Te magad… 2017.09.30. julamami.com

Ha már mindent másokkal,

a pénzeddel intézel el, biza

kiüresedhet, elsatnyulhatsz,

pedig fejlődhetne a lelked.

Ha a sorsodat a kezedbe

veszed, magad csinálod,

akkor is ha hátráltatnak,

féket raknak, hozzá nem

értően döntenek feletted.

Erősödik a lelked, a szíved,

gondolkodva eldöntheted.

Minden apró részletecske,

amit elérhetsz így is, siker.

A sok apró sikerből lesz,

a sikerélményed neked.

Magad szerint magadnak

építed fel és sorsszerűen.

Nem állsz be, a látszatos

sorba, mások által neked

gyártottakba, talpalóba.

Mitől vagy te önmagad,

attól, hogy ismered

 és megcsinálod

magadat.

Sorszerű,

nemcsak

szimpatikus

kifejezés, de a

valóság a tartalma.

Mint egy védelmed,

úgy van ott az életedben,

ha már tudod mi a sorsod,

s annak megfelelően éled.

Általában van is, kétféle

lehetőséged és eldöntheted.

Ha meg nincs másik megoldás,

hát segít, odarakja az Isten.

Ha a saját életritmusodat

felismerted és azt is éled,

sok gondod nincsen ezzel.

Azonnal jelzi a lelked, szíved,

hogy valami nincs ott rendben.

Ha te harmóniában vagy belül,

nem történhet olyan, amit ne

éreznél meg és még időben.

Különös oktatás, nevelés.

Felerősíted magadban

azt a tiszta érzést,

amit hoztál,

amikor

születtél.

Jó érzés lesz,

ismerős, szinte

boldogságérzet az.

Hazaértem, mondta

egy általam is tisztelt,

amikor rájött megértette,

hogy addig mit nem értett.

Botcsinálta üzletasszonyként

nem tudom úgy megfogalmazni,

hogy rájöjjenek az emberek, pont

ez amire szükségük lenne, erősíteni.

A saját velük született érzékelésüket.

Nevelkedésük, a sok mindenféle hatás,

ami elhalványíthatja bennük, az érzést,

ott felevelenítik, megint a hasznukra lesz.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

ha megtanulja a 172 általam megrajzolt oldalat,

a lelkes, szíves, gondolkodó énje a helyén marad.

Ahogy halad előre a tanulással, úgy kerül benne,

az információ azokra a helyekre, ahol addig nem

volt magyarázat, csak hiányokat élhetett meg.

Fokozatosan teszi a helyére és éli át érzésben,

nem csapható be az emberies, kontrollálja azt a

 lelkiismerete, hogy minden a helyén és rendben.

A saját életrezgésében éli az életét, nem lehet

kifordítani abból, mert tudja, az az ő valósága,

hogy mindent átlát, jól érzi magát a bőrében.

Oktatni ezt még csak én tudom, egyenlőre,

nem tanítottam meg, még erre senkit sem.

A nevelés részét is fejből, érzésből teszem,

van saját életritmusa ennek, amikor már hat.

Hiszen bennem érlelődött meg, jól ismerem.

Ha megjön a vevője az oktatási formámnak,

papírra vetem fejből, könnyen egy nap alatt.

Vigye és adja közre, legyen hasznára azoknak

akik eddig nem találták meg, semmi másban.

Szeretettel.

 

 

 

Meglátni… 2017.09.29. julamami.com

Meglátni a hétköznapi csodát, hogy

tisztelettel, szeretetben is,

élhet a Világ, nahát.

Nyomja, tolja,

nem veszi észre,

hogy felkerült már,

az önmagához mérhető

saját és generációs csúcsára.

Mivel alázat benne még nincsen,

eltudja képzelni, hogy neki meglegyen az

 is a csúcson, mert úgy gondolja, megjár.

Annyira akarja, olyan nagyon vágyik rá,

hogy beengedi azokat is, akiket még nem

kontrollált, pedig nem véletlenül mennek.

Nem figyel és belekerül a hozzá képest,

alacsonyabb  szintre, a csapdájába bele.

A tapasztalt tudásom szerint, ha elérte,

a saját legfelső határát, ott élnie lehetne,

úgy, hogy azután egész életében élvezze.

Hiszen sokan születtünk le a földre, senki

sem fölöslegesen született, neki is megjárna

az ő tehetségében elérni, a saját és generációs

legfelső határát és abban jó minőségben élnie.

Valamit nem láttam mintának, nem tanultak

meg az emberek, hogy megjár a jó sors,

mindenkinek, aki azért sokat megtett.

Tisztelettel lenni a többi ember felé,

betartani a saját és generációs határt,

kiteljesedni a tehetségében, az megjár.

Lehetne így, egy nagy színes, szíves,

lelkes, gondolkodó tömeg, akik nem

ártanának egymásnak, önmaguknak se.

Mindenki fejlődhetne a saját hozottjának

megfelelően, a maga szintjét elérve, abban

boldogulva, meg is csinálhatná a saját sorsát.

Azzal megalapozhatná, generációsan alapnak,

 amire állva fejlődhetnének, ugyancsak a sarjak.

Egészséges körforgásban, a tapasztaltaknak a

tanácsaira figyelve, elkerülnék a fölöslegeset.

Hiszen egy családon belül elég, ha egy éli át,

s azt mint energiát, adja tovább, hiszen már,

az övé lett, azzal, ahogy átélte, fejlődött attól.

Semmi nem menne pocsékba, nem ismételnék

fölöslegesen, aminek semmi értelme, üresben.

Hiszen egyenként születtünk meg mindannyian,

az ikrek is egymást követve, mert külön, külön,

fejlődhetnénk, a saját életünket élhetnénk meg.

Hiszen az Isten jól meglátta, az összefüggéseket is

alaposan megalkotta, hogy mindenki jól érezhesse

magát, legyen motivációja, lelkileg is a fejlődéshez.

Nem gondolnám, nem azt tapasztalom, hogy

lelkesedés nélkül, értelmes, tartalmas lenne.

Bármilyen feladata, hivatása, az emberek nem

üres zörgő bádogdobozok, érzők, értelmesek,

gondolkodók, átlátók, kihallók, intelligensek.

Kérem szépen lehetne, esetleg, hogy jól

maguk köré nézve, meglátnák, nincs ott

semmi, egy szálon, hangulaton múlik.

Amit nélkülözve, jó minőségű életet

élhetne mindenki, aki már tett érte.

Helyette nem lehet betolni senki mást,

mert az ő elért lelkes szintje, adja a jót,

a szépet, az alapban is emberies életet.

Biztosítva a többieket arról, hogy lám

képesek megcsinálni, ha odaadóan ők

is tesznek azért, hogy el ne tévedjenek.

Becsapva, a többieket semminek nézve,

felfuvalkodott körbenézéssel is, annyit mutat,

nincs benne, se tisztelet, sem alázat, pedig az alap.

Amit nem hoztunk tudásként, meg is tanulhatjuk,

az arra igényesek már megkeresik a lehetőségüket.

Kiegészítve azzal a saját tudásukat, fejlődhetnének.

Tökéletes az Isten, de azért mind kiteljesedhetünk.

Helyettünk nem teheti más senki, a mi feladatunk,

tanuljunk, jó minőségű, igényes emberekké válni.

Otthon vagy, amikor a kicsikben már látod magad,

nem mentél sehova és a Világ mégis ott van nálad.

Hatalmas az Isten, gondoskodó szeretete, megérezve,

tudja az ember, nem ő a lényeges, apró, fontos porszem

itt mindenki, külön s együtt alkotva, ezt a szép Hazánkat.

Tisztelet, tolerancia, szeretet, alázat, ne dúljad szét, azt se,

amit, nem te teremtettél, nem a tied, ha elvetted másoktól,

azt még vissza lehetne adni és idejében, ha megszerezted.

Az attól még nem lett a tied, nem tartozik hozzád, mert

nincs benne a verejtéked se, nem a gondolkodó agyaddal

hoztad azt te létre, nem hagyta rád örökül azt senki sem.

Elbirtokolva, minél több az ilyen, annál értelmetlenebb,

lesz az ünneped, hiszen átmegy hétköznapivá minden.

Időnként meg lehetne nyitni, hogy áradjon oda is ahol,

már csak a jónak a hiányával találkoznak, s fejlődnek ők

alaposan, lélekben, szívesen, gondolkodókként gazdagok.

Tanuljanak egymástól is, mindenki azt, amit ő nem hozott.

Megadva egymásnak azt ami által az ő sorsuk körbeérhet,

nem fordulnának el egymástól az emberek, a Hazánk ez.

Belőlünk lett, akik a szépet és jót, ide teremtettük mind.

Amikor azt érzed megvan már mindened, adott a pillanat,

amit átélve rájössz, az összes motiváló energiád odalett.

Szeretettel.

 

 

 

 

 

Megelőzheted-e… 2017.09.28. julamami.com

Miből tudom, hogy megelőzhető-e,

abból, hogy látom azt az emberek

tenyereiben, ott van minden.

A jó minőségű élet, az

nem könnyű kategória,

a nehezítetteknek sora,

emberiesnek maradva.

Ha esetleg azt gondolják,

azzal, hogy ők jobbá válnak,

nem maradnak gazdagok, a

 gyakorlat nem azt mutatja.

Kiteljesednek önmagukká,

kétféle rálátással lesznek, a

 sarjaik is kapnak lehetőséget.

Tapasztalttá lehettem ebben,

minden apró jelét, én magam

fedeztem fel és láttam meg az

 összefüggéseket a jeleik között.

Különös oktatás, nevelés, eladó,

lesz aki meglátja benne az üzleti

lehetőséget és az emberiest is.

Ami csak róla szól és a sarjairól,

na meg a fékekről, az irányokról.

Nincs két pontosan ugyanolyan,

hasonlókat élnek generációsan.

Ma már a hangjából is hallom,

ha kibillent az egyensúlyából.

Miből adsz, ha nincs rend a te

 lelkedben és szívedben, sem

a gondolatod nincs a helyén.

Vagyunk sokan, akik adunk,

akkor is ha nem kapunk érte

gyakran még köszönetet sem.

A siker érzése akkor is megvan,

majd ha ő idő múltával, jólesően,

hálával, arra beérve gondol ránk.

Vagy lesznek irigyeink is bőven,

nekik is tudnánk segíteni időben.

Adunk, azért jöttünk, igyekszünk,

elvégezni a feladatunkat, úgy helyes.

Nem mások függvényében tesszük, a mi

 belső tartásunk miatt is, lelkesen, szívesen.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés.

A magunk körforgása rendben, egészségesen

járhatna körbe, ha mindenkinek meg is lenne,

 már a maga dolga, a saját szintjén a feladata.

A nagyon csábító, a hívogatóan, hivalkodó,

az erősen vonzó erő, mert ad a külsőre

olyat, ami a hovatartozás szimbóluma.

Egy pakliba, egy sablonra, hű de kánya,

örömtelinek látszó, de lehúzó energiák,

azoknak, akik most bontakoznának még ki.

Egy szintre tolva mind, a sikeresekkel, az nem

motiváló energia, mindenkinek megrekesztő.

A fokozatosság a lényege és mindennek,

közben erősödik a belső tartása, elbírja.

Tanulni és a gyakorlatban tapasztalni.

Azon embereknek, akik nem gondolják,

hogy nekik is lenne tennivalójuk még, az

ő életükben, mert nem csináltak magukért,

még semmi olyat, amiből tudnák kik valójában.

Inkább álltak be a nemlétező sorba, masírozva,

mert megjár az a jó, az önmaguk fölé emelődnek,

 oda minden energiát bele is tesznek, lejárt lemez.

Van úgy, pont annak az ellentettje az ő feladatuk.

Három éve már a feltisztult energiánkban élünk,

akik eddig nem vették észre, az idén rendezhetnék,

hogy legyen tartásuk, méltóságuk, emberies voltuk.

A két oldalunk, a feladatunk, nem ilyen, vagy olyan,

mindkét feladatunkat azért hoztunk, teljesítsünk.

Minden a felszínen van már, szinte azonnal,

látszik, ha mellé menne valamiben, bárki.

A saját rezgésébe kerül bele, az övé lesz,

hiába magyarázkodna, látszik már rajta.

El is uralhatja, az aki őt, abba belecsalta.

Aki a saját idejében nem halad, lemarad.

Felszínesen, a könnyűben élni, azt is lehet, a

 tartásos élet, az maga az adott körülményekben való

 felismeréseknek sora, a lelkes, szíves, gondolkodóknak.

A belső emberies méltóságukat, a helyére teszi, megigazítja.

Ismerem mint a tenyeremet, ugye, mintha már hallották volna.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, szombatonként,

Különös oktatás, nevelés, Julamamival, online betervezve.

Szeretettel.

Megkövült matéria… 2017.09.27. julamami.com

 

Különös oktatás, nevelés, Julamami védjegy eladó.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube,

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

ha már szeretnéd megérteni a saját sorsodat.

Van az gyakran, amikor körbeért a sorsod és

észre sem veszed, ott kezdődik a visszaút.

Kezdheted újra, ha a sorsod nem ismered,

az ismétlések elmélyüléshez vezethetnek.

Ráébredhetnek az emberek, hol, mikor is

rontották el, a sorszerű gazdagság marad.

Az egészséges körforgás, nem csőlátás,

át nem látásból jön a kóros körforgás.

Ha nincs megfelelően hozzáértően

mozgatva, nem hozza, viszi,

hiszen arra van kitalálva.

Olyanok által, akik nem

láttak még működőképes,

szíves, lelkes, gondolkodó

emberekből álló helyeket.

Ez nem Magyaros virtus ám.

Kicsiben s nagyban ugyanaz van.

Legyőzni akarja a többieket

és mindenkit azért, mert

mondjuk a gyermekkora

nem volt éppen szép,  jól

működő, csak hiányokat

látott, hát most elvesz.

Nem simogatták meg

elég gyakran a fejét,

sem nem dicsérték,

tán nem is volt miért.

Nem tanult meg adni,

így megtart mindent,

amit lehet, amiről csak

ő tud, a Hazánk a népé.

Nem láthatott mást, se

mintát, se nem tanulta,

megállítani nem lehet.

Amit megszerzett az

 az övé már, úgy tudja.

A népet kívül hagyva

minden jóból, szépből,

nincs érzéke hozzá, se

mellette olyan ember,

aki még erről szólhatna.

Nem így működött ez itt,

ha olyan ember irányította,

aki tudta azt is mit vállalt fel,

nemcsak róla szól, másokról.

Van aki talán egész életében

arra ácsingózott,

hogy leépítsen

mindenki mást,

aki emberies ott.

A tehetsége által

híres, lelkes, szíves,

gondolkodóként él.

Akkor lesz ő győztes.

Nem érti azt, mi

tartja tartásosnak,

azokat, akiknek most

már nincs semmijük.

Azt szeretné látni,

a megalázottakat,

miképpen tarthatja

úgy, ahogy akkor élt,

amikor így megsérült.

Talán abban lehetne az

elégtétele, van az Isten.

A hatalom az Istennél, tán

el ne felejtse, az Isten művét

rongálja, majd azt is meglátja.

Amikor arra ő  is igényessé lehetne,

esetleg, talán, megjönne a sorsához még

időben az esze, úgy fogalmazom neveléskor.

Igyekezne megszabadulni mindentől, ami

 éles csavarral lett az övé, amit elbirtokolt.

Megkérné azokat, akiktől elvett mindent,

hogy vigyék ami nekik a túléléshez épp

szükséges, azután visszaadja mindazt,

ami nem volt benne a sorsában soha.

Élne tovább mindezekből tanulva,

már az alázatot is ismerve, hiszen

a bocsánat szót egyszer elejtette.

Jó földben megszaporodhat az is.

Mindent a maga idejében lehet,

úgy megoldani, hogy ne vetüljön

az rá a következő generációra.

Ne kelljen nevet is változtatnia,

ahhoz, hogyha kitudódnak mindazok,

amit elkövetett az elődje, ne szégyellje.

Saját sorsunk, generációs határaink vannak,

ha betartjuk azokat, jó minőségű életünk lehet.

Aszerint, ahogy az elődeink alapot teremtettek.

Akinek nincs alapja, az előbb a gödröket takarja.

Aközben tudja, megérezni a Hazaszeretet ízét.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian jól élhetnénk

benne, a saját s generációs feladatainkat tisztelve.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,

nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Meg ne feledkezz róla, te is szeretetből vagy.

Szeretettel.

Érti-e aki felvállalja… 2017.09.26. julamami.com

Vajon érti-e aki felvállalja,

hogy az ő döntéseinek,

mi a következményeiben

élünk, éppen úgy, ahogy azt

akkor megengedik nekünk.

Nem gondoltam volna, hogy

az én Hazám, ahova tettem,

a sok jót és szépet, majd úgy

tesz, amikor várnám azt amit

beletettem, mintha nem is venne,

 a jó élethez vezető úton engemet észre.

Hahó, a saját szabályaikat olyanoknak nem

kell betartania, akiknek jó mintáknak kellene

lennie a gyermekek, fiatalok, emberek körében.

Jól jönne itt, ahogy látom, az én alapos tudásom,

igyekeztek azon, kint ne kommunikáljak, átlátom.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube

azért van, hogy nyugdíj kiegészítőm legyen.

Igyekeztem eddig is mindent megtenni,

hogy kiszolgáltatott ne legyen belőlem.

Nem szeretnék a szeretteimre utalódni,

 igyekszem a feltaláltammal a jó minőségű

életemet, a gyakorlatban általa megélni.

Akkor az tán megmagyarázható példa,

hol a teteje és hol van az alja,  mindenki

tudja, hogy mi történik, de ha nem szól,

nem kérdezi meg, miért szabad neki.

Kérdezz, kérdezz, kérdezz, kérdezz.

Kommunikálj, kommunikálj, ha nem,

akkor divat lehet ebből is és végleg.

Az idén egy hajlítás is elég ehhez,

feltisztulásban van már és minden.

Nincs másik Hazám nekem csak ez

az egy, tehát el sem téveszthettem.

Azt gondolom, amit ide beletettem,

  ne legyen az én hátrányomra sem, az

  öregedésre készülődve hasznomra.

A jogaimat keresem nem lelem,

ha valaki látja a jó minőségű

életem, küldje ide várom.

Ugye az mégsem lehet,

hogy nem kérdeznek,

csak eldöntötték, hogy

mi legyen, a jó nekem.

Nem kaptunk munkát,

már odáig elmentek.

Nem tudom, hogy

láttak-e élőben,

nyugdíjast, aki

úgy emlékszik,

dolgozott egész

életében és abból

amit nyugdíj helyett

kap, megélni nem lehet.

Megtartanánk a tartásunkat,

és az emberi méltóságunkat.

Miről beszél, ha ő maga meg

nem is így élt, gondolt-e arra,

ha majd lekopik az álcája, hogy

 magyarázza az ő belsőkörének.

Az én hivatásom sorsolvasó,

nyilván a sok tapasztalásom

közben, rájöttem mi a saját

sorsom nekem, megélném.

Azzal nem gondoltam, hogy

akik eldöntik a sorsomat, nem

úgy gondolhatják azt, ahogy életszerű

lenne nekem, amibe a jót tettem, onnan

szeretnék jót is kapni és megérdemelten.

Nem kaptam szolgáltatásomra felkérést sem,

sok mindenkivel lett feltöltve, igényes helyett.

Olyan szintre vinnének le, ahol soha senki sem,

nem csinált semmit se, úgy maradjon csendben.

Megtaláltam a sorsukat az embereknek,

feltaláltam, mint egy matematikai képlet,

olyanok ott az életszerűen összefüggések.

A generációs jeleiket olvasva, tudják azt,

hogy róluk van szó, kerül a helyére minden

fontos, róluk és a családjukról az információ.

A segítő emberek, a hivatásukba tesznek

mindent, ami segítségül hasznára válhat

az embereknek, emberiesként is élnek.

Nem vennének el senkitől semmit,

inkább adnak a sajátjukból,

ha arra még képesek.

Azért írom le most,

hátha valaki idetéved, ezt

elolvassa és rájön, “Jézus Mária”

ezt ő, eddig nem életszerűen csinálta.

Még 2000 sem írtunk, Prevenciós lettem,

hát megelőzés az én kitűnő végzettségem.

Szolgáltatok 24. éve, nekem az maga a

szolgálat, ha gyakorlom a hivatásomat.

Nem, hogy belefáradtam, inkább most

jött meg hozzá a kedvem igazán, hiszen,

már értem a miérteket, sorsolvasó lettem.

Nem várhatok el senkitől semmit sem, az én

kötelességeimet ismerem, betartani igyekszem.

Túl messze lesz már lassan az, amit azt hittem én

10 éve, hogy elértem és már csak a levezetése van,

a sorsomnak, hogy a sarjaimnak megalapozhassak.

Most még inkább és egyre messzebbre kerülök én,

attól, hogy magam felé a sorsomnak megfelelően,

teljesíthessek, hiszen szinte folyamatosan változik.

Amire odáig elérek, hogy na most már visszafele is

jön, nekem is megérdemelten jó lehet az életem,

akkor mint egy, hirtelen jövő, átírja azt megint.

Gondolom, nem egyedül vagyok ezekkel, így jól

jön, ha olvassák, talán nem veszítik el a reményt.

Sokadig gyermekként én kénytelen voltam túlélni,

azokat amikkel mások lehet, soha nem találkoztak.

Tapasztalok, oktató, nevelőként, megélek mindent,

amit úgy gondolom, hogy már nem lenne szükséges.

Se a hasznomra nem válik, sem haladni nem tudok.

Kérem szépen tájékozódásként esetleg nem lehetne,

a figyelmét felhívni aki a hétköznapi életében még nem

élte meg, tanulja meg az oktatásomon, nevelésemen azt.

Esetleg áthidalhatná, hogy ne kelljen megélje a sajátjában,

mint tapasztalni valót bevonzva, hogy azt jól meg is oldja.

Szombatonként, 10 órától oktatás, bejelentkezéssel.

Tiszteljen meg, aki már rájött jó minőséget is adhatna,

az ő hivatásával, a hétköznapjaikat élő embereknek.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, eladó.

Aki az üzletben hozta a tehetségét, látja a lényegét.

Tisztelet is legyen ottan bőven, hogy vihessen belőle,

mindenki akinek van rá igénye, hogy otthon is legyen.

Szeretettel.

 

 

Építs, ne rombolj… 2017.09.25. julamami.com

 

Szülőként akkor tudtam elengedni

a gyermekeimet, ha azt láttam, arra,

amire tehetséget hoztak ők beértek.

Válaszolok, ha kérdeznek és tudok,

nem pakolom őket a sajátjaimmal.

Tanácsadóként én látom, ezt nehéz,

minden szülőnek úgy megoldania,

lelkiismeretfurdalásuk ne legyen.

Az addig jó kapcsolatok változnak,

ha annyira ráviszi az igazát a szülő,

mert megóvná őket és mindentől.

Hirtelen jöhet valami kitervelt és

bizony belecsúszhat abba bárki,

akinek élettapasztalata nincsen.

Megtanulni élni ebben, ami most

itt van, átlátás, kihallás, megérzés

nélkül a gondolkodó agynak nehéz.

Íme, Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” az érdeklődőknek.

Minden és mindenki hat biza,

mindenkire,

aki épp ott van

abban a helyzetben.

Ha tudatlanul felhelyezi

magát a többiek fölébe,

pedig nincs abban még

tapasztalata semmi se.

Vagy megragad benne

a múltban alaposan.

Egy idő után csak

azt látja mi nem

úgy, aszerint van,

ahogy neki az jó.

Csőlátásban lesz,

elhiszi, hogy más

nem is létezik már,

csak az amit ő akar.

El lehet érni a fentet,

tapasztalóan haladni és

közben másokra is figyelve,

nem ártva, nem bántva élni.

Sok példával érzékeltetem,

amikor a nevelésen, oktatáson,

azokat felhozom, azt átélik akkor,

a szavaknak is van ám komoly ereje.

Naponta tapasztalva haladni, s amikor

a saját szintet elérve, a sikert érzékeli,

hát nyugtázza azt, lelkesen, szívesen,

gondolkodva, az alázatot gyakorolja.

Láttam gyermekeket szinte bölcsek,

ugyan, hogyan is képzelik a felnőttek,

ha nem tanulnak meg a gyermekük

nyelvén, mi módon fognak beszélni.

Emberies jelnyelvnek nevezetem el.

Amikor túlzottan fellazult valaki,

mert azt gondolja, megteheti,

ha valahova tartozik az védi.

Úgy gondolom, a valahova

tartozás, az a meglévő

tartást is

jelentheti,

ha van alázata.

Emberismeret,

sors és önismeret,

fontosak lennének,

ha az emberek nem

másoktól várnák azt.

Oldják meg az éppen

aktuális gondjaikat.

Tanuld megélni azt,

amit a sorsod megad.

Megjött az esze a saját

sorsához, szoktam ezt is

mondani, hiszen úgy látom.

A munka, a hivatás gyakorlása,

a magánélettől elvonatkoztatva

működhetne úgy is, nem sérülhet

meg az ünnepektől se senki sem.

Tanulj meg minden olyat amit te

nem hoztál, neked is szükséges

alkalmazkodni, lehetne tán így is.

Nem elég az akarom, a tudom is

fontos lenne, ha a tanuláshoz

partner lenne, fejlődhetne.

Ne az életkora szerint nézd,

sokat hozott ő intelligensként.

Ha azt is hozza, mi az ő hivatása,

a legjobbat akarja, mert ő tudja.

Ne rongáld a sajátodat sem,

nincs hozzá joga senkinek,

a teremtő alkotta, nem te.

Akkor épülhet a Hazánk jól,

ha a lelkes, szíves, színesen

alkotja meg s mindenkiért.

Nem birtokolhatod, csak

rád bízta őt, a Jó Isten,

bánjál hát jól, ővele is.

Kérdezd, hogy tudjad

mi jó neki és aszerint

viselkedjél, tanulj meg

vele úgy bánni, hogy az

építő lehessen számára.

Kérdezd, válaszolni fog,

jó vezetőként, segíted,

annak a megoldásában.

Amikor valaki elért már az

ő elérhető magasságára, ott

jön rá arra, mit jelent az alázat.

Kezelhetetlenné válik akkor, ha

hatalmas szintkülönbségek vannak

és nincs aki azokat kezelhetővé teszi.

Különös oktatás, nevelés, Julamami

A legnagyobb ajándék a sorstól, ha van

akinek hozottan van kulcsa ahhoz, ha nincs,

megtanulható, “Emberismeretnek” nevezem.

Várom a vevőt a Különös oktatás, nevelés,

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”

Web-tenyér, julamami.com, legyenek hasznára

az embereknek. Én nem vagyok üzletasszony sem,

csak botcsinálta, ez a megoldás. Eladom, vegye meg.

S nem is számíthatok rá, hogy valaki fontos ember,

rájön amit feltaláltam, mekkorát hozna a Hazának.

Olyan emberre várok a vételnél, aki tudja mit vesz,

nem dobja be a fiókba, hogy ez is megvan, inkább adja

a tudtára az érdeklődőknek, sokuknak hasznukra lehet.

Betanítok, megtanítom a neveléshez, oktatásához milyen

módon nyúljanak, arra szolgál az általam rajzolt, anyagom.

Addig szombatonként bejelentkezéssel, 10-től oktatás lesz.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube, hallgass rám.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, rongálni a többieket, hát

az működőképes nem lehet, hiábavalóság és fölösleges.

Tisztelettel, alázatot gyakorolva élni, sokkal könnyebb.

Szeretettel.

Adni születtünk… 2017.09.23. julamami.com

Gondolom nehéz megérteni sokaknak,

adni születtem, valószínűleg

nemcsak egyedül vagyok.

Nem találkoztam még,

ezidáig velem szemben

senki olyannal aki úgyszintén,

ilyen hosszan, a sajátjából adott.

Pedig érdekes lenne jókat nevetni,

hogy mások mi módon oldották meg,

ha tudták, nekik akkor adniuk kell.

Aki még nem gyakorolta, óvatosan

az adni tudást előtte meg is kellene

tanulja, kiszolgáltatottja ne legyen.

Ha még nyögvenyelős, jót nem tesz,

annak se akinek adod, szokatlan és

 lelkiismeretfurdalásod lehet attól.

Kérlek benneteket ne tegyétek, ne

pazaroljátok azt az energiátokat,

amivel másokat megijeszthettek,

persze látom és jobbulást kívánok.

Van az Isten, majd ráébredtek időben.

Ha a Hazám megveszi a feltaláltamat,

azzal nekem beteljesült lesz a sorsom.

Utána már a hétköznapjaimat itt én

 megnyugodva élném, beszélgetnék

ha a sétálásban megállítanak, mint

régen és úgy mondanám a választ.

Leülnénk egy padra átbeszélnénk,

közben talán írnék is, hát így élnék,

mint akkor, amikor megengedték.

Nem kell aggódni, tudtam mennyit

engedhetek meg magamnak, hogy

az adás közben nekik se, s azzal a

 szeretteimnek sem, nehogy ártsak.

Nem volt az sok, csak önmagamhoz

és a lehetőségeimhez képest, pont jó.

Elnézést is kértem érte tőlük én akkor,

amikor láttam nincsenek ehhez szokva.

Átment az energiája, hasznukra válva.

Tudom azt is, hogy mások szerint ez,

nehezen érthető, hiszen ők még

inkább csak kapni szeretnének.

Nekem az jó érzés volt, ha

kitudtam mozdítani,

abból a szomorú

állapotból őket.

Nekem nagyon

fontos az, hogy

 az embereknek ha

 lehet, mosolygós

legyen a szeme.

Ez volt az

leginkább

amit az

emberek

nem értettek meg.

Boldog voltam én, ha

 boldogulhattak azáltal is,

amit nekik tanácsoltam.

Nehezemre esett nem

tenni értük, hát tettem,

amíg le nem fékeztek.

Akkor segítettem amikor

felismertem az érzését a

hiányoknak, ártott volna

ha továbbra is benne van.

Az a kis jótétemény meg,

éppen abban a pillanatban,

megbontotta a negatívját.

Jól elintéztem magamat én

ezzel, amikor megszülettem,

hiszen meg kellett tanulnom,

hogyan szelektáljam mindezt.

Voltak akik rákaptak volna erre,

nehéz volt tudatosítani bennük,

hogy kapni azoknak szükséges,

akiknek akkor éppen nincsen

és felszínre segítené az őket.

Az első 7 év, 90%ban, ingyen.

Büntetésnek is érezhetném,

ilyennek lenni úgy, hogy nem

tudok hosszú ideje már adni.

Annak örülni, ha más örül,

az egy felszabadító érzés volt,

olyankor nyugodtan írhatom,

boldog voltam és gyakran.

Az nekem fájdalmat okozott,

meg kellett győznöm magamat arról és

minden alkalommal, ha akkor nem tehettem meg.

Köszönhetem a családomnak, hogy megértőek voltak,

elviselték ami velem született, kiábrándult nem lettem,

akkor sem amikor alaposan befékeztek, lefékeztek engem.

Voltak akik meg éppen a nehezítettben engemet átsegítettek.

Elkényeztettem volna a családom, ha nem adom másoknak.

Talán tudják mások is, ebből meggazdagodni nem szabad.

Azóta többen is gyakorolni próbálják már látom, tudom,

köszönöm az Istennek, hogy mások is értik mit tegyenek.

Voltak és leginkább elismerő jelzők a szeretteimtől, amit

ide le most mégsem írok, mert ők őszintén mondták, de

itt még kevesen értenék meg, félreértenék tán.

Többször kértem már bocsánatot tőlük,

hogy nem tudtam a megszokott módon

élni, a hivatásomat e szerint gyakoroltam.

Boldognak éreztem magamat, ha mások

boldogultak körülöttem, lepisszentettem

azokat, akik tanácsokat kértek tőlem, ha

 láttam, hogy önmagukon túlmennének.

Mondhatom, felismertem a határaimat,

már gyermekkoromban, azután néhány

alkalommal szerettem volna azt én is már,

amit úgy éreztem, hogy megjárna nekem.

A válaszokból cselekedetekből rájöttem,

azt csak én érzem úgy, mások még nem.

Hát így lassan a nehezítettben tapasztalva,

felnőttem, a hivatásomat gyakorolva, ami

által felnevelődtem, az alázatot ismerem.

Így hát nem sérültem meg, alázattal élek.

Gondolkodjanak el azok az emberek, akik

másképp élnek és csak kapni szeretnének,

ha nem értik még a miérteket, se ártsanak.

Ha ilyen emberek nem lennének mint én,

bizony lehet, egyoldalú lenne már minden.

Pedig két oldalunk, páros szerveink vannak,

meg kétféle feladatot is hoztunk, ha az egyik

 elfogyott,  akkor sem punnyadni születtünk.

Hozzálátunk a következő feladatunkhoz.

Megismertem önmagam, felismertem a

saját és generációs feladatainkat, ezért

nem nyúlnék bele semmi olyanba amire

nem kérnének meg, hogy ott mit látok.

Felismertem a tenyereikben a saját és

generációs feladataikat az embereknek.

Azt olvasom le amit látok, nem kerekítek.

Így amikor összejött a felismerés bennem,

reggel leültem és estére lerajzoltam mind.

Ezzel nevelem azt aki megkér arra, oktatom

azokat, akik jelentkeznek az oktatásaimra.

Nem találkozom már sok emberrel, az már

megvolt, inkább csak őrájuk figyelek és adom

át az ott látható információkat, megelőzésben.

Amire eljutottam a megelőzésig eltelt az igen

kemény első 7 év, ahol 15.000 emberrel volt

szerencsém szemben ülni, mert megtiszteltek.

A tapasztalt tudásom jó része abból, onnan ered.

Mondhatnák, hát miért nem gazdagodtam meg, ha

ennyi emberrel találkoztam, mert adni születtem.

Nem bántam meg, hogy azt tettem, amit a lelkem,

a szívem, a gondolkodó agyam akkor jelzett nekem.

Hiszen a hivatásommá lett ez, boldogulásra nevelhetem,

oktatom azokat, akik megtisztelnek és hozzám eljönnek.

Megismerik a saját, felismerik a generációs határaikat.

Most már igyekszem magamért is tenni, tanulom azt

amivel mások születtek, megtanulok boldogulni a

tehetségem, hivatásom által, hát eladni igyekszem.

Azt amit nekem adott az Isten gazdagságomnak.

Tanuld meg, úgy nyújtsd a kezedet. ha azt, belülről

is már átérzed, jobb az elutasítást tudomásul

venni, mint megalázó kezeket rázogatni.

Szeretettel.

 

 

 

 

Aratsz, de sose vetettél… 2017.09.22.

 

Ó, érintettek, nem kérek én semmi mást, annyit,

csak, hogy a 24 tapasztaló évem alatt tudatosan

okozott kárt, rendezzék el és ne sanyargassanak.

Azért, mert megéltük itt a hétköznapi életünket,

mert nem szerintük éltünk itt, mi nem gazdagodni,

gondolkodóknak, alkotóknak születtünk ide meg.

Nem tudtunk kiteljesedni a saját szülőhelyünkön,

pedig azért születtünk mi ide, hasznára legyünk.

A hivatásomat gyakoroltam, igen sok embernek

segítettem, a bajt megelőztem, emberesedtem.

S ők meg azóta, boldogulnak, tán boldogan élnek,

mert annyit volt szükséges tennem, vártam őket.

Köszönöm az Istennek, a hivatásomat ismerem,

fontos lenne tudatni az emberekkel, a tudásom.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube

Általános műveltséget növelő ” Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamami védjegy.

Magam találtam meg, találtam fel ezt a hidat

rajzoltam le vele, hogy összekössem azt ami

összefügg és életszerű, tisztán jól működik.

A lelket, szívet, gondolkodó agyat becsapni

nem lehet, mert ha ráerőlteted, beteg lesz.

Végig ott voltam a másik tükrében én, hiszen

csak kétszemélyes a műfaj, “név nélkül” is ad.

Azonnal jelez a lelked, szíved, gondolkodó  agyad,

nem lehet becsapni, átmegy a megfelelő sejtjén az.

Ami kontrollálja minden kicsi rezdülését is annak.

Egyenlőre csak én tudok oktatni, nevelni vele,

az eladásnál a megegyezés szerinti számú,

 arra éretteket, az oktatására felnevelek.

Ott ahol a mezítlábad érintette a földet,

ha szerencséd van az maradhat a Hazád.

Ha ismered a sorsodat és Hazaszerető vagy,

a két érzés összefügg, emberies tartást ad majd.

Nem tudsz eltérni tőle, mert onnan abból eredsz,

a nép az Isten adta nép egyszerű gyermeke alap.

Fontos lesz majd neked, honnan jöttél és ki vagy,

onnan abból építed fel az alapokat a sorsodhoz,

a sarjaidnak, nem hamisat, igaz utat választasz.

A nagy emberek ha már beértek látszanak,

népükért tesznek, a hivatásukban vannak.

Minden apró kis jele, a sok – sok ember által

állt össze egy idő után, amikor azt észleltem,

 megint ugyanannak a jelnek van ott haszna.

24 év volt szükséges hozzá, naponta benne

van a hivatásom gyakorlata, nem egy éjjeli

álomból kikerekedett, varázslatosan lapos az.

Tapasztaltan oktató, nevelő lettem, a hivatásom

gyakorlom, megszerettem az emberies létemet,

tudom adni születtem, hát tapasztalva azt teszem.

Amíg el nem adom addig is naponta gyakorlom ezt,

ha meg eladtam, tovább nevelem, oktatom azokat,

akik arra már alkalmasak, Hazaszeretően tudják.

Ők is adni születtek, s mint hivatást gyakorolják,

azt ami megtanulható, hozzáadják a tudásukhoz.

Így könnyen megismerik egymást az emberiesek,

ők egy rezgésszinten alkalmazkodva és alázattal,

 az egyszerűben is nagyszerűen emberesednek.

Ha nem találok méltó vevőt erre, akkor ez

csak néhány embernek ad tartást majd.

Látszik már az üres tanácsadó, hol ott,

hol amonnan a mások tudását ellopó.

Istent játszó “energizáló” förgeteges.

Abból lesz a sok – sok mellémenő és

látszatra jól működő, üres fecsegő.

A “Magyaros virtus” az nem ilyen.

Ha kézen járnánk, gyors mozgással

és a lábainkkal evickélve

próbálnánk

az egyensúlyt

jól megtartani.

Közben mint egy

hajtómű lapátjaival,

a haladásunkat biztosítani,

hogy változatosabb legyen.

Ne a régi megszokott módon

járjunk, magunkból nyugodtan

bohócokat csináljunk, mert valaki

unalmában, a túlzottan hiszékenyen

tájékozatlanokkal elhitette itt “most”.

Amiből óriás profitot fitogtatva élnek,

az másoknak nem lesz meg, mert éppen

a hiszékenyekből táplálkoznak, aratnak.

Tudjad, múlt nélkül, nincs alapod sem,

ha nem vetettél, mások elől ne arass.

Ha nem vállalod fel a származásodat,

hanem igen gyorsan és mindenáron

gazdagodva, a fölé helyezed magadat

a valóságnak, a hitelességed már oda.

Generációsan is hoztunk feladatokat,

ne másszál bele a hiteltelenségbe, csak

azért mert te nem tennél velük rosszat.

Múlt nélkül nincs jövő, se tartás sem

méltóságod nem lehet, ha azt nem

magadból belülről merítetted, csak

sok másokon élősködtél és elvetted.

Jelzi a gépem, hogy valaki használja, de

nem engedtem meg, Julamami védjegy.

Azért az, mert az ellopott igazolványaim

miatt, biztosítanom kellett magamat arról,

hogy jól védi a feltalált rajzos oktatásomat.

Nem engedtem meg, ne használd nem a tied,

jeleztem oda, ahol értik, komolyan is veszik.

Ha nincs belső tartásod, oda a méltóságod,

a sok – sok összeollózottból meg mi is lett.

Ugyanoda jutottak el, mint az összes többi,

nincs tovább, a hamis nem tudja megcsinálni

a saját útját, csak aki tiszta forrásból meríti.

Se tehetséged, se  tapasztalatod, se tudásod,

mások kitaláltját kontroll nélkülit utánozod,

mert vezetni vágysz már te és mindenáron.

Addig utánoztad, amíg bele is futtattak oda,

ösztönös a figyelmetlen, jó nagy csapdája,

rájössz nem vezetsz, csak megvezettek.

Hát szinted alatt teszed, amit engednek.

Saját szinten élni jó, jó embereknek való.

Minden származás jelentene valamit, amin

lehetne formálni, ha a tartásod, méltóságod

megvan hozzá felvállalva, tán erősödhetsz.

A hamis álságos, szélhámos, a satnyán nő ki,

már gyermekként megvezeti, a névére veszi.

Ha többször jön el, hogy lássák, még nem az,

akinek mutatkozni, elhitetni próbálja magát.

Nem nevelhető ő, á dehogy, nem is oktatnám,

tanultam belőle, a szolgáltatást nem fizette ki

 gondolom nem csak én vagyok azzal egyedül.

Ha grátisz szeretném adni, fogadja is el azt,

hisz akkor ott, fontos része a történésnek.

Gyakran csinálnak, az intelligensekből ők

hülyét, nem hiszik el, hogy vannak ilyenek.

Pedig kinevelték alaposan már önmagukat,

nagyon komolyan toppon vannak és ártanak.

Bennük nincs már régóta felelősségtudat sem,

vessenek magukra hát, akik megvezethetőek.

Hinni is lehetne önmagában és mindenkinek,

ha az lenne divatossá téve, megoldható, ha

az apró s fontos részleteknek ott az ideje.

Vagy nem is gondolsz arra, hogy kilátszik

ha tartáshiányos vagy, átváltozó bűvész.

Sokadszorra átformálva, viszed a többit

is a selejteződő, tartásrongáló csapdába.

Ha nem tudod honnan jöttél és ki vagy,

másokkal csináltatod, varázsoltatod

át magadat, romboló hatással van.

Amit az Isten megalkotott, hát azt

senkinek nem szabadna rongálnia,

a belső tartás, méltóság, az fontos,

a többi csak, az ilyen, olyan körítés.

Éppen attól is változatos a Világunk,

hiszen ide mindenki mást hozott, más

formát kapott, nem egyen és szürke az.

Látszik hányan pénzesedtek meg tőle,

miközben se tartásuk, se méltóságuk,

a körítésre ácsingóznak, hátha lefedi

az ürességüket és a hiányosságaikat.

Vagy hozzuk, vagy megtanuljuk, de

a hitelestől és nem az összeollózva,

is hamiskodók által, hiányt gyártva.

Az idén sok mindenki fog ráébredni,

az összetanult, “mondjuk módszerek”

által magukhoz, magukra vettek által.

Máris a valahova tartozást utánozva,

hol ide, hol oda, ahol könnyebben lehet,

abból nem lesz ám se tartás, se méltóság.

Tárgyiasított ott a szokás, s ha elhasznál

mehetsz, mert nem tettél bele semmit

oda, csak kivenni igyekeztél számodra.

Mivel nem természetes, nincs annak

egészséges körforgása se, látszatos az,

nem alapos, csak felszínes, átmenetileg.

Megfelel, s ha kopik róla a máz már, hát

más lesz ott az előretolt mondvacsinált.

A tiszta forrásból jött tudás, tartást ad,

belülről jövően érezhető is lesz az majd.

Mert építi az embereket, nem használja,

sem ki nem használja, ha ide született

itt van neki mindenféle saját feladata.

Ha önmagát már felépítette, jöhet a

családjában lévő hiányosságok sora, az

ne vetülhessen rá teherként az ő sarjára.

Van olyan is mint a moziban, pereg, forog,

mondanivaló nélküli és könnyű látszatos.

Hát, amíg van még jelentkező arra, hát

vidáman learatja, a felelősség nem divat.

Majd megy a “siserehad” s átformálják,

arra a formára, szerepre ami épp nekik jó.

Hát nem látja át az egészet közülük senki se,

akkor tán, ecc pecc kimehetsz lett a módszer.

Túlzókban habzsolnak, akik meg mindenből

kimaradtak, kívűl rekedten tengődnek, olyan,

mintha ők nem is léteznének, pedig tettek ide,

szépet s jót bőven, hogy magukért is tegyék azt.

Kifordult az igaz, a sok hajlítással, már nem ugyanaz.

Szegény Hazánk, hiszem, hogy hiába minden ártásos.

Vagy olyan erős, lelkes, szíves, meg igazi tartásos, hogy

nem rendíthet meg a felvett álságos, sáros méltóságos.

Belső emberies, a méltóságodra figyelj, ez fontos most.

Ne fuss bele a szutyokba, ha eddig átláttad is vigyázzad,

a tiszta szó maradjon meg annak, mondjál mindig igazat.

Jó emberek ti már tudjátok, tisztelettel élni könnyebb.

Szeretettel.

 

Gondolkodjatok el… 2017.09.20. julamami.com

 

 

 

Kedves tiszteltjeim, szeretteim, leendő tanítványaim,

van miből tapasztalva tanulnom és azáltal fejlődöm.

Erre ébredtem, hogy írjam le megint, most is ide.

Lásd, Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube.

Sok éven keresztül történtek, mindezek velem.

Nem véletlenül írom itt és most is megint ezeket,

nem juthatok be oda, ahol elhiszitek amit láttok.

Nem a feltaláltamról szólnak a jól hangzó hírek, nem

 én kapom a támogatást, nem tudok róla, hogy volna.

Hol, milyen módon lehetne lehetőségem élni azokkal.

Ideírom most hát, eladnám a Hazámnak ezt a tudást,

 eljuthasson az emberekhez, létezik, van már ez is.

Emberies, segítő, tartásos lett belőlem, általatok, a

  szinteteket megtanulni, megtartani, tiszteltek meg.

Megtartom, az emberi méltóságom a nehézben.

Ne csússzatok bele a könnyűnek látszókba ti se,

ha meg mégis megtörtént és még lehetséges is,

a  tanulás a megoldás, kerüljetek a szintetekre.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, amíg lehet.

A sorsotokat magatok rendezzétek, honnan is

tudná bárki más jól megoldani azt helyettetek.

Ne féljetek megtapasztalni újabb dolgokat, a

 tapasztalások sűrűjében megoldások vannak.

Már többen, akik messziről jöttek, szóltak,

nézzek körül az interneten, mert vannak a

 szülővárosomból naponta látogatott helyek.

Időnként feljött bennem a hírek kapcsán, csak

 nem él valaki, az ellopott igazolványaimmal.

Azt mondták, csak menekülni lehet velük,

az tudja milyen érzés, aki élt már ilyenben.

Így akik rákerestek ott a, Julamami névre,

az várta őket ami, ahogy “rongálhattak”.

Jöttek levelek, idegeneknek ide címezve,

nem vettük át, de elgondolkodtatók ezek.

Ne csodálkozzak azon, ha csak a régiek

jönnek, újakat azok után, ne is várjak.

24. év azalatt biza, sokan értek ide.

Bejelentkeztem oda, megláttam,

leírtam, hogy itt vagyok, hát hajrá

akkor beszéljünk most, nyilvánosan.

Hosszú szünet, csend lett ott azonnal,

azóta ott nem jártam, a rendszergazda

is szembesült vele, gondolom elrendezte.

Majd időnként azért még visszanézek oda,

de a sok jó ember is szól majd, ha látnák.

Azért megjönnek azok a hírek onnan

is, ahova most már kijárok,

mert itt lakom,

erős a lelkem.

Éltem is benne,

sok jót és szépet

teremtettem bele.

Nem is magamtól

döntöttem el, hanem

megüzenték, hogy ne

menjek ki az utcára se.

Megirigyelték tettek is

róla, hogy lejárassanak,

sikeresen jól dolgoztak.

Bárki sikeressel ugyanez

megtörténhet másképp is.

Amikor megüzenték vele,

költözzek el innen, mert

megérkezett az utódom.

Másik városból jött ide,

meg is mutatta magát,

két autónyi tanítványa

kísérte, kint várakozva.

Ez egy módszer lehetett,

nyugodtan tehették meg.

Itt senki nem pisszentette

le őket azokon a helyeken.

Sőt igen tetszhetett, mert

nagyon sokan lettek, nagy

bátran telefonálgattak.

Mintha hivatalos helyről

hívtak volna, szórakoztak.

Nagyon sok rosszat tettek

ellenem, hogy ne jöjjenek el

hozzám a helyiek, nem is jönnek.

Évek óta, nem tette be ide senki sem

a lábát a szülőhelyemről, nem tudom

miért és lett-e ennek számukra előnye.

Nem lenne jó a helyükben lennem akkor,

ha elkezd dogozni a lelkiismeretük értük.

Túléltük, mindent vittek, lerombolták azt,

 amit éltem és amit a helyiekért tettem.

Mindaz, nem volt benne a sorsunkban,

komoly hátránnyal élünk itt, igen sikerült.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamamival eladó.

Számoljon mindenki el önmagával, mert

ha az elszabadult itt, hát bárki így járhat.

Sokat tapasztaltan van emberismeretem,

oktatom, családokat segítek a neveléssel.

Nem haragszom, fejlődést hozott nekem,

segítve magamon, Amerikáig szaladtam el.

Éppen azóta vándorlok, az online Világban,

most több országban, a két lábamon állva.

 Sorsommá lett, amit már meg is élek, sokat

ártottak nekem, vegetálok 10 éve e helyen.

Gondolom nem mondta nekik azt senki sem,

hogyha ennyire rosszat akaróan cselekszenek,

azt bizony rögzítették maguknak törlesztésnek.

A múlt elmúlt, élek a mának a bugyrában, abban

amit magam teremtettem magamnak sorsomnak.

Közben még nagyon igyekeztek ártani, feltaláltam

és megtaláltam az emberek sorsában, a generációs

feladataikat, sajnálom, hogy nem nevesíthetem vele

a  szülőhelyemet, sok mások töltötték be a helyemet.

Remélem hasznára váltak a szülőhelyemnek mindazok.

Nem költöztem el, maradok, megvárom azt a sok szépet

s jót, amit ide teremtettem életemben, megszenvedtem.

Most már kimegyek és beszélgetünk mint régen, akikkel

éppen találkozom ott ahova megyek, nem hitték el, nem

is hallottak a sok pocsékságról, amit terjesztettek rólam.

Célirányosan nagyon igyekeztek, egész magasra eljuttatva,

a valamikori jó, emberies valójukat alaposan lejáratva azzal.

Nem járnak olyan helyekre, inkább mennek a templomba,

ami őket is megvigasztalja, ha ártottak nekik, az Isten háza.

Bocsánat ha megbántódott volna valaki aki ártott nekem.

Nem venném a lelkemre, hogy megint nekiveselkedjen.

Gondolom őt is érték közben jók, amikből meríthetne,

hátha megváltozott, rájött ah, sokaknak sokat ártott.

Gondolom önmagának, mindazokért megbocsátott.

Három éve a jó energiákban vagyunk, átfordultunk.

Lehet nyomni a megszokott módon, csak az a gond,

hogy már önmaga ellen teszi mindenki aki azt teszi.

Mert látszik már ami látható, a tekinteten átható.

Sokat segített, amikor rájöttem, segíts magadon,

s akkor az Isten is megsegít, hát így éltem túl ezt.

Nem lehet mondani, hogy aki nem tudja az tanítja,

tapasztalva oktató, nevelő lettem naponta teszem.

Várom a jelentkezőket, szombatonként 10 órától,

13-ig oktatás, a generációs feladatok ismerete.

A tájékoztatáshoz hívjatok fel 36 30 2470 589.

  A családokban legyen egy ember aki tudja majd,

segíteni a többieket, hogy ne kontrollálatlanhoz

forduljanak, éljék meg a generációs feladatukat.

A kulcsszavak, kérem, alázat, bocsánat, tisztelet.

Aki nem készül fel, nem veszi fel a saját ritmusát,

behozhatatlanul utána kullog csak, lemaradhat.

Ne bágyasszon a múlt, vedd tudomásul, elmúlt,

éld meg a jelent, ha megteheted, alapja lehet a te

jövőképednek, a holnap a küszöbödön úgy is megvár.

Nem szalad el előled a sorsod, ismerd meg a generációs

jeled, hogy legyen kulcsod a jövőképedhez, legyen szép a

napod, a generációs feladatod, tartást, méltóságot hozott.

Szeretettel.

 

 

 

Az életed a sorsod-e… 2017.09.19. julamami.com

Ahogy olvasom le a tenyereket,

egyértelművé válik, azok a

jelek fontosak, amiket

 időben észrevettem.

Így már összefüggésében,

milyen sorsokat mutatnak,

milyen lehetőségekre utalnak.

Persze, kinek milyen az ő “mostja”,

a mai pillanat róla szólna, ha arról tudna.

Önmagát is lenne szükséges már formálja,

és a  saját sorsát igazgatnia a legfontosabb.

Különös oktatás, nevelés, Julamami eladó.

Találkoznak vele újra és megint rakja oda

az ő sorsuk, de csak bosszankodnak rajta.

Nem veszik észre, mi dolguk lenne vele,

csak ők tudják megcsinálni a sajátjukat,

tanulni is lehetne ha már nem hozták.

A gondolkodó agyunk naponta kéri ám

a táplálékát, ha nem táplálod, hát kihagy,

gügyül, beszűkül, teljesítés helyett leépül.

S szintje alá kerülve, kiszolgáltatott lehet,

de mindenki az lesz aki abban még érintett.

Állj meg, gondolkodjál, önmagadhoz képest

mit is vállaltál, mennyire mentél már túl rajta,

mert van amikor az már önmagát viszi tovább.

Mindenki hozott magával tehetséget, nagyon

fontos lenne, feltalálja a sorsában magát vele.

Hajszolják tovább, kierőltetve magukból azt,

amivel semmi dolguk nem lenne, leutánozzák

esetleg az irigyelt személyeket, viszik a sikert.

Lelakják a legmagasabb szintjüket elérőket is,

ha ők elhiszik nekik, fontos szerepet vállaltak.

Beengedik őket a családjuk körébe, hinnye, ah.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

megoldja, a helyére teszi a sorsokat, ha még van.

Mások meg nem élhetik a döntésük miatt azt meg,

hiszen a rideg hatalmukat gyakorlókkal szemben,

feltételeznénk, ha tanult, hogy lehetne kifordult.

Az meg eszükbe sem jut, hogy akik beálltak oda a

 csalódásaiktól félve, mennyi kárt okozhatnak ott.

Van aki kitalálja, feltalálja, a hamiskodó, lemásoló

meg fogja és a sikernek a hozadékát, simán learatja.

Csupán azt nem tudja, hogy nem tesz az jót neki, se

lelkileg, sem nem ad ritmust hozzá a szíve, a gondolat

meg idegen az agyától, hát dönteni nem tud ő abban.

Punnyad maga fölött a jólétben, teljesen haszontalan.

Észre sem veszi és mások hatása alatt éli az életét,

hol erre, máskor meg arra terelődik, nincs benne

se tartás, sem méltóság, se emberismeret, mert

amit megtanult máshonnan van, itt az nem hat.

Mivel más és más a feladatunk az életünkben,

sem az idő, sem az élethelyzet, se a helyszín,

nem lehet egy időben, egy helyen ugyanaz.

Hát marad értelmetlen, mondvacsinált,

összetákolt, felhalmozott, csillogómázas.

Egyszer egy művész, azt mondta nekem,

a művész nem másol, hanem amit kihoz

belőle az a hatás, azt festi akkor meg.

Érik bennem, érzem föstenem kell,

már elővettem az eszközöket, igen

régen volt az, amikor festettem.

Van hozzá mindenem most,

volt olyan is amikor csak

fehér és fekete volt,

hát szürke lett.

A “Tiborcot”

festettem

meg, az ő

fájdalmát.

Átkotortam a

feketét a fehéren,

nem volt a legjobb

minőségében már,

az a festékem.

Jó helyen van,

megbecsülik ott.

Eszembe jut a “Az

öregnek” nevezettem,

azért az a neve, mert a

fehér festékkel játszottam.

Magam is meglepődtem amikor,

azt éreztem, nincs több benne és

megnéztem, hogy mit jött ki belőle.

Mostanában gyakran jut eszembe,

vajon azok akiknek az otthonában

van a képeimből, mert odaadtam,

örülnek-e annak, hogy ott van.

Vagy mit ad az érzés nekik,

ha ránéznek a festésemre.

Mélyről jött a legtöbbje.

Aki másokat nem tud

tisztelni, önmagát

hogy tisztelné.

Mihez képest,

hol tart akkor,

ha nem tudja,

hol az eleje és

merre megy a

közepe, ott a vége,

a minőségi életének.

Csőlátásnak mondom,

amikor nem lát tovább,

csak a saját igényeit látja.

Nem veszi észre, hogy

minden összefügg és

mindennel, ha csak

egy részletét

ragadja ki,

hogyan

tud majd,

elszámolni

a többiek fele.

Amit neki látnia

is kellene, a mögött

már ott sanyarognak az

emberek. Önmagukhoz

képest, nem azt élik, amit

a sorsukkal  hoztak, csak azt

amit mások nekik otthagynak.

A vezetés nemcsak rólatok

szól, mindenkiről, akit az

megérint, akire az hat.

Itt vagyunk sokan,

lent a porban, akik

tudjuk mi a sorsunk.

Hiába minden, ha

ilyen bátran fogja és

minden emberismeret

nélkül vállal vezetést,

megint és újra, azért is.

Az ember nem elmélet,

az ember nem statisztika,

az ember érző, emberies.

Éli amit hagynak, amit lehet,

pedig a sorsát is élhetné ő is.

Igen én már azt élem egy ideje,

az a szerencsém, hogy tudom.

Van az Isten, mert a kilátásom

 egy nagy nulla, amikor elgurul,

reménykedem, hogy majd úgy

gurul vissza, hogy a jó sorsomat

is meghozza, de nem ez történik.

Ha a létezésemmel nem segítem az

 ő könnyebb életükhöz hozzá őket, nem

használhatnak a nevesítésükhöz se fel.

Nem vagyok partner semmi hamishoz sem,

ami belülről jön és sorszerű, ahhoz bizony igen.

Bocsánat, hogy nem tudok most bocsánatot kérni,

azért amiben már élek, a sorsomat megtaláltam és

aszerint gyakorlom az alázatom, várom a jó életem.

 Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, eladó.

A hozottam, a tapasztalt és tanult tudásomból eredő,

amit feltaláltam, lerajzoltam, azok által az emberek által,

akik megtiszteltek és tanácsért hozzám messziről eljöttek.

Sokat adtam magamhoz képest, akik félreértették mindezt,

azok igyekeztek amit lehetett, menet közben elvenni tőlem.

Gátoltak is  döntéseikkel, a jó életemhez vezető utamon,

nem volt itt senki, aki arra lett volna kíváncsi, mit tudok.

Ment azok után, akik rá erősebb hatással voltak éppen.

Hiszen én csak kívűl maradt, magyaros agyalós vagyok.

Mérleget mikor csinálnak magukban ők, akik csak

kavarják az egészet, mintha itt emberek nem is

élnének, hát ekkora hatással van a pénz rájuk.

Akik éppen más népek életében vájkálnak,

az ő életvitelük vajon milyen, hitelesek-e.

Aztán a saját kultúrájukat felvállalják-e.

Valóban boldogok lesznek tőle ők, mindent

kihagyva, túllépve, előrerohanva, maguk fölé

emelkedve, el is hiszik, hogy hozzáértés nélkül,

a sorsukat élik, nem köszön vissza generációsan.

Vagy minden mindegy, a pénz helyettesíti azt,

amit az emberiesek megélnek, van az Isten.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel,

szeretetben élni bizony könnyebb.

Igyekezz jónak lenni ember,

mert hatalmas

az Isten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudnod is lehetne… 2017.09.18. julamami.com

 

Itt nem az újságba, hanem

összefüggésében írok.

Senki sem veheti

magára, de

mindenkit

érinthet.

Oly sokat

tapasztalt

emberként,

úgy fogalmazok,

tudom, mindenki

eljut oda, vagy egy

hasonló helyzetbe.

Hiszen ugyanazok

történnek, máskor,

más helyzetekben.

Mert, generációsan

pont ott tartanak akkor.

Aki ott az érintett abban,

ő a legmagasabb rezgésű,

hát a megoldás is nála van.

Amikor az oktatáson vannak

az emberek, egy pillanat alatt

megtörténnek az oldások azokban,

ahova éppen akkor jutottak, érintődtek.

Ha valaki nem ismeri a sorsát sem, úgy hát,

a generációs feladatairól még nem is hallott,

megoldani nem tudja, csak jár körbe körbe.

Azt feltételezve, hogy bünteti őt a sorsa,

pedig csak terelgeti, figyelmeztetné merre.

Amikor a hozott feladatunk már elfogyott, hát

biza hozzá lehetne látni a nem ismert másikhoz.

Mert a magas rezgésűek köré gyűlnek gyorsan,

bekebelezik őket, ha nem veszik észre a szintjük

alá kerülnek a rajongókként őket elfogyasztókkal.

Vannak és nagyon ügyesen serteperte, jópofika,

azzal aztán bejut minden óvatlannak az életébe.

Amikor bent van, már átveszi a vezetést, hiszen

pontosan látja, hol vannak a gyenge pontok ott.

Belefolyik minden résbe, összekever mindent.

Jól fog kijönni belőle, a többi észre sem vette,

mikor árulták őt el a nyitottságának köszönve.

Följött az alja betakarva, a már jó sorsra érett,

kiemelkedésükre most sorszerűen vágyókat.

Büszkén mutatkoznak, jól láthatókká váltak.

Aki látja tudja, azt a szintet látják a Világban,

lám már mindenhonnan magához is vonzza,

jól megsokszorozódik majd az, hinnye, ejha.

Mindenkinek fel kellene kerülnie a szintjére,

hogy stabilan, biztosan haladjon generációsan.

Kívül maradva, a tapasztalt tudásomhoz jött,

a kutatásaimnak eredménye, lerajzoltam azt,

 átlehet menni, szintet váltani a saját időkben.

Az oktatás, nevelés közben láthatóan zajlik.

Tudom, én is látom, befedtek mindent azok,

akik használhatják a fizetős reklámokat, jól

boldogulnak, hamar a köztudatban vannak.

Vagy az egyoldalú szervezéssel, tönkremegy,

az akit elfelejtenek meghirdetni úgy, ahogy

az megjárna neki, így azt láthatják csak, ami az

egyik oldalnak, rálátáshiányával oda tálalva lett.

Mit szólsz majd ha a lelked jelez nem jól van ez,

megvárod amíg rád is mordul a lelkiismereted.

Bizony rávetülhet a saját életedre, a te hibád,

oly gyors körforgásban vagyunk, átfordultunk.

Azt is látom, ha kattintgatok micsoda adások,

mintha egy hatalmas ország lennénk, olyan a

választék, akiket az érdekelhet elégedettek.

Mindezeket úgy élem meg, mintha már nem

a saját Hazánkban élnék, nem rólunk szól ez.

Pedig ide teremtettem sok szépet és jót, oly

szorgalmasan jöttek a tanácsaimért és sokan.

Köszönik szépen ők jól vannak, azért, írok itt

is, hogy tudjanak róla mit találtam fel, legyen

ez a nagyszerű rajzosom bent mint választék.

Intézzék otthon a családjukban aztán már ők,

akik megtanulták tőlem, tanácsadásként ezt.

A szakmai részét akkor mutatom meg, ha már

nem tudják elbirtokolni, vegye meg a Hazánk,

vagy egy Hazáját tisztelő, érdemeit ismerő.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamamival, online.

Vagy személyesen itt, Magyarországon, Pakson

a Hergál Házban, szombatonként, szeretettel.

Elérhetőségeimet láthatjátok a címsorban.

Szinted alá ne menj… 2017.09.17. https://julamami.com

Németországban keresek, olyan szolgáltatót,

aki úgy áll hozzám, a Julamami védjegy és a,

szolgáltatása, a “domain név”, tárhely díját,

az évfordulón Magyarországról utalhatom.

Új szolgáltatást szeretnék itt bevezetni,

fordítani oda, ahol nincs most meg a

szó ami átmenne, nem beszélnek.

Szintjükön lévőknek szolgáltatok

 és megelőzésként, le ne csússzon.

Neked üzenek, “Mérnökasszony”,

akit tisztelek és becsülök azért,

mert nem vállalta fel azt ami őt,

a hamisságba vitte volna bele.

Vegye magára akit megérint,

a Világ elég nagy ehhez, hiszen,

ott szolgáltatok, tíz éve már ennek.

Te vagy a legmagasabb lélekrezgésű,

generációsan van feladatod neked ott.

Vedd fel az Édesanyáddal telefonon a

kapcsolatot “most”, akit ugyanúgy

hívnak utónévvel mint téged.

Gyakorold az alázatot most.

Utálhatsz ezért engemet,

de nagyon beteg lett és

műtét előtt áll az Anyád.

Vedd fel vele a kapcsolatot,

nagyon szépen kérlek téged!

Ne engem hívjál és ne haragudjál,

mert nem érdemlem én azt meg.

Sürgősen lépj túl a sértettségeden,

mentsd meg az életét, az Anyádnak.

A irigység nagyon sok rosszat okozott,

nem mindenkinek kell elhinni amit mond.

Képes a családokból ellenséget csinálni,

de méltatlan akkor is, ha valaki mindent

megtett a gyermekeiért, amit magához

képest tudott, ne legyen kiszolgáltatott!

Utálhatsz engemet, de ne tegyed, tedd azt,

amit, ha minden mások által reád vetítettet,

leteszel rájössz, rosszat akartak ők nektek.

Állítsd helyre a kapcsolatotokat sürgősen!

Köszönöm, ha megérintettelek, intelligens,

ezzel csak te bírsz el, más most már nem!

Bocsánat, ha valaki most meglepődött.

Ilyen fordításokat eszközlök, mert a

sok tapasztalat adja, ehhez értek.

Ilyen lenne az új szolgáltatásom.

Mind tehetséggel születtünk, a

 saját és generációs szintünkön,

közlekedve éljük az életünk.

Különböző időben, helyen,

módon jön elő belőlünk,

majd a tehetségünk.

A helyi újságba írtam

régen, egy főszerkesztő

váltáskor befejeztem.

Azután a következő

váltásnál kérték, jöjjek

írjak újra, de már nem volt

ahhoz akkor megint kedvem.

Jó emlék maradt, tulajdonképpen

az, hogy elköszöntem onnan, jót tett.

Akkor bukkantam egy könyvre a polcon

a könyveket,

darabonként

takarítottam le.

Egy helyben el is

olvastam, s már

néztem is az adott

tenyereket, s mondtam,

csak mondtam, amit láttam.

Egyre többen jelezték, hogy

azt, amit én róluk mondtam,

nem tudhattam, hát honnan.

Rájöttem, valamit csinálok,

amit sehol nem tanultam.

Az akkori újságban, megjelent

másnap egy hirdetés, “Sorsolvasó”,

tenyérelemző tanfolyam, messze

a lakóhelyemtől, felhívtam, sokat

kérdeztem, mint egy gyermek.

Milyen módon jutok busszal

a városon belül a helyszínre.

Egy darabig mondta, aztán

megkérdezte, miért honnan

jönnél, hát akkor ne gyere most.

Mert mi hozzátok tervezünk menni.

Így szolgált ki a sorsom akkor engem.

Mentem, de megtanulni nem tudtam,

nem láttam az összefüggéseket sem,

azért megengedték, hogy csináljam,

amit gondolok, a tenyeret leolvastam.

Meglepődtek, honnan veszem, ők nem

így tanítják, kaptam egy négyest és a

Lajos azt mondta, nagy vagy leány.

Nagy Juliának hívnak mondtam,

nevettünk együtt egy kicsit rajta.

Hát így kezdődött az én sorsolvasó

utam, mára már sorsolvasó is lettem.

Ismerem a tenyeremet, leolvasom az

emberek csukóikról, tenyereikről a

generációs jeleiket, a magzati időt,

azt amit megmutat az ő tenyerük.

1 – 2 óra a szükséges ráfordított

idő, hogy egyértelmű legyen az

amit hozott generációsan és az,

ahogy kapcsolódik ahhoz a sorsa.

Nagyon ritkán találkozom egy év

után, leginkább 3,5,7,10 év múlva.

Amikor az amit leolvastam körbeért.

Vállalkozóként végigvittem a 24 évet,

mivel a szinteket emeli az amit feltaláltam,

adnám közre, a fontosak nincsenek mellettem.

Nem kérdezi senki se, hogyan tudna ez segíteni,

abban, hogy újra legyen tartása az embereknek.

Nem mondhatom, hogy kérem szépen ez a

tudás megemelné, ott és amott is a szintet.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az

érkezőkhöz, akkor éppen őhozzájuk, csak oda.

Nem tudom így bevinni a tudásomat az emberek

közé, hogy az ingyenes hirdetésekre hagyatkozom.

Ezért eladom és úgy adom tovább a rajzos tudásomat,

hogy az eladásnál nekem is megfelelő legyen minden.

Közben csak most vettem észre, időeltolódással

lementették az írásomnak az elejét, ejha.

Eddig ezt nem vettem észre,

hogy előfordult volna.

A Julamami védjegy.

Elgondolkodtató,

mennyi kárt okoz

valaki egy olyan

döntéshelyzetben,

amihez ő nem érhet.

Nem azért vállaltam az

online vándorlást, mert

szeretem, hanem azért

mert szeretném védeni,

 amit magam találtam fel.

Én Hazaszerető lettem

és ezt az érzést nagyon

megszerettem,

méltóságot,

tartást ad.

Akkor is,

ha egyre

nehezebb.

Hát nincs

köztük

egy

sem,

aki

azt az

életet

élné, ahol

az egyszerű

emberek élnek.

Akkor azt nem

is tudja, hogy az

egyszerűben igen

nagyszerű az élet.

Nem hagyom ezt

elkallódni, hiszen

a saját kútfőmből

való, magamból

merítettem.

Oktatnám,

nevelnék

általa, olyan

embereket,

akik pont

ott vannak.

Ahol éppen

a kezdetben

az alapokhoz

a legnagyobb

lenne a szükség.

Hirtelen váltás,

amit ők nehezen

dolgoznának fel,

helyére teszi ez.

Tartás, méltóság,

belső tartást ad.

Ne kerüljön be a

fiókba, kerüljön be,

adják meg a módját,

nagyot találtam fel.

Ebben a helyzetben,

itt, nem várhatom azt,

azoktól az emberektől,

akik megtiszteltek és

megtanulták tőlem,

hogy álljanak ki érte.

Másoknak lenne fontos,

tudni róla, hogy létezik,

minél előbb tanulják

meg, online, ha a

Világban kint

vannak.

S itthon,

személyesen

Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban.

Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Mindhiába… 2017.09.16. julamami.com

 Mindhiába, hiába már,

három éve a jó

energiában

vagyunk.

Lehet ám,

azt is, hogy

most megint,

még és még,

ugyanúgy

a rosszat

nyomja.

Tanulni

nem akar,

meg is van

győződve,

hogy tudja.

Ne legyél

rossz, az

voltál már

és elégszer.

A jónak lenni

jót is  tanuld

meg akkor,

ha van már

rá igényed.

Ismerj meg,

ne azoknak

higgyél akik

arra álltak rá,

lejárassanak.

Már látszanak

a miértek, meg

az is, hogy a jól

mutató, nem is

 tehetséges.

A művészek

helyett, csak

műveket jól

ellesettek,

vannak már.

 Ott ahol azóta

sanyarognak

csak az igaziak.

Aki először

szembesült

a hamisakkal,

elhallgatta azt is.

Lehet, jó lett volna,

ha a hozzáértőket is

megbecsülték volna.

Rögvest véleménnyel,

hinnye, azt a, ne már.

Íme, ez lett belőle,

hát bírjanak el vele.

Senki sem véletlenül

születik arra a helyre.

Egy Haza ez csak egy.

Három éve

az már mind

csak a látszat,

hogy nyugodtan

és tovább árthat.

Már nem úgy hat,

ha rásegít és még

mindig ugyanúgy,

visszahat, látható.

Nem utolsó sorban,

látják már akik látnak.

Minden a felszínen van,

a fejlettek figyelemmel

kísérik a folyamatokat.

Tudom nehéz elhinni,

hogy lehet az, egyesek

még nem a valóságban élnek,

 a múlthoz ragaszkodva maradtak.

Nem is rajtunk múlik, ki haladhat,

ki meg hiába az a látszat, lemaradt,

megfogta, alaposan a nehéz matéria.

Nem tudta időben feldolgozni azt se,

már három éve, az adni energiában,

van és nem lépte meg azt ő időben.

Az megrekesztően hat valamijére,

hiába, ott van a kényelmetlensége.

Ha elvégeztük a feladatunkat, azt

amit hoztunk magunk miatt, bizony,

már jólétben kellene nekünk élnünk.

Három éve itt már el is lehetett volna

kezdeni azt, amit megtanulhatnának a

 sarjaink, a jólét megalapozva, megjárna.

Szorgalmasként abban és azon vagyok,

hogy megtanuljam azt, ami soha nem volt

 majd lesz, hiszen tartásban vagyok gazdag.

Lelkesként, szívesként, gondolkodóként már

tudom, elvégeztem a feladatom, megoldom.

Van az Isten, majd mindenki megtudja időben.

Igyekszem minél előbb továbbadni, eladnám.

Hiszen teljesen behatároltak, már megint, ha

 nem tudnak róla az emberek, mit találtam fel,

attól még, a jó minőségét bennem megőrzi.

Mert elérhetsz bármit, elhordhatod akár a

hegyeket, megmászhatod a legmagasabban

eső csúcsokat, az eredmény belül igazol csak.

Az emberies belül az, a külső az csak a látszat,

átformálja a természet, éppen ahhoz ami ott,

 akkor, a megfelelő feladathoz szükséges lesz.

Alaposan mellette van az, aki mindent mások

által ért el, megcsináltatta másokkal, amit ő

maga soha nem érhetett volna abban, ott el.

Kihasználja, csak használná a többieket még,

de ő már nem kaphat, adni kell megtanuljon.

Amit elvesz másoktól, nem tölti, csak viszi,

a lelkes, szíves, gondolkodóból nincs semmi.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamamival, oktatása,

nevelése által, megigazíthatod a belső tartásodat,

méltóságodat, hogy a további terheket el is bírjad.

Amit az aki átlátja, kihallja, megérzi, gondolkodva

dönti el már tud, azt a többiek még nem hiszik el,

hogy igaz lehet, mert minden hamis körülöttük.

Azt már ők is látják, benne élni is kénytelenek,

na de van az Isten és vannak az emberiesek,

akik azt a feladatot hozták, ne tévedjenek el.

Tanuld meg amit nem hoztál tudásként, hogy

ne kelljen magyarázkodnod a szeretteidnek,

ha már nem érted őket, de még erőlködsz,

hogy ők változzanak meg, csak szerinted.

Azért, hogy mindenáron, minden

helyzetben, igazad neked legyen.

Ha csak a pénzt imádod, legalább

annyi legyen benned, ne vetítsd rá,

 ah durván, érezhetően a többiekre.

Legalább egy legyen aki elmondja,

nemcsak róluk szól az, másokról is,

ha az ártóan hat, a környezetre.

Tanulj, fejlődj lelkileg, mert most,

azon van a sorja, már három éve.

Hát legyen, de attól az, még nem

úgy van, ha nem akarsz felfejlődni,

mert abban nem kell már semmit

sem tenned, mindent csak érted.

Lemaradsz és nagyon alaposan,

a tanulni vágyók, melletted jók,

már a saját ritmusukban vannak.

Tanulni tudsz akkor is, ha innen

messze vagy, online érted, neked,

most még bepótolhatod a hiányodat.

Eljön az idő, amikor már az igény erre

megnő, mert egyenlőre nincs még más.

Ami, hétköznapi szinten is ennyit adhat,

ha időben megléped, megtanulod azt amit

 nem hoztál, abban “most” kiteljesedhetsz.

Két lábbal a földön, saját határaid között,

biztonságosak a lépéseid a hamis mellett.

Remélem el tudsz érni, +36302470589,

vagy a skype julamami.julamami,

Magyarországról, Pakson a

Hergál  Házból, szeretettel.

Alternatív
Felirat

 

Megelőzés van-e… 2017.09.15. julamami.com

Ne ártsatok már nekem se, nem

hozzátok szólok, akik kitoltatok

a saját városunkból engemet.

Ezért sok félét hallottak ők

rólam, csak a valóságot nem.

Akárkivel megtörténhet ez,

holnap, bárkivel megeshet.

Különös oktatás, nevelés,

vedd át a tudást tőlem,

magam találtam meg.

Embereket nevelek fel,

 önmagukhoz, sorsukhoz,

ők magukból merítenek.

Sokat tapasztaltként,

elmondhatom,

sokféle

emberrel

találkoztam.

Az oktatáson

szembesülnek olyan

kifejezésekkel is, hogy

nem egyenes, hamis vonal.

Mindennek megvan a maga

jele a tenyerekben, minden

mindennel összefügg, tehát

leolvashatók a tenyerekből.

Azok a fontos információk,

amiknek a rezgéseit is akkor,

rögzíteni fogja az ott tanulni, az ő

  jó sorsára, már felelősen vágyó felnőtt.

Átlátja, megérzi, kihallja oktatás közben a

hajlításokat is, nem lehet mellébeszélni.

Azonnal jelez a lelke, szíve és az agya.

Fel kellene ismernie mindenkinek,

legalább azokat a rezgéseket,

amik figyelmeztetnék őt, hogy

nem egyenes szándékkal van

valaki őfelé, megkörnyékezte.

A tiszta ember nem feltételezi,

hogy olyan profik is lehetnek itt, hogy

tájékozódás után úgy viselkednek ott,

mintha egy ismerthez tartoznának.

Kitűnően átlátják ezt a trükkösök.

Nincsenek még hozzászokva az

emberek, ahhoz, hogy vannak

akik azért érkeztek, mert nagy

lehetőséget látnak azon a helyen.

Gyorsan képesek learatni bárkinek a

tiszteltségét, hiszékenyek az emberek.

Nem igazán hiszik viszont, hogy vannak

emberek, akik maradtak emberiesek.

Az a dolguk, hivatásuk, segítenek,

ott, ahol még nem késő és lehet.

Járt utat, a járatlanért el ne hagyd,

ez manapság már nem így működik,

előbb kontrolláljad, utána döntsél.

Ahhoz, amikben ők nagyon toppon

vannak, profi szinten alkalmazzák azt,

valakinek az ismerőseként, mutatkoznak.

Ha nincsenek felkészítve erre az emberek,

nagyon komoly aratás jön, pedig nem vetettek.

Mire észlelik, már annyira “szutykolt”, hogy az

ami utána maradt, már akkora katyvasz, hogy

ember nem, csak az Isten bogozhatja ki majd.

Nem mindenki jár még misére a templomba,

nagyon sokat adtam egy évben, vágytam arra,

hogy kapjak az ünnep hangulatával áradhassak.

Aztán ott bebizonyosodott, egészen másról szólt.

Tettem tovább azt amit az Isten naponta adott,

mint tapasztalva tanácsot adó, oktató, nevelő.

Megbékéltem, örüljek annak, hogy adni tudok.

Van aki saját maga szeretné megoldani, hogy ne

kelljen azt érezze, helyette mások oldják meg.

Vagy azt látta otthon, hogy egyedül oldják meg.

Megtanulható, helyrerakható a tartás, méltóság,

azután már ő is boldogul a többiek előtt megint.

Ha tanítani született, hát kezeli azt a helyzetet,

amiben meg is rekedhettek már, az emberek.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat ne hagyjad el,

menjél azon az úton, ami éppen most adott lett.

Megmutatja a feladatunkat, az Isten a sorsunk,

ha hasra estél, porold le, az adjon erőt, haladjál.

Tedd a dolgodat, amit elterveztél arra igény van.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj csak meg, lám,

most meg, te kerültél éppen annak az elejére.

Akiben feljön és nem tud elszámolni, azzal amit,

mások hátráltatásában tett, tanuljon jónak lenni.

Vagy az eredménye olyan szintrombolás lesz,

hogy képtelenség helyreállítani és úgy marad.

Ugye nem történhet meg, felelősek is vannak,

hogy nem kapok lehetőséget ott megmutatni a

tapasztalt, tanult tudásomat a saját Hazámnak.

Amikor már azt keresik az emberek, hogy ki az

akit aktuálisan szapulni, lejáratni lehet, az baj.

Csináljon mindenki mérleget az életében és

lássa be, ő mit nem tett meg önmagáért se.

Nemzetközi és Magyarországi Tudományos

Prevenciós Akadémiát Kitűnő megajánlottal

végeztem és már nem tegnap volt az sem.

Nyilván nem ajándékba kaptam, tudtam

amit akkor tudtam, azóta eltelt sok év,

nagyon sokféle emberrel találkoztam.

Oktatnám ha lenne igény rá helyben,

ideje lenne komolyan venni, vagy

megjön az egész sleppje, hinnye.

Azért kínálom eladásra, hogyha

az a gond, hogy nem tartozom se

ide, sem oda, tartozom az érkezőhöz és

akkor éppen oda, aztán meg ugyanúgy amoda.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamamival

Hazaszeretőként nekem fontos, hogy az

ami hasznára lehetne az embereknek, ők

is tudjanak róla, tanulják meg, megelőzés.

Ne legyen ez se gond, ha már nem lesz a

tulajdonomban, betanítok rá épp annyi

embert, amiben megegyezünk majd.

Tartást és méltóságot tanulnak vele,

kézzelfogható, hisz a saját tenyere.

Naprakészen adom át, nem a múlt csak,

 a hétköznapi életviteléhez szükséges.

Legyen magabiztos, a saját sorsában,

na meg a családjában, a hivatásában.

Vigyék be az oktatásba, nevelésbe,

minden olyan helyre, ahol nagyon

jót tenne, ez a fajta különös tudás.

Visszarendeződik a rezgésszintje

az embereknek, az ő saját sorsába,

ha kibillent volna onnan az esetleg.

A megelőzés része viszont az, hogy

biztonságban érzi magát, ha rájön

miben a legtehetségesebb és azt is

csinálja közben amiben benne van.

Stabilizálja azt, amit mindannyian

hoztunk, rálátás, kihallás, megérzés,

a gondolkodó agyunk sikeres döntéseit.

Valaki akinek fontos, hogyan érzik magukat az

 emberek majd, egy alaposan kibővített helyen.

Mivel nem róluk szól, csak az üzletekről minden.

Tiszteld, szeresd önmagadat, hogy tudjál másokat.

Élhető legyen azoknak az embereknek a számára

is akik addig is itt éltek és nem szándékoznak innen

elköltözni, tanuljanak meg azzal együtt is, itt megélni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

 

 

 

Újrakezdés… 2017.09.14. julamami.com

 

Emberies jelnyelvnek mondom, magam

találtam ki a kifejezéseket, hamar tanul

aki ezt már használni tudja, mert látja.

Már megint egy régi új, újrakezdés,

szétmegy a telefonhívás,

belecsattan a

beszélgetésbe.

Amikor jópofán,

beviszi magával,

azt aki romboló.

Kívűlről keresgél,

miközben most

sem szűrtek jól.

Olyan vakmerő

és bent van már,

ahol és azt senki

nem gondolná.

Vajon akik ezt

természetesnek

veszik kipróbálták-e.

Milyen a másik oldalon

lenni, úgy, hogy azt hozta

és emberiesként megmaradt.

9 éve kezdődött most megint,

voltak közte azért szünetek is.

Ugyanazok a hangok, nagyon

nehéz lehet azt végighallgatni,

vagy beidegződött az már ott.

Nem az én gondom, ha nem

bírja már aki felvállalta, hisz

az Isten embernek alkotta.

Látszik már az arcokon és

minden rá van írva, rajzol

az élet is, nyomot hagyva.

Különös oktatás, nevelés.

Amikor rátaláltam a

megelőzésnek a

fontosságára,

örült a lelkem.

Megóvni őket,

akik ahhoz már

elég érettek, hogy

ne kezdje túlzottan ki

a hétköznapjuk, a sűrűje.

Különös oktatás, nevelés.

Ha az egyik feladatuk már

elfogyott, hozzá kellene

kezdeni egy másikhoz.

 Hazaszerető vagyok,

sok mindent csinálok.

Így nem unalmasodik

el az élet, megváltozott

minden a múlthoz képest.

A legalacsonyabb lélekszint,

a földdel, az anyaggal egyenlő.

Ha nem tud valaki elrugaszkodni

onnan, mert semmi nem elég még,

ott éli le az egész hétköznapi életét.

S amikorra már meglesz mindene, az

azzal jár majd, a motivációja elveszett,

rájön menet közben nincs már semmije.

Vannak akik átlátják ezt, gondolkodnak.

Eljutnak odáig, azt amit nem tudhatnak,

 megtanulják, fejlettebbek már naponta.

Nem szürkülnek bele az életükbe, ami

a  hétköznapjuk helyett, ünneplő lesz.

A motiváció a lényege az egésznek,

ha az már kopik, pótolni az újakkal

folyamatosan lehetne is, de azzal

ami belülről jövő az ő késztetése.

Csinálj magadért, magadnak most,

valami jó érzést, ha te önmagadról

elfeledkeztél volna esetleg eddig.

Mert, ha a belső lelkesedésednek

nem teszel eleget, bizony kiüresedsz.

A gondolkodó agy megkívánja az ő napi

táplálékát, a lelkesedést a lélek adja, a szív

meg az egészséges ritmushoz ragaszkodna.

Ej de kár neked az, ha belecsúsztál a sunyisba,

nincs megállás gyorsan kerülhetsz a véglegesre,

mert elhitted te vagy a legokosabb, azt a nahát.

Írom, írom, írom, nincs más módom, teszem azt,

amit képes vagyok megtenni, hátha időben írom.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian elférhetnénk,

bárkit kitúrsz a helyéről, betölti a kontroll nélküli.

Eladásra kínálom a Különös oktatás, nevelés,

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

julamami.com tulajdonaimat, együtt, vagy külön.

Nagyon szeretem, magam teremtettem meg ezeket,

de mást csinálnék már, az eladásukkal jár, a betanítás.

Ha lesz rá igény, hát természetesen, a 20 kilónyi írást

is, 2009 óta írom már ezeket, különböző helyekre.

Valaki azt mondta, hogy egy jósnő megmondta,

le is íratja szorgalmasan a sokat várakozókkal,

hogy tudjanak mit kezdeni az önsorsrontásnál.

Én nem vagyok az, de amit kezdetben mondtam,

azt már azóta megélik ők is, a hétköznapjaikban.

Aki a mások sorsát nem tiszteli, a  sajátját sem,

s mi módon számol majd el a lelkiismeretével,

ha egész elszegényedett hordák keletkeznek.

Ott ahova ők beteszik a lábukat és szereznek.

Se tartás, se méltóság, hamis nagyasszonyok,

hihető álságosba bebugyolálva, most épp így.

Azért mert nem látják át, nem hallják ki, nem

érzik meg, nem gondolkodva döntenek ott se.

Ahol, kell majd magyarázkodnia, a miértekért,

ugye nem gondolja, hogy nem látja már a nép.

Egy Haza ez csak egy, beleteremtettük a sok

jót és szépet, visszavárjuk mi ugyanezeket.

“Hosszútűrők” lesznek azok, akiknek van

még miért végigvinni a nehezítetteket.

Nehéz alatt nő a pálma, nyomás alatt

a gyémánt alakul igen hosszú idő alatt.

Ha valaki túl gyorsan halad és rákaphat,

nem engedi el, mert nincs mása csak az.

Ismerik a sorsukat, a generációs jeleket,

ha önmagukért már, nem is lennének rá

képesek, vegetálnak magukhoz képest,

félúton nem állnak meg, végigmennek.

Aki tudja, apró pici fontos porszemek

vagyunk mi mind, nem akar nagy lenni,

ha nem az, a származása, neve szerint.

Azt mondja a végén a rendező, “csapó”,

 a filmes szakma tudja, a játéknak vége,

aki még ott marad, se lesz szereplője.

A legjobb rendező, összefüggésében

látja az egészet, életszerűt alkotott,

megjelennek benne a hétköznapok.

S már az élet írja a filmet ott, legott.

Elérhetőségeim, a fenti címszó alatt.

Tiszteljenek meg, nézzenek bele, ha

vételi szándékkal lennének, vegyenek

részt az oktatásomon előtte, önmaguk

döntsék el, hogy milyen csodákat rajzoltam le.

Nézz magadban szét, látod milyen szíves és szép,

lelked tiszta tükre, mi mind így érkezünk ám le.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

 

 

Megismered-e még… 2017.09.13. julamami.com

Megismered-e még a régi kis pajtásaidat,

vagy a gyermekkori barátaidat,

akikkel jót játszottatok.

Tudod-e azóta,

hogyan élhet,

mi vált az ő

álmaiból

valóra

mára.

Lehetne-e

jó kapcsolat

köztetek újra.

Megmaradtatok-e

tisztességben, olyan

módon élitek-e az életet,

ha bármilyen magasságokat

is érhettetek azóta ti már el.

Csináltatok-e mérleget arról,

hogy az eddigi életvitel még,

megfelelhet-e a megváltozott

világnak, s annak ami éppen az

életetekre most nektek hathat.

Tán üljetek le újra és beszéljétek

meg, könnyen lehet, hogy a többlet

és a hiány, éppen kerekké lehetséges.

A sorsotokat olvasva, sok tudásotok,

bölcsességetek átment mint energia,

akkor rajtam, ott voltunk körforgásban.

Adok – kapok a legjobb dolog, hiszen azzal

rendeződik a hiány és a többlet, rend lehet.

Két oldalunk van, az egyikhez a tudást és a

tehetséget hozzuk a születésünkkel, a másik

arra való, hogy a saját időnknek megfelelően

tanuljuk meg és éppen akkor, még idejében.

Mert aki mások után megy, azt követi ami a

 hatás éppen, elfelejti megélni a saját sorsát.

  Megmarad a generációs feladata majd a

 következő generációinak, úgy sokkal

nehezebben boldogulnak ám ők majd.

Hiszen a rájuk háruló, a múltból jövők,

 elődeik által el nem végzettek, már

jól összesűrűsödtek addigra.

S mivel az nem az ő dolguk

lenne, de felismerik, úgy hát

megoldják a sajátjukkal együtt, csak

párhuzamosan araszolhatnak sajnos.

Hiszen túl nagy a teher rajtuk ahhoz,

hogy hétköznapi szinten megoldják.

Minden csak a pénzről szól már az

is látszik, na meg az, ha valakiknek

nincsen pénzük, kívül hagyták őket.

Hiszen azt a lehetőséget rájuk nem is

 szabták,  elszámoltak a jóban mellettük,

 nem is osztottak, statisztika lett belőlük.

Egy Haza ez csak egy, mindannyiunkból

lett, akik hozzáadtuk a tudásunk és bele is

tettük a szépeket és a jókat, emeltük vele a

szintjüket a jó energiáknak, eggyé lett velünk.

Akkorák lettek a különbségek, áthidalhatatlan,

mindenhol elzárva a pénzcsapok, se itt, sem ott.

Így hát van a magunk módján mindenünk, na meg

magunkhoz való eszünk, tapasztaltan, vagy tanultan,

tesszük a dolgunkat, a hétköznapokban az a lényege.

Egyszer csak a túlzók is belefáradnak a szerzésekbe és

ah, megnyílik a pénzeknek tára, oda ahova az lett szánva.

Mókuskeréknek is mondják, jó az ha most van, addig is jár

a gondolkodó agyad, adja a ritmusodat a szíved, lelkesen

teszed a megszokottadat, nem váltasz addig amíg, a te jó

energiád, be nem vonzza a számodra biztonságos lépést.

Persze könnyebb, ha már megérzed, kihallod, át is látod,

gondolkodva döntesz, nem tévedhetsz, mert a döntésed.

Ne mások után menj, van saját hármasod a legfontosabb

a belső tartásod, a méltóságod, tehetséged, tanultjaid is.

Különösen fontos, ha alacsonyabb az agyrezgése annak,

aki szerint kellene tenned a dolgodat, nem megy át az.

Hát várhatsz, várakozhatsz rá, hogy majd csak mozdul,

de nem a te életritmusod, arra megy az energiád ott,

hogy megfelelj annak aki kevesebbet tudhat tenálad.

Ne győzni akarj mindenáron, győzd meg, kommunikálj,

érvelj, a legjobb tudásod szerint tegyed, intelligensként

úgy sem ártasz senkinek se, de magadra vigyáznod kell.

Nem mindenkinél ugyanakkor megy át ugyanaz a szó se,

van akinél több idő kell amíg megérti, jó lett volna tenni.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem

mentél sehova a Világ mégis ott van, tisztelettel nálad.

Ha felismered a saját és generációs feladataidat, bizony

előfordulhat, az egyszerűben is nagyszerűen megvagy.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Cirkuszt a népnek… 2017.09.12. julamami.com

Édes Hazám Csodaszép, engedj be most,

ne várass még, 10 éve várakoztatnak már.

Feltisztult tudást adok ezzel át, oktatom és

nevelek, a generációs jeleket ismerem.

Nem tartozom se ide, sem oda, így hát,

tartozom az érkezőkhöz, éppen oda.

Látszik már, tagadni azt nem lehet,

ki lehet a” legpénzéhesebb”.

Ah, gyorsan bocsánatot is

kérek azoktól, akik ezt nem

így élik meg, mert nem látják át,

hogy kilátszik ám, felszínen minden.

Munkát, kenyeret és cirkuszt a népnek,

kérem, ne nézzenek bohócoknak minket.

Mi vagyunk azok az emberek, akiknek nem

volt fontos, hogy gazdagodjanak meg, mert

lelkeseknek, szíveseknek, gondolkodóknak

születtünk, az lett a gazdagságunk nekünk.

Annyira elfoglalja kegyelmüket mindaz,

ami az ő fogalmaikról szól csak, hogy

nem látják meg a mi sanyargásunkat.

Legalább annyit még csak, lehetne,

hogy mondják meg, mennyi ideig

és mi mindent kell még kiállnunk.

A tőlünk, hozzánk teljesen idegen

elképzeléseik szerint, hahó, még

annyit ha kérhetnék, hogy azokat,

akik intelligensnek születtek, most

se büntessék, ha nem engedik be oda.

Ahol a Hazánk javát szolgálhatnák, hát

legalább, naponta többször ne alázzák.

Nem látom itt most, hogy mennyi joga

van az anyáknak, apáknak, szülőknek,

ahhoz, hogy amit a Hazánkba tettünk,

ide teremtettünk, abból a mieinknek is

 jusson, hogy a minőségi életüket éljék.

A nagy figyelmetlenségben, vagy tán

hozzá nem értésben, úgy is eshetett,

hogy nincs betevője sem egyeseknek.

Nem mennek el, mert reménykednek,

abban, hogy az eljut oda ahova kellene.

Azt mondják gazdag lett az országunk,

ami igen látványosan kavarog, azt látom.

Nem érzékelem, ha addig sem tudok eljutni,

 amit feltaláltam az a saját Hazámban maradjon,

a Hazám az arra igényeseknek vegye ezt meg.

Persze ahhoz, tudniuk kellene az embereknek,

hogy ne a pletykáknak higgyenek, dolgozom,

tanácsokat adok, itt oktatok és nevelek.

Vaj kinek a felelőssége lehet az meg,

hogy nem eléggé tájékozottak ebben,

sem a helyiek, ide jöttek hozzám oly

messziről is azok, akik megtiszteltek.

Nem vagyok a turisztikai térképen,

amit elértem ismernek, magamnak

és nem másoknak köszönhetem.

Nemzetközi és Magyarországi

Tudományos Prevenciós Akadémia

által kaptam a kitűnő, megajánlott

diplomámat még 1999-ben esett.

A szakmámban, ez a legmagasabb

végzettségem, már oktatok, nevelek.

Aztán mi a kifogásolni való ezekben, a

 hiányos tájékozottságuk a hátrányom.

Akik ismernek tudják, hogy ki vagyok,

Nagy Juliannának hívnak, de sohasem

álmodtam és tettem magamhoz képest,

túlzót, sem nem mentem bele olyanba.

Nagyon tapasztalt emberismerőként

hét éve önmagamhoz és a tudásomhoz

képest, csak vegetálok, sanyargatottan.

Nem tudják azt sem a Hazámban azok,

akiknek azt tudniuk kellene, létezem.

Hol vannak azok a pontok, amit még

elbírnak az emberek anélkül, hogy

beszorulva a saját szintjükhöz

képest, elkezdjenek leépülni.

Vagy a szüleik mindazt látva,

megkeseredve, remények

nélkül éljenek, hiszen most

éppen ezt találta ki a divatos.

Ha nem jött mégsem az be,

hát majd csinálnak másikat,

akit aktuálisan divatosítanak.

Nem gond, ha nem magyarosan,

az a gond, hogy az amiről ő beszél,

a hétköznapjaiban nem abban él,

 látjuk nem értünk szól az sem.

Legalább annyit, ne tudjanak

le, mielőtt megismernének,

mit értem el a tudásommal.

Íme 50 ország olvassa ezt is itt,

mit tudnék hozni a turizmus által a

születési helyemnek, ahol lakom.

Értem én, hogy miért fednek le itt,

akkor legalább várom a jelentkezését

azoknak a Hazánkban lévő helyeknek,

ahol jót tennék ezzel a tudásommal.

20 órás a Különös oktatás, nevelés,

 a közelben pihenőkhöz ki is megyek.

Napi két órás minőséget adó időtöltés,

valami egészen más, nem hétköznapi,

mástól nem tanulható, csak tőlem.

Csupán jó szerevezők kellenének,

akik hitelesen közvetítenének.

Emberek vagyunk, nem bábok,

lehetne, hogy ne kísérletezzenek

rajtunk, bár magamról nem beszélek,

hiszen ismeri minden sejtem mindezeket.

Az első hét évemben 90 % ingyen, átéltem,

sok tapasztalattal lettem gazdagabb én attól.

Nem költöztem el, ide jöttek, tiszteltek meg.

Ezt oktatom és használom a nevelésben, a 24.

tapasztalva tanuló éveimnek gyümölcsei ezek.

Magyarosan Magyarosan Agyalós a Julamamival

YouTube, nem így szerettem volna, de ezt kaptam.

 Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

+36 30 2470 589,

Skype julamami.julamami

Mi történik… 2017.09.10. julamami.com

Mi történik ekkor és mi akkor,

ha nem tudsz dönteni,

akkor döntenek

feletted

mások.

Vannak

a saját és

generációs

életfeladatok.

Mindenki másban

hozta a tehetségét,

ha marad abban és

végig is viszi sikerrel,

akkor elégedettek vele.

Mert látják, komolyan lehet

venni, szavatartó, hiteles ember.

Amin nem tudsz változtatni, azt

tényként kell kezelni, van az Isten.

Ha csak a saját sorsát igazgatva,

változtatja, amikor csak gondolja,

minden változtatás közben több

embernek azáltal, lett nehezebb.

Ne vállalj olyat amihez nem értesz,

mert a kisemmizésed után mi lesz.

Kiszolgáltatottá válhatsz abban, ah.

Érezd jól magadat, az egyszerűben,

hiszen arra vágyik már mindenki,

lehessen meghitt, boldogságos,

szeretetben, az most a minden.

Az emberek a vezetőikre figyelve

tervezik az életüket, mást nem is

tehetnek, keresik a lehetőségüket.

Ha félúton meg – meg kell álljanak, mert

éppen valakik, valami miatt ott váltanak,

ahhoz képest, amiben az emberek hittek.

Megérzed, kihallod, meglátod, gondolkodj,

abban higgyél, amit te magad tapasztalsz.

Valamire alapozzák az életüket, ha az kibillen,

bármi miatt is, már befolyásolták a sikeredet.

Ahogy elindultak, amiért abban a vezetőben ők

is bíztak, nem bizonyított még csak beszélt róla.

Nincs ahhoz a bizalomhoz még meg, amit letett volna

értük már az asztalra, s nekik azáltal, jó életük lenne.

Néhányaknak biztosan jobb lett, de az jó is volt addig is.

Hol ebben, hol meg abban van benne, vágyik a sikerre,

nem azt nézi, hogy mi történik közben az emberekkel.

Az emberek nélkül semmi nem megy, mindenkinek

kell, hogy legyen rálátása a saját életére, akkor is,

ha másoknak van kitéve, hogyan fog élni utána.

Kellenek a biztos lépések, a biztos pontok, s

ahhoz igazítani tudják a saját megoldandót.

Mert, ha minden csak egy dologról szól, hát

akkor biza eltörpülhet mellette az emberek

sorsa, élete, lesz ahogy lesz, annak, aszerint

kell mennie, mert úgy egyszerűbb igazgatni.

Nincs meg a konkrét ígéret sem, hát nem kell a

felelősséget vállalnia, akkor majd senkinek sem.

Mondogatják a történelem szerint, “most” írjuk azt.

Ami utána jön, ahhoz, csak most lehet odatenni, az

lesz, minden ember döntésének a következménye.

A saját sorsomat én igazgatom, saját magam járom.

Úgy döntök, hogy azt én kontrollálni tudjam, abban

bízom, akin látszik megtudja csinálni azt amit ígért.

Nincs befolyásolva azok által, akik aztán majd őt is

igazítják nap mint nap, ezt tudja és nem ígérget.

Az adott szó az aminek hitelesnek kell lennie,

arra rá lehet kérdezni, hol tart az ügyben.

Mikor lehet számítani rá, hogy jót ad az

embereknek az kézzel foghatóan és nem

ígéretként hangzik el, mert a hétköznap az

ünnep is lehet, ha jól bánnak az emberekkel.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanulj meg ma, most, ne

 halogasd, érd be az egyszerűvel, sok kicsi sokra megy.

Akkor abból a saját döntéseiddel építed fel, a saját és a

generációsan fontos részleteidnek is részese leszel, éled.

Hiszen, ha boldogulhatsz az életedben, már boldog vagy.

Nem kell túltupírozni azt, az élet az maga a hétköznapi

“csoda”, hogy ízlik-e, a családodnak megfőzött vacsora.

Elégedettek-e a sorsukkal, vagy ki vannak szolgáltatva.

Ha hagysz feladatokat a sarjaidnak is, hát boldogulnak,

erősödnek fel a saját feladataikhoz és te boldog vagy.

Mert látod, nem volt hiábavaló a sok nehéz éved, de

lám, bírtad, végigvitted, segítség nélkül, “megcsináltad”.

Erős lett a tartásod, nem másoknak magadnak köszönheted.

Majd az ünnepi ebédeken úgy emlegetik a nevedet, hogy ő volt,

aki felvállalta a nehezet, erős lelkű ember lett, büszkék lehetnek

rád, aki a semmiből is a saját erejével, tisztán végig és megcsinálta.

Viszik tovább azt is amit megalapoztál, vagy valameddig eljutottál,

nem a kész várja őket, hiszen abban kibontakozni ők nem tudnak.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelked tiszta tükre, így érkezünk le,

a múlt elmúlt, gondolj a mára, a most megvalósítható pillanatára.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

 

 

 

Alázat nélkül, nem megy… 2017.09.09. julamami.com

S ha benned alázat a helyzetedhez nincsen,

akkor a te tartásod, méltóságod helyett,

magyarázkodásról szól majd az életed.

Ha azt még szorgalmazod, ami

már ártott, növeled vele a

  hibásat nem oldódik meg.

Túlnőhet és önállóvá lesz,

kezelhetetlenné válik, a

 jövőnket megbélyegzed.

Ha nem kérdeztél, nem

tudod meg a válaszunkat,

ígértél, ígértél, meddig kell

várnunk, hogy teljesítsél is.

Vállalkozókként magunkat

tartjuk el, nincs lehetőségünk

pályázásra, se nem dicsérnek meg

bennünket, nem is várjuk, teljesítünk.

Adjuk a jó minőséget, nem vállalnak fel

bennünket, mert irigyeink már szinte mind.

Adjuk a jó minőséget, nekünk természetes.

Vagy leintik őket, nem tehetik velünk a jót,

amit a többiekkel természetesen teszik is.

Az még a jobbik eset, ha nem aláznak meg

folyamatosan a lejáratásaikkal bennünket.

Nem vagyunk így a lehetőségünk tárában, ha

 sikerül is kiemelkedünk, azt is mi magunk szerint

tesszük. Mivel a silányok látják, hogy nem számítunk,

hát nyugodtan sanyargathatnak hosszasan is bennünket.

Ne döntsék el a sorunkat és felettünk sem, mert

mi gondolkodókként éljük az életünket, nem

ártunk, a jókra, az értékesekre vigyázunk.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva tudjuk,

mikor miért és kiért kell tennünk,

emberieseknek születtünk.

Aki árt nekünk, maga ellen

teszi azt, mert ha csak olyan

emberek lennének, egymást

gyorsan kicsinálnák és kész.

Különös oktatás, nevelés…

Összetanulhatsz bármit,

nem elég az, ha van

arra pénzed,

nem ad

tartást,

méltóságot,

ha más alapozza

meg a te jólétedet.

Különösen akkor,

ha másokat

kihasználva,

gazdagodott meg,

s abból lett az neked.

Nagyon nehéz átadni

a tudást oda, ahol ő

csak a papírt várja.

Nem lehet

megúszni,

ahogy látom,

a nehezében

is tapasztalás

adja a tartást.

Ha nem tudsz

hálával lenni

és gondolni

őrájuk, akik

által tanultál,

nem megy át.

Tartásod sem

lesz belőle,

  ott hiába

tanulnál.

Alázat

nélkül

nem

megy.

Jelezné

feléd az

érzésed,

hinnye, de

túl mentél.

Ha még az

érzéseidben

hinnél, meg is

 érezhetnéd,

a határodat,

ah, nehogy

önmagadon

túlmenjél.

Annyira erős

lett a hatása

a sok pénznek,

sokan már csak

arra vágynak.

Nem is tudja,

hol az eleje, s

hol a vége nála, a

 sorsában benne.

Nevetségessé

válhatnak, ha

nincs aki szólna.

Ne úgy lépkedjen,

ne úgy beszéljen,

mintha nem is

 a földön járna,

azzal mutatja,

eh, mindenki

lássa, különb

mint a többiek.

Pedig milyen

nevetségesen

üres tud lenni,

ha az amit az

állatoknak

szoktak

vetni,

adja

oda

annak,

akitől ő

segítséget

szeretne.

Hibádzik

rendesen

a  sarjaikból

majd a tartás,

hiszen mindent

megvehet már

a túlzó pénzen.

Nem is látott

mást életében,

mint oda mindent,

még több legyen.

Ha azt akitől

tanultál, az ő

pénztelensége

miatt csak lenézed,

mert alázatod nincsen.

S mindent elkövetsz,

hogy pont ennek

kapcsán le is

győzzed,

miért

csodálkoznál,

ha vissza kerülsz

oda ahonnan te

elindultál.

Nem jut

eszedbe,

hogy oda nem

pénzügyi tanácsért

mentél, azt tanulnád,

amit te nem hoztál és

szükséged lenne rá.

Az erősödik

bennünk a

tanulások

által, amit

nem hozunk,

hát sokat is

lehetne azt

tanulnunk.

Mindhiába

viszont, ha

nem azt a

tudást veszi

magához, ami

sorszerűen

hiányként

van benne.

Tartás és

méltóság,

lehetne az

alapja annak,

ami aztán a

tanulások

által rá is

rakódhat.

Tapasztalt

emberiesként

tudom, a sorsokat

nem lehet megúszni.

Ezért talán idejében,

fel is lehetne készülni,

arra, hogy ha sokszor

ismétlődött meg az

családon belül,

hogy nem,

tette a

dolgát

az akinek

odatette a

feladatot a

sorsa, lesz

egy abban

a családban,

aki teherként

azt megkapja.

Ha nem ismered

a saját sorsodat,

hogyan tudnál te

segíteni másokat.

Ha nincs ínyedre,

az alázat ahhoz,

amit nem tudsz,

hát körbeérve,

kezdheted

elölről

és azt is

amit már

tanultan tudsz.

Egyszer billenhetsz

elszálltan úgy ki, hogy

vissza lehetne igazgatni.

Senki sem tökéletes, csak az

 Isten, az ember, ha a kibillenésével,

túl sok emberre hathatna azzal a

  sorsukat negatívan befolyásolja.

Ahhoz a sors a féket, időben oda

is rakja, ha azt is félretolja, hogy

őt az önmagához mért, túl gyors

haladásában az gátolni ne tudja.

Hát akkor nagyon erősnek kell

lennie, hogy viselni tudja majd,

amit odarak elölről az ő sorsa.

Az ismétlés is róla szól, de ha

másokat az nem érint majd

jól, ne várja, hogy mindenki

beálljon a helytelen sorba.

Megdicsérje azért, hogy

ők nem érnek révbe soha.

Mindenkinek van saját sorsa,

saját generációs feladata, jele,

mindenki önmaga és a családja

szerint teljesíteni is szeretne.

A vezetés nemcsak a vezetőről

és generációs feladatairól szól,

a tartásához, méltóságához van

rá szüksége, tegye azt a helyére.

Legyen stabil alapja ahhoz, hogy

ne nyúljon a másokéhoz, tegye

a dolgát úgy, hogy nem bánt és

nem árt, de önmagára is neki

kell vigyáznia, helyette nem is

teheti a tartásához senki más.

Ne hagyd kibillenteni  magadat,

mert felelős önmagadért is vagy.

A túl könnyű igen csábító lehet,

 gyakran választva, elgyengít az.

A tartást és méltóságot az adja, ha

amit a sors odatesz neki nehezéknek,

megcsinálja, mert ha elnéz mellette,

akkorára nő az, hogy mindennek

erős gátjává válik, ami tisztán

biztonsággal működhetne.

Ne tágítsd ki túlzottan a

saját határaidat se, hiszen

akkorára nőhet, hogy aztán

 csak lődöröghetsz életedben.

Adjon az Isten, minden földi

jóból annyit, ami a legjobb

hozzá mérve, mindenkinek.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

 

 

Hahó, “okos kütyü”, köszöntelek…2017.09.08. julamami.com

Ha bármilyen magasságokat

is érhettél el, maradj ember.

Szerettem volna valamit én,

ami nem a megszokottról

szólt, valami újat hanggal.

Így videókat készítettem

 saját magam, csetlő-botló,

de az újdonság érzésével.

Gondoltam, megoldódik

az ingyenes hirdetésem.

Nagyon örültem neki,

elneveztem, okos

kütyünek.

Ügyesen

vette a

kezdőt

óvatos

duhajként.

 Aztán valami

történhetett

vele, mert

nem állt

napok

óta,

szóba

velem.

Ugye nem

végleges,

az én oly

jóleső

kisember

szerencsém,

maradhat még.

Rákerült olyan,

valami, ami

ott lenni

nem szokott.

Keresem a

megoldást,

tán meglelem.

Rájöttem

hogyan

bánjak

veled,

hogy a

videós

oldalamat,

megcsináljam.

Láttassam

az eziránt

érdeklődő

Világgal,

van egy

Magyar

asszony,

Pakson,

aki ki és

megtalált

valamit.

Ami fontos

is lehetne, a

 kapaszkodót

keresőknek,

tiszta forrás

amiből van.

Nem

szeretnék,

terhére lenni

senkinek sem,

annyi a dolgom

csupán, hogy

tájékoztatni

próbálom,

azokat

akik

ide rá

kattintanak.

Kérem szépen

annyi tisztelet,

azért megjárna

mindenkinek aki

ide született, ahol

én magam is élek.

Abból a jóból kapjak,

amit én ide beletettem.

Egy Haza ez csak egy,

mindannyiunkból lett

szép, szívesen, lelkesen,

gondolkodóvá tettük mi.

Nem látsz a turisztikai

térképen, hiába ismernek,

ennyien a Világban most.

Különös oktatás, nevelés,

Ismerem mint a tenyerem.

Remélem a Julamami mögé

 is tán nem bújtak már bele.

Tettem érte én eleget, amíg

 itt a máshonnan jöttekkel

töltötték be a helyemet,

hogy csak egyirányú,

legyen az amire rá

is láthatnak most.

Hát nem vagyok, ha

nem látnak ott ahol,

nem kerülhettem be

a választhatók közé se.

Pedig itt születtem, ide

jöttek el tanácsért, így

messzire is elvitték a

létezésem hírét.

No lám, íme,

akiket

ilyen

alacsony

szinten is

be lehet

csapni,

nosza,

de a

gyermek…

Ő ne legyen

védtelen úgy,

hogy beengedik

közéjük ezeket a

  divatos energiákat, ha

azok nem kontrolláltak.

Miközben a közülük

való fejlődését, nem

is ismerhetik, onnan

is kitettek, ahova, sem

nem ők választottak be,

vagy tán nem is valók oda.

Potyognak az ismeretek,

rálátás, kihallás, megérzés

hiányai miatt bele sorba.

Lám a sötétben is meg

lehet tanulni most

úgy tájékozódni,

hogy rábízod

magadat arra,

amit az Isten

neked adott

tehetségként.

Az erősödik fel

minden érkezőnél,

ami az ő tehetsége,

hogy boldogulni

tudjon, most

abban,

amiben épp.

Ma 15 órától,

továbbképzés,

ismétlések sora,

azon tanítványoknak,

akikhez eljutott ennek

a híre és szeretnének

részt venni, itt együtt,

az új jeleket felfedezni.

Megbeszéljük, hogyan

milyen időszakokra is

tervezzük a következőket.

Sokat tapasztaltam azóta,

a fejlődési lehetőség adott.

Több órásra terveztem, ha

a mai alkalommal megfelelő lesz,

e szerint ismételhetjük majd meg.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy

online, ha tudtok magyarul, s bárhol éltek a Világban.

Szeretettel.