Jól szeresd, úgy, hogy az

neki jó legyen, mert

akkor neked is jó lesz.

Ha már felismerted,

a saját és generációs

határaidat, tudod,

hogy hol tartasz.

Aki ezt sértőnek

olvassa itt, attól most

bocsánatot is kérek,

ha véletlenül

idáig eltévedt.

„Emberies teszt”.

Emberiesként,

elértem oda

és a helyzet is,

a lehetőségére

az  oktatásomnak

már szükség is volna.

Ahhoz, hogy azokat az

embereket is figyelmeztetni

tudjam, akik még nem szálltak

el, de a saját, vagy generációs

határaikhoz most elértek.

Igyekszem szólni, ej,

hahó, hi, nem kaptam

meg a kellő tiszteletet.

Ami, azért jár meg nekem,

mert mellettem tetszett

felnőni abba, a magasságba.

Elfogyott a tolerancia,  így most

ugyanazt a hangnemet használná

felém, amihez szokott másokkal, így

kénytelen vagyok önmagáért szólítani.

Gesztust is gyakorlok, hogy érezhesse,

tisztelettel vagyok, ha felülbírálom az

időt, nem kellett volna azt megtennem.

Bocsánat tévedtem, azon a szinten van,

ahol a tanítványaimat tesztelni szoktam.

Mivel magamat neveltem, tapasztalni is

a saját időmet igazítottam garanciájára,

nem mennék túl, hiszen ez a hivatásom.

Elnézését kérném, de az én gazdagságom

abban rejlik, hogy megcsináltam a sorsomat.

Akkor is, ha az nem látszik, mert én pénzben nem

hozhattam fel a szintemnek megfelelően magamat.

Tartozom viszont annyival, hogy jelezzek, jót tenne

Önnek a 20 óra,  azáltal, megismerné a tenyereit, az

 Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, oktatom.

Tudom, hogy sokan használják a kifejezéseimet úgy is,

hogy nem tanultak nálam, azért azok nem is hitelesek.

Hiszen én nem oktattam még senkit sem az oktatására,

de azért próbálják bevinni a mindenféle oktatások által.

Pénzkidobásként minden, nem hasznos szórakoztatóvá

tettekkel múlatják már az idejüket, viszont most lenne is

mit tanulniuk. Pont arról, hogy amiért megdolgoztak, ne

 keveredjék össze azzal amit mások szereztek, mert nem

ugyanaz az energia mozgatja őket, nagyon különbözőek.

Könnyen át lehet billenni és ott már az árral sodródni.

Az egyik legnagyobb dolog amit az ember önmagáért

megtehet, hogy kontrollálja a benne zajló eredményét.

Nem hiszi el az érzést elsőre, hogy mindent elért végre.

Pont az a lényege, hogy odáig elérve, a sok munkáját,

a belefektetett energiáját önmagáért megbecsülje.

Nem mindegy, hogy amit hozott ahhoz képest kivé,

vagy mivé változott, ilyen egyszerű a dolog, nem

szabadna megállni és a beteljesedett érzéssel

önmagának ártani. Hanem megkeresni, mit is

lehetne még ahhoz tanulni, amiért a tanácsért

oda szokott fordulni, hogy ne kelljen kérdeznie.

Hiszen nem tudja tolerálni, a nagy különbségeket,

mert már mindenki körülrajongja, én nem fogom.

Higgyék el, mindent megtettem, hogy bekerüljek

az oktatásba, ami alapokat adhatna az emberiesek

által adható, oktatható, tanítható folyamatokhoz.

A most végbemenő erős hatásokhoz fékeknek,

hogy ne billenjen ki, ne billenjen át az aki arra,

már érdemes, hogy „emberies is” maradjon.

Miközben benne van a megcsináltamban.

Mert onnan már csak az ismétlés, a üres,

 motiváció nélküli kiüresedés, a lefele van,

 a szintjén is amit elért azzal, de csak azzal.

A tudásának a fejlesztésére lenne szüksége,

hogy rájöjjön az irányítást nem adhatja még ki,

a kezében kellene maradjon, ha odáig el is ért.

Viszont ott a mindennapok, az adok-kapok már,

a szavak legjobb értelmében, alázatot gyakorol.

Kérem, hát szépen, a tanulás soha nem késő és

nem szégyen semmiképp, ami még nincs meg.

Hisz mindezek csak a lelkes, szíves, gondolkodók

sajátjai, nem kellene félreérteni, nem terjed el,

csak úgy, vagy születnek vele, vagy nincs még.

Igényük arra amit nem hoztak, megtanuljanak.

Íme a kínálat a feltaláltam által megtanulható

lenne ez, de csak azoknak akik, nem érzik

máris tökéletesnek hozzá önmagukat.

Legyen szerencsés ez a nap,

tisztelettel legyél, hogy

ugyanazt kapjad, majd…

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.