Szegény Hazánk Csodaszép,

„talpalatnyi” földet ad-e még,

vagy megmarad-e a remény.

Mit is jelent a Haza, erről kinek

mi a fogalma, nekem azt jelentené,

ha megcsináltam az életfeladatomat,

kapok hozzá benne lehetőséget, hogy

megmutathassam itthon és sokuknak.

Mond miért vállaltad fel,

ha át nem láthattad,

itt emberiesek is

lakhatnak.

Miről beszél,

ha ő maga

nem is így él.

Miért nem azt

csinálja amiben

 ő a tehetséges.

Láthatnátok

is, íme, én ezt

találtam meg a

tenyerekben.

S még ezt is,

ami összefügg

azzal, így alkot a

 két oldal egy életet.

S ami még mögötte,

körötte van, azzal meg

lehetne mit kezdenie a

az arra éhes zsengéknek.

Nincs kiszolgálva az agyuk

abban, ami nekik is fontos,

nem kapnak őszinte, tiszta,

hiteles, működő magyarázatot.

Tartás és méltóság, ki honnan

jött és kinek a meg nem

oldott feladatát kellene

megcsinálnia, ahhoz,

hogy neki is legyen

honnan és hova.

Hova lett amit

megteremtett

sok-sok ember

azért, hogy jó

életük legyen.

Kik élik meg azt,

anélkül, hogy ők

tettek volna érte.

Ez itt a mi Hazánk

nem mondhatunk

le mi sohase róla.

Minden ember

vágyik arra,

hogy tudja,

ő kicsoda.

Ha csak

azt látja,

hogy güri,

meg ki és

mennyire

gyűri, azt ami

éppen adott ott.

Attól még nem

tudja azt, hogy

ő tehetséget

miben hozott.

Sorsolvasás

volt az első

tanfolyam,

amit én ott,

megtanulni

nem tudtam.

Vizsgát tettem,

abból amit láttam,

kíváncsian nézték,

mit miért honnan.

Most, így 23. éve

annak, rájöttem,

sorsolvasó lettem.

Nehezen veszik

tudomásul, én

valamit úgy

találtam

meg, fel,

hogy át

és végig

mentem

minden

apró

jelen.

Íme,

lám,

van

valami,

ami új

így mást

is mutat,

mint az

amihez

szoktak.

Ne legyen

ebből se

irigység,

se harag,

nem azt

láttam

meg,

amit

mások

tudnak.

Egészen

más minden

apró jele ez

a tenyereknek.

Megmutatja azt,

ki, kitől, honnan

hozta a feladatát,

mit kellene vinnie

úgy tovább, hogy

sikeres legyen.

Ismerem mint

a tenyeremet,

én igen, mások

meg nem láttak

még ilyet sem.

Pedig milyen

hasznos lenne,

a saját térképe

után is mehetne,

nemcsak másokat

utánozva élné meg.

Azt amitől nem lesz

boldog, mert nem is

boldogul benne, hisz

idegen teljesen tőle.

Mit jelent az ember

neked és mit nekem,

van-e hozzá tudásod,

hogy meghatározzad,

ki érdemes valamire

ki meg kallódjon csak

nyugodtan, mert kit

érdekel, vele mi van.

Mindenki hozott és

teljesíthetné azt ami

neki könnyen megy,

ő abban tehetséges.

A többiek másban

lehetnek toppon,

tiszteletem, én

azt is mondom.

Ha tisztelni őt

nem tudom,

akkor néha,

 megmondom.

Mert valahol

hallania kell,

amit mások

nem mondanak

neki, hogy figyelj,

állj, nem arra van,

nem az a te sorsod hahó.

Különös oktatás, nevelés.

A hivatásomnak gyümölcse,

hogy én összefüggésében

láthatom, s akik szintén

erre érettek, azokat

nevelem és oktatom.

Ne csak úgy lődörögve

éljék amit éppen lehet,

hanem tudjanak róla, az

merre hova viszi majd őket.

Nem tudom megmutatni ezt

a szülőknek, nincs hozzá senki

aki felvállalná ezt érdemben és

közvetítené oda, ahol a szükség.

Elértem már többször is a falig,

felfele kellene haladnom itt egy

kicsit, hogy kilátszhasson ez is.

Ez a Hazám, keresem azt

az országot, ahol kapnék

a julamami.com helyet,

én utalnám itthonról és

megtartaná a nevemet.

Hátha ott megérintene

valakit, mert pont erre a

tudásra lenne szükség ott.

Addig maradhatnék ott, amíg én

szeretnék, elmennék ha akarok.

Vándorolok tárhelyeken át,

hat éve terveztem el, látod,

ha megnézed a videón, azt is

mi történik, ha rákattintasz,

 julamami.hu, julamami.com.

Túl sok a gát, nem látható az

ami lehetőség lenne, vagyok

létezem, ez a szülőhazám itt,

hol mutassam meg magamat,

ha lehetőségem itt nekem nincs.

Értem én, hogy nem érdeke itt most

senkinek sem, hogy a gyermekeknek

legyen életszerű és okosan tartása.

Akkor meg különösen, ha otthon azt

neki senki sem mondhatta, mert úgy

érezte, nekik olyat nem adott az élet.

Ne vegyék zokon kérem, a rosszból

már volt nekem bőven. Nem állnék

sorba se megalázásért, sem nem a

 sorozatosan nem szóért. Se olyan

helyzetbe hozásért, hogy leszól

az is, aki még ott gyűrődne az

utolsó padban, ha nem veszik

észre, abban is igen képlékeny.

Rájőve a saját megoldásra, ha

jó nagy a talpa, s nem jön rá

időben, tanulnia is lehetne.

Ezt ma le kellett ide írnom,

hátha elolvassa egy szülő,

aki megérti, az övének is

csak erre lenne szüksége.

Hátha segítené, hogy onnan

kitaláljon, ahova másoknak

a nemtörődömsége sodorta.

Megelőzés a hivatásom, magam

jöttem rá erre, értem el vele ide.

Természetesen bocsánatot kérek,

hiszen nekem az már könnyebben

megy, gyakoroltam mások helyett

is eleget, hiszen megoldások ezek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.