Amíg mások,
elmennek,
idegenbe,
hogy ott,
varázslást,
az interneten
mágiát és ártást
tanuljanak, én a
te tenyereidből
leolvasom ezzel a
feltaláltammal,
a naprakész,
valóságodat.
Hiába már
minden,
ami
ármány,
a bajt csak
magadnak
csinálhatod.
Apró, kicsi
porszemek
vagyunk mi a
mindenhez
képest is.
Szegényen,
vagy csak
hiányosan,
szerényen,
vagy gazdagon,
kicsi vagy nagy, de
minden körülmények
között emberies maradj.
Azt gondolom ez most a
legfontosabb, megtalálni
a középpontodat, tartás,
méltóság nem is kell más.
Úgysem egyforma semmi
egy másik emberével, még
a vérszerintiekkel sem, nem
ugyanaz a feladatod a sorsod.
Ha elérted a lelki, vagy pénzes
nagyságod, akkor váltanod is
lehetne, hogy mind a két oldalt
ismerjed meg, na így légy emberies.
Válásnál, hogy lehet azon igyekezni,
a saját szeretett családodnak ne
kelljen az általad megteremtett
jólétből, vagyonból semmit adni.
A legfontosabbat veszítheted el,
hiszen pénzt még teremthetsz, de
ha a szeretetüket kitakarítod azzal,
hogy nem úriemberként biztosítod
nekik azt amit addig ők megkaptak,
akkor magaddal hogyan számolsz el.
Új életet, alapok nélkül hogyan kezdesz,
mert abból fognak megítélni az emberek,
mi maradt mint levetetted mögötted.
Ne a te gátjaidat vessed, inkább az
emberiességedet gyakoroljad,
ott abban amiben éppen vagy.
Mert, ha mindent magadnak
tartasz meg, az bizony jól
magad fölé emelhet téged,
s elhiszik majd az emberek,
ó milyen nagy ember és azt
is várják el tőled, hogy őket is
segítsed, hiszen a látszatos az,
hogy nagy ember lett belőled.
Egy a Haza, mindannyiunké ez,
s tudod-e, hogy az érzése az ami
a legfontosabb, mert ha csak el is
röppennek az üres szavak, azzal
magadat építed szorgalmasan le.
Ha nálad van minden lehetőség,
akkor szorgalmasan adjad oda,
ahol régóta várnak már arra,
tudást adnának a Hazájukba,
hogy ne kelljenek vándorútra.
Nem állandó semmi sem, ha
te vagy a sarjad elmégy egy
jobb élet reményében, akkor
betölthetik a helyedet itt is,
mint ahogy, te betöltheted ott ,
valaki másnak a helyét, tudtad.
Mindenkinek addig ott lenne a
helye a saját Hazájában, amíg
ki nem nőtte magát onnan és
mehetne megmutatni magát a
tehetségében kész, a Világnak.
Nem érdemes vitatkoznod,
inkább érvelj, ha van mivel,
kommunikálni tanulj meg.
Nem mások felé, magad
felé tartozol azzal, hogy
amikor elmúlik a káprázat s
kitisztulnak a tájak, egészen
nyugodtan nézzél a tükörbe.
Ne aggódj, hogy hol léptél
túl azon, ami a saját és a
generációs határod.
Nem másokét, a
saját
utadat
lenne ám neked,
szükséges járnod.
Ugyan van-e neked
még jó barátod, vagy
már csak üzletivé lett
mindened, beálltál a
jó öreg, nemlétező
sorba. A sablonod
már régen el is,
meg is kopott,
használni azt,
már nem tudod.
Nem kellene újat
gyártanod, hiszen
ott van benned a
lenyomata,
minden
olyan,
szép és
helyes,
emberies
tettednek,
ami örökké
emlékeztet.
Hova születtél,
miért éppen oda,
mit hoztál amit te
kellene helyesen
teljesíts és nem
várni rá, majd
a következő
generációs
családtagod
megcsinálja.
Mindig és újra
ugyanazokat a
köröket futva.
Mond neked
mennyi az elég,
miért kell azon is
felül még és még.
Mi az aminél már
azt éreznéd, most
jó, mert telítődtél.
Ha valóban fontos,
hogy minden pénzt
magadénak érezz,
nem értem, ha te
rájöttél a hogyanra,
akkor mi a gondod
neked azzal,
hogy újra és újra
teremtsed meg azt,
ami még szükséges,
hogy rendben legyen
a saját lelkiismereted.
Mert ha nem tudod hol
van a generációs határod,
akkor túlmenve rajta, oda vissza
nem találhatsz, mert azon közben
kikophat belőled az otthon érzése.
Ha már elérted a legfelső határod,
ahol tisztelni, szeretni is tudnak
az emberek, ah, jaj túl ne menj,
telítődik az energia tebenned.
Hiszen, onnan az út már csak
lefele vezethet, mert afelett
az Isten lakik, ember nem.
A saját Hazámban élek,
itt tapasztalom, amit a
Világból érkezőkben is
észlelek, tanácsot adok.
Van úgy, hogy nem mentem
sehova, a Világ mégis itt van
nálam és én a nagy Világban, a
tehetségemből hivatásom ez.
A sok éves tapasztalatom, hogy
az emberies sem lehet tökéletes,
csak maga az Isten.
Az ember is lehet,
teljessé az életében,
de minek sietni, hisz
egy a helyszín a föld.
Ahol a lehetőségek is,
a határok is adottak,
megélhetők ezekben
a magasságok, a széles
sávok is. Eljuthatnak tán
a hatalomig is, csak azt
értem én nehezen meg,
ha eljut valaki odáig,
miért kezdi el ott is
a visszautat azzal,
hogy nem marad
ugyanaz az ember.
Hiszen azért volt
annyira sürgős az,
hogy azt csinálja,
amit akar, vagy
ilyesmi lehet.
Akkor valóban
vezethetne ott,
akkor miért is az
látszik, hogy ő nem
is vezethet tán ott.
Egy ember kevés
a vezetéshez, mert
nincs folyamatos tükre,
hol és hogyan tesz jót és
szépet, hogy mellé ne
menjen, a vezetésnek.
Szüksége lenne egy
másik oldalon lévő,
másképp is látó,
szépben, jóban,
egészségesben
is otthon lévőre.
Vagy több olyan
emberre, aki így
és úgy is, látott
már embereket,
van emberismerete.
Persze, ha azt szeretné,
hogy élhető legyen minden
olyan hely ahol az emberek,
képesek szabadon levegőt
venni, nem gátolják őket
abban sem és senki se.
Amit először tanultam
meg ebben a hivatásban,
az a felelősségtudat volt.
Velem volt az Isten abban.
Tudtam, hogy csak akkor
szabad az emberek lelkéhez
közel kerülnöm, ha azt értem,
hogy programot nem ejthetek.
Nem mondhatom meg, hogyan
éljenek utána, amikor tőlem már
elmentek és élik ők a hétköznapi
életüket, a saját helyzeteikben.
Viszont, kötelességemnek
éreztem elmondani azt,
amit az ő tenyereikben
láttam, maradéktalan.
Ott volt a rögtön tükör,
azonnali a reakciója is
annak aki azt hallotta.
Amikor leolvastam a
generációs jeleit és
hozzá a magzati és
jelenlegi életéből is
azt, ami fontos neki,
Nem hallgatva el azt
sem, amit ott még
látok és érintheti a
további fázisaiban.
Mint egy saját térkép
az olyan, nincs ám másik
csak egy, meg egy, meg egy…
Győzz meg, legyőznöd könnyű
engemet, nem harcolnék ellened
sem. Én látom amit látok, teret is
látok, átadnám a tapasztalt tudásomat,
oda, ahol ilyen nincsen, hogy ott is legyen.
Ahhoz viszont apró a „porszemségem”, hogy
ne lássam a hétköznapi életben még azt is meg.
Ami még akkor ott és úgy is látszik, hogy helyben
állok, a tapasztalást iderakja az Isten, haladok is.
Fejlődünk, amikor a külsőségek erősen hatnak,
elnyomják azt, ami belül is fejlődne, de nincs rá
éppen annak az embernek igénye se, a látszólagos
erősebben hatásos, a megfelelésben járva körbe.
Egyedül születtünk le mindannyian, hiába az ami
hat, hogy mások szerint éljünk, nem lehet azt,
hiszen saját sorsot adott nekünk az Isten a földre.
A családunk a következő ami feladat nekünk, ha már
megteremtettük, léteznek, fontosak kell, hogy legyenek.
Azzal kell maga felé elszámolnia mindenkinek, hogy azt
amit megteremtett, milyen módon gondoskodja, neveli-e.
Az ő életükbe meddig szólhatunk bele, hol vannak azok a
határok, ahol a saját útjukat szükséges járniuk, ahhoz, hogy
kiteljesedve hordozzák azt a kicsit magukban, amikor ránk
emlékeznek és örülnek annak, hogy általunk is nevelődtek.
Mert a túlgondoskodás is, a gátak halmaza is visszahathat,
amikor mindent odaraknak, ők meg mivel nincs mi előre
vigye őket sem, fejlődés helyett csak punnyadnak. Vagy, ha
mindent mindig elmondanak nekik, hogy azt ne, és azt se,
akkor keresik a megfelelő kiskapukat, hogy megtalálják ők
önmagukat. Csináljanak valami olyat ami róluk és értük szól,
hiszen az Isten által teremtődött, intelligens is az emberi agy.
Olyankor aztán vagy kezelhető köztük a konfliktus, vagy még
és még jönnek a fokozottabb jelzések, hogy nem élheti a szülő
a sarja életét meg helyette. Engedje el, végre, ne várjon el tőle,
olyat ami a szülőnek lenne, a megmaradt, nem teljesített sorsa.
Az elengedés, a tapasztalatom szerint, az egyik legnehezebb
„lelkifejlődési szakasz”, gyakran szakítás van belőle, nemcsak
a távolságtartásról, de az elvárás szüneteltetéséről is szólhat.
A 2016. év különlegessége, hogy kommunikálni és megint és
újra, kommunikálni, ha nem tudsz még, hát tanulni is lehetne.
Megtalálom a generációs jeleket, leolvasom a magzati szakaszt,
összeolvasom a generációs feladatokat, összefüggésében látom,
azt is ami másoknak a figyelmét elkerüli még. A tapasztalatom is
teszi és én ebben vagyok tehetséges, számomra ez természetes.
Különös oktatás, nevelés, az összefüggésében látás gyakorlása,
az általam lerajzoltak, sokfélesége által, ami tükrözi az embereket.
Bejelentkezéssel, +36 30 2470 589 vagy julamami@gmail.com által,
találkozzunk, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online
ha magyarul beszéltek és van rá igényetek, bárhol a nagy Világban.
Szeretettel.