Nem tartozom sem oda,

se amoda, így tartozom hát

mindig ahhoz aki megtisztel

és megérkezik hozzám ide.

Nem vetted észre,

átfordultunk,

már a jó

energiákban

vagyunk, ezért

sok mindenkinél

megmutatkozik

őszintén a jelen.

Nem tud már úgy

élni mint addig,

megváltozott

a helyzete és

ő azt észre

sem

vette.

Megy

ugyanúgy

minden,

mint addig,

pedig már

látszik az is

ami eddig nem

volt látható.

Sokaknak

megmutatja,

mi az igaz való,

pedig nem is

szeretne ő

őszinte lenni.

Könnyebb neki

mellébeszélni.

Úgy rákap, hogy

azt már el is hiszi,

hiába igyekszik azt

hitelessé, rendbe tenni.

A gubanc ebben már

az, hogy nem most

átfordultunk át,

kilátszik a lóláb.

Nincs mit tenni,

aki nem tudott

haladni a saját

sorsára találni,

megfog lepődni.

Többször szóltam,

ejha az nem jól van.

Most minden ott van

kint az ő kirakatában,

az életéről is minden,

már az is amit szeretne

még eltitkolni, nem lehet.

Ha nem fejlődsz fel ahhoz,

amit az életed, hivatásod

elvár tőled, lemaradsz.

A múltad hat rád

nap mint nap,

jön vissza az el

 nem rendezett,

kénytelen leszel

foglalkozni vele.

Persze sok minden

már magát oldotta

meg közben, mert

erősebb volt a sors

ereje, mint az élet

amit éltél helyette.

Generációs feladat,

neked is van, mert

mindenkinek van az.

Odateszi a sorsodat

a lelked, szíved, na meg

a gondolkodó agyad neked.

Tanulj hát, emberies nyelven.

Édes Hazám Csodaszép, ne

menj még, hiszen nekünk a

jóval és széppel amit mi

ide teremtettünk,

mi itt születtünk,

még meg sem jöttél.

Nem lehet kikerülni azt sem,

mert vita tárgyává válik, hiszen

akire rávetül az amit nem oldottál

meg, ő szólni fog arról neked, hiszen

 nem tud haladni, mert azáltal megrekedt.

A lényeg ebben, hogy nem lehet titokban

tartani, mert közben átrendeződik minden,

 az jön veled szemben, amit nem csináltál akkor

meg rendesen, megszólít a saját hibás döntésed.

Nem lesznek ezek kellemes helyzetek, de nem

lehet másképp, hiszen a feladatot megcsinálta

helyetted az aki észlelte, mielőtt baj lenne.

Mert az ő felelőssége is, hogy nem volt

eléggé figyelmes a kezdetnél, hiányos

volt az amit felhasználtál kiskapuként.

Van az a pillanat, amikor megszólal a

lelkiismerete mindenkiben, nem lehet

megbirkózni anélkül vele, hogy ne legyen

a helyére téve, az ami felmerült hibaként ott.

Legalább ne árts, senkit tudatosan meg ne bánts,

de tedd a helyére a történetet és még időben, mert

lehet, hogy ők még nem látják, de te már átlátod azt.

Megbízás nélkül ne döntsél mások felett, az hiba lesz,

 amikor ők a hibát jeleznék, rájönnek veled leveleznek.

Nem fog mindenki rajongva szeretni érte, de később,

sokan fogják megköszönni neked, hogy őszinte voltál.

Nem jó az, ha másnak se jó, hiszen átvetül és veszed

magadra, mintha a te saját életfeladatod volna az is.

A régi nem működik, ha akarsz valamit, a lelked és a

 szíved, pulzálva adja át a gondolkodó elmédnek,

nem tudsz már másképp tenni, mint, hogy

mindezeket tudomásul veszed, ez lett.

Változik, s ha nem korrigálod a hibád,

megtörténik a helyreállítás feletted.

Na az lesz az a pillanat, amikor neked

is szembesülnöd kell, azokkal amit akkor

tudtál volna helyesen tenni, úgy hagytad.

Halogattad, hátha megúszod, nem kell

őszintén bevallani a figyelmetlenséged.

Egyszerre a nyakadba zúdul, de már

mint hibahalmaz, nem tudod azt

másképp letisztázni, ha még,

egyáltalán lehet, mint fel

kell vállalnod mindazt.

Annyi idő telt el, hogy,

nem lehet azt mondani

bocsánat tévedtél, mert

látszik, megismételted,

annak ellenére, tudtad,

hogy nem szeretnék azt,

így nem tévedhettél te.

Segít megértened, hogy

minden döntésednek

van másokra vetülő

vonzata is. Nemcsak

egyedül vagy, minden

mindig mindenre hat.

„Emberiesen” kérlek

olvasd el, te is most.

Lassan, óvatosan már

vállald fel magadat, ha

te is emberies vagy.

Nem lehet úgysem

megúszni már, hisz

átfordultunk egyre

jobban megmutatja

a sorsunk önmagát.

S abból lesznek a jó

rezgések, ha már

megízlelted, hogy

mi jó abból neked.

S dönteni tudsz arról,

hogy milyen sorsot szánsz

a sarjaidnak, csak a pénzt-e.

Vagy lesz amire mondhatják

 majd azt, ő volt az sorsszerűen,

aki vállalta a nehezet, azért, mert

tudta, hogy nemcsak róla szól már mindaz.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magad,

nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.