Különös oktatás, nevelés… 2017.05.17. julamami.com

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

20 órában, a 176 tenyérrajzomat oktatom.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Ha nem csörög, néma lenne a telefonom,

elérsz ezen, skype julamami.julamami,

visszacsörgök, amikor én azt észlelem.

Biztosan van  neked is olyan emléked,

amikor nem tetszett az gyermekként.

Ahogy tenned kellett általuk, azt tetted

ami szerintük jó volt ott neked, nem is

tehettél volna te mást, gyermek voltál.

Mennyit veszíthet egy gyermek akkor,

amikor mindenben meg kell feleljen ő,

a mások ráhatása által a tehetségéből.

Minden sikernek, megvan a maga ideje.

A kiüresedés igen korán elkezdődhet, ha

nem figyelnek rá, a kibontakozása idejében.

Visszarendezhető, hála Isten sok minden.

Bebizonyosodott, a tapasztalásaimnak

megfelelően, hogy nagyon fontosat és

minden gondolkodó számára az lehet,

fedeztem fel az emberek tenyereiben.

18 éve ennek, egy akadémiát elvégezve,

kitűnő megajánlottat kaptam, boldogan

gondoltam arra, hogy “megcsináltam”.

Ők többet tudtak rólam mint én magam,

azóta én is tudom, a tehetségem hozott.

Szerencsémre, rájöttem van az Isten.

A 23. év alatt, az összefüggésében

látásom kerekedett ki, magam is

meglepődtem, mi függ össze és

amire nem gondoltam azzal is.

Az oktatás formája egy magamfajta,

tapasztaló, oktató, nevelő általi,

megformálása annak,

amiért én felvállalom,

a jelentkező nevelését.

Úgy válogatom össze a

rajzos oktatási anyagot,

hogy az róla szóljon, legyen

olyan tükör a számára, amiben

önmagát, hitelesen meglátja.

Annak megfelelően, amit

a tenyereiben ő megrajzolt,

csak leolvasom, nem teszek

hozzá és nem is hallgatok el

semmit sem.

Megtanítom

látni a saját

tenyereit.

A benne

lévő jeleket,

ami számára

nagyon fontos

információ lehet.

Amikor a sorsforduló

megjelenik az életében

és csak nézne ki a fejéből,

hogyan, hova, merre tovább.

Nagy segítség ilyenkor ez az

ismeretanyag, a saját tenyere.

Mit tett meg önmagához mérve,

mivel jönne a szüleinek megfelelve,

honnan hozza, ük, vagy déd, az aki a

feladatát neki meghagyta, hát csinálja.

Mert nem szeretné, ha a gyermekeinek

meghagyva a felhalmozódott törlesztetlent,

nagyon nehéz életszakaszokat tenne oda vele.

Sokan vagyunk akik visszük még azt is amiről,

csak később derül ki, hogy létezett egyáltalán.

Az életemet úgy élem, hogy tudom, mit miért

kell megtennem akkor is ha nem is érintene

engemet, az én sorsomnak tekintetében.

Ismerem a tenyeremet, akik már elértek

oda, hogy el kell gondolkodjanak, miért is

működik másképp, mint ők azt szeretnék.

Magyarázatokat kapnak a saját tenyerük

által, hiszen ott benne van arról is minden.

Megtanulva, leolvasva, egy pontos kontroll, a

 saját és generációs feladataink tekintetében.

Felismerhetjük még időben, azokat a sorsfordító

élethelyzeteket, amik váratlanul érkeztek eddig.

Belső tartást, méltóságot ad akkor, ha tudjuk,

mit miért úgy teszünk, időnként elnézést is

kérünk, de meg kell azt a formát tennünk.

Megértőbbek leszünk a többiek életével,

hiszen mindenki sorsa más, hogy lehetne az

is szerintünk, ha a megoldásuk az ő sorsuk…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.