Tíz éve várok rá,
azt hittem
marad,
de aztán
mégsem.
Valami erőből
elvitte mellőlem,
maradt belőle itt,
eddig mindig,
annyi ami
megsegít
még időben.
Az emberiesek
így születtek és
ezzel tudnak haladni,
legalább nem ártani.
Összefüggésében
is látják, tudják.
Ahhoz, hogy
most még adni
is tudjak belőle,
hozzájuk mérve
áthatóan,
bennük
lenne
szükség
többre.
Van Isten,
ezért nem
fogy el, itt
van bennem,
megteszek
mindent érte,
oktatva, nevelve,
tudjak segíteni vele.
Ha valaki már érti
és meglátja így
a reményt,
mondja el
neki, várom rég.
Ha itt van nekem is
már amiért sokat tettem,
a sikeres sorsom, tudom mit
kezdjek vele,
nem megyek
neki semminek sem.
Nem győzni jöttem, csak
a sikeremet keresem, ígérem,
hogy a harmóniámban meg is lelem.
Oktatok, nevelek vele megelőzésben.
Érvelek és minderről meggyőzni
szeretném őket, hogy nekik
se legyen rossz, de
nekem sem.
Nincsenek
hozzászokva
az emberek,
hogy valaki
így gondolkodik.
Miért ártanék, ha
azt másképp is lehet,
majd ők is megértik
a saját idejükben,
hogy annyiféle
igazság lehet.
Egy kicsit van
mindenkinek
mindenben.
Megtanultam,
ne vesztegessem
az időt, se az energiát.
Menjek tovább azon
ahol éppen lehet,
nyilván átlátva,
ne mellette
haladjak csak.
A várakozás a
becsapós semmi,
az, hogy majd lesz
valami, olyan nincs.
Az lesz amit elindítasz
az végig is fog menni,
nem tud félúton sokáig
ácsorogni, történik valami.
Ami most így van, az egy
pillanat múlva másképp
is lehet, halad nem állhat meg,
hiszen minden körforgásban van.
Ha nem kóstolod meg a bablevest,
honnan tudnád, milyen annak az íze.
Akkor miért és hogyan döntöd el,
hogy valamire van-e szükséged,
vagy nincsen, ha nem látod át,
hallod ki, át hogy értékeli,
a gondolkodó agyad, ha,
nem is kontrolláltad.
Miért bíznád a
saját sorsodat
másokra, inkább
ismerd meg, építsd
fel magadat úgy, hogy
a sarjaidnak legyen alap.
Ne csak pénzben gondolkodj,
persze teremtsd, ha most dolgod,
viszont ha a sarjadnak más az útja,
ne gátoljad vakon, ha ő már tudja,
neki azzal az alappal lehet élnie.
Sokakat látok, már majdnem
révbe érve, járják körbe,
de mindig ugyanazok,
akik által tapasztalni
igyekeznek, hogy el
ne tévedjenek, nem
vállalnak kockázatot.
Valami újnak az ismerete
pedig minden információt
tartalmazna, csak meríteniük
kellene belőle, hisz eljutottak oda.
Van úgy, hogy látom a megrekedést,
nem szólhatok rá, hahó, menjél már,
meg ne állj, hiszen annyi a hiteltelen,
hogy nem hinné el azt nekem sem.
Ezért, néha kimondom helyette,
persze azt ő tudja, hogy azt érte,
de neki kell mindent eldöntenie.
Megtanultam hallgatni, ezért
összefüggésében tudom
már sokszor látni azt,
amiről neki fogalma
sincsen, készen van.
Körbeért az ő sorsa,
váltania kellene időben,
hogy az életritmusa neki
is meglegyen ahhoz, hogy
biztonsággal haladjon benne.
Ha megtanulták az emberek
a saját lelkes, szíves, gondolkodó
életritmusukat, már nagyon nem
térnek el tőle, hiszen már megérzik.
Ott vannak a saját és generációs
határaik, amit érzékelnek, hiszen
bennük zajlik, tőlük az nem idegen.
Megtanulható, 20 óra alatt mindez
úgy, hogy nem tévednek el, megérzik
hol vannak azok a pontok, amikor ki is
billenhetnének a könnyű bűvkörével.
Tevékenyen várnak, már megérdemlik,
nem látványosan fordul át, de minden
másképp van hirtelen, ráhangolódnak.
Tudják ezt várták alázattal, nem hiába.
Olyankor megjön az ajándék része,
ennyi idő után már megérezve,
lehet megint lépni előre,
a jó megérzésekről
beszélek, más
szóba sem jöhet,
eltévedni nem lehet.
Ez nem a szerzés, álságos
rezgése, a jó energiákban
vagyunk már és három éve,
csak nagyon sokan nem is
vették még azt sem észre.
Lám ott a sorsuk láthatóan,
mások látják ők meg nem.
Nyomják a megszokott
ritmusban és teljesen
fölösleges energiával.
Átfordultunk és én
megfestettem azt
a pillanatot, megvan.
Ahhoz képest tudom,
kitöltöm a várakozási
időmet azzal, hogy
megértettem.
Mindezek
miértünk
is szólnak,
mindannyian,
tudnánk élni a
lehetőséggel.
Ismerem mint
a tenyeremet,
egy biztos pont
a semmihez képest.
Jó szerencsét jó emberek,
tisztelettel élni könnyebb.
Szeretettel.