A saját tükröd,
vagyok neked,
s magamnak is,
amikor
leolvasom a
generációs jeled.
Nem rakhatod
másra a sajátod
sorsodat sem,
a karmádat se,
elodázhatod, de a
sarjaidra pakolod.
Tanuld meg, hogy
segíthesd őket a
szeretteidet, ne
bízza rá magát a
kontrollálatlan
ismeretlenekre.
A köröd körkörös,
vagy hosszirányú-e,
az ami nem jó irány,
bocsánatot kérni
tudsz-e már,
vagy hírül
hozza azt is,
a káró madár.
Ha túl könnyen
veszed a dolgaidat,
egy idő után azt érzed,
üres lufi lett tebelőled,
telítetten minden a tied,
így már nincsen jövőképed.
Divat lett az is mára már,
mutatja neked, hogyan
valósíthatod meg azt,
amit megjósoltatsz.
Nem figyelnek rád
az emberek,
hiába akarod,
hogy átmenjen az,
elszáll minden szavad,
van aki ilyenkor is bátor
marad, pedig nem is tudja,
kirakta magát a kirakatba.
Látszik már ami látható, biza
a tekinteten átható, ne told
túl magad, árt az neked, a
régi jól pörgő, csak nyígik,
ellipszisként is nyekereg.
Hamisan nem épülhet fel,
a sikeres tornyod neked.
Addig jó, amíg át is megy
a jó szó, megelőző, biztató,
építően ható, egymásra rakható,
elvisz oda ahol a sorsodra találhatsz.
Ne hagyd el végleg a Hazád, mert van
aki betölteni próbálja a helyedet, s igen
rosszul esik majd az neked, neked, neked.
Ha azt veszed észre, hiába
a megteremtett jóléted,
ha most sem figyelnek
rád ott, ahonnan azért
mentél el, hogy hiányozz.
Mert amikor te visszamégy,
már nem ugyanaz az ember
lettél, mint amikor elmentél.
Azok a lépések, a mondatok,
akkor is hiányozni fognak ott,
mint amikor a döntést hoztad,
hogy majd megmutatod te is,
mire vagy képes, biza átutalod,
magyarázat helyett azt a pénzt,
amit adtak az induláskor neked.
Amitől jól fogod magad érezni
a bőrödben és léphetsz előre.
Hiány – többlet, könnyen vagy,
gyorsan surranva jársz, ha kell
már integetsz, oda is mondasz,
hiszen tudod már, nem tudja
azt más, mint csak te, hogy
akkor van ideje a szónak,
amikor a másik oldalon
éppen a híján vannak.
Felfordult az alja és
jól láthatóvá válva,
nem tudhatsz már
hamiskodni te se,
a tükröd mutatja.
Kommunikálni,
kommunikálni,
kommunikálni,
az a feladat most,
hogy megértse az
is aki anélkül nem is
boldogul láthatóan.
Mindenkinek az
volna a dolga,
amire képes.
Amiben ő is
tehetséges,
előbb neki
azt kellene
csinálnia,
hogy legyen
önbizalma és
talaj a lába alatt.
Nem mindenben
vagyunk sorsfordító
helyzeteben sem, s
nem szabadna azt
erőltetni sem,
mert ha
az
egyik
feladat
elfogyott,
hozza a
sors
a
másik
feladatot.
Így nem lehet
unalmas az élet,
adok-kapok,
végzem a
dolgom,
amit az
Isten
adott.
S nem
ártok,
nem
is bántok,
megelőzésben
járok és kelek,
oktatom azokat,
akik erre érettek.
Látom a hiányokat
sajnos ott, ahol
már nem is
lehetnének.
Akkor ugyan,
hogy menjen
át a szó, hahó,
ha nem az szól
aki tapasztaltan
mondja azt a jó szót.
Győzz meg, legyőzni
könnyű engemet,
nem harcolnék
ellened sem,
az oktatásnak
a lehetőségei
miatt vagyok itten.
Engedd el a múltat,
éld meg a jelent itt,
a holnapod az ajtód
előtt a küszöbödön,
megvár megint,
téged és téged.
Ismerd meg a
tenyereidet,
megtanítom,
hol van bennük,
a generációs jeled.
Ma 10-12 és 14-16,
között oktatást tartok.
Szeretettel várlak titeket
jelentkezzetek be 10-ig, a
Julamami Magyaros Agyalósa, vagy a
+36 30 2470 589, julamami@gmail.com
Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,
szeretettel:
