Azt a tanácsot kaptam,
hogy ne jelenjen ez meg.
Mert akkor ki tenné ide
be tanácsokért hozzám a
lábát, ha ekkora fájdalmak
vannak a saját életemben,
amit mások által kaptam.
Vergődik a lelkem, ennyire
nem voltam lehetetlenben.
Ki segít rajtuk, ha a segítők
nem tehetik a dolgukat sem.
Valaki ott, esetleg ebben
meg is érintődhetne, lehet,
hogy lelkileg most neki is
jól jönne a hozzáértő segítő.
Felajánlom, megvételre a mi
Hazánknak, hogy sok ember
lehessen a saját szintjén, még
akkor is, ha most vergődik.
Nekem az a gondom, hogy
nem tudom átadni, azt az
összefüggésében látást,
ami a dolgom lenne, hogy
segítsek az oktatáson vele.
Megrekesztő energiákban
leledzünk, pénz nélkül nem
lehet semmit tennünk, abból
meg nálunk csak kevés van.
Ezért adok – kapok a jóban,
kiírnák ahogy azt illik, megveszik,
ahogy kell, teljesen hivatalosan hisz
engemet nem a gazdagság vonz, de
grátisz nem adnám át már, ahhoz
túl sokat adtam, a 23. év alatt.
Nem tudhatom, kitől mit vett
és ki eddig, azt tudom ez itt,
a Hazám hasznára létezik.
Magyarosan Agyalós ez is.
“Különös oktatás, nevelés,
julamami.com védjegy”.
A Hazájukról az emberek,
azt gondolják olyan mint,
a jó édesanya, akinek az a
legjobb dolga, boldoguljon
a saját sarja, az ő családja.
Ne legyen kiszolgáltatott
senki sem itt a Hazájában.
Akkor jó a vezetésünk, ha
a Hazánkban boldogulunk,
nem sanyarogni születtünk.
Ha nem érted, hát kérdezzed
azokat, akik itt emberiesek
maradtak, a nagyságukban is.
Íme olvasható feltettem,
ide, hiszen hazugság lenne
azt mutatni, ami még nincs.
Pont attól vagyok én hiteles,
mert mindezeket is megélem,
a mások terheivel találkozom,
s megtanítom túlélni azokat.
A Hazaszeretet egy belső érzés,
ennyi emberrel találkozva, már
nem lehet anélkül az ember.
Miről beszél, ha nem úgy él,
s ha lekopik majd az álca,
azt, hogy magyarázza.
Kérem szépen az én,
végigvitt életemet.
A feltaláltamat,
a Hazámnak
szántam.
Vegye
meg,
akinek
az a dolga.
Ne vesse el,
még mielőtt
azt kipróbálta.
Győzzön meg róla,
legyőzni könnyű
engemet,
nem
harcolnék,
se mellette,
sem ellene.
A feltaláltam
oktatásának a
lehetősége miatt
vagyok itt és máshol is.
Már nem csalódok, edzett
lettem, látom azt, hogyan
vinnének bele helyzetekbe.
Nehéz lehet szembesülni
azzal, hogy nem mindenkit
lehet, csak simán megvezetni.
Sokan vagyunk már akik átlátnak,
kihallanak, megéreznek minden
olyat, ami már nem természetes.
Akiknek nincs meg ez, tanulni lehet.
Vevőt keresek a julamami.com oldalra,
vagy marketinges üzlettársat keresek,
aki Németországban él és tetszik neki ez
az oldal, ezt itt valakivel továbbfejleszteném.
skype julamami.julamami, + 36 30 2470 589,
julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com
Mostantól, délelőtt 9.20-ig és 13-tól 18-ig,
tisztelettel várom az érdeklődő hívásaikat.
A telefonom megint nagyon csendes,
a számok törvénye se, nem helyesli ezt.
156 és fél a magasságom, nem tetszene
a divatot csinálóknak az én súlyom sem.
66 az éveim száma, nem eshetek bele a
semmire várakozás óriás hibájába. Hát
jelzem, itt vagyok itt lent a porban, egy
porszem, aki még nyújtogatná a karjait,
de már túl nagy az a teher, ami itt adott.
Nem lehetne, hogy mielőtt rám raknák,
kipróbálnák, hogy életszerű-e mindez.
Hagyjanak békén, már megszenvedtem
azt is, amivel dolgom se lett volna soha.
Ha felvállaltak olyat, amihez nem értenek,
az sem az én dolgom, magukat terhelik vele,
én a megelőzésben értem el ezt, tudom.
Itt születtem, itt maradok, élni akarok,
nem vegetálni, elég abból, hogy minden
jó és szép el van zárva előlem, én sem
vegetálni jöttem. Ha nem érted még,
hát iratkozz be és a Különös oktatás,
nevelés, hátha jól is jönne éppen.
A 2017. év a lelkes, szíves és
a gondolkodók éve, nem
lehet azt elvenni, hiszen
nem is tudnának vele,
semmit se kezdeni.
Ahhoz ezt a szép
lelkes, szíves szintet,
meg is kellett ám,
naponta szenvedni.
Jónak lehetne lenni.
Ha elérték az anyagi
javaik, vagy szerzettjeik
legfelső határát, váltani
kellene, lenne miértje.
A lehet, már nagyon
enyhe ehhez, a “most”
van, de tudás nélkül az,
bizony Isten nem megy.
Általános műveltséget
növelő “Tenyérolvasó”,
hozzáértők adták ezt,
tudták mit tartalmaz
már akkor a tudásom.
Nem akkreditáltattam,
mert nem passzol ahhoz,
amit oktatok, a zavaró, a
méltatlan, a hozzá nem értő.
Amikor a legbelsőbbet érinti,
az oktatás, nevelés, hogy jönne
ahhoz, valaki, aki itt ücsörög.
Kiszolgáltatottá válna az,
aki a bizalomért érkezett.
Láttam mi lenne belőle, akkor,
ha rábízom a “védjegyest” olyanokra,
akiket a “neten” lehetőségként mutattak.
Ha nem akarják, hogy oktassam azt, amit én
magam találtam fel, rajzoltam le, fogalmazok
meg. Nap mint nap tapasztalva tanultam azt a
hozzám érkezők, tanácsot kérő emberek által.
Akkor adjanak helyette mást, amiből megélek,
mert nekem ez adja a bevételemet, ebből élnék.
A nyugdíjam 44.200.- Ft, felépítettem egy életet,
a sorsomra találva vittem a nehezet és a még annál
is nehezebbet, utánozni se lehet, de ne vegye el tőlem.
Ami helyett nem adott mást mint megélhetőt, engemet
érdeklő emberiest, segítő, fejlődési lehetőséget nyújtót.
Álmodtam egy éjjel, hogy egy székben ülök ott fent, egy
helyen és látok mindent, körülöttem a lüktető élet, ahol
látható és jelez, mintha rólam szólna ott és értem minden.
Valami fennkölt érzés volt, s magamat el is szégyelltem,
hogy kerülök én olyan helyzetbe, de onnan tényleg,
valóban, rendben volt minden. Hol itt nyomták
meg, hol meg ott, mint a mesében,
csak szép és jó volt ,csak
olyan látszott, a többi
helyeken meg köd volt.
Gondoltam, bocsánatot
is kérek rögvest, hiszen,
ha nem látja, hát nincs is.
Aztán újra itt van a hiányos
élet, már nem is csikorog, csak
néha megszalad, tán foga sincsen.
A fékek rozsdásodnak a szemétben,
mondják merre rohannak, van-e ott
valami, ami előre visz bennünket.
Valamiért én nem látok semmit,
megpróbálok sámlira állni,
hátha akkor kilátok.
Nincs arra semmi,
amit csak halkan,
de kimondok, igaz
nem kérdezték soha,
még a véleményemet.
De ez az én Hazám is,
szenvedője vagyok itt
annak, aki valahonnan
tanácsokat ad ide, de
nem éli azt itt meg.
Kérem szépen,
tartsa zsebben
a kezeit, legalább
egy ideig, amíg mi
is levegőt veszünk.
Mert vannak itt akik
már észrevették, hogy
megvolt mindenük addig,
mielőtt hozzákezdtek volna,
a nekik sem látható fontoshoz.
Szeretettel.