2011.01.18. – 2016.
Hol vagy, ne bújkálj szeretet,
mert az üresség, a ridegség,
az álnokság, a kapzsiság,
betöltheti a helyedet.
Mi lesz a széplelkűekkel,
a jókkal, a tiszta gyermekekkel,
ha csak a szerzésre figyelnek a
felnőttek, kiüresedik a helyed.
Jer elő most, kérlek téged,
hahó, nem lehetsz
védtelen, nagy
az igény rád
még szeretet,
én csak a magam
nevében ígérhetek.
Kiállok melletted,
pedig mennyit
kaptam érted,
sokan ártottak
miattad nekem.
Hiszen a magam
erejével
sok éve
védelek.
Hittem
benned,
ez a nehéz
időszakokban
sokat segített.
Megtanultam
bánni veled.
Megláttalak
az emberek
orcáján,
éreztem a
kézfogásán,
mozgásán.
Megéreztem
a rezgésedet,
éltem
benned,
a szívembe,
lelkembe is
engedtelek.
Jó volt
tudni,
itt
vagy
velem.
Nem
hagytál el
végleg,
csak
néha
picit,
átmenetileg.
Odabújtam a
melegedhez,
ha fáztam.
Akkor is,
ha csak,
a tekintetemmel
körbe-körbe jártam.
S én védtelenül álltam,
a sötét, hűvös, gőgös
áramlásban, hiába
szóltam, már nem
hallották a szavamat.
Körbeért amit akartak,
hiába mentem bárhova,
magamra voltam utalva.
Természetesen bocsánatot
kérek az őszinte szavaimért.
Megerősödtem már tőle.
Sikerre vitték azóta
már amiben
nevesek és
kényeskedően,
fényesek is lettek,
igen eredményesek.
Azóta már fontosak is
lettek, íme, lám kitudja
ide honnan is jöttek, de
módszeresen bekerültek,
néha üzeneteket küldtek.
Tíz év alatt sokat és ilyet,
az utcára, ki ne menjek
és költözzek el innen,
telefonálgattak, tíz
évem rontották el.
Megtörténhet
ez bárkivel, aki
átlátja mindezt.
Jól beilleszkedve,
a körforgásból már
sok jót félre is tettek,
a jó sorból ki is állítottak,
vissza nem engedik őket,
arra módszeresen adnak.
Így már csak ők látszanak,
sikeresnek is mutatkoznak,
hozzáértés nélkül, engedik rá
az emberekre a satnyaságot.
S csak nézek ki a fejemből,
akiknek látnia kellene ezt,
ott ahol ők tevékenykednek,
tán nem látják ezt sem meg.
2016. emberiesei, hahó, ah,
elvitte az átlátást a manó.
Kihallani a mondandóból,
átlátni a történésből, meg
is érezni, régóta oktatom.
Én nem járhattam még
soha sem nálad,
nem láttam
a portád,
a házadat.
Birtokolni
nem tudnálak,
nincs bennem, nem
ismertem soha sem,
az arra utaló vágyat.
Remélem sokan
elférnek nálad.
Kérlek engedd
meg nekem,
azt, hogy
„néma követ”
lehessek nálad.
Sokan várnak,
rád várnak,
téged sohasem, a
„csak” nagyravágyók várnak.
Ők még sokszor ártanak
még a nevedben is
egymásnak.
Akik már
adni tudnak,
alázattal is bírnak.
Mások meg szeretetre
szomjazva, régóta,
sorban állnak nálad.
Nézz ki kérlek téged,
hogy azt megláthasd.
Őket tanítványnak
kiválogasd, hogy
vigyék tovább
a jót és szépet.
A tekinteteddel
a tisztulni vágyó,
reszketőket áthasd.
Szépen kérlek téged,
a megérdemelteket,
sokáig már ne várasd.
Fordulj,
egyet,
kettőt,
hármat.
S már újra
áradsz, tartást
kapsz, s ők a
kérdéseikre is
kapnak választ.
A támaszra várók
támaszt is várnának.
A szeretteik szanaszét
vannak, ők rájuk gyakran
hosszasan is várakoznak és
addig bizonytalanban vannak.
Erősödni is megtaníthatnám
már lélekben, s tartásukban,
méltóságukban az anyákat.
Ki került be helyettem,
vagy az őszinte szó már
nem kell senkinek sem.
Mi mindent hitettek el
rólam veletek, képzelem.
Magamért is felelősen
tudom és kell legyen
erre is magyarázat itt.
Olyan nagyra tartotta
magát, hogy méltatlan
lett volna kérdezzen.
Oktathatnám-e vajon,
meghívnának ide is,
hiszen itt fedeztem
fel Pakson a születési
helyemen, generációs
jeleknek neveztem el.
Vagy vegyem én azt is
komolyan, hogy az
én szerencsém már
megvolt, csak nem az
Istent is leutánozzátok.
Adnám az oktatással oda
ahol, annak a hiánya van.
Intelligensek hol vagytok,
miért nem vagytok láthatók,
átbillentünk és már a jóban
vagyunk, kommunikálni,
kommunikálni,
kommunikálni,
hogy ne hulljanak szét,
még a szerető családok is.
Megelőzés, megelőzés és
megelőzés, megelőzés…
Sokan azt hiszik el csak,
amit gyakran látnak,
álmosan is csodálkozva,
mindenre rácsodálkoznak.
Áldjon meg téged az Isten
szeretet és bőségesen,
ugye még látlak?
Nem magam miatt
várlak, hiszen bennem
rezeg már a lenyomat.
Egy pici hangulat, az
áramlat is megmaradt,
eggyé vált már velem.
Minden jó embernek
gyakran mondom,
szeretetből vagy,
ha tudsz áradj.
Ennyire nyitottá
nem hagyhatod
a lelked, szíved,
hogy azokhoz
fordulj, ahol te
kiszolgáltatott
leszel ám azzal.
Tanuld meg,
annyira azt is,
hogy megértsed,
már magadnak
sem ártasz és
nem hiszed el,
hogy könnyebb
ha rossz vagy.
Amikor ártasz
a többieknek,
magadnak is
ártasz azzal.
Tanuljad és ha
már képes is vagy,
te döntsd el magad,
hát időben adj, adj, adj.
Abból amire neked már
szükséged többet nincsen,
magadban, a szeretteidben
bízzál, óvatosan tapasztalj.
Szeretet, ne félj kérlek,
minél többen
várnak,
annál
nagyobb
áramlásban
járhatsz magad is.
Bekerülsz a körforgásba,
otthon leszel nála, nála, nála.
Áramlik vissza a részed a hála,
s az is bekerülhet a körforgásba.
Ő majd az emberek tartását,
méltóságát formálja.
Szeretet+hála,
nem ítéltetett,
senki sem
magányra.
Megízleli,
nem idegen
tőle az íze,
a rezgése.
Azt veszi
észre, ott
maradt nála
belőle egy
érzésben.
Jön újra a
szeretet
áramlása.
Bekerülhet
a körforgásba,
Istennek hála.
Győzz meg,
legyőzni,
könnyű
engem,
nem
harcolok,
senki mellett,
ellened sem,
az oktatás
lehetősége
miatt jöttem.
Mennek az éveim, várakozom.
