Aztán meg … 2017.08.04. julamami.com

Aztán meg, ha már itthon maradt,

jól ki kellene használnia az időt.

Behozza a kelesztő teknőt,

a bubos jó meleg sütnek kenyeret.

Tesz föl a nagy fazékba melegedni vizet.

Mindig pótolva estére fürdővíznek is abból lesz.

Mocorognak a bentiek, óvatosan nyit egy kis rést

az ajtón. Hátha kiszól a kisgyerek, várna egy szót tőle,

még nem mondott egy szót sem, amióta ő  idehozta.

Benéz, lassan felemelve a nagy dunnát, levenni nem akarja,

nehogy kitakarja, meg ne fázzon a kicsinyke, még az kellene.

Ijedten mozdul a keze, körbe nyúlkál, már kint ahidegben

jár a keze. Megszokta már a félhomályt mind a két szeme.

Felkacag, ahogy a vacokban a bubos mellett a nagykabátban,

ketten vannak, magára húzva a kabátot a kicsinyke alóla pislog

kifele, a fekete gubanc meg belebújt az ujjába, onnan lóg ki az orra.

              Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube