe hozva, sok

ember által, igazán felemelő érzéseket válthatna ki az emberekből.

A saját családjukban és a hivatásuk tekintetében, ha magyarázatokat

kapnának az eddig megmagyarázhatatlanokra. Hiszen minden egy,

kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Különös oktatás, nevelés…

Két oldalunk van,

amit először csinálnunk

kellene, azt hoztunk ismerjük,

tudjuk mit és hogyan csináljunk.

Különös oktatás, nevelés…

Amikor az elfogyott mint feladat,

hozzálátunk a másikhoz, ami éppen

akkor hétköznapi szinten is adott.

Amikor már boldogulni tudunk,

szinte boldogok is vagyunk,

mert csak a gyakorisága

különbözteti meg,

egybe is olvadhat.

Magyarországról,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Lépésről lépésre… 2017.05.22. julamami.com

Mond tényleg elhiszed

azt amit készen kaptál.

Vagy mások mintájától

mellé menve, hűlt helye,

mire elmondhatnád te neki,

rossz tanácsokat adott akkor.

A mások kultúrája nem a tied,

előbb, a sajátodat építsed meg,

mert azzal másokat erősítesz, ha

 a sajátodat nem is ismerted meg.

Elhiszel mindent, amit ott hintenek,

 hiszen olyan nagyon kedvesen teszik,

 nagy üzletet csinálnak azzal ők belőletek.

Ha valahova túlontúl sok megy abból ami

őt elronthatja, olyanná válik az ő energiája,

ha átmegy ártóba, észleli azt a környezete.

Ne vállalj fel olyan feladatot, ahova erő kell,

a lelkedből, szívből jövő, gondolkodó erőd,

anélkül nem tudod hivatásként gyakorolni.

Nem lehet azt, semmi mással sem pótolni.

Generációsan elérhetik azok, akik végig is

vitték a feladatukból rájuk eső mozzanatait.

Akiknél kimarad az ami rájuk hárult volna ott,

hiányokat halmoznak, mindenben, mindenkor.

Ha nem hallottál őszinte szót, nem ismered fel,

így számodra nem érezhetőek a különbségek.

Nézz már utána, ki az ott aki a tanácsokat adja,

s nem túlzás-e, aki előtt most ők hajlonganak.

Nem nőttél fel ahhoz még gondolatban se,

csak kitalálták azt most éppen neked,

ma te, holnap megint más

lesz abban a szerepben.

Nagyon fog fájni majd,

ha felnőttként leszel

gyermekszerepben.

Mert neked is illik

felnőni a feladatod

rád vár, nem lehet

azt másnak csinálni

helyetted, hisz a tied.

Keserves lesz elhiheted,

lehajtott fejjel, lesütött

szemmel közlekedned.

Ha a mások gyermeke

viszi el a balhét a tied

helyett. Az a tükör ott

marad neked, amikor

eljön az öregséged,

a felelősség a tied.

Ne takargasd, tán

vállaljad fel, te sem

vagy tökéletes, mert

az csak maga az Isten.

Különös oktatás, nevelés,

ébredjetek fel, tartást és

méltóságot a gyermeknek.

Minden családban legyen egy,

aki tud tanácsot adni a többinek.

Ha nincs jó minta ott most se,

legalább tudja meg azt is mi

várhat rá, ha azért ő tesz.

Emberi méltóság, tartás.

Haladjál, ne állj meg,

lépésről lépésre,

ahogy éppen

most lehet.

Mert

a múlt

elmúlt,

ébredj

a mára,

a most

tiszta

pillanatára.

Tedd azt a jót

és szépet, amit

a sorsod odatett.

Az mindig legyen

előtted, ha csak a

tiéd lenne minden,

a természetből jövő

jelzésekre akkor is

figyelnek kellene.

Legalább ne árts.

Oda tartozni,

beilleszkedni,

együtt haladni,

a saját ritmusodban

is, azért benne maradni.

Azt, hogy jóembernek szült

az anyád, végre nem szégyellni.

Megtanulni óvatosan, magadra jól

vigyázva, amikor jólesik, jót tenni,

azt hogy kiszolgáltatott, ne legyél

az ismeretlenben, név nélkül tenni.

Így most mire nevelődnek gyermekek,

aztán beilleszkedni meg képtelenek,

mert elhiszik, hogy nekik mindent

lehet, beléjük nevelték mindezt.

Ne tedd ezt vele, mutasd meg

neki, hogy mások másképp

élnek, nem lehet az,

hogy minden ott

lesz körülötte,

kirekeszted.

Érte szól és

csak neki és

újra és megint érte,

hát úgy meg mi lesz vele,

kényeztetve kiszolgáltatod.

Mert arra, hogy mások meg

azt, hogy reagálhatják majd

le, arra nem tanítod, ugye.

Különös oktatás, nevelés…

Tanítsd meg hát az életre.

Most jó energiákban

vagyunk, már 3 éve,

ha még nem vetted

észre, nézz körül, az

embereknek a jóra és a

szépre van mindig igénye.

Menj oda ahol, téged még

szívesen látnak ártónak,

akkor már, mutasd meg,

őszintén is, a te tudásodat.

Végre lássák, hogy ki vagy,

hátha még időben lenne,

hogy a jó utat meglássad,

megmentsed magadat.

Ha hírnévre is vágysz,

hátha megtapsolnak,

vagy legalább őszinte

tükröket is kaphatsz.

Ha megismerted a

saját határaidat, na

akkor, haladhatsz egy

kicsit nyugodtabban,

mert jelezni fogja a

lelked, szíved, agyad.

Odaértél, éld azt meg.

Ne menj tovább, mert

ott már másoknak jön

a szép és jó élet határa.

Tartsd tiszteletben azt.

Tartozhattok mind oda is,

 az intelligens társaságba.

Ahol nem történhet

olyan, ami árthatna,

adni születtünk mind.

Ahol jól érzed magadat,

ami friss érzésekkel tölt

fel, az a hely ahova gyakran

kellene menjél, hogy töltődjél.

Vagy tanuld meg azt, amit még

nem tudsz, a generációs jeled.

Beletenni a szépet és a jót oda,

megerősítve, az adok – kapok.

Azonnal átmenő érzés, hogy

nem született senki, ide sem

fölöslegesen, hozzátartozó.

Adok – kapok körforgásban

maradok, itt otthon vagyok.

Az első amit meg lehetne és

mindenkinek tennie magáért.

Tegyél magadért, hogy neked

jó legyen, tartsd tiszteletben,

hogy másoknak is jó lehessen.

Ne másoktól várjad, csapda az.

Ismerem mint a tenyeremet,

hogy sok emberies segítsen.

Tanulj meg előre köszönni és

érthetően, próbáld ki, hogy

reagálnak arra az emberek.

Tisztelettel, érthetően tegyed.

Nem mindenkiből tör majd

elő az öröm, ne kerüljél ott

vitába, menj tovább, köszönj

máshol is. Különböző lesz az,

ahogy lereagálják, ne bántódj

meg, menj tovább, óvd magad.

Megbomlanak az ártó energiák,

ott is lassan, mások is köszönnek

majd, s felszabadul a lelkük végre.

Befordulások helyett felnevetnek.

Egyszer csak vidám Hazánk lesz.

Csak köszönjél, a mosolyt majd

akkor, ha már sokan köszönnek.

Ha érzed a magad határvonalait,

sokszor fogod mondani tiszteletem,

csak úgy jön majd elő belőled, tényleg.

A szónak az igaz tartalma igen erős erő,

benne van minden, amire bármi építhető.

A lelked ereje ott a szavadban, ne hangosan.

Ne hozd a múltat elő, haladjál, menj, a jelen

meghozza neked, a te megelégedettségedet.

Majd azzal nyugtázhatod a napjaidat, hogy uram

Isten megcsináltad, nem ártottál, nem bántottál,

csak haladtál, s tele jó érzésekkel, minden sejted.

El ne feledd, mindenki egy, tartsd tiszteletben ezt.

Úgy érzed, hogy “hazaértél” az lesz közben az érzés.

Sok “hazaértem” érzésű emberrel találkozhatsz majd.

Tele lesz a lelketek, szívetek, egészséges érzésekkel,

nem szükséges a gondolkodó agyatoknak a csend,

kihozza magából, a legfelső szintű, legjobb éned.

Ha vezetőnek születtél, akkor is vezetsz, ha nem

ülsz bele semmiféle székbe, a személyiségedben

van az benne, odafigyelnek rád, mert nem életkor

függvénye az, hogy ki mit hozott, abban hol tart.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

online, Skype julamami.julamami

Különös oktatás, nevelés,

tanácsadás,

szeretettel.

Ne szomorkodj… 2017.05.21. julamami.com

Ne szomorkodj, tedd a dolgod,

azt ami éppen ott benned,

várja, hogy tegyél érte

végre, ne szenvedj.

Nem a pénze által

emberies az ember,

annak hiányával bizony

tele csak az üres persely.

Ha neked, nincsen semmi

jó lehetőségről se híred,

se  információid, nem

te vagy annak sem a

várományosa most se.

A hírek sem neked

szólnak, nem tudsz

meg semmi szépet,

se jót, merre van a

te lehetőséged itt.

Ez itt a mi Hazánk,

nemcsak az övék,

mindannyiunké a

tied, a tied, a tied is.

Most is a tisztaságra

vágynak az emberek,

ha a néhány önjelölt

ki is találta, mától ők

azok, akik híresek.

Attól a tehetség

ott van tebenned,

nem azon múlik az,

hogy a hamisak azt

elismerik vagy sem.

Az idei évben sokan

gyorsan tisztulnak,

és igen sok minden

változik meg és áthat.

Magadon tapasztalod,

maradj tiszta te és ne

fordulj ki magadból.

Tisztelettel legyél,

szeretetben  élni jó,

jó embereknek való.

Kilátszik már mind,

a fondorlatosság,

a ravaszság, meg

ami még belefér.

Átlátszó lett már

az idén, nem tudja

bevinni, a nagy bátrak

által sem azokat, akik azt

veleszületettként átlátják.

A mondvacsinált, nem látja

át, nem hallja ki, gondolkodva

nem tud éli, összefüggésében

nem lát, nincs hozott anyag.

Másban tehetséges ő, még

azt sem tudja, nem abban.

Hányan futottak bele ott,

az interneten csak egy,

tanácsadó volt már.

Miután elhitték a

hiszékenyek, az

életművüket,

bizalommal,

odaadták és

nemlegesek.

Lett belőlük,

 átfordítás is

jó sok, a saját

szükségletük

szerintiek.

Hát nem is

működnek, se

nem segítenek.

Aki észrevette

nem adta azt oda.

Számára nincs ott

kategória, nem ő

az akit kitaláltak

oda, elszállt a

lehetősége

mielőtt még

megjött volna.

Attól most nem

 fejlődhet a Hazánk,

az Isten adta Hazánk.

Nyugtassatok meg,

ugye, hogy a régen

ellopott igazolványaim,

felújítva nem működhetnek,

mert elő soha nem kerültek.

A tiszták és a tehetségesek

most jó nagy gondba kerültek,

vannak, ha nincs meg amivel

 kihozzák most a tehetségüket

magukból, nincs hova, amit az

Isten őnekik adott és mostanra.

Nem tudok megszólítani most sem

olyan embert, akin még látszana az,

hogy nem fordította ki a sok pénze.

A megaláztatásból még van bőven,

nem gyűjteném azt most is be, nem.

Így itt is próbálkozom, hátha valaki,

aki olvassa itt ezt, elmondja olyan

embernek, akinek ez jól jönne most ,

hiszen motivációja az éppen nincsen.

Feltaláltam, eladom amit lerajzoltam,

hozzáadom oktatva, nevelve a tusásom.

Ne legyen ez irritáció, senki hamisnak,

kerüljön olyan helyre ahol megbecsülik.

Hiszen már három éve észleltem

és festettem meg, átfordultunk.

Már a jó energiákban vagyunk,

lehet azt gondolni, hogy nem

így van ez, nekem mindegy,

nem fogok meggyőzni

róla senkit sem.

Vagy megérzi,

átlátja, kihallja

vagy még nem.

Ezzel az évvel fel

is tudnánk készülni

egy már megváltozott

rezgésre, a ránk is ható

rezgésekre, amik eddig

nem voltak számunkra

érezhetők, most már igen.

A tehetségeseknek, ha nincs

mivel levezetni azt a feszültséget

ami ott van bennük és tehetségnek

nevezzük, befordulhatnak és bizony

sok tehetséges ember, mehet így el.

Ha nincs motivációja, nincs mi tartsa.

Anélkül, hogy elvégezte volna a földön

a dolgát, se a sajátját, se a generációsat.

A semmiből valamit, nekem jól bejött itt.

Ha nem érted miről írok, nem velem van

gond, a tájékozatlanságba bele lehet még

süppedni, csak nem visz előre, punnyaszt.

Valaki azt mondta bemozaikoztattam

“Szentendrét” a konyhába, érdekes

volt, letettem a nagy járólapokat,

a belőlem jövő érzéssel törtem

össze egy kalapáccsal, s adtam

a kezébe annak aki ért hozzá.

Jó érzéssel főzünk azóta ott.

Szegény ember vízzel főz,

szokták mondani, hát én

amióta tudom, létezem,

azóta próbálok abból,

ami éppen ott van.

Hát ezért tudok

ennyiféle ember

felé szavakat is

formálni, mert

átjön az ő rezgésük.

Tudom hogyan érti azt

 meg annak megfelelően,

hogy át is menjen az oda.

Ahol eredményes is lesz,

amikor megcsinálhatja,

úgy, ahogy neki éppen jó.

Ha még tagadásban vagy,

ennek a szíves és lelkes,

gondolkodó oldalnak a

működése, hitelessége,

még nem tudatosodott

benned, akkor lemaradtál.

Különös oktatás, nevelés, ne

tervezzen vele senki anélkül,

hogy megkérdezne, engedem-e.

Védjegynek hívják, azért bármit,

bármivel, bárkivel talán még itt

sem lehet, egyedül értem ezt el.

Eladom, átadok minden tudásomat,

hiszen az elmúlt hat évben hiába volt

a várakozásom, nem engednek be sem

a nevelésbe, se az oktatásba, nem értik.

Hova menjek, hol kérdezzek, nincs helye

ennek itt sehol, hiszen egyedi, nincs mihez

hasonlítani, ezért is igyekszem a videókkal,

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Tudom, nagy szüksége lenne most a Hazámban,

sok-sok fiatalnak és még révbe nem ért embernek

erre, amit csak én tudok továbbadni, oktatni, nevelni.

Megszenvedtem a 23 év alatt, sok hiányban volt részem,

ezzel vissza kell simogatnom mindent, hogy alapom legyen.

Felelős vagyok önmagamért, a hozzám forduló emberekért,

a megelőzésben találtam meg magamat, azáltal találtam fel ezt.

Nem vállalhatok olyan feladatot, amiért úgy dolgoztam és sokat,

hogy ne történjen meg, gondolkodjon el az, aki a dolgát nem tette.

A megelőzés mindenhol talál egy kis rést, ahol még remény lenne…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Érintsd meg a sorsod… 2017.05.19. julamami.com

Érintsd meg a sorsod című könyvemet,

H. Nagy Júlia néven adták ki.

Az volt az első könyvem.

Mihelyt megtehetem,

magam adom ki újra,

már kibővítve azzal,

amit azóta már tudok.

Megpróbáltam, leírni

benne mindazt amit

addig tapasztaltam.

“A Vénusz-dombot

körbefogó életvonal

csuklóhoz közelítő

részéből ágazik le az

apa vonala. Szintén

a csuklóhoz közel,

de a másik oldalon,

húzódik az anya vonala.

Ennek milyensége segít

abban, hogy megérezzük,

milyennek tartja a velünk

szemben ülő ember a szüleit”.

Akkor írtam ezt a néhány sort.

Mikor segítséget neki némán kért

keze, elfordultak, nem törődtek vele.

Ne sajnáljad, nyújts kezet, akkor előre.

Figyeld, s ha kell légy az őre, összetört

ember nem néz előre.

Erős kezeddel tartsd,

s ne vedd el tőle.

Benned megbízik,

csak így halad előre.

S ha erős kezed segítsége,

újra bízó ember lesz belőle.

Ha azt belül te is érzed,

akkor jó érzés neked.

Segít, erőt ad kezed.

Ha benned ez érzés

nincsen, kezed akkor

inkább legyintsen.

Jobb leintéshez

szokni, mint

megalázó

kezet fogni.

Akkor az első

7 évben már

találkozhattam

15.000 emberrel.

90% al, grátisz.

Mert nem

hagyta a

lelkem

elfogadni a

 leolvasásnak a

díját, szükségem

volt arra az időszakra.

Mindenféle emberrel

találkozva, akkor még,

tapasztalat tengerben.

Ahogy haladt az idő,

egyre inkább már

csak olyanokkal,

akik megértették,

mit miért mondok.

Most eljutottam oda,

hogy annyi mindenféle

összeolvasottal, a másért

messzire is elmentek által.

Össze-vissza összeszedettel,

túl mélyre belemélyülten,

a révületben keresgélve,

mindenféle energiákkal

“összeszutykolódtak”.

Azzal jól magukra hagyva.

Mások energiáival feltöltve,

mindenféle levédésekkel is meg

vannak jelölve, komoly emberek.

Az ott határozottan működik is,

ahonnan az származik és vajon itt.

Akkora lett a kontroll nélküli és

összevisszaság, hogy nem

tehetem magammal azt,

hogy mindenki után én

takarítsam ki, nem.

Amit ők fel sem

vállaltak azóta se,

hogy messzire

mentek attól,

amit tisztán tudtak.

Megjöttem már sokszor

onnan, ahova most indultak,

vakmerően megint hozzáláttak.

Hiszen ott, kitűnően újra működik,

feltöltődni meg tán, újra hozzám érkezik.

Fel nem vállalva azt amivel innen megy el.

Különös oktatás, nevelés, hát a tartás, az

emberi méltóságnak fontossága miatt.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

a feltaláltam, minőségként, működik.

Kicsit innen, jó nagyot lódítva onnan,

 elől járnak már, a “nemtudomkák”,

sokan vannak, egymást tapossák.

A megjelölteknek az energiáikat,

nehéznek, megterhelőnek érzem itt,

ezeket valószínű már mások is megérzik,

levenni a megjelölésüket pedig nem merik.

Nem az én dolgom lenne ez, annyit kaptam

már azért, mert a hivatásomat gyakoroltam.

Hazámat, embert tisztelő lettem, azt is élem.

Mivel a megelőzést magam választottam,

oktatnék, nevelnék, tenném a dolgom.

Nem is gondolnak rá, ha elmennek

ezekért a “beavat…kozásokért”, az

egy másik ember összetett energiája.

Ez itt a szeretett Hazám, megjárna tán

nekem is, ha már összefüggésében látó

lettem itt, a sok megtisztelő ember által.

Elhatároztam hát, segítek azoknak is, akik

már nem  bírnak el azzal, hogy meg vannak

pakolva mások által, a megelőzésben érjük el.

Megtanítom őket, a generációs jeleikre és miért

vannak, s ne máshoz menjenek, hanem magukon

segítsenek, ha már tudnak, a családjukig eljutottak.

Magyarországon születtem, itt neveltem magam, itt

 tanultam meg, amire szükségem volt, mert azt nem

hoztam tehetségként. Hát itt oktatnám és nevelnék

a tapasztalt tudásom által, mert elértem azt, hogy

körbeért a tapasztalt, tanult tudás bennem, adnám

tovább, hogy tiszta forrásból menjen, a Hazámban.

Minden olyan embert várok tisztelettel, aki már

megérintődött ezen a területen, vagy kikerülni,

2017-ben már nem is lehet, ha akarod ha nem,

benne élsz, mert a többiek olyan irányt vettek.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Azokat is várom, akiknél elfogyott a muníció

és csak pörögnek körbe, azokat is akiknek ideje

lenne tanulni is, hogy hitelesen mondják utána már.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok

se veled, sem ellened, ide is az oktatás miatt jöttem.

 

 

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

szombatonként 10 – 12 vagy 14 – 16 között.

Bejelentkezéssel, skype julamami.julamami

julamami@gmail.com, +36 30 2470 589

Magyarországon Pakson a Hergál Házban,

várom az érkezőket,

szeretettel.

Mit is mondhatnék… 2017.05.18. https://julamami.com

Mit is mondhatnék… 2017.05.18. https://julamami.com

Mit is mondhatnék, hiszen én magam is egy naponta

tapasztaló oktató, nevelő volnék, rajtam van a fék.

Ez bármikor bárkivel megtörténhet, ha nincsen ott

 ahol az is  kellene legyen, életszerű emberismeret.

Ha azt gondolod, a 66 évemmel ehhez már öreg

vagyok, ne tévedj el ebben, ha nem ismered fel.

Nem lettem nagy ember, bár a vezetéknevem az,

megtanultam viszont, az egyszerű az a nagyszerű.

Sorsomban kiteljesednék már én is, megcsinálom,

nincs más dolgom, mint, most ELADÁSRA felkínálom.

Alkalmazkodni tanultam meg tán életemben legelőször,

így tarthatok most, itt a megcsináltam előtt egy lépéssel.

Ne hidd el, ha azt mondanák, valakivel közösködnék én,

nem tennék olyat, mert az nekem veszteséget okozna.

Egyedül kaptam ezt a fajta rálátást, kihallást, megérzést,

egyedül viszem és tanítok sokakat oktatni, ha eladtam.

Jó üzlet lehet valakinek, aki átlátja, van üzleti érzéke,

nekem nincsen, bebizonyosodott ez már életemben.

Figyelj, ha a lelked jelez, a szíved adná a tudtodra.

nem jól van ez, valami nincs az életeddel rendben.

A gondolkodó agyad már eldöntené, tanuld meg,

azt, amivel mint tehetséggel, nem te születtél.

Ne várjad meg, amíg rád kiált a lelkiismereted,

hogy ha nem gondolkodsz, nem áll ki melletted.

Mi lesz veled, ha már a megelőzés nem segíthet,

nem tudhatod meg, emberiesként élni minőség.

Ha elengednék végre a pénzes lehetőségeket és

mindenki tudhatna róla és lehet lehetősége, hisz

sokféle tehetséget hordoz és régóta, ez a “Nép”.

Boldogulnánk a saját tehetségünk által és mind,

aki még nem rekedt meg és végleg a semmiben.

Kiátszik, amikor a hozzá nem értők, de divatosak

belenyúlhatnak a tehetségesek sikerenergiájába,

már csak idő kérdése és le lesznek ők cserélve.

Tessék mondani, ez meg itt kinek a saját szintje,

összehúznunk magunkat még mennyire kellene.

Ez a Haza a minénk mindannyiunké, akik ide bele

teremtettük a szépet és a jót, lelkesen, szívesen,

nem hagyjuk el, kivárjuk azt a minőséget, amit

mi beletettünk, amitől olyanná lett a Hazánk.

Nem engedjük el, hiszen tiszteljük, szeretjük,

itt éltünk színesen és eltérően, mind máshogy.

Sokfélék is vagyunk, másban tehetségesek és

szorgalmasak, a minőséget adni tudó “szakik”,

látszik, minden mindegy, elég a “betanított” itt.

Azzal ébredtem, hogy vajon aki csak önmagát,

csak az övéit, rajongóit, tisztelőit, teljesítőit,

tiszteli  és szereti, a Hazáját szeretheti-e.

Átláthat-e, kihallhat-e, gondolkodó-e,

nem az ő gondja, ha csak maga köré lát.

Mivel a Haza mi magunk, a Hazánkért

tevékenyek és most aggódok vagyunk.

Hiszen látszik, nem értik most a Hazát.

Most így, hogy leírtam az jutott eszembe,

van-e jogom nekem, szeretni a Hazánkat,

hiszen kisember vagyok az a bujtatott fajta.

Aki nem mutathatta meg a saját Hazájában azt,

hogy mit talált fel. Vánszorgok, araszolok, ha úgy is

néz  ki, hogy segítséget kapnék, lehetnék itt meg ott.

Amikor másra bíztam azt, magam kell mindent kézben

tartsak, mert azonnal kiszolgáltatott leszek, hiszen nem

így gondolkodnak mások, önmaguk után mennek még  csak.

Nem látják át, hogy a kisember, ha nem tartozik se ide, se oda,

mert megtanulta, csak biztonsággal araszolva, nem lenni másnak

kiszolgáltatva, hiszen ők még nem értik, mit is adott az Isten nekik.

Nem veszik komolyan annak a fontosságát, amit feltaláltam, hiszen

azt látják, nincsen, nem lett tengernyi pénzem, csak a tudásom van.

A legtöbb ember meg, aki még nem tapasztalt olyat, csak azt tartja

fontosnak, ha azzal amiben neves valaki a pénze is legalább akkora.

Ez lett valamiért hitelesítve, igen ez biztosan működik egy olyan

Hazában, ahol a  bizonyítottan tehetséges kisember is számít,

nemcsak azok, akik a

 belső körben vannak,

teljesítenek az elvárásokból, rajongásukból jól megélnek.

Nem tudom mekkora a fék rajtam, jobb, ha nem is tudom,

nem szeretném elhinni, mások úgy működhetnek mint az

Isten, ott lenne a kezükben minden és egy gondolattal,

áthúzhatja mások életét, a feltaláltja” fontosságát.

Anélkül, hogy értenének hozzá, át is látnák, vagy

megismernék azt, aki itt a Hazájában találta fel.

Emberismerőként, toleránsként, elemzőként,

oktatóként, nevelőként, föstőként, faragóként,

Sorstalanná, Hazátlanná csak nem válhatok.

 Tapasztaltan, életszerűen Emberismerő

és Hazaszerető vagyok.

Hiszen, tán pont azért

jegyezték meg a nevem,

mert annyi embernek már

segített ez a nevelési forma.

Maguktól az emberektől jött

a tapasztalás lehetősége nekem.

Hiszen megtiszteltek és ide eljöttek,

a tanácsaimért, megkapták és mentek.

Valaki aki fontos volt itt, megirigyelhette,

azt, hogy a semmiből teremtek szépet és

jót, s gondolom megtehette, lefékeztetett.

S csak forgok itt körbe, mint a kikötött ló,

aki jól végzi a dolgát, azért hagyják, de

nem változtatnak, mert nem értenek,

ahhoz, hogy ha elengednék mi lenne.

Pedig itt teljesedtem ki, megcsináltam.

Nem szeretnék, hogy tudjanak rólam,

nem vállalnak fel, hát csak itt lakom.

S a Világban többen tudnak rólam,

olvassák azt amit leírok reggelente,

mint a Hazámban a szülőhelyemen,

nem juthatott el oda, hogy beszéljen

róla bármi, amit hallgatnak, olvasnak.

Hát így jártam, a saját szülőhelyemen,

amihez nem kevés jót és szépet tettem.

Valakik döntöttek felettem, nem létezem,

hát elengedtem ezt is, elfogadtam, rendben.

Mindenkinek kívánok, jó egészséget, szép és jó

életet, amiért sokat tettek, éljék megérdemelten.

Szeretettel felkínálom oktatásra az Emberismeret,

című tréningemet és a Tolerancia, tréningemet,

az Emberesedj, tréningemet nem merném.

Hiszen ott alaposan nevelődnek önmaguk

szerint teszik, nem könnyű átlátni azt a

sok mindent, amit addig tájékozatlanul

is megtettek, mások felett eldöntöttek.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt

is lehet, de az élet az maga, a nehézben

is meglátható fejlődési lehetőségek…

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

 

Különös oktatás, nevelés… 2017.05.17. julamami.com

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

20 órában, a 176 tenyérrajzomat oktatom.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Ha nem csörög, néma lenne a telefonom,

elérsz ezen, skype julamami.julamami,

visszacsörgök, amikor én azt észlelem.

Biztosan van  neked is olyan emléked,

amikor nem tetszett az gyermekként.

Ahogy tenned kellett általuk, azt tetted

ami szerintük jó volt ott neked, nem is

tehettél volna te mást, gyermek voltál.

Mennyit veszíthet egy gyermek akkor,

amikor mindenben meg kell feleljen ő,

a mások ráhatása által a tehetségéből.

Minden sikernek, megvan a maga ideje.

A kiüresedés igen korán elkezdődhet, ha

nem figyelnek rá, a kibontakozása idejében.

Visszarendezhető, hála Isten sok minden.

Bebizonyosodott, a tapasztalásaimnak

megfelelően, hogy nagyon fontosat és

minden gondolkodó számára az lehet,

fedeztem fel az emberek tenyereiben.

18 éve ennek, egy akadémiát elvégezve,

kitűnő megajánlottat kaptam, boldogan

gondoltam arra, hogy “megcsináltam”.

Ők többet tudtak rólam mint én magam,

azóta én is tudom, a tehetségem hozott.

Szerencsémre, rájöttem van az Isten.

A 23. év alatt, az összefüggésében

látásom kerekedett ki, magam is

meglepődtem, mi függ össze és

amire nem gondoltam azzal is.

Az oktatás formája egy magamfajta,

tapasztaló, oktató, nevelő általi,

megformálása annak,

amiért én felvállalom,

a jelentkező nevelését.

Úgy válogatom össze a

rajzos oktatási anyagot,

hogy az róla szóljon, legyen

olyan tükör a számára, amiben

önmagát, hitelesen meglátja.

Annak megfelelően, amit

a tenyereiben ő megrajzolt,

csak leolvasom, nem teszek

hozzá és nem is hallgatok el

semmit sem.

Megtanítom

látni a saját

tenyereit.

A benne

lévő jeleket,

ami számára

nagyon fontos

információ lehet.

Amikor a sorsforduló

megjelenik az életében

és csak nézne ki a fejéből,

hogyan, hova, merre tovább.

Nagy segítség ilyenkor ez az

ismeretanyag, a saját tenyere.

Mit tett meg önmagához mérve,

mivel jönne a szüleinek megfelelve,

honnan hozza, ük, vagy déd, az aki a

feladatát neki meghagyta, hát csinálja.

Mert nem szeretné, ha a gyermekeinek

meghagyva a felhalmozódott törlesztetlent,

nagyon nehéz életszakaszokat tenne oda vele.

Sokan vagyunk akik visszük még azt is amiről,

csak később derül ki, hogy létezett egyáltalán.

Az életemet úgy élem, hogy tudom, mit miért

kell megtennem akkor is ha nem is érintene

engemet, az én sorsomnak tekintetében.

Ismerem a tenyeremet, akik már elértek

oda, hogy el kell gondolkodjanak, miért is

működik másképp, mint ők azt szeretnék.

Magyarázatokat kapnak a saját tenyerük

által, hiszen ott benne van arról is minden.

Megtanulva, leolvasva, egy pontos kontroll, a

 saját és generációs feladataink tekintetében.

Felismerhetjük még időben, azokat a sorsfordító

élethelyzeteket, amik váratlanul érkeztek eddig.

Belső tartást, méltóságot ad akkor, ha tudjuk,

mit miért úgy teszünk, időnként elnézést is

kérünk, de meg kell azt a formát tennünk.

Megértőbbek leszünk a többiek életével,

hiszen mindenki sorsa más, hogy lehetne az

is szerintünk, ha a megoldásuk az ő sorsuk…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Hogy vagy? 2017.05.16. julamami.com

Úgy gondolod, megkönnyíted a dolgod,

angyalokkal takarózol, már magasabb

szintre is kerültél te mint a többiek.

Ki lesz emberies, ha azt gondolod,

jobb, ha mindent mások csinálnak.

Kiteljesedhetnél, ellehetetlenedsz.

Tudod-e mit jelent a Hazaszeretet,

ne szégyelljed, ha neked már van

ilyen és állandó az érzés benned.

Akkor van együttérzésed az ide

születettekkel és az itt élőkkel.

Nem az a gond, ha többszörösöd

van, hanem ha másnak meg még,

információja se volt és most sincsen.

Megtartottad magatoknak mindazokat,

amiből átadva, az emberek boldogulnának.

Két oldalunk van, az egyikhez a feladatot azt

hozzuk a születésünkkel, a másikat tanulnunk

illene, hogy motivációnk legyen az életünkre.

Íme a 2017. év emberiesei már mind ilyenek,

mindegy, hogy pénzesek vagy kiteljesedettek,

nem szenvedik ők azt se ha ti nem értitek őket,

tanuljatok azoktól, akik bizonyítottak és tudnak.

Elérték azt amit a sajátjukban és generációsan is

lehet, s most adnának a tudásukból a többieknek.

Ha te ezt még nem ismered fel, kérlek téged,

ne vállaljál döntést minőségi emberek felett.

Nem lehet menet közben megtanulni azt ami

már adott volt a születésükkor is másoknak.

Emberismeret, tolerancia, empátia tréning itt.

Adok – kapok, a legjobb életminőségekben van,

hiszen mindenki felismeri miből van a többlete.

Már a kommunikáció által is történik a csere,

nem nyerészkednek, emberiesen ott vannak.

Beérik azzal amit az életük, a sorsukhoz tálal,

nem ártanak, nem bántanak, ők ott vannak.

Ha azt kérdezném tőled, mond hogy vagy,

vajon mit mondanál, igaz lenne-e az,

hogy most jól vagy,

hogy most nem vagy jól.

Különös oktatás, nevelés…

Min is múlik mindez, lehet

azon, hogy mennyire mehet

az életed gördülékenyen, mennyi

akadályba ütközik egy hétköznapi

tevékenysége közben az ember.

Értenek-e ők ahhoz amihez biza

minőségükben érteniük kellene.

A Hazánk lelke rendben legyen,

látszik, hogy nem is értik miért.

Van az Isten, majd eljutnak oda,

ők is, akik most még azt hiszik,

tán ők maguk is lehetnének azok.

Nem látják át, nem élnek ők benne,

mintha ez itt nem a következménye

lenne valaminek, amit ők még nem

csináltak meg, de szerintük ez jó.

S azok, akiknek mindezeket

úgy kellene rendezni, hogy

a válasz az legyen, köszönöm

jól vagyok, minden rendben.

Ugyan figyelembe veszik-e

azt, hogy itt élnek rajtuk

kívül is még emberek

sokan, hogy ne, csak

róluk szóljon a Hazánk.

Valamiről el tetszettek

feledkezni, ide mi sok jót és

 szépet tettünk, teremtettünk is

bele, azok által kapnunk is kellene.

A jóból és szépből, amit beletettünk.

Ismerjük az emberies sikerélményt.

Ne tudjanak le bennünket, csak úgy,

ha nem teljesítünk mi szerintük, akkor

majd megtudjuk azt, mit tudnak kitalálni

még, azért, hogy lássuk ők mondják meg.

Nekünk az mindegy, de a sorsunk az nem.

Megcsináltuk amit lehetett, sikeresek

vagyunk, de nem társult hozzá a jólét.

Megfeledkeztek rólunk, csak tegyük

a dolgunk mi segítők, emberiesek, ki

kérte azt, hogy erre adjuk a fejünket.

Ha nincs hozzáértő ott, kérdezzenek.

Erre születni kellett, ehhez tanulni is

szükséges volt, mindazt megtettük és

azért, hogy minőséget tudjunk adni.

Nem mondta nekik azt senki, hogy az

ő feladatuk szerint is jó lenne és ami

a legkevesebb, hogy mi jól érezzük

magunkat a bőrünkben. Hiszen azt

ami a mi dolgunk a legjobb tudásunk

szerint visszük a hétköznapjainkban.

Feltaláltam valami nagyon fontosat,

tartást és méltóságot igazgatót, ha az

esetleg, megváltozna, az élethelyzetéből

kikopott volna, mindenki maga végzi azt el.

Teszi a helyére a saját életében a tartását,

újabb motivációkat találhat generációsan.

Nem nyúlhat hozzá más senki, önmaga

szerint, a saját érzései, kihallásai,

gondolkodó agya szerint teszi.

Önmagát teszteli le, emberies-e,

a sorszerű feladatát elvégezte-e.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, Különös nevelés…

Valami ami szükséges ahhoz,

hogy emberiesen tartásos

módon, gyakorolhassa a

hivatását most mindenki.

Ha eléred te a legmagasabb

életrezgésedet és a lelkeddel,

szíveddel, gondolkodó agyaddal

azt most mindenki felé megteszed,

mert sorsszerűen dolgod van vele.

Ne várjad attól aki nem is

érzi, nem hallja ki, nem

is gondolkodik rajta, hogy

másoknak is jó legyen, nekik

 megfelelő minőségben a sorsa.

Ha a minőségi embereken múlna,

senki sem sanyarogna, tudják mi a

dolguk és teszik azt, emberiesek.

Ennek ma már sokan megfelelnek,

azért sokat tapasztaltak és tettek.

A 2017. év emberiesei ők maguk.

Ha valamiben nem tudnak haladni,

továbbra is a megoldást keresik, s

egyszer csak azt ők meg is lelik.

Mert ebben tehetségesek, erre is

születtek és ebben a legjobbak.

Nem is értem, mások tudnak-e

nyugodtan lenni, ha azt tudják,

vannak, mögötte az emberek,

sorsok, a Hazánk gyermekei

vannak, s ők abba nem látnak.

A szavukat nem hallják meg, el

is beszélnek ők, egymás mellett.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Az vállalja fel aki úgy ért hozzá, hogy

megelégedésére van, azoknak akik őt

megválasztották arra, hogy az életüket jó

minőségben élhessék, a hétköznapjaikban.

Van aki azt mondja, gazdag a Hazánk, látom

én is, hiszen erősen ható a látszata, de a magunk

módján, meg is élnénk, a jót is ami nekünk megjárna.

Vegye meg a Hazám a feltaláltamat, nevelni tanítok sokat.

Igazítsd meg a belső tartásodat te is magadnak, ne mondjál

le arról, a szépről és jókról itt a Hazádban ha megjárhatna.

Mond el annak akiben megbíztál, rá adtad annak idején te,

azt ami a bizalmadat mutatta, mi hiányzik neked ahhoz,

hogy azt érezd amit azok, akiknél látszik kifogták azt

az aranyhalat. Ami, ha hozzáértőknél van, tán jólétet

a  Szép Hazánkban, mindenkinek hozhatott volna.

Bocsánatot kérek és rögvest, hiszen, hogy jövök

én ehhez, aki a sorsát megcsinálta, csak, hogy

nincs aki értené, a Hazájának lenne most,

azzal amit feltalált, jó értelemben dolga.

Vegye meg, azt ami nagyon jól jönne

most ebben a Hazában és sokaknak.

Tudjanak róla, mit találtam fel és meg,

az embereknek, mindenkinek van ilyenje.

Sors, lehetne kapaszkodni bele, ha ehhez már

több emberiesen is, az oktatásom által érthetne.

Jó minőségű lehetne, a Hazánkban maradtaknak

is a lelke, szíve, gondolkodó agya, hogy tudja mit,

miért nem ért el, vagy mit rontott el a sietségben.

Átlátva még idejében vissza igazíthassa, simogassa

meg a szerettei lelkét azzal, hogy belátja, akkor ott,

neki mi lett volna a dolga, ha már azt is tudta volna.

Várom a hozzáértőket, az érdemben döntőket,

tiszteljenek meg, lássanak bele, mondják el,

mi a módja annak, hogy bejusson a tudásom.

Magyarországra a szeretett Hazámba,

Paksról a Hergál Házból,

szeretettel.

Az új cipő… 2017.05.15. julamami.com

Kilóg az ujjam, mutatja az anyjának,

reménykedve, hogy ad pénzt újra.

Veszünk fiam, ahogy csak lehet,

bírd ki még egy kicsit kérlek,

befizettem minden pénzem,

hát most nem tudok venni

semmit sem, nem megy.

Nem szól róla aznap

este már, meg későn

is jött haza az anyja.

Ők gyerekek már

alszanak addigra.

Azzal vigasztalja

magát, hogy vannak

olyan családok, ahol

szép cipőben járnak

a gyermekek, de az

anyjukat csak hetente

látják. Mert külföldön

dolgozik, s nem jöhet

gyakrabban onnan haza.

Az apjuk meg bánatában

iszik, mert nincs munkája

és arra kell várnia, hogy az

asszonya tartsa el a családot.

Az ő apjuk belélegzett valamit,

hosszan volt beteg, meg is

halt, akkor már hosszú

ideje nem volt munkája.

Sok elment a gyógyszerekre,

az anyja igyekezett mindent

megadni, hátha van remény.

Még mindig folyik a pere,

halogatják nem fizetnek.

A bank a házukat elvitte,

nem lakik senki benne,

de nem költözhettek

vissza az otthonukba.

A tejet a kisebbeknek

otthagyja, nem issza meg.

Gondolja szórakoztatja

magát egy kicsit ma,

sem megy ilyen

lyukas cipőbe

az iskolába.

Már eleget

csúfolták

miatta.

Összeszed, jó

sok lapos kavicsot,

majd azokat a vízszínén

futtatja, nincs más dolga.

Azokat dobálni jó mulatság,

bár a vízszínén, úgy eldobni,

hogy néhányat pattogjon is,

azt nem mindenki tudja.

Föltűri az inge ujját,

jólesően vájkálgat a

sóderkupac aljában.

Igazán méreteseket

is talál. Fölemeli a

karját, gondolja,

kipróbálja, mit

csinálna a lapos

kavics ott az úttesten.

Az üres úton, de el is veti az

 ötletét, eszébe jut, nagy

baj lehetne belőle.

Megpakolja a

zsebeit,

jó nagy bögyöt is

csinál a pulóveréből, azt

 is telerakja, ott nem

hagyna egyet sem.

Nyomja magát az

emelkedőn felfele,

ezen a benzingőzös,

szúrós szagú reggelen.

Valahogy, fura öröm

szaladt át a lelkén,

de a szívéhez érve,

megrekedt, nem

győzi lefékezni.

A féktelenül

gyermeki, de

vad gondolatait a

 gondolkodó agya.

Mi lenne ha egyet,

csak úgy, kipróbálna.

Egyre nagyobb a reggeli

forgalom, csurognak a szép

nagy autók lefele, hát a sorsa

meg is oldotta, nem dobhatja el.

Azért kivesz egy méretes kavicsot,

ránéz az egyik szemével, a másikkal

meg az úttestet vizsgálgatja.

Lassan lefékez mellette,

az autócsoda, meglepődik,

de csak egy picit. Ahogy az

ablak csurog lefele, látja a

nem tetsző tekintetét a

sofőrnek.

Meg ne tedd,

ezen meglepődik.

Vajon beleláthatott

a fejébe, netán az is

meglátszik rajta, mi

volt a szándéka a

lapos

kaviccsal.

Nagy bajt

csinálnál vele,

te gyerek, el ne

dobjál itt egyet se.

Menj a vízpartra, ott

is jól nézz körül, hogy

mielőtt eldobod, azzal

ne ártsál ott se senkinek.

Nem válaszol, örül, hogy azt

megúszta baj nélkül, hátrál

és el is somfordál onnan.

Azért odébb, maga elé

sercint egy rendeset.

Motyogja mi legyen,

azzal aki odaszólt neki.

Aztán belátja, időben volt

a figyelmeztetés, itt tényleg

nem tud eldobni egyet sem, még

bajt csinálna vele szegény anyjának.

Pedig van annak elég baja, gondja, a sok

testvérével meg vele is, kesereghetne.

A sofőr a kávézásos szünetben úgy

meséli el a történetet, a kollégáinak,

hogy azt érzi, még nincs az befejezve.

Elmeséli a főnökének a hazafelé úton,

ő meg kíváncsi az egész történetre.

Másnap megkéri az útvonaluk arra

legyen, amerre az történt tegnap.

Áll a lyukas cipőjét már átgumizta,

hogy akkora szégyen már ne essen,

váratlanul elhagyná a cipő a talpát.

Jólesően átsimítja a zsebében

a kavicsokat, megvannak hála

Isten gondolja, közben egy új

szép autó gurul arra.

Lelassít mellette, ő

meg úgy kedvetlenül

odaveti a tekintetét.

A lehúzott ablakból

kiszól egy hang, mond

hányas cipőt hordasz.

Meglepődik mert nem

tudja, az anyja vásárol

nekik mindent, ő tudja.

Kicsit azért körülnéz,

nehogy megszégyenüljön,

hogy nem is neki szóltak onnan.

Neked szóltam mondja, mit akarsz

azzal a kaviccsal, itt eldobni nagyon

veszélyes volna, ugye te is tudod.

Ha van kedved, bemehetnél oda az

átellenben lévő boltomba, add oda ezt,

vigyázzál rá, ezért ott kaphatsz valamit.

Elfogadja, nem érez semmi rosszat felőle,

átszalad majd el ütik, nem megy el a zebráig,

aztán már bánja, éppen csak, hogy megússza.

Másnap csurog a szép autó lefele, a gyermek

meg táncoló léptekkel, mintha ő nem is a földön

járna, boldogan siet már elébe, alig várja, az ablak

 csurogjon már lefele. Kinézve, egy szerényen, de jól

öltözött gyereket lát. Köszönöm szépen magának,

ember, mondja jólesően, odaadnám a kavicsaimat,

hátha jól jönne dobáláshoz a maga pihenő idejében.

Boldogan szalad az iskolába,  jaj, be ne csengessenek,

az autóban ülőnek előjön egy emlékképe, egyszer ez

megtörtént már, csak másabb körülményekben vele…

 Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, online.

skype julamami.julamami, julamami@gmail.com

Nyögvenyelős… 2017.05.13. julamami.com

Mit lehet, mit szabad, hol van az a határom,

ahol az őszinte szavaimért megint ártanának,

érzem, nagyon figyelek, saját ellenség se leszek.

A Különös oktatás, nevelés védjegy, a tulajdonom,

nem pályázhattok vele, mert nem engedtem meg!

Jönnék én oda, ahol az emberies így kikopott már,

lefordítónak ezzel az emberies jelnyelvvel, amit itt

találtam fel, rajzoltam le, nevelnék, oktatnék vele.

Így azt érezhetnék, a Hazámban is volt értelme.

Igyekszem visszahúzódom, ahogy tudok, de

 ki kell írjam, amit én már el nem bírok.

Nem szeretnék sortalanul lődörögni,

szeretnék a Hazámban és nyugodtan

megöregedni, nem több csak ennyi.

Koros vagyok ahhoz, hogy elhagyjam

a Hazámat, meg ide teremtettük azt a

szépet és jót, amiben mi is szeretnénk élni.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

azoknak akik nemcsak a nagy pénzben jártasak,

 lelkesen és szívesen, gondolkodóan is megélnek.

Mert amikor kitalálta ezt nekünk itt valaki,

nem gondolta, hogy a kicsik léteznek

itt még, csak nagyban gondolkodott.

Mivel, ezt a lépésről, a lépésre

utunkat, ő fel nem ismerhette,

vagy mielőtt elkezdte is unta.

A kínlódást másokra hagyta.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát az érkezőhöz

és akkor is pont, csak oda.

Ezért ránk túl nagy ez a

kabát, csak lődörgünk

mi benne, sehogy

sem áll jól

rajtunk.

Nekünk

kellene

megnőni

korosként

mert nem

 mihozzánk

 igazíttatták az

éppen aktuális

 feladatainkat,

és túl gyakran

változtatták.

Nem lehetne

esetleg előtte

kipróbálni ezt

a próbababán.

Aprópénzes

nyugdíjasként,

megbízásosként

próbálkozunk,

nem adjuk fel.

Igyekszünk azon,

hogy végigvigyük

a saját sorsunk is.

Létezünk, vagyunk,

a jóra mi is várunk.

Tán volt ő kicsi is,

ki mondhatta,

 felelőtlenül

azt úgy neki.

Akinek elhitte

azt is magáról,

hogy ekkorára

nőhet anélkül,

hogy az útját ő,

nem járja végig

 és abból neki,

bármi

gondja

lehetne.

Megláttam,

felfedeztem,

léteznek ott van,

mindenkinek van.

Generációs jele.

Örülnek amikor

felismerik, mert

teljesíthetik is.

Motiváció, ami

előrelendíti és

új útjára vonzza,

nem üresedik ki.

Mindhiába ha úgy

veszik mintha mi

nem is lennénk.

Az óriásokhoz

igazíttattak

mindent, aki

nem képes rá,

az már nincs is.

Vessen magára,

ha a kicsiségét

tartani akarta.

Vegye tudomásul

és mindenki, aki

még gondolkodik,

hogy arra nincs

szükség már itt.

Ne tervezzen

nem lesz mire.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engemet,

oktatnék,

nevelnék,

ha szabad,

ha lehetne.

Felépítettek a

tehetségükből,

az emberek valami

olyat, ami generációsan

biztonságot adhatott volna.

Ha valaki aki önmaga fölé

nőve, a nagyságát is el

 nem hitte volna. Hát

mindent a saját

óriássá lettét

igazolva,

nekünk

kiossza.

Most

adjál ki

erre, aztán meg

amarra, úgy körkörös

körbe – körbe szabályozva,

hogy majdcsak eltévedünk ott,

s akkor neki le van rólunk végleg a

 gondja, mintha nem is léteztünk volna.

A saját nagyságának megfelelően megoldva.

Aki most, tartósan kisember és a gyakorlatban

tudja, a nehézségeket azért vállalja, mert fontos,

hogy már ne így éljen, ő utána egyetlen sarja sem.

Az alapokért szenvedett egész életében és oda.

S mi történik, mivel nincs új, működőképesen

ránk szabott forma, bármikor megtörténhet,

az, hogy a ragadozóvá váltak számára préda.

Kérem szépen szóljon oda, az aki még merne,

oda is szólni, sokan vagyunk, akik a családjukat

szeretik, az embereket tisztelik és az emberies

létünk fontos nekünk, nem ártunk és itt élünk.

Nem tudunk máshogy, mert nincsen másunk.

A semmiből jövünk és abból teremtünk,

nehezen, araszolva is haladunk, hol itt, hol ott is,

várnak magunkhoz képest sokat, nem életszerű

 amit az óriásokhoz mérve, elvárnak mitőlünk.

Nem akartunk nagyok lenni, jó az egyszerű

nekünk, pedig lehet, hogy Nagy a nevünk.

Valaki aki még tán kíváncsi arra, hogy

vannak egyszerűen élők is, az ő

nagyszerűségükben, gyűrődve.

Létezünk, vagyunk, nem férünk

bele a sablonba, szeretnénk azt

megélni, hogy nem volt hiábavaló

az egyszerűségünkben a mi életünk se.

Hiszen előtte még, lehetett itt így is élni,

de minden megváltozott és elfelejtettek,

valami működőképeset hozzánk is mérni.

Persze az csak álom, hogy megkérdezett

volna valaki érdemben bennünket, ugyan

mondjátok, ti Hazánkban születettek, mit

szeretnétek, mi lenne jó, működő nektek.

Na most aztán sűrűn, bocsánatot is kérek,

csak, ha nem írhatom ki, belebetegednék,

azt meg köszönöm nem kérem, hát leírom.

Ember vagyok, emberiesnek születtem, ne

várjátok tőlem a gépieset, mert nem megy.

Óvatosan előrelátó lévén, a megelőzésben

vagyok 23. éve, magam csinálok mindent,

nincs más ebben, mint én és magam szerint,

próbálom bevinni a köztudatba a tehetségem.

Aggódom, hogy most már így, 66 évesen, nehogy

sokallják az éveim számát, hát akkor inkább eladom,

vegye meg olyan ember, aki érti mit szerettem volna.

Elértem, nekem ez lett az életművem, ez a vagyonom,

pénzzé tenném már, ha valakinek abból van sok, nekem

 meg úgyis dől a sok gondolatom, hát csináljunk üzletet.

Az első üzletkötésem lenne, nagy is a várakozás bennem,

kérlek benneteket jóérzésű emberek, szorítsatok nekem.

Tudjam úgy végigvinni ezt, hogy lehessen az én életművem,

emlékezhessek rá és egész életemben, hogy megcsináltam.

Nem letudni szeretném, inkább a méltóságába helyezném.

Kérlek benneteket, legyetek ebben jóérzéssel énfelém.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Alternatív

 

Mire vágysz… 2017.05.11. julamami.com

Honnan jöttél,

mire vágysz,

s eközben

meg mit

látsz.

Az

álmodhoz

képest most

mond hol jársz.

Miben tértél te el,

s mi az ami nem jött

be neked, mert nem

is tettél érte semmit.

Kihasználtak-e, vagy

túlbillentettek esetleg,

önmagadhoz képest túl

nagy volt az a mérce amit

eléd raktak. Meg kellett, hogy

oldjad, s mielőtt felnőttél volna,

 csak elvártak, kibontakozni nem,

de harmóniában sem hagytak.

Táncolni is

megtanítottak,

ha már kedvetlen

vagy is nyomjad.

Hátha szerintük

mozdul el az agyad,

már be is állítottak,

a nemlétező sorba.

Amikor te is, már

jól belejöttél volna,

alaposan meg is

táncoltattak.

Észre sem

vették, mit

hoztál akkor

amikor születtél.

Ahhoz képest, amit

hoztál eltereltek, s

oly messze mentél.

Keresve azt a helyet

ahol jól érezheted te

is magadat, már annak

megfelelően aki vagy.

S aki megmaradt, mert

elhiszi, hogy egyszer lesz

neki is dolga itt, azzal is

ami tehetséget hozott.

Nem adja fel a lelke még

mielőtt kiteljesedhetne,

hozzá lát és teremt, most

is annak megfelelően,

ahogy neki itt lehet.

Esett már rajta is jó

sok csorba, kiegyengetni

nem volt ideje, előre kellett

lépnie. Másokat folyamatosan

legyőznie, már azt sem tudja ő,

miből merítette, azt a sok – sok

tőle idegen, de neki betudott

 üres ötletet, miérteket.

Vagy van akit,

valami által

kiemeltek,

oda ahol neki ott,

helye soha nem lenne.

 Ő abban megmaradt csak

gyermeknek, nem fogott

rajta, a tanulásnak sincsen

ott nyoma sem.

Mások kezei

által formálódott

bele a kiváltságokba.

Hol az eleje, hol a közepe,

hol az alja, felfogni sem tudja,

megy amerre irányítják, nem

mondhat nemet, azt nem lehet.

Mint egy fonalon rángatott, aki

hasonlít már az egy tucathoz.

Pedig ő sem erre vágyott.

A fantázia hiánya okozhatja,

hogy nagyon szépekre lettek

legyártva, senkinek sincs most

már ott életkora sem.

Az is egyre megy.

Tán elérték amire

vágytak, konzerválták

őket, hinnye egyen remek.

Minden hiányzik már ami

megkülönböztette őket.

Uralhatnak minden teret,

ahova a többiek, már be

sem léphetnek, pedig úgy

tudják, egy Haza ez csak egy.

Ide teremtettük a szépet és jót,

innen várnánk most azt is itt, amit

beletettünk, érezve a minőséget.

Megélnénk megérdemelten.

Hol vagytok intelligensek,

lenne dolog saját kútfőből,

eredően betöltve a hiányt.

Legyen látható, ami nem

igazi, sem nem átható.

Belül ne keresd, nincs,

ne kopogtass, nem

válaszolnak addig,

amíg arra formát

most nem kaptak.

Érd be azzal amit

látsz, az minden.

Szépen csendesen

fordulnak

befele,

épülnek

már lefele.

Még mielőtt

kiformálódhattak

volna, elérték azt amit

nekik szántak, csak vannak.

A saját fogságukba estek bele,

lett volna másik út, de az már

macerás, gondolkodni kellene.

Hol van az eleje és hol a vége,

magukhoz képest sosem tudják

azt meg, ha fel nem ébrednek.

Az álom, a mámor, a fölfele,

alaposan fogva tartja őket.

A talpuk a talaj felett lebeg,

nem érezhetik azt, hogy előbb,

talpon állni, csak azután járni.

Lépésről – lépésekre haladni,

önmaguknak elég időt adni.

Mert belőlük indulhatna ki

minden szép és jó, ahhoz,

 az önbecsülésükre volna

alapban nagy szükségük.

A Hazaszeretet érzése az

a legszebb érzés, amikor el

is érhetnek a saját “legbe”.

A kettő hatása emberies,

visszaköszön azzal a vele

született minőségi ember.

Nem árt, nem bánt, nem

okoz semmi olyat, ami

felelősség mentes és üres.

Körkörös saját ártó sziget,

bezárja önmagába, pedig

már oly régen nincs jóba.

S vannak ők nagyon sokan,

akik minden jóból, szépből

most is kimaradtak, várnak.

Hátha velük is gondolnak,

s közben alkotnak, teszik

a dolgukat, mert lelkesek,

szívesek, gondolkodók lettek.

A Világ már megismeri őket,

teszik azt amit éppen lehet,

maradnak ők emberiesek.

Haladnak ahogy tudnak,

használják amit az Isten

adott, tartásosan vannak.

Megmutatják ők magukat,

a Világnak is szükséges lenne

látnia, hogy ez a valóság ára.

Más, egyenbe bújtatottak,

nem is tudják mi van ott

lejjebb, gondolkodóba

nem esnek, fárasztó

lenne, akkor minek.

Inkább maradnak

ott ahova tették

őket, szólnak

majd, ha

odébb

kellene, ők

már menjenek.

Mert akkor éppen

mások jönnek oda,

várnak a sorukra és

igen sokan vannak.

Tájékozatlanul, még a sajátot

sem ismerve fel az üresből,

üresbe haladnak, már

nincs mire várjanak.

Generációsan sem

adnak, a következőre

túl sokat hagynak, csak

elvárnak, még és már

nem gondolkodnak.

Kibogozhatatlan az

is amit már senki sem

tudhat, marad titoknak.

Sorstalan maradnak,

nem alkotják meg

önmagukat sem.

Akik tenni saját

kútfőből semmit

sem akarnak, már

elhitték, hogy el is

értek mindent, pedig

még neki sem indultak.

Otthon vagy, amikor a

kicsiben már látod magad,

nem mentél sehova a Világ

mégis ott van otthon nálad.

Tisztelettel legyél,

emberektől vagy,

nemcsak magad.

Különös oktatás,

nevelés, hogy értsd,

az életed csak a tiéd.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Az adni tudás… 2017.05.10. julamami.com

Mivel az adni tudás velünk született,

nem nehéz megismételni azt,

ami mindig is jól esett.

Megszenvedik azt,

a minőségi

emberek,

ha azt

látják,

hogy

az ő

sorsuk

meg senkit

sem érdekel.

Persze nem úgy

van az, csak nem

azok az emberek

hivatottak adni oda.

Akiknek ő jól jött,

hogy éppen akkor

ott volt és adott.

A visszájáról

nekem nincs

tapasztalatom.

Adni jöttem tudom,

én megcsináltam,

már azt is tudom.

A fokozatosság a

lényege az egésznek,

amikor a fejlődésében

már ott tart egy ember,

a pillanat a döntése ideje.

Mert az akkor neki nagyon

jól esett, a gubanc ott van

ebben, ha a másik nincs még

felkészülve arra, hogy esetleg

generációsan ő most az akinek,

meg kell tanulnia ez elfogadást.

Erre mondom, tanulj meg időben

adni, hogy ne kelljen majd neked,

ha akarod, ha nem, bármit elfogadni.

Amikor kapsz egy feladatot, érzed azt,

hogy miért kaptad, ül be a helyére az

azzal járó, neked szóló jó tapasztalat.

Amikor elértél a “legedbe” már tudod,

megvan mindened ahhoz, hogy a sorsodat

megcsináljad aszerint, ahogy jó mindenkinek.

Hiszen nem tudnád jól érezni magadat a bőrödben,

ha azt kellene látnod, mások meg láthatóan szenvednek.

Addig nem szabadna felvállalni vezetői feladatokat, amíg

az adni tudás érzése nincs rendben a lelkedben, szívedben,

 a gondolkodó agyad, nem tudja spontán rámondani az áment.

A vezetés nemcsak rólad szól, leginkább az abban érintettekről.

Jó vezető akkor vagy, ha akiket rád bízott az Isten, jól boldogulnak,

s annak a tudata adja neked az érzést, hozzáértően jó ember vagy.

Akik érintettek lehetnek abban, ahogy csinálod, az is a te feladatod,

ne maradjon ott, ami nem látható és mögötte vannak kiszolgáltatva.

A birtoklás érzése vele születik az emberekkel, a biztonságérzetet

adja, a talpalatnyi talaj megléte, nem kell hallanod, menjél innen.

Amikor azt látod, neki minden kell, időben szóljál rá, álljon meg.

A többiek se születtek nélkülözésre, szenvedésre, ne vegye el.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a jót, hát

itt várjuk meg a jól megérdemelt, itt megjáró jólétünket.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek tükre,

mind tisztán érkezünk ide le, a szeretett “anyaföldünkre”.

Tiszteld, tanuld meg szeretni, becsüld meg, hogy van neked.

Eladnám,  julamami.com, Különös oktatás, nevelés,  védjegy.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, szombatonként,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online a Világban.

 

Alternatív

 Szeretettel.

Megelőzés… 2017.05.09. julamami.com

Megelőzés,

megelőzés és a megelőzés,

megelőzés, megelőzés, megelőzés.

A Világ különböző pontjáról jöttek be

ők a skype julamami.julamami oldalra,

nem ismerték egymást, csupán az

volt a közös, úgy döntöttek, nálam

az oktatáson, általam is nevelődnek.

Gyakorolták a saját szintjükön a létet,

pedig egymástól nagyon különböztek.

Vidámak voltunk sokat nevettünk ott,

azóta sem tudják ki honnan volt bent.

Leolvastuk mi azokat a tenyereket,

amiről, ha látta volna olyan valaki,

aki még sosem látott olyat, sokat

mondóan láthatta volna leolvasva.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

reménykedtem, oktathatom, nevelek

ezzel, aztán hirtelen megváltozott itt

és minden, így megint elölről kezdem.

Hát reménykedem, hogy a 66 évem,

nem tűnik most meg soknak ehhez,

minden megvan hozzá a tudásban,

csak a pénzt kell megteremtenem.

Magyarosan Agyalós Julamamival,

tán lehetne sportot csinálni belőle,

a lelkesek, szívesek agytornájából.

Eladó a más országban élőnek, aki

magyarul érti és gondolkodik ezzel,

több lesz, hiszen különleges, egyedi.

Vagy, ha az én Hazám nem vevő erre

akkor eladom, olyan embernek, aki

érti, hogy mit kap ezzel a pénzéért.

Jó nagy lelki gubancban van az aki,

elhiszi magáról, hogy ő már valaki.

Felterelgetik maga fölé, hogy ne

tudja kontrollálni, onnan hagyják

majd hirtelen egyedül leevickélni.

A rosszindulatú még el is hiteti vele,

hogy olyan nagyon magas az ő szintje,

majd ő megteszi azt amit kell helyette.

Úgy a lefele utat sem tudja kontrollálni,

nincs meg a fokozatosság óvatossága se.

Hosszú, alapos, tiszta, annak a módja, ha

 nem hitte el, azt is nyugodtan csinálhatja.

Ismerem mint a tenyeremet, te is

ismered-e, mert annál pontosabb,

mint a te saját tenyered nem lehet.

Látszik már alaposak, a gépiesedést,

hozzák divatba, nincs bennük finomság,

szép kis minta mondhatom, íme látjátok,

ha nagyon igyekeztek ilyenekké válhattok.

Úgy születtünk mi a legtöbben, bennünk is,

ott van egészségesen a lelkesként, szívesen

gondolkodó, adni tudó, nem tanuljuk, hozzuk.

Megtanulható az igaz valód, ne mondjál le róla,

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

 tudod-e a belső finom jelzésed nem ellenséged.

Sok múlik azon, ki milyen módon ússza azt meg,

ki ne neveljék belőle a legszebbet, a legjobbat,

amire építhetné az életét, tartás, méltóság.

Ha nagyon erősen, a nemlétező sablonban

kell nevelődnie, akkor bizony előfordul,

pont azt nevelik ki belőle, amiben ő

a legjobb lehetne, ha kibontakozni

gyermekként lenne elég ideje.

Kinek hol van az a határa,

amiben erősödhetne,

erős lelkű felnőtt

lehetne belőle.

Ha csak azt

hallja, hogy

miben nem jó,

egy idő után el

is hiszi, azt rögzíti.

Nem igyekszik azon,

hogy megváltozzon,

hiszen olyan erősen

kapja már a kritikát,

mást már nem is lát.

Nem vagy elég jó,

nem fogadsz szót,

aztán mihez képest.

Nem fordíthatnánk

meg, mi hibádzik ott

belül, mit is lehetne

változtatni önmagán.

Amikor leolvasom a

tanácsadáskor azt ami

 látható, arra vonatkozik,

ami a legfontosabb, nem

azt hallom, nem úgy van.

A 2017. évben vagyunk,

annak megfelelően lenne

szükséges gondolkodnunk.

A régi és nem jól működő

sablonok elkoptak és hála

Istennek, miért gyártotok

újakat, hisz nem szerettétek

a régieket sem. Nem változtak

a kedvetekért meg, ha elértek

valamit, azt hiszik készen vannak.

Pedig a folyamat nem állt meg, ők

lehet, hogy nem tudnak többet,

nincs bennük arra tehetségük.

Ahhoz vagytok szokva, hogy

elvárnak és nem adnak, nem

láttatok olyat, nem hiszitek el,

hogy belülről jövő minden jelzés.

Pedig, ha kicsit elcsendesednétek

és a saját hangotokat meghallanátok,

lehet el is szégyenlenétek magatokat.

Mert másnak már régen nem hisztek,

mint a fejetekbe vettétek, hogy minden

körülmények között, ti mindenben a legjobbak

lesztek, ha törik, ha szakad, ráerőltetitek a többiekre.

Csinálják úgy, hogy nektek az legalább látszatra jó legyen.

Nem terveztek szerintük, csak szerintetek, csak értetek.

Nektek jó legyen, kit érdekelnek, hogy vannak a többiek.

Ha nem sikerült, megkapni a tiszteletet, hát majd tesztek

róla, hogy akkor is tisztelni fognak benneteket. Lefordítanám,

ha szeretet bennetek nincsen, akkor a kezeitek inkább csak

legyintsenek, jobb észrevétlenül tehetségesen élni, mint a

hozzá nem értők szerint, hol ide, hol oda rángattatva lenni.

Ugye azért, nem hiszitek, elég a látszatra jól nevelt nektek, akkor

ott hibádzik valami belül, még önmagatokat sem ismertétek meg.

Tökéletes csak az Isten, az ember, ha akar tesz érte, kiteljesedhet,

de az mások erős hatására, csak az elvárások miatt, nem fog menni.

Ha nektek nem sikerült elérni, majd a következő generációkra jól

rávetítitek, de akkor is működnie kell annak amit elképzeltetek.

Senkit sem érdekel közben, hány gyermek veszik el ebben a

mondvacsinált csatározásban, hiszen túl viszik őket a saját

egészségesen lelkes, szíves, gondolkodó határaikon.

Mások szerint kell élniük, mások mondják meg,

milyenek legyenek, nem veszi senki sem a

fáradtságot arra, hogy megismerje őket.

Vagy a generációs jeleiket, feladatukat

ismerve, nekik teljesítenie is kellene.

S annak megfelelően nőhessenek,

mit hoztak mint tehetséget, az

lenne az első, hogy aszerint

erősödjenek fel.

Azután jöhet a

következő ami

az éppen ott soron

van, nem kötelező

de legerősebb hatás.

S így tovább, eszerint

felépülhetne bennük az

a szép egészséges, lelkes,

szíves, gondolkodó váruk.

Komolyan kellene vegyék

őket a felnőttnek mondottak,

akik fejlődni nem akarnak, mert

azt hiszik, azzal, hogy korosabbak, az

már elég, a felnőttséghez készen vannak.

Nem veszik észre a gyermekek már

tisztán látnak amikor megszülettek.

Minél erősebb a külső hatás rájuk,

annál erősebbek lesznek belül,

hiszen másba kapaszkodni

nem tudnak, mint ami a

 velük született és hozott.

Ne neveljétek ki belőlük azt,

ami adja a tartásukat, hogy a

méltóságuk is megmaradjon.

Arra már lehetne alapozniuk,

ha felismerné néhány felnőtt,

jól boldogulhatnának, ha azt is

meglátnák amit még nem látnak.

Mert bennük nem születetten van,

megtanulták a mások szerinti igazat.

Mind adni születtünk, adni jöttünk,

hát miért nevelik ki a hozzá nem

értők belőlünk, a legfontosabb

erényünk, miért igyekeznek

ennyire, átvinni azt üresbe.

Felelős vagyok önmagamért,

azokért akiket rám bízott az

Isten, olyan feladatot vállalok,

amivel jól boldogulok, hát teszek

érte, hogy nap mint nap fejlődjek.

Először önmagamtól várom azt

el, ha elbírok azzal a feladattal,

akkor megnézem, a másikban is,

van-e annyi lelkierő mint bennem.

Ha nincs, segítek neki ahhoz fel is

nőni, amiben ő is elérhetne a legbe.

Miért lenne sikeres csak egy ember

és szinte mindenben, akkor meg a

többiek miért születtek volna, ha

 nekik nincs sikerük semmiben.

Gyorsan habzsolva mindent oda,

ha már megszokhatta, nem akar

lemondani róla, pedig minden

ami lehetőségként adott

is, újra elölről kell kezdeni.

Alázat, alázattal fűszerezve,

anélkül nem fog menni semmi.

Amikor már csak kapni akar,

azonnal látni az eredményét

annak amit addig oda beletett.

A motiváció hiánya, bármikor

bekövetkezhet, különböző

hatások miatt, ha a hozzá

nem értő, elvár és nem ad.

Tudás nélkül, csak katyvasz.

Valószínűleg az már a tenni

nem akarás, az ellustulás, a

csak nekik, értük szóló hatás

miatt, mert nem kapták meg

ők sem időben a “szeretetet”.

Arról szól minden, nagyon korán

kiüresedhetnek a gyermekek, ha

nem adni tudó szeretetben nőnek.

Tanulj, fejlődj, ismerd fel még időben,

ha túlviszel valamit, árthat annak aki

ki van szolgáltatva neked, pedig nem

is érted még, mit vársz és mit várhatnál el.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

neked aki már érzed, valami jól jönne, hogy megértsed.

Szombatonként bejelentkezve érkeznek az oktatásra,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol is éltek a számotokra otthont adó, nagy Világban.

Szeretettel.

Minőséget adni… 2017.05.08. julamami.com

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

azzal amit itt találtam meg és fel, ide

hozták a megtapasztalhatót a Világból.

Mit is jelent “Ismerem mint a tenyerem”.

Ha azon vagy, hogy meglegyen mielőbb és

mindened, a motivációd elsatnyulhat neked,

azt veszed majd észre nem tölt, visz mindent.

A szakmai tudás, a munka tisztelete, a minőség

ismerete, hivatástudat abban ami jóra született,

soha el nem felejtve, hogy mögötte az emberek.

Mindenkinek más az életritmusa is, hidd el  jól

 jönnek a sikerélmények, de a saját idejükben.

Három éve már a jó energiákban vagyunk,

ahhoz lehetne igazodnia és mindenkinek.

Nem számít most, felnőtt vagy gyermek,

aki vezetni született meg, kiteljesedik a

lelkes, szíves, gondolkodó egyénisége.

Szükség lenne a segítő hozzáértőkre,

hogy ne a nézetkülönbségek vigyék

el az értékes idejüket, fejlődjenek.

Mindannyian, a sajátjuk szerint is,

élhessék meg a hétköznapjaikat.

A tolerancia, a jó alkalmazkodás

a kulcsa mindezeknek, lám 23.

éve annak, hogy bizonyítva van.

Megtaláltam az érzést oktatom.

Percek alatt megmagyarázódik

az elnevezéseim, szövegezésem,

alkalmazkodva illik majd a helyére.

Mivel egyedül találtam fel és viszem,

meg kellett oldanom, megmaradjon.

Az Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” 20 órája, az oktatás

nevelés, a saját megtapasztalásom

gyümölcseit rajzoltam meg, akkor,

amikor láttam összefüggésében.

Megalapozhatja a sikert azoknak,

akik már ott tartanak, hogy lépni,

haladni, nem toporogni akarnak.

Nem mindegy, hogy a hiányokat

csak kitöltik, vagy igyekeznek a

jó minőséget is biztosítani.

Ha tölteléknek

jó lesz a hozzá

nem értő pótléka,

akkor annak nagyon

alacsony lesz a színvonala.

Az ahhoz értőknek is oda kell

 majd igazodnia, nem fejlődnek, csak

vegetálnak, ami tehetséget hoztak, arra

idő nincsen, kitöltik az elvárttal fölöslegesen.

Amit feltaláltam, a szintentartás miatt illik bele oda,

megnyugszik a lelkes, szíves, gondolkodó agya tőle.

Érzi, tudja a szintjének megfelelően törődnek vele,

hisz megnyugtatóan jelez a lelke, minden rendben.

Azért várakoztatják őket, vagy túlhajtják, mert nem

ismerik fel, egyenként a teherbíró képességeiket.

A léleknek tápláléka a siker, ha abból elég nincsen,

leépülhetnek még mielőtt felfejlődhetnének a saját,

 a generációs történetükhöz, törleszteni képtelenek.

Mindenki mást és mást hozott tehetségének, abban

szeretné elérni a sikerét először, hogy legyen mihez

mérni a tennivalót, mindenben nem lehet a “legben”.

Hiszen akkor meg, minek születtek volna a többiek,

ha ők nem jutnának el, a saját sikertörténetükhöz.

Különös oktatás, nevelés, julamami.com, eladom,

olyan helyen szeretném tudni, ahonnan előtte,

megtisztelve, részt vesznek az oktatásomon.

A saját megtapasztalásuk szerint döntsék el,

mit kapnak általa lelkierőben, megértésben.

Nem hagyom majd magukra őket, elkísérem,

amíg az szükséges, részben benne maradok,

ha az elképzeléseink találkoznak majd abban.

A szavaknak jelentőségei vannak, azért úgy

neveztem el őket, mert oda és azzal hatnak.

Nem mindenki tudja megtanulni, nem lehet

tévedni vele, jól tudta azt a teremtő, amikor

rám bízta, hogy rajzoljam le, neveljek vele.

Találkozhatunk személyesen bejelentkezve,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a nagy Világban.

skype julamami.julamami, julamami@gmail.com

Szeretettel.

Hozzáértő megoldását kérem… 2017.05.04. julamami.com

Azt a tanácsot kaptam,

hogy ne jelenjen ez meg.

Mert akkor ki tenné ide

be tanácsokért hozzám a

lábát, ha ekkora fájdalmak

vannak a saját életemben,

amit mások által kaptam.

Vergődik a lelkem, ennyire

 nem voltam lehetetlenben.

Ki segít rajtuk, ha a segítők

nem tehetik a dolgukat sem.

Valaki ott, esetleg ebben

meg is érintődhetne, lehet,

hogy lelkileg most neki is

jól jönne a hozzáértő segítő.

Felajánlom, megvételre a mi

Hazánknak, hogy sok ember

lehessen a saját szintjén, még

akkor is, ha most vergődik.

Nekem az a gondom, hogy

nem tudom átadni, azt az

összefüggésében látást,

ami a dolgom lenne, hogy

segítsek az oktatáson vele.

Megrekesztő energiákban

leledzünk, pénz nélkül nem

lehet semmit tennünk, abból

meg nálunk csak kevés van.

Ezért adok – kapok a jóban,

kiírnák ahogy azt illik, megveszik,

ahogy kell, teljesen hivatalosan hisz

engemet nem a gazdagság vonz, de

grátisz nem adnám át már, ahhoz

túl sokat adtam, a 23. év alatt.

Nem tudhatom, kitől mit vett

és ki eddig, azt tudom ez itt,

a Hazám hasznára létezik.

Magyarosan Agyalós ez is.

“Különös oktatás, nevelés,

julamami.com védjegy”.

A Hazájukról az emberek,

azt gondolják olyan mint,

a jó édesanya, akinek az a

 legjobb dolga, boldoguljon

a saját sarja, az ő családja.

Ne legyen kiszolgáltatott

senki sem itt a Hazájában.

Akkor jó a vezetésünk, ha

a Hazánkban boldogulunk,

nem sanyarogni születtünk.

Ha nem érted, hát kérdezzed

azokat, akik itt emberiesek

maradtak, a nagyságukban is.

Íme olvasható feltettem,

ide, hiszen hazugság lenne

azt mutatni, ami még nincs.

Pont attól vagyok én hiteles,

mert mindezeket is megélem,

a mások terheivel találkozom,

s megtanítom túlélni azokat.

A Hazaszeretet egy belső érzés,

ennyi emberrel találkozva, már

nem lehet anélkül az ember.

Miről beszél, ha nem úgy él,

s ha lekopik majd az álca,

azt, hogy magyarázza.

Kérem szépen az én,

végigvitt életemet.

A feltaláltamat,

a Hazámnak

szántam.

Vegye

meg,

akinek

az a dolga.

Ne vesse el,

még mielőtt

azt kipróbálta.

Győzzön meg róla,

legyőzni könnyű

engemet,

nem

harcolnék,

se mellette,

sem ellene.

A feltaláltam

oktatásának a

lehetősége miatt

vagyok itt és máshol is.

Már nem csalódok, edzett

lettem, látom azt, hogyan

vinnének bele helyzetekbe.

Nehéz lehet szembesülni

azzal, hogy nem mindenkit

lehet, csak simán megvezetni.

Sokan vagyunk már akik átlátnak,

kihallanak, megéreznek minden

olyat, ami már nem természetes.

Akiknek nincs meg ez, tanulni lehet.

Vevőt keresek a julamami.com oldalra,

vagy marketinges üzlettársat keresek,

aki Németországban él és tetszik neki ez

 az oldal, ezt itt valakivel továbbfejleszteném.

skype julamami.julamami, + 36 30 2470 589,

julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com

Mostantól, délelőtt 9.20-ig és 13-tól 18-ig,

 tisztelettel várom az érdeklődő hívásaikat.

A telefonom megint nagyon csendes,

a számok törvénye se, nem helyesli ezt.

156 és fél a magasságom, nem tetszene

a divatot csinálóknak az én súlyom sem.

66 az éveim száma, nem eshetek bele a

semmire várakozás óriás hibájába. Hát

jelzem, itt vagyok itt lent a porban, egy

porszem, aki még nyújtogatná a karjait,

de már túl nagy az a teher, ami itt adott.

Nem lehetne, hogy mielőtt rám raknák,

kipróbálnák, hogy életszerű-e mindez.

Hagyjanak békén, már megszenvedtem

azt is, amivel dolgom se lett volna soha.

Ha felvállaltak olyat, amihez nem értenek,

az sem az én dolgom, magukat terhelik vele,

én a megelőzésben értem el ezt, tudom.

Itt születtem, itt maradok, élni akarok,

nem vegetálni, elég abból, hogy minden

jó és szép el van zárva előlem, én sem

vegetálni jöttem. Ha nem érted még,

hát iratkozz be és a Különös oktatás,

nevelés, hátha jól is jönne éppen.

A 2017. év a lelkes, szíves és

a gondolkodók éve, nem

lehet azt elvenni, hiszen

nem is tudnának vele,

semmit se kezdeni.

Ahhoz ezt a szép

lelkes, szíves szintet,

meg is kellett ám,

naponta szenvedni.

Jónak lehetne lenni.

Ha elérték az anyagi

javaik, vagy szerzettjeik

legfelső határát, váltani

kellene, lenne miértje.

A lehet, már nagyon

enyhe ehhez, a “most”

van, de tudás nélkül az,

bizony Isten nem megy.

Általános műveltséget

növelő “Tenyérolvasó”,

hozzáértők adták ezt,

tudták mit tartalmaz

már akkor a tudásom.

Nem akkreditáltattam,

mert nem passzol ahhoz,

amit oktatok, a zavaró, a

méltatlan, a hozzá nem értő.

Amikor a legbelsőbbet érinti,

az oktatás, nevelés, hogy jönne

ahhoz, valaki, aki itt ücsörög.

Kiszolgáltatottá válna az,

aki a bizalomért érkezett.

Láttam mi lenne belőle, akkor,

ha rábízom a “védjegyest” olyanokra,

akiket a “neten” lehetőségként mutattak.

Ha nem akarják, hogy oktassam azt, amit én

magam találtam fel, rajzoltam le, fogalmazok

meg. Nap mint nap tapasztalva tanultam azt a

hozzám érkezők, tanácsot kérő emberek által.

Akkor adjanak helyette mást, amiből megélek,

mert nekem ez adja a bevételemet, ebből élnék.

A nyugdíjam 44.200.- Ft, felépítettem egy életet,

a sorsomra találva vittem a nehezet és a még annál

is nehezebbet, utánozni se lehet, de ne vegye el tőlem.

Ami helyett nem adott mást mint megélhetőt, engemet

érdeklő emberiest, segítő, fejlődési lehetőséget nyújtót.

Álmodtam egy éjjel, hogy egy székben ülök ott fent, egy

helyen és látok mindent, körülöttem a lüktető élet, ahol

látható és jelez, mintha rólam szólna ott és értem minden.

Valami fennkölt érzés volt, s magamat el is szégyelltem,

hogy kerülök én olyan helyzetbe, de onnan tényleg,

valóban, rendben volt minden. Hol itt nyomták

meg, hol meg ott, mint a mesében,

csak szép és jó volt ,csak

olyan látszott, a többi

helyeken meg köd volt.

Gondoltam, bocsánatot

is kérek rögvest, hiszen,

ha nem látja, hát nincs is.

Aztán újra itt van a hiányos

élet, már nem is csikorog, csak

néha megszalad, tán foga sincsen.

A fékek rozsdásodnak a szemétben,

mondják merre rohannak, van-e ott

valami, ami előre visz bennünket.

Valamiért én nem látok semmit,

megpróbálok sámlira állni,

hátha akkor kilátok.

Nincs arra semmi,

amit csak halkan,

de kimondok, igaz

nem kérdezték soha,

még a véleményemet.

De ez az én Hazám is,

szenvedője vagyok itt

annak, aki valahonnan

tanácsokat ad ide, de

nem éli azt itt meg.

Kérem szépen,

tartsa zsebben

a kezeit, legalább

egy ideig, amíg mi

is levegőt veszünk.

Mert vannak itt akik

 már észrevették, hogy

megvolt mindenük addig,

mielőtt hozzákezdtek volna,

 a  nekik sem látható fontoshoz.

Szeretettel.

Ha megdolgoztál, nem ajándék… 2017.05.03. julamami.com

Lelkesnek, szívesnek, gondolkodni,

mind másban tehetséggel, jót

és szépet teremteni jöttünk.

Ez itt a Hazánk nekünk.

Tartásunk, méltóságunk is

adott, amíg magzatokként,

várakozva, mindent átélünk.

A belső tartásunkat nem

lehet a pénzzel kiváltani.

Különös oktatás, nevelés,

nektek, hogy emlékezzetek.

Mindkét oldalunkat ismerve

könnyebb lenne az élet, ha nem

egy lábon ugrándozva, vagy a

talpunkat a talajra téve élni,

nemcsak remélni, megélni.

A hétköznapi csodát, hogy

megcsináltuk a sorsunkat, s

 generációsan is megoldottuk,

a saját és egyéb feladatunkat.

Ki mit tesz a közösbe bele,

abból jól meg is élni végre.

Hisz a pénz hamis jószág,

ajándékba azt sem adják,

duplán megkérik az árát.

Ha mindet magadnak

szeretnéd, másoknak

nem marad abból elég.

Fizessék meg a jót és

a szépet, a hasznosat

meg, annak megfelelően

amennyit azért dolgoztál,

 amennyit megér az, vagy

 hasznot hozhat majd.

Ha még nem tudod,

megköszönni azt, ami

jó volt, bocsánatot kérni,

ha valami nem olyan volt,

mint ami elvárható tőled,

felnőtt még nem vagy.

Igyekezzél magad

szerint valami

jót is tenni.

Ha máshol

tanultál, nőttél,

ide beilleszkedni.

Gyakoroljad az

alázatot abban,

mindenkinek

megjár, akkor

ha még javítható,

vagy még korrigálható.

Emberiesen kiteljesedünk,

de tökéletesek nem lehetünk.

Adjon az Isten minden földi jóból is

annyit, ami mindenkinek a legjobb lenne.

Hiszen egyedül születtünk mi mind meg,

segíthetnek is akkor, ha másképp nem megy.

Ha alkalmazkodnak, a születendő ritmusához,

azt jegyzi meg, ha neki kell úgy jönnie, ahogy

nem szeretne, zokon veszi azt egész életébe.

S ugrik, ha visszarezeg az a hétköznapjaiban.

Valami amit csak én tudok, szívesen átadom,

vegye meg a Hazánk és az erre alkalmasakat

oktatom, nevelem, betanítom, hogy tanítsák.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.