Ismerd meg, a belső tartásod,
a lelkiismereted szerinti, emberi méltóságod.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.
Naponta tegyél ott rendet, ha eltértél
volna tőle, rendezd vissza, a
helyes működésébe.
Kontrollálni,
kontrollálni,
kontrollálni
tanuld meg.
Ha nem veszed
észre a hajlítást
a szövegében,
elburjánzik az,
pedig, amikor már,
beértél arra, ki és át, hallatszik.
Egy idő után, már
önmagad is, képes
leszel, kontrollálni, a
környezeted hatásait.
Megdöbbensz mi minden
zajlott ah, láttad csak nem
hitted el, hogy mit látsz ott.
Rájössz, odateszi, az Isten is,
amit látnod szükséges, neked.
Van az úgy, hogy eltelnek napok,
s akkor már minden mindegy, ah.
Nincs mit kezdeni vele, csupán,
annyit, a belső rended működik.
Mikor billen ki, valaki a belső
rendjéből, ah, mennyire lehet,
visszarendezni még időben.
Vagy, hogy korrigálhatják
az emberek, hogy ne
térjenek el a tiszta
úttól, véglegesen.
Megtanítom erre,
az oktatásomon,
az arra, már igényeseket.
Az önmaga szerinti,
saját szintjén történő, oktatás, az önmagát nevelés,
által, átéli,
meg és felismeri a sorsát.
Hol vannak, a belső
jelzések, amikor még
nem uralta el valami,
ami erősebb hatás.
Ha azt az irányt
követed, ami
az erősebb,
csapda lesz.
Neked kell,
időben azt
észlelni,
meddig
mehetsz.
Honnan van
még visszaút,
a belső rended,
jelez és igyekszik,
oda visszahúzni.
Megtanuljuk
mi a módja,
annak, ami
a saját szinteden
tarthat.
Maradj a
szinteden,
szoktam
mondani.
Addigra, már
tudja mit jelent.
Így képes lesz arra,
a saját és generációs
feladatát megcsinálja.
Tartás, méltóság nélkül
ugyan, hogyan lehetne
felépíteni önmagunkat.
Mi módon lehetne azt,
a fejlődést biztosítani,
amit a lelkes, szíves,
gondolkodó éned,
jelez mindig neked.
Megelőzni tanulj,
ne kelljen azzal
szembesülj, ah,
elrontottad.
Ne fuss utána,
várd meg azt,
az jöjjön, aki
veled együtt, meg tudja
oldani.
Ne szaladj
eléje, kontroll nélkül, annak
ami érkezik.
Ne cseréld
a szerepeket
fel, elronthatod.
A jó vezető tudja, akkor fejlődik ő maga is, ha lehetőséget ad, az abban végig ment és a már mindazt, értőnek, arra, hogy a visszafele utat is tegye meg, ugyanabban.
Azután lehet kezdeni, mindent
elölről, mert a világ előre halad.
A tolerancia és a tudásnak megfelelő szinten jól működő, alázat gyakorlása, hogy gondolkodó ember maradj.
Újra
és
újra.
Bent élni a körforgásban.
Ha nem
haladsz,
lemaradsz.
Viszont arra
rájössz, mi az
ami miatt jött,
az ismétlés, ah.
Összefüggésében
látni, elérted azt ami
számodra a legfelsőbb szinted.
Mellé mégy, ha attól te,
eltérsz és mások tesznek
érted, érvelj, amikor te tudsz többet.
A lelkierőd akkor is segíthet, ha
hagyod, segíts magadon az Isten
is megsegít, a módja mindannak.
Az idő az Istennél, igazgatja azt.
Ez és az, amikor azt mondják, maradj
önmagad és amikor már képes
vagy, az oda – vissza, tapasztalatod által, segíts hozzá a megelőzésben, másokat.
Ők is tanulják meg azt,
hogyan tudnak segíteni
önmagukon. Ne mástól
várjad, magadért, magad
csináljad, tanuljad meg azt.
Amikor már képes vagy élni,
megélni, a minőséged szerint
élni, add bele a Hazádhoz azt.
Egy Haza ez csak egy, mindenki
hozott valami fontosat amikor
megszületett. Ha már tudod
mi a sorsod neked, tegyél
meg minden helyeset,
szépet, jót, az a sorsod.
Ne hidd el, hogy vége,
fordulj meg, látod most
abban éppen, te kerültél az elejére, ah.
Az ismétlés arra jó, hogy
rájöjjél mit hol hibáztál,
akkor, korrigálj ha lehet.
Menj tovább, ha magától
oldódott az már ott meg.
Nem fontos, hogy igazad is
legyen, a valóságot lásd meg.
Különös oktatás, nevelés, az abban kitűnő által, amit feltalált az, alkalmas arra, hogy
általa, megtanulhatod a tartásod,
méltóságod, a belső kontrollod.
Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra között,
naponta megnézem heringesa1@gmail.com és válaszolok.
heringesa1@gmail.com
és a +36 30 2470589 által történik, a szolgáltatásom, az arra igényes, már értőknek, akik fejlődni szeretnének.
Sorsod, generációs feladatod, az intelligensekért, / inteligensekért/, hogy ennyi hátrányt, ne szenvedjenek el.
Sok a tapasztalatom, mennyire ki vannak szolgáltatva, intelligensekként az emberséges viselkedésük, szakmájukban elért / specialista / szintjük, összefüggésében látásukkal való döntéseik miatt sokan.
Ah csupán azért mert nagyon nagyok a fejlettségi szintek közötti különbségek. Többnyire megugorják csak, a magas szinteket kívánó helyeket, nem adják a specialistáknak át, azokat a helyeket, amik őket illetnék meg, a tudásukért, az ahhoz érett, másokat is érintő, emberséges döntéseikért.
Nem értik, hogy mit miért úgy mondanak és miért másképp fogalmaznak, a mindent lefékező, s csupán kritikával fogalmazók, akikkel csak kevesen vitatkoznak. Pedig hamar kiderülne, hogy tudás nélkül, érvek nélkül, meggyőződés nélkül, vagdalkozva, csaupán kritizálnak.
Ah, mint ahogy sokan, az iskolákban hallották és aszerint is élnek még mindig, nagyon sokan, mintha az még működne, azt mondogatják és nem térnek el tőle. Mert azóta újabb nem történt, azt megjegyezték és arra hivatkoznak, azóta is, mintha megállt volna az idő számukra.
Nem akarják alkalmazni az új dolgokat, mert már nem értenék azoknak, az újszerűt, annak a szóhasználatát és kritikusak azzal kapcsolatban is, azt a. Ah, mert nem szeretnének tanulni, sem fejlődni, hiszen meg vannak győződve, hogy mindent jobban tudnak mindenki másnál.
Miközben meg is fogalmazzák, hogy mások írásaiból, műveiből ollózták össze, azt amit úgy mondanak el, hogy nem mondják mellé, a nevüket azoknak, akiktől idéztek, vagy akiktől kiollózták, ne tán tán, csupán a megszokott módjukon, plagizáltak.
Megengedhetik maguknak, hogy a Julamami védjegyes sem védjegy, csupán egy amikből szintén nyugodtan merítenek, azt a. Ah, hogy azok által a saját hasznukat növeljék, okosnak, többnek tűnjenek, mindenki másnál gazdagabbak legyenek, azt a.
Ah, vagy elfednek valamit vele, ki tudja miért, azt a, ugyan számukra, a Julamami védjegynek a használatát, ki és miért, engedte meg.
Na hiszen, miből lesz a cserbogár mondják, hát igen, ha időben megbecsülték volna az intelligenseket, azért amit a tehetségük által alkottak, azt a. Ah, amiben kitűnő munkát végeztek, nem lenne ennyi ellenzője, mindannak, amiket Ők megalkottak.
2023. évben, sok minden ért körbe, a megrajzolt oktatási anyagomhoz, gyakran rajzolom, most, a következő sorsképleteket.
A sok éves napi tapasztalatom szerint, kevesen tudják még, mekkora jelentősége van, annak, hogy ahhoz képest, amit a génjeikben, hoztak, tapasztalva és tanulva fejlődhetnek. S, azok, amik, a sorsukban akár naponta, rájuk vetülnek, na meg, mind, amiket halogattak. Hozzáadódik, az is, amikor a nehezeket kikerülni igyekeztek, vagy a családban, az előzők el nem végeztek, azt tapasztalom, hogy csupán, a legmagasabb szintűeket érinthetnek.
A hétköznapokban láthatóan, ott van az a gyakorlat, hogy az intelligensek, vagy úgy is mondhatjuk, ( a legmagasabb szintűek ), mivel nem ártanak, se nem bántanak, egy idő után, rájönnek, rájuk a többiek, nem vigyáznak, a saját sorsuk adja, majd a a saját idejükben, hogy a tapasztalataik által, magukra is jól vigyázzanak.
S vannak azok, amiknek a megvalósulására, nagyon régóta várakoztatnak, bizonytalan, a megvalósulása, amik néha, teherként rakódnak, oda, ahol a megmaradt feladattal, még, nem egy szinten vannak, a döntők.
S maguk is, valamire várakoznak, ahhoz képest, ahonnan indultak, azt megtartani, azokat megerősíteni nem akarják, inkább, ahogy mondják, megugorják a következő számukra, nem sorsszerű, alapok nélküli, el nem érhető célokat.
Vagy, ha nem a saját emberségükkel, tudásukkal, érték azt a magasat el, tán, mások tudása által értek fel oda, azt igazán, értékelni nem tudják, mert abban, nem tudnak haladni, sem értően fejlődni. Ha nem a saját életritmusuknak megfelelő az, a feladat, s, nem is lenne dolguk azzal, nem látják át, nem, hogy összefüggésében látnák, a megoldásokat.
Hát nem találnak más eszközöket, mint a hétköznapi gátakat, s ha, elfogyott az eszköz, nincs más ami gátat vethetne, hiszen nem jó helyen vannak, ott nem lenne, egy napos, dolguk sem.
Úgy, ha ott az ideje, elindul, az egészséges egyensúly felé, hiszen, az arra már beérett, minden érintett, igazodik, a természetes működéséhez.
Annyira eltávolodnak, hogy önmagukat a fejlődésben is gátolják majd, a kint is vannak, bent is vannak, a még rájuk is figyelő, szemlélődőknek láttatott, mozgásukban. S ha önmagukhoz képest nagyon igyekeznek, sok hibát ejtenek, a természeteshez képest, túl komolyan veszik magukat, bizonyára egy idő után, majd, nevetségessé is válhatnak.
S a természetes körforgás által, kerülnek vissza oda, ahonnan indultak, amekkora tudással ott rendelkeztek, ahhoz képest, ahol, addig, annak a szintnek, akkor jól megfeleltek.
A tapasztalt tudásom, meg a megrajzolt 153 oldalam, ami a saját feltaláltam és az oktatásom hiteles minőségét adja, sokszorosan van bizonyítva. Megtanulják és közben, rájönnek, hogy meddig van számukra, az addig, hogy megmaradjon, ahhoz képest, amit emberségesen elértek, az csak róluk szól, a saját, belső tartásukról.
Ami a saját nekik és róluk szóló, biztonságos kontrolljuk, a lelkiismeretük, ahhoz mindenki megkapja az ismétlés lehetőségét, ahol van amikor a bocsánatkérés is elég, máskor meg, ha az életminőséget alacsonyabb szintre vitte és pénzbeni károkat okozott, annak megfelelően, szükséges lenne, hogy adjanak pénzt.
Viszont, azok a feladatok, amik számukra érthetőek lettek és a nehézben is, felvállalták, amit önmagukért megoldottak, általuk előre haladhatnának, fejlődhetnének is, akár oda is, fel, amit felvállaltak, akkor még, tudás és hozzáértés nélkül, vakmerően, megugrottak.
A tapasztalatom szerint, a tökéletes csak az Isten, az emberek annak megfelelően, ami szintet azzal elértek, amiket közben megoldottak, a tudásuknak, emberségüknek, megfelelően, elismertek lehetnek. Nem mindenáron, ha mégis, fontos az számukra, valakivé is válhatnak, a saját jól megérdemelt szintjükön élhetnének, az általuk elért, életminőségükben.
Arról is szó kellene legyen, hogy a napi, mondjuk félóra, agytorna is szükséges ahhoz, hogy a saját szintjét megtartsa, az arra igényes emberségesek sora. S bele ne punnyadjon, az emberileg el nem ért, vagy szintjének megtartásáért nem tevékenyen élő, a motiváció nélküli, kiüresítő, már neki is ártóvá váló, jólétbe
S lehetnek, akik egymást hibáztathatják közben, mert nem gondolnak bele, hogy mennyire értékes az életminőségük, amit elértek. S, annak a megtartásáért, ugyan úgy tenniük szükséges, mint ami ösztönözte addig őket, s annak az eléréséért, akár napi szinten, sok mindent, meg is tettek.
Az élet körforgása nem áll meg, az élet élni szeretne, minden arra alkalmas pillanatban, meg is tesz, minden jót és szépet érte. Úgy, ahogy abban az életminőségben, ő maga is élni szeretne.
Nem mondhatom, hogy nem értem,
miért mennek túl, az emberek,
a sorsszerű biztonságos
határaikon.
Az első hét
évben lett meg,
a tapasztalatom.
Amikor azt,
megelőzni
már nem
lehetett.
Túl gyorsan
jutottak előre.
El is hitték azt
és mindent, a
hamiskodóknak.
Aratni vágytak, ah,
pedig nem vetettek.
A gondokat így,
maguknak
gyártottak.
Belül volt,
amit kívül
kerestek, ah.
Szétosztották,
jól kitaláltan,
a felelősséget.
Nem vállalták
fel a miérteket,
hárítani azt jól
megtanultak.
Honnan lenne
méltóságuk,
és tartásuk.
Azt pótolni
nem lehet.
Akkor,
se, ha
elértek
mindent,
amit az ő
sorsuk
nekik
megadott.
Sikeresek,
örüljenek.
Alázatot
gyakorolva,
megélhetnék.
Adni tanulnak és
másokért tesznek.
Helyükre teszik,
az emberiesüket,
amivel születtek.
Ah, miért csak,
az akaratuk
szerint
mennek.
Legyőzve a
gondolkodó
lelkes, szíves
többesüket.
Miért csak
kapni és
adni nem.
Pedig mind
adni jöttünk.
Önmaguktól
megmenteni
nem lehet, ha
túlértékelnék,
a többiek fölé
helyeznék azt,
amit álmodtak.
Adni születtünk,
kinél, hogyan
nevelődött ki,
állt be, a nem
létező sorba.
Kire és
hogyan hat,
amivel nem
lett volna dolga.
Lemásolja, utánozza,
nem lehet az igazi, hinnye.
S amikor sikerült az ő műve,
alaposan mellé is ment vele.
Mindenki hozott tehetséget
valamire, az ő sorsa az lenne.
Viszont ha a döntő emberek, azt
még, fel sem fedezték önmagukban, ah,
van nekik is, lelkes, szíves, gondolkodó énjük.
Nem gondolnak bele, a többieknek is van sorsa.
Egy Haza ez csak egy, ki mint tett bele, becsüli meg
a Hazáját, a saját és generációs feladatait, hinnye.
Ha belenézett, hallgatott oda,
ahol tudtak róla és színházat
játszottak, örüljön hát neki.
Miért teremtette volna az
embert, ilyen jól működőnek
az Isten, ha örülne annak, hogy
kifordulnak, önmagukhoz képest.
Láthatják őket ám, a saját és mások
gyermekei, hogy ahhoz képest, amit
hoztak, kivé vagy mivé változtak, ah.
Miről beszél, ha ő maga meg, nem
is úgy él, s ha majd, lekopik az
álca, ki, hogyan magyarázza.
Miért nem volt azon, meg
is valósuljon amit megígért.
Eltékozolta közben, a mások
sorsszerű lehetőségét, hinnye.
A körforgás nem áll meg, ugyanaz
megtörténik, mint, amivel gátolta,
ha nem, az emberségével megáldott,
tehetségét adta, a Hazánkba, bele.
Belevágott merészen, hű bele,
azt a, az is megvolt arra a napra, ah
ne zavarják. Legyen csend és a napi döntésnek, az efogadása,
abban is. Elvégezte azt, amit betervezett,
a nap következő részében, nézelődne.
Kényelmesen elücsörögve, mert észrevette,
mennyire szorgos, dolgos, nyüzsgés van,
ott lent. Na ugye, hogy működik, észre sem
veszik, mindazt, ami közben, a Hazánkban megváltozik.
Az egészséges életritmustól eltérő, gépiesen, egymáshoz,
igazított, felgyorsított, kiszolgáló, élet zajlik.
A múlt elmúlt, gondoljon a mára, a most
élhető pillanatára, a holnap, az meg, a
küszöbökön, úgyis, őt is, megvárja.
A döntés a kezeikben, lelkesen,
szívesen, gondolkodva tegyék azt.
A saját és mások életét mentenék,
ha megértették, egy Haza ez csak egy.
Az ígéretektől a sorsaink csak lefegnek.
Jó szerencsét hát, minden ahhoz,
tudással rendelkező, jóakaratú
embernek, áldjon meg az Isten,
minden földi jóval benneteket.
Heringes Árpádé, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.
Magyarországról, Pakson a
Kérlek, ne olvasd el,
ha nem szereted azt, ami másoknak a jó sorsáról is szól, a valóságról.
Amikor rájöttem, talán nem szenvedni születtem.
Mert vártam, csak vártam és nem kaptam,
meg a választ, szerettem volna,
megértsék, miért kérdezem azt,
annyira sokszor, hogy miért.
Várakoztam, hátha jön vissza is, abból,
amit sokáig csak adtam, csak
voltam, csak tettem.
A hivatásom lett.
Mindent, ami
szép és jó,
úgy gondoltam, az a
jó, ami nekik, kényelmes.
Kiszolgáltam, amennyire csak
lehetett, meg, mégsem feleltem.
Legyen az így, meg úgy, nem változtak,
egyre nagyobb volt, a miért adta tennivalóm. Néha,
azt éreztem, leállok, mert nem bírom el.
Aztán, már nem várakoztam,
mentem tovább, abban amiben tudtam.
Na hiszen, mit is
tehettem volna, nem várhattam azt,
hogy értsék, nem akartak fejlődni és kész.
Nem tehettem, ha nem kérdezték meg, miért kerültek azokba a
helyzetekbe, a sorsuk nem érdekelte őket,
mellette a könnyűben, látszatra jól elvoltak.
Rákaptam, az írásnak az ízére, 2009. év óta, íme.
Hátha jó lesz valakiknek, valamire.
Adni születve, nem tehetek mást,
gyakorlom a belülről jövő,
a tehetségből lett, hivatásomat.
Nem vagyok más, csak egy egyszerű,
apró, pici, porszem, sokat törlesztettem.
Megcsináltam, a sorsomat, a generációs
feladataimat, s amikor egyre többet, tudtam,
azáltal szintet váltottam.
nem tehetek mást, mint várakozom,
hátha rájönnek, a fontosak, nekik is van sorsuk.
Generációs feladatuk is lenne, mindenkinek, még
idejében lenne fontos teljesíteni. Ne kerüljön majd,
a következő generációjuk,
olyan helyzetbe, hogy már csak
elvárnák, megszokják,
hogy a jólétet számukra, biztosítsák.
Mert az volt a könnyebb, helyettük megoldani,
csak belehelyezni őket, a számukra kitaláltakba.
Minek fejlődnének, csak ismételnek,
benne a könnyűnek tűnőben, jól megélnek.
Ha a sorsodat másokra bízod,
megnézheted majd magadat, szerintük fogsz élni, ah.
Tervezni, magadért, magad szerint, teljesíteni,
az elvárásoknak az egyre lejjebb vivő, szintjén is.
A nagyemberek, a belső tartásuk szerint, az emberségüket megtartva,
a kontrollált tehetségük, a tudásuk, által is azok.
A nehézben, araszolva is haladnak, nem a könnyűben vannak,
azért naponta, gondolkodva, tesznek.
Megmaradni azt is jelenti, folyamatosan,
a saját életritmusunknak,
Amit elindítottál, azt megcsinálni, közben is fejlődni,
szakaszokra bontani, a napi sikerélményt.
Magadnak se ártani, s azáltal,
a legjobb tudásod szerint, megcsinálni.
Az a legapróbb is, legyen fontos, mert
egy idő után, az lehet, az értőknek, a lényeges.
Nem bántam meg, azt a sokat, amit grátisz, másokért tettem,
rájöttem, az a belső igényem, teljesíteni azt, amit étünk tettek.
Vissza adni, annak az előre vivő energiáját, mindazoknak,
akik éppen akkor kapták azt, amikor a legjobbkor jött számukra.
Mint ahogy, a nagyemberek, nem hagytak
cserben, hármunkat, a nagy bajban.
Aszerint cselekedtem, a megcsináltam érzést,
sokszor átélve, jól ismerem, hála Isten.
Bekerültem újra, az egyészséges körforgásba,
adtam, mert a nagy bajban, az emberségből mintát kaptam.
Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok,
használom az eszem.
Adnám tovább, a felhalmozódott tudásomat, a feltaláltamat.
Kölcsönös tisztelettel lenni,
egy egészséges körforgásért, adni tudni,
értő embert, várok, a vevőjeként.
Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel lenni,
emberileg is, arra beérve, szeretetet adni.
Amikor önmagamat, sokszor volt szükséges, meg és legyőzni,
hát nemcsak, az életkorom miatt, meg is emberesedtem.
Ne csodálkozz hát, ha a gyermeknek vélt, felnőttebb sok, az életkora
szerint már korossodónál. Hiszen, az előtte lévő generáció feladata is,
hárul rá, miközben a sajátját is, ha már ide született,
itt igyekezne, a Hazánkat is erősítve, teljesíteni.
Rájöttem, tisztelettel lenni, szeretetben élni, a munka becsülete által,
akár, naponta fejlődni, könnyebb.
Nem árt meg, akár, a napi szintű fejlődés nekem sem.
Így hát, gyakorlom a toleranciát és a tudásomhoz szükséges alázatot,
hogy ne vegyem megaláztatásnak,
ha egy nem fejlődő teszi oda, azt a ki ha ő nem, mondatot.
Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami.
lemondani, mert nem igazi.
Nem adja azt, amit vártál tőle,
hát sokszorozni igyekszel,
hátha, úgy, mindenkinél,
különb és több leszel.
Tanuld meg, amit nem hoztál.
Az emberekkel jól bánjál, ah.
Ha nem tudod, tisztelni őket,
még önmagadat sem tiszteled.
Megelőzést, a megelőzéshez adva,
a megelőzésért, ha már érted,
értően, tegyél érte. Adjál mellé,
a tudásodból, ami oda illene.
Adjad bele, hozzá,
a többletedből, a rászánt pénzed,
a Hazánkba teremtsünk, egy tiszta forrást növelve.
Julamami Magyarosan Agyalósa, https://julamami.com.
Ami, a saját szintjén van bemutatva, mindenkinek más a sorsa.
Ha alázat benned nincsen,
kezed csak legyintsen.
Jobb leintéshez
szokni, mint a
megalázó
kezet
rázni.
Nagy
gondot
okozhat, ha
te különbnek
tartod magad.
Az nem tartás,
leginkább, tán gőg,
alacsony szintet
jelez, tanuljál és
győzzed azt le, te.
Alakítsad magadat,
a toleranciát,
formálni is neked
szükséges, na meg,
hogy az emberségedben, jól
kiteljesedj. A mások
energiái ne hassanak
rád annyira, hogy azt
feltételezzed, az a tied.
Rákapsz és bevált lesz az
a gyakorlat, azután már
azt sem tudod, ki vagy.
Megváltozol, már inkább
adsz a külsődre. Hiszen azt
látod megakad a szeme rajtad,
annak is, aki addig, rád sem nézett.
Kérlek ne vállaljál fel vezető szerepet,
ha kikopott már belőled az emberies, ah.
Elégedett leszel, hiszen agyon dicsérnek,
csak nem gondolod, hogy a belső tartásod meg
nem tud haladni és közben fejlődni,
a szintedre kerülni, vele olyan gyorsan.
Egyszer csak, azt veszed észre, mindened
van, s már nincsen, semmid sem, ami
motiválhatna. Ugyanott tartasz,
mint régen, amikor éppen
csak, az tartott, hogy
van bőven, pénzed, ah.
Tartogatod hát, a
megtartó erő
helyett is,
birtoklod.
Már nem
tudsz adni,
az elvégzett
munkának,
a kifizetését,
is halogatod.
Tanuld meg,
amit nem hoztál,
tudásként, tehetségnek.
Van a lelkes,
gondolkodó,
szíves éned.
Átbillentél,
nem ugyanaz,
nem fejlődtél, ah
közben már, egy
kicsit sem, minek.
Megcsináltak mindent,
helyetted és érted, épül
lefele az agysejted egy,
vagy nagyobb része.
Nem csináltál még,
meg önmagadért,
semmit, ha mindazt
mások tették, érted.
Nem több lettél ám,
hanem csak kevesebb.
Általános műveltséget
növelő “Tenyérolvasó”,
serkentő agytorna, ah.
Jó szerencsét, minden
jó szándékú embernek.
Tanuld meg és ráébredsz,
jó embernek lenni jó,
tiszteletből, szeretetből való.
Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson
Ugye te már érted, hogy ez a megelőzésért van, neked és érted is szólhatna…
2016.04.29. – 2021.04.29. https://julamami.com
Ne olvasd el, ha bosszantana, hogy a valóság az,
sokan, akiknek
kitűnő a tehetségük, a szakmájuk is azon a szinten van,
sokat bele teremtettek a Hazánkba, nem annak
megfelelően élhetnek, pedig ide születtek, a saját Hazájuk ez.
Se nem a teljesítésüknek, megfelelően van a bérük, nem tudnak jó életminőséget teremteni maguknak.
Tán, azért is mennek más országokba el innen, mert nem tudnak, abból amit a saját Hazánkban,
megkeresnek, azon a szinten, ahogy jól megérdemelnék itt, jó minőséget megteremtve élni.
A Hazánk látszatra gazdag, a számoknak megfelelően az,
a Népünk többségének,
szempontjából viszont nem az, önmagához mérve, szintje alatt éli, tengeti az életét.
Ah, a sok – sok, tapasztalatomból lett, az emberismeretem, ami összefüggésében megmutatja azon a szinten, amit elértem. Ne aggódjon senki, a többit is mind átéltem, ha benne volt a sorsomban, ha nem, tettek róla, az irigyek, hogy pénzben tartalékom ne legyen. Tán, óvatosan, azért leírnám, a pénz biztosan ad egy biztonságérzetet, ahhoz, hogy nyugodtan éljen, dolgozzon, Szerintem, ez lenne az alapja mindenkinek aki ide teremt, hasznára válik a Hazánknak, hiszen egy Haza ez csak egy. Az az elképzelhetetlen sok pénz, amit a megemelt árakkal megfizetünk és ami bejön, a nagy közösből, arról a Népnek fogalma sincs, hiszen nincs tájékoztatás róla. Most vagyok, a 72. évemben, számomra, méltatlan az, amit nettóból kapok, hát túlléptem rajta. Igyekszem, a föstéseimet, időnként, a Műhelyem falára kirakni, rálátnak, hátha megtetszik és valaki, aki érti mit festettem a vászonra, megveszi. Nincs más lehetőségem, mint a tehetségemből lett hivatásomból, a szolgáltatásomért, oktatásomért, utalt díjaim. Fölösleges lenne várakozni, ahogy látom, nem érdekük az, amit, tisztelettel, ki kellene fizetni, hiszen bele teremtettük, az is, ki tudja, kiknek a gyarapodását képezi. Amíg így bírom, gyakorlom a hivatásomat, hiszen az is én magam lettem, elválaszthatatlan tőlem. Nem tudom, hogy így gondolták-e, de sikerült, hogy az előre helyett, lefele néző legyen a Nép, a pénztárcában lévő pénzt számolva élünk. Lassan azt is megtudjuk, mit jó enni nekünk, hát az, amire futja a pénzünk, fura, mert ezért a Hazáért dolgozunk még mindig, lehet addig, amíg élünk. Figyelj rá, hogy mit kívánsz, mert ha megadatik, abban fogsz élni, magad is, az amit nem magad, teremtettél, attól nem lesz emberséges tartásod, viszont abban fogsz magad is élni.
Ha majd ráébredsz a valóságra, meglátod magadat benne, az
is lehet sírhatnékod lesz, mert a saját szinted, mivel nem ismerted magadat se, a sorsoddal szembe mentél, a jó és szép helyett, önmagad ellen tettél.
Amikor a tehetségest, mindenáron legyőzni akartad, az ismertsége,
fogott meg a legjobban. Azt a, hiszen a vállain nőhettél ki, úgy, hogy
előre tudtad, mit miért úgy teszel, hogy is van a védjegy egy másik
országban, mit ér, ha magad véded azt, a saját Hazádban, van az Isten.
Már a pénzt is olyan hangzásúval gyűjtetik, Julamami helyett julamani
nem engedtem meg senkinek sem, hogy használja.
Ah, mert tudják, segíteni nem ártani születtem,
sok hátrányom volt belőle nekem.
Ennyit tehetek itt figyelmeztetőnek szánva,
2010. év óta Julamami a védjegyem, Heringes Árpádné nevemen van.
Aztán nem gondolom, hogy felfognák, mennyit kínlódnak Online
akik megpróbálnak tíz éve megélni, a tudásukból az interneten.
Ha megengedőek azzal, hogy bár nincs hozzá emberismerete se,
mégis mindenben dönthet mások sorsa, életminősége felett, ah.
A túlzások általi jólét okozta, lelassulás megvan-e, vagy olyan
mindegy mi lesz a Néppel és a sok intelligens, okos gyermekével.
A korosodók meg, vessenek magukra, ha elfogadják, hogy nincs
annyi nyugdíjuk sem, amiből támaszok nélkül megéljenek, akkor
ugyan, hogyan számolnak el, az egész munkával töltött életükkel.
Ha annyi mindent lehet, olyan gyorsan megváltoztatni, azt a,
talán Tisztelettel, a nyugdíjakról, megélhetésként is lehetne dönteni. Különösen
akkor, ha a különböző változástatásokkal, nem tisztelve azt, se, hogy nélkülönk, tán ez az egész nem is lenne.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, a belső tartáshoz.
Talán egy tükörszobát lenne jó kialakítani, hogy önmagukat abban,
a valóságnak megfelelően és attól alaposan eltérően is tudják látni.
Én azt nem tudhatom, hol és milyen módon tanulják azt, hogy a
vitájuknak a negatív hozadékát, egy harmadik vigye el, csak azért
terelve arra, hogy a nevesedésükön ne eshessen egyáltalán csorba.
Semmi köze ahhoz, hiszen a hivatását gyakorolva, ő már tudja, hogy
a hallgat nem beszél a legfontosabb, a hivatásában alapnak számít.
Régen jól jöttek a nagyon népszerűek, hiszen olyan módon tudtak
alkalmazkodni, hogy mindenkinek, meg is tudtak, mindenben felelni.
Látják az emberségesek, hogy a gyermekek már tájékozottabbak
sok mindenben, mint a Világra semmi módon nem látó felnőttek.
A Világ gyors pörgése adja, a fejlődéshez való igényét, sokaknak,
annyit mondhatok óvatosan, szinte suttogva, mert, azt is időben
megtanultam, ne legyek kiszolgáltatva, csak magamra számíthatok.
Nem tanulhatjátok sehol máshol, csak tőlem egyenlőre, nem tanulta
meg senki, egy embert se tanítottam meg az oktatására, annak amit
tíz éve találtam fel és nem tudtam bejutni, átadni,
az oktatás, nevelés, árnyékába sem.
Nézz magadban szét, ha már érzed, a saját belső határaidat,
az emberséges lelked, szíved, felett, a döntést, a gondolkodó agyad hozza.
Ah, látszik az már, mennyit árthatnak, önmaguknak, azzal, hogy nekik csak igazuk lehet.
Egyensúlyt adott az Isten, a Népet nem kiszolgáltatottságra adta,
tanulást és fejlődést biztosított a számukra, nőjenek mind nagyra.
Önmagukhoz mérte, a sorsukban lévő, mind a két oldalukat érintő, biztonságos határaikra bízta.
Hinnye, de jó is lett volna, ha egy százalékuk az emberségeseknek
felvállalhatta volna, önmagát azzal nem kiszolgáltatva, ah, hogy az
oktatásom által is, előkerülhetett, idejében, az összefüggésében látása. Nem
húzgálhattak volna, olyan nyugodtan, akik talán, felvállalták, azt is.
Bár, nem itt születtek, nem is együtt nőttünk fel, viszont kaptam a gátakat,
dönthettek, szorgalmasan, sok év lett, a hátrányom azáltal.
Nem tudják, hogy vissza
vittem gyermekként, a talált pénztárcát, a benne lévő igazolványok
általi címre ami tartalmazott nem kevés pénzt. Azóta se a pénz által
lettem, gazdag, a tehetségemmel hoztam azt. Maradtam emberséges, átlátom a
gátakat, azt is miért nem
érdeklődtek a saját szülőhelyemen, aziránt, mit, hogyan is találtam
meg a tenyerekben. Összefüggésében találtam fel, rajzoltam meg, amit
szeretnék
vissza is adni. A tapasztalt tudásom, azt igazolja, hogy működik a
hétköznapokban, az emberek életében. Nincs értelme arra várnom, hogy
a saját hivatalos nevemen, oktathatom nagyban, nevelhetek általa, azt a
működéséhez, az arra már igényes, értő, szakembereket, betanítva,
azt végleg, átadnám. Várom az értő vevőjét, eladom, a
feltaláltamat és betanítanék az oktatására,
annyi emberségest, akik igényelnék már azt, értően arra, igényesként.
A Nép egyszerű gyermekeként, magamra számíthatok, hiszen
mire elmagyaráznám, a sokféle tapasztalatomat, ugyan ki
hallgatná azt végig, ha másoktól még nem hallott ilyet.
Minden arról szól, hogy loholj, rohanjál, legyél
az első mindenben, aztán helyettetek lesz, egy csak egy.
Ah, egy saját tehetséget
kapott mindenki azt a születésekor hozta.
Az élete során azután sokféle előjöhet még,
mint a tehetsége, fontos az arra érettsége, hát
fejlődjön a sokféle emberséges tudása által is.
Bele és hozzá is adhatná, a saját Hazájához.
Mindenki tanulhatna, valamit, hiszen nem egyféle az érdeklődési köre,
a sok tanulni, fejlődni vágyó tömegnek.
Emberies jelnyelvnek neveztem el mindezt,
amivel írok azt Online oktatom, sorsot olvasok.
Nem szükséges hozzá azon felül más, mint az,
hogy megértse a saját sorsát, generációs jelét.
Tudnia fontos mindenkinek, aki gondolkodik
azon, hogy részt vegyen-e az én oktatásomon.
Ah, a saját szintjére felérve tisztelhető lesz, ha
rájön, előbb másokat tisztelni tanuljon meg.
Azt a, ugye te már érted,
hogy amit odatesz az élet,
abból neked, jó sorsod is lehet.
Felismerni tanuljátok meg,
óvjátok a tehetségeseket,
az intelligenseket, mert
tisztán, magasan rezegnek.
Ha egy dolgot átlát és abban
ki is tűnik, az kevéske ahhoz,
ah, hogy a sokféle tehetségre
születetteket mindennel, elássa. Amit
számára, a jó minőséget biztosító, Hazája
tud, azt alázattal biztosítja.
Aki az aranyhalra vágyik, az már rajta
múlik ki tudja-e fogni, a lehetősége adott.
Az Isten adta Nép maga a Hazája, ide bele
teremtette a jót és a szépet, innen várja ugyanazt.
Összefüggésében látják, aztán, mindazok, akik
azért jelentkeznek, a telefonos oktatásomra,
miután végig tanulták. Vagy azért jelentkeznek,
hogy az ott tanultak által is, a szintjükre fejlődjenek.
Oktatva tíz és 29. a tapasztaló éveimnek a száma,
tízen tőli, az éve már, hogy összefüggésében olvasom le, hogy hol,
láthatóak, az emberek csuklóin, az emberséges határaik.
Biza, bevonzhatják, az azonos szintű másik oldalon lévőket,
ha még nem látják át, nem hallják ki, nem érzik időben azt meg.
Különös, oktatás, nevelés, védjegyes, szól az intelligensekhez.
Még megelőzésben, a hitelesen ahhoz értőktől,
megtanulhatnak, rálátni.
A hétköznapi életükre is, jól hat majd,
a hamisaknak kiszolgáltatva,
úgy már, hála Isten nem lehetnek.
Vigyázz mit kívánsz,
mert ha, pont az és úgy, megadatik,
az lesz az éled minősége, neked is.
Nem mindegy,
a dolgodat tenni,
vagy tengni – lengni,
szeretnél-e az életedben.
Akkor is, ha tudod belül,
a lelkedben, a szívedben,
a gondolkodó agyaddal,
ah amit más, összeollózgat,
abból, neked jól megcsinálni, az semmi.
Hiszen a hivatásodat gyakorlod,
más meg felvállalja azt is, hiszen,
felkínálják mint lehetőséget neki.
Gondolják majd belejön közben,
van még a belső kontrollja nélkül élő,
a könnyűben vegetáló, hiszékeny ember bőven.
Nem mond nemet,
nem gyakorol önvizsgálatot,
minek tenné, hiszen akkor a tutit,
másnak átengedve és ő nem híresedhetne.
Inkább barkácsolgatja, mintha nem is az
Isten adta Népnek az életminőségén,
hozzá nem értőként gyakorolna,
nem szól rá senki sem, vagy
nem értenek hozzá ők sem, ah.
Hiszen vannak, amit ők birtokolnak,
az arra született tehetségesek helyett, ami
hozzáértőkkel jó minőségében valósulhatna meg.
Így azután felnevelődik, az abban jó tehetséges is,
valami összehordott által, amiből a ránézők,
csak azt látják, olyan mint ami működik.
Azt viszont már nem láthatják,
hozzáértéssel teszik-e belül.
Szigorúan zárt ott az a kör,
sajnos arról már csak a látványos,
következményekkel szembesülhetnek.
Minden ember valamire tehetségesen jött.
Megszülettünk, hozzuk a feladatunkat mind,
más és más fontosra születtünk, más időben,
különböző körülmények között növünk, néha,
a semmiből is rengeteg hátránnyal kinövünk.
Senki sem született feleslegesnek, s vannak,
akik speciális tehetséget hoztak, nekik,
az Isten azt adta feladatnak, az abban
legjobbak, nem helyettesíthetőek.
Ott romlik el minden, amikor a nem
abban tehetségest belerakják oda, s
majd utólag taníttatják, képzik tán arra.
Mintha nem is az élhető életről lenne szó,
csak valamiféle bábokról, hol ide- hol oda,
vannak fontosként belerakva és senki sem
mondja, nem erre születtem nem vállalhatom.
Abban a másik fontos feladatban ha lenne helyem,
ott abban érdemben teljesíthetném a tehetségemet.
Így azután akik kinőhetnének a Hazájukat nevesítve,
a saját idejükben, lehet, soha sem nőhetnek ki,
így készülnek fel számosan, a mindenre rá,
igent bólogatók, nem ők az ászemberek.
Van aki a hivatását már időben gyakorolhatja,
van aki sokáig van félrekotorva, hogy másokkal,
töltessék be a helyet, egy helyett van hat talán hét.
Ha nem tudsz időben felfejlődni, az kiüresedés fele,
is vihet, hacsak nem hiszel benne, hogy eljön a te időd is.
Sok mindenféle fontosabb már, ideje lenne az intelligensek,
tehetségesek, az emberségesen is speciálisan nagy tudásúakat,
ellátni lehetőséggel valamiben a kiteljesedésükért. Azzal látnák el
amire a legnagyobb szükségük lenne a jó minőségű életükhöz, ah.
Hiszen ha elégedetten élhetnek a saját Hazájukban, jó minták
lehetnének emberségesekként a Világban. Láthatnák őket úgy,
a különleges tudásukkal sok országban ismertekként, tudná azt
a Világ, a saját Hazájukban jól megérdemelten megbecsülik őket.
Elégedetten hozzá is adhatnák,
a Hazánkhoz a jő minőségüket,
azt amiben ők egyedül különlegesek,
miért ne lehetne, őket is jól megbecsülni.
Az Isten adta Népből jönnek és érnek vissza.
Azt a tehetséget csak egy emberséges kapja
azon a szinten. A többiek a fokozatosságnak
az ismeretével, az önbecsülésük, tartásuk,
emberségük által, bontakoznak ki időben.
Mondvacsináltan, valakiket kiválasztanak,
arra, hogy segítse a tehetségeseket, nem jó az,
csak arra esetleg, hogy ellássa őket eszközökkel.
Az egy lelki síkon lévő emberek értik egymást,
a csak beleérzés az a kezdete, a tudás az más.
Szükség lenne arra, hogy két lábbal álljanak a
tehetségükben is a talajon, mivel a két oldal
adott, azon a szinten is láthassanak jó mintákat.
Amivel ők születtek, ahhoz jó segítség lehetne az
én feltaláltam, a szintjüknek a felismeréséhez adna
segítséget. Azoknak, akik általam betanítva, oktatni
tudnák a számukra szükséges oktatási idő elteltével.
Ha arra gondolva várakoztatják az intelligenseket,
hogy majd elfáradnak és elfelejtik, hogy mire lenne
szükségük a tehetségüknek a megfelelő körülmények
közötti kibontakoztatására, az úgy nem történik meg.
Hiszen közben is fejlődnek, pont azok által az adott
nehézségek által is, amiket átélnek, azért a napi
sikerélményért, ami szükséges az agyuknak.
Az intelligens agynak van az igényességgel
megáldottan, az arra kapott helyes szintje,
amivel nem térnek el az egyenestől, hinnye.
A lelke, a szíve, a gondolkodó agya, arról szól,
abban tehetséges, átlátja, kihallja, meg is érzi.
Őket és a többi különlegeseket is segíti átlátni.
Kiszolgáltatottá válhatnak a tehetségesek ah, ha
nem tanulnak meg időben összefüggésében látni.
Az idő nem gátja annak sem, viszont az alázatot
maguk is átélve tanulják meg menet közben, ah.
Majdnem és mégsem érhetik el tanultan, viszont
jól megérthetik egymást a másik oldal nem gátja.
Ha kénytelen, kelletlen is, de megkérik arra őket,
megbízzák azzal, menjenek és legalább,
időnként jól megfizetnék. Azt kívülről is
összefüggésében átlátva, segítségére
lehetne a többiekkel együtt tanácsot
adhatnának, hinnye. Úgy ők is jó minőségben élhetnének, hogy
véleményezzék ott az újra felkészülés végét, az is megoldás lehetne.
A tapasztalat hiánya, a nem arra hozott tehetség, nem a jó minőségű
döntéshez vezet. A felelőse leszel valaminek, attól fogva, akkor is,
ha ahhoz nem is értesz, csak csinálsz valamit elvártan gépiesen.
Mond legalább imádkozol közben, hogy az Isten,
jelezze feléd ha vétenél, legalább észrevegyed,
a sok gyakorlás által nőnek ki a jó minőségűek.
A hozzáértőktől még időben kérjed a segítséget.
Vagy minden mindegy, látszatra elfogadható legyen,
majd csak elviszi a balhét, valaki balek megint helyetted.
Tudod-e, hogy ezzel önmagadat, a generációs feladatodat,
a saját Hazádat sem becsülöd, a tanultságodhoz képest sem. Jó
szerencsét emberségesek, tisztelettel, a tehetségünket gyakorolva,
megbecsülten élni a saját Hazánkban is maradni tán könnyebb lenne.
A jó minőségű élethez való igényedet ne add fel, a Hazádat végleg ne
hagyd el, inkább ismerd meg a generációs feladatodat időben hinnye,
ráébredsz, nem a válás a megoldás, a sorsodat építve változatos lesz.
Minden az egyes emberből, a személyiségedből, a génjeidben hozott
a változatosság lehetőségével meg is oldódik. Fejlesztheted a lelkes,
szíves, gondolkodó éned által, az adott racionális életminőségedet.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolni születtem,
érvelnék. Ha lenne arra is igényed, hogy mit mutat a tenyered,
érted szólna az, ha tudnál róla, rengeteg dolgod lenne most is.
Ebben a helyzetben boldogulni nem igazán tudókért,
vagy nagyon nehezen boldogulókért tehetnék most is.
Fájtam már eleget, mosolyogva élni, nevetni szeretnék hát meg is teszek mindent azért, hogy elmondjam, ahol csak lehet.
Feltaláltam valamit ami belső tartást adhat most is, és mindazoknak, akik tudják mit jelent az, a sorsuk szerint élni, generációsan amíg lehet jól teljesíteni.
Online oktathatnám akár csoportokkal gyakorolnám a
hivatásomat, amíg csak élek. Szolgálattá lett ez már, én
magam vagyok a hivatásom, el és átadnám a tudásom.
Akik megtanulják oktathatnák tovább, így tovább és
tovább, nem lenne határa más mint akik értik tudják.
Nincs kedvem ám ahhoz sem, hogy a hozzá nem értők
szerint éljem meg itt, a 70.-től a hátralévő éveimet.
Ajánlgatják a közösségi oldalon az üzleti
megoldást, nem érzem magaménak azt.
Na hiszen nem vagyok csak botcsinálta
üzletasszony, mert más megoldás nincs,
ahhoz, hogy gyakoroljam a hivatásomat.
Az önbecsülésemnek tartozom midezzel,
hát ne hozzon döntést felettünk se, akinek
nem fontos, vagy nincs önbecsülése, hinnye.
Szegény Hazánk Csodaszép, 10 éve annak.
Mintha nagyon hirtelen hozott döntések által, a
dobpergéshez hasonlíthatóan, néhányak szerint jól
az Isten adta Néptől már elidegenedve csak pergette.
Mindazt még láthattuk, akiknek volt arra akkor igénye, hogy milyen döntéseket hoznak felettünk. Hangosan zokogtam, mert átéreztem mit hozhat, ami most is átfáj rajtam is, átérzőként emberségesen, hivatástudattal.
Beleadtunk a nagyperselybe,
nekünk sok volt az akkor, egyszerű emberként,
ám feltételeztük, vissza is kapjuk. Amikor eljön az
öregedés
fázisa, akkorra azt megtervezik, azzal is számolnak,
hogy megéljük az öregségnek azokat a fázisait is mind.
Ami akkor annyit mutatott, a hivatásom gyakorlásakor
75 évnél látszott még csak. Azt most már a 70. évüknél látom, érezhető lett mindaz, a boldogulásukhoz most nem meglévő.
A napi lelkesítő, a személyükhöz szóló,
sorsszerű motiváció hiányzik az életükből.
Sokan átélik az üresedést, motiválatlanságot,
ami ott van már
érezhetően a hétköznapjaikban,
nem erőt adó és nem életszerű folyamat az ami van.
Mostanra hova lett, a tisztelettel, a lehetőségeinkkel,
áldottan, gondos, szorgalmas, intelligensen jó Hazánk.
Persze mihez képest, ahhoz ami addig legalább
kiszámítható volt, ha nem látott tán szerintünk is,
legalább elhihettük, hogy értünk is volt a jó.
Most mire alapozhatnak a Nép gyermekei
és maga a Nép különböző rétegeiből jövők,
egyik nap így a másik nap meg másképp van.
Honnan tudnák azok, akik nem a jó minőségű munkájuk által teremtik meg a jó pénzüket.
Azt mondják mi is számítunk, nem azt érezzük,
hogy megjavították volna a nyugdíjunkat. Mert
abba sem szólhattunk bele az igaz, de ami most
van arra tervezni nem lehet. Hol fent hol lent,
billeg minden, mint a nagyvíz a nagymederben,
azokat ringatja tán, akik azt is megengedhetik.
Nem tudom van-e még jogunk és mihez van, ah,
ha nincsenek érveik a döntéseikhez. Miért nem
érezzük a jót, se nem azt látjuk, van-e megelőzés.
Miért nem bízzák rá a jó szakértőkre, miért nem
látjuk kimondani, hol vannak, a tapasztaltan is
hitelesek, működésben vannak-e még náluk az érvek.
Ugye nem mondod, hogy nem fogták még most sem fel,
biza, a hozzáértés hiányzik, nem abban tehetségesek.
A sok tehetséges, intelligens meg sanyarog, hinnye, ah.
Legalább egy részét adják oda, van-e jogunk ahhoz,
hogy használatba vegyük, azt érezve ez a Hazánk.
Tisztelettel vagyunk a Hazánkhoz, hozzáértően is
egészségesen gondolkodókként adnánk a tudásunkat.
Úgy csinálnak mintha nem is léteznénk, addig amíg
csendben araszolunk, nem tudom mi lenne akkor, ha
egyszer csak elkezdene zokogni és panaszkodni a Nép.
Hiszen odalett amit megteremtett, nem szeretne sem
sorstalanná lenni, sem hazátlanná alázódva várakozni.
Ha nincsen a döntőknél kötelezettség se hivatástudat,
felelősek leszünk tán azért is, ha nem ugyanúgy látjuk.
mint te magad, hiszen ott születtél aszerint vagy.
Édes Hazám Csodaszép,
kérlek ne menj még,
hova is mennél,
hiszen azzal amit,
a szülőhelyünkre,
a tudásunk,
emberségünk által,
ide, bele teremtettünk,
a tehetségünk által adtunk,
számunkra, még meg sem jöttél.
Az ember emberiesnek született,
ha a saját idejében megéli
és tisztán él,
az emberségéig felér.
Az eredménye az,
hogy a számára,
sorszerű életébe időben felér.
S a
generációs teljesítésének, a
magasságába is, emberileg és
a tudása által, hivatásához beérve elér.
Amit nem te teremtettél,
az nem úgy rezeg mint te,
az nem egy veled,
hát nem lehet a tied.
Csili-csali a kápráztató csoda,
elcsodálkozhatsz majd, ha rálátsz,
hogy mi abban a csuda,
tán csupán az, hogy ha ő maga a kicsoda.
Amit kirezegsz,
az már megtörtént veled,
vagy a miliő olyan körülötted,
mert át is veheted.
S aki nem ért hozzá,
azonosítja veled,
hiszen az a rezgés átment,
ott hordozza,
s keresi a lehetőségét, az alkalmas sejted.
Ha nem ismered fel a sorszerű,
generációs határaidat,
s elhiszed amit mások,
elhitetnek a saját érdekükben veled,
általa kilengtél a biztos rezgésedből.
Tartást adhatna, ha ismernéd a sorsod
és a generációs határaidat.
Bizonytalanná válhatsz,
ha nincs abban se
tapasztalatod,
és azt,
hogy mindenkinek más a sorsa,
nem is tanultad.
Követted a nagyra nőtt,
régóta dédelgetett, vágyaidat.
Vezetni,
szerettél
volna,
s jól,
megvezettek téged.
Egy szavad sem lehet,
hiszen, hogy örültél,
kiemelkedhetsz,
magad fölé emelnek.
Hát pont az a lényege,
hogy ott sem a sajátodban,
se számodra egészséges,
egyensúlyodban nem lehetsz.
Ha megengeded, csak pörgetnek,
maguk szerint,
ahogy éppen,
jó nekik,
de nem
neked.
A sorsod,
az életed,
a generációs jeled az maga
a belső kontrollod, megtudod, ha felismered.
Nem a sorsodat éled,
amikor túl magabiztos,
túlságosan felszabadult vagy.
Tán még azt is elhiszed, hogy
te magad vagy, a minden esetleg.
S ha szembesülsz a pillanattal,
a sorsod nem arra mutat.
Érted szól majd,
ismételd meg,
még egyszer,
még egyszer,
még egyszer.
Én magam az alázatot,
már nagyon jól ismerem,
sok – sok hihetőnek tűnő,
helyzettől megóvott engem.
Suttogóra fogom a mondandót, ha kell
el is csendesedem, hiszen,
alkalmazom a tudásomat.
Mindazt, amit magam találtam fel,
hitelesen működik, egyedül oktatom.
A sorsom szerint alkalmazkodva, időben
megtanultam élni, az életemet. Rájöttem, rám várnak,
a generációs feladatok, hát megteszek, akár naponta, mindent,
amire emberileg és a tapasztalt tudásom által, képes vagyok.
Nem beszélek rá senkit sem, hogy tanulja meg tőlem,
a tehetségem és a saját tapasztalatom, adódott össze.
Így hitelesen tudom oktatni, hiszen a szolgáltatásaim által,
a tudásomat, az életből merítve, fejleszthetem, akár naponta.
Igen tudom, nincs is vele dolgom, csupán jelezni igyekszem, megelőzésben,
ha azt látom, a punnyadást erősíti,
hogy ott pont idejében lenne,
megtanulni önmagát fejleszteni. Látom vannak kiemeltek,
másoktól merítve, oktatnak, átvettek, kiollóztak, lemásoltak,
oktatják, mint a sajátjukat. Így elfedik a valóságot, azt
mutatják, láttatják, mintha egy kultúrába szorult volna bele.
A tapasztalatom az, hogy mindenki másképp értelmezi és fordítja,
a saját kultúrájának megfelelően, a saját életét is, igyekszik, azáltal megérteni.
Van, tapasztalatom bőségesen, az életből, a tehetségemből lett hivatásom által, hitelesen.
Vannak, amik,
ellen mégsem tehetek, nem is jelezhetek, mert zokon veszik.
Nagy szerencsém,
hogy tudom,
felismerem a határaimat,
a belső kontrollom jelez.
Ha az Isten velem, velünk,
hát kicsoda ellenem, ellenünk.
A nehézségek
s
ű
r
ű
j
é
b
e
n,
ha elhiszed,
ha még nem látod esetleg,
a megoldások ott vannak neked.
Jól gondold meg, mit kívánsz, az
a sorsoddá nem válik ha megkapod.
Amikor szembesülsz az igazsággal,
az már befejezett tény lett, sem
nem életszerű se nem a sorsod.
Nem tartozom se ide, se oda,
tartozom hát mindenhova,
mert nem fértem én sem bele,
éltemben semmilyen sablonba, hinnye.
Az életemet élem, megcsináltam amit hagytak,
várom, a feltaláltamnak, az
oktatásának, a betanításához, a sorszerű lehetőségemet.
Jó egészséget emberek, tisztelettel, szeretetben,
a generációs határainkat ismerve, élni is könnyebb.
Az anyánk öröksége ráment, szinte gyermekek voltak még, magukból kiindulva, bíztak bennük és hozzáértés nélkül, adták a pénzüket bele. Elvesztettek mindent, már gyermekekként is szenvedtünk, azokért, a hiányokért, nem tudták megoldani, se feloldani magukban.
A racionális megoldásom,
a feltaláltamnak az eladása, nem hagyhatom hátra, a következőknek. Más nem tudja be és megtanítani, az oktatásának módját, csupán én, magam, Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev.
Magamért is szükséges tennem, az már biztos, hogy nincs üzleti érzékem, megtartom hát az önbecsülésem. Eladom oda, ahol úgy látom, jó helyen lesz, megbecsülik, felismerik benne, a nagy lehetőséget, akár üzletileg is.
Az emberismeretem tükrét, naponta, akkor
kapom vissza, amikor megtisztelnek, azzal,
hogy a Sorsuknak a leolvasását megelőzésben
és a saját feltaláltam által, történik a szolgáltatásom.
Adnám át a feltalált tudásomat, ami
által sokakban tehetne rendet, az életükben,
a sorsuknak, a kiteljesedéséhez adhatna, azt a.
Legyenek hasznára, a szeretteiknek,
a tiszteltjeiknek, a felvállalt rangjuk által, a döntéseikben érintett Népnek. Tegyenek sok jót és a jó minőségű munkájuk által, naponta, fejlődve, hozzanak, egyre emberségesebb döntéseket, hogy számukra is, jó minőségben emberesedjenek.
Hát addig is írom azt ami jön, naponta, ah,
ne menjen az időm el, mert ki tudja meddig
várakoztatnak. Így hát eladom a feltaláltamat,
mert más lehetőségem itt a Hazámban nincsen.
A neve most Önismereti oktatás, a tartásért, az
emberi méltóság megtartásáért, azt a.
Mindenki egyenként született meg,
ha észreveszed időben, azt is
tudod, hogy neked is szükséges
alkalmazkodnod az életszerűhöz.
Akkor is, ha még nem értik miért, a nehezet választod.
Kommunikálni, tisztán kommunikálni, jól kommunikálni,
hogy az át is menjen érthető legyen.
S akkor, mindenki megtalálja benne
azt, ami róla és a szeretteiről szól.
Az adni tudás emberséges,
szépet és jót adjatok,
hogy élhetően,
egészséges
FÖLDÖN
lakjatok.
Az élet szép,
ha hallod már,
a lelkedben a csendzenéd,
kívánok hozzá jó szerencsét.
A felszínen élni,
kikerülni a nehezet,
azt is lehet.
Ah, az élet,
maga
a
tapasztalás lehetőségét betöltő,
életszerűen teljesíthető nehézségek.
A könnyűben emberesedni nem lehet,
alkalmazkodás, alázat nélkül nem megy.
Az Isten adta Nép ide teremtene, ah,
mert nincsen másik Hazája csak ez.
A családjáért teremt minden férfi,
mert az Isten rábízta, a fontos feladata ez lett.
A nő dolga, hogy legyen otthon bőven, tisztelet és szeretet,
hogy vihessenek belőle kifele is a gyermekek.
Az asztalra legyen közösen fogyasztható étek,
együtt beszéljék meg a napi történéseket.
A Népnek a szíves, lelkes, gondolkodni tudó
áradata, mindenkit elgondolkodtathat. Mit
jelent, az egy Haza, csak egy, a biztos talaj, a fejlődni,
haladni, dolgozni, teremteni vágyó Nép talpa alatt.
Az élet megtalálja az élni tudás lehetőségét, a
minta amit hozott az ember. Ah, ha nem követni
való, hát a Népért, a Néphez igazodva, hitelesen tesz.
Ismerjük a munka becsületét,
a legjobb tudásunk szerint teljesítünk. A sorsunk minőségéért és
a generációs feladatainknak, az időben való elvégzéséért.
Nem vagyunk senkié sem, itt élünk amíg a
Hazánk, ahova teremtettünk jól bánik velünk.
Szagtalanítva lett a gané, nem számít,
már semmi, csak mindig ugyanoda dőljön a lé.
Hozzá nyúltál ahhoz, rákaptál arra ami a másé,
a tükrödben azt is látni fogod, ha nem szeretnéd,
bánod, a körbeérésnél, mások által láttatni fogod.
A múlt elmúlt, alkalmazkodni tanuljál meg a most,
alázatos pillanatához, ha te azt nem hozod, pótold.
Ha elavult már, nem hat, a múltbéliekhez rögzült,
a tudásod. Talán nem a hivatásod, hát vegyed,
hozzá azt amivel alkalmazkodni tudsz, a
sorsokhoz, hétköznapjainkhoz.
Ünnep az életed, ha tudod, ah,
most neked mi is lenne az
alkalmazkodó feladatod.
Nézz magadban szét,
látod milyen szép,
lelked
tiszta
tükre,
így
érkeztél le.
Figyelj arra,
amit a lelked,
jelez, ha rebeg,
nem jól van ez.
Nem adja hozzá,
a ritmust a szíved,
óvatosan jelezget,
túl hiszékeny vagy.
S ha nem figyelsz,
a lelkedre, szívedre,
a gondolkodó agyad,
megteszi azt helyetted,
megállít tán még időben.
Milyen jól is lehetnének,
ha tudnák az emberek,
mindenkinek van egy,
belső hármas kontrollja.
Időben figyelmeztetnek,
ne tedd, ne menj bele,
azt még jól gondold át,
az Isten adta Nép szerint
döntesz-e, hinnye, ah, azt a.
Egyedül
születtünk,
magunkért is élünk,
örüljünk ha van dolgunk,
mert feladat az csak nekünk.
Akkor a saját sorsunkat járjuk,
persze, ha tudjuk, hogy van,
generációs jelünk,
generációs határaink,
bizony azokat be is tartjuk.
Figyelmeztetnek téged is,
egyszer, majd másodszor is,
s harmadszorra csak miattad,
helyetted a sorsod megfordíthat.
Nézel ki a fejedből,
hogy lehet az,
hiszen addig,
mindent jól,
sikeresen,
elintéztél,
megoldottál, hinnye.
Közben, a határaidat be nem
tartva mellé s tán, azon túl is mentél,
elhitted, hogy neked mindent lehet.
Nem gondoltál azzal biza,
ha másoktól kicsalod,
a megteremtettjeiket,
nem adsz munkát, csak ha,
mindenből lecsippenthetsz.
Nem mutatod meg felelősen,
a hivatásukhoz a nekik szántat,
sem a gyarapodásukhoz,
a lehetőségeiket,
az meg visszaköszönhet, ah.
Megtörténhet veled hasonlóan,
ne árts többet, magadnak sem.
A könyvek, festészet, szobrok,
óvjad, az is maga a Nép, a Hazánk.
Azt a mi nagyjaink megalkották.
Megváltoztathat a felszínesség,
a túlzott bizalommal is óvatosan,
aki felé gyakorlod annak is, na,
meg azzal magadnak is árthatsz.
Ha nem a hozzáértő által,
felelősen történik meg,
bizony lehet, megeshet.
Kevesebb lett az értékes,
mint ami előtte volt, ott is.
Figyelj, ha a lelked jelez neked.
Átéled ugyanazokat a helyzeteket,
amiket okoztál azzal addig másoknak,
csak a saját vonatkozásaidban kapod.
Mint a lelked fejlődéséért szóló,
lehetőséget, az még időben,
lenne, hogy változzál meg, ah.
Gyakorold az utat a sorsodhoz
az alázat gyakorlásától te se félj,
a sietségben, lehet, hogy az Isten
létezéséről meg elfeledkeztél.
Győzz meg, legyőznöd
könnyű engemet, nem harcolok,
ellened sem, elérhető vagyok és
értetek is itten, hogy amit feltaláltam,
s gyakorlom 27 éve már, annak az
oktatási védjegyes formáját veletek,
megismertessem, a működését minősíthessem.
Segíts magadon, az Isten is megsegít a lehetőségem,
várom a vevőjét a feltaláltamnak, betanítva eladnám.