Nem kevesen már látjuk azokat amit ők

 még nem, mégis mi alkalmazkodunk, s

rengeteget fejlődünk ám közben, mert

azt és amazt is tapasztalva haladunk.

Felismertük a saját és a generációs

határainkat, megtaláljuk abban is a

 jó megoldásokat, túléljük és át is visszük.

A két oldalhoz fordító és tapasztaló vagyok.

Magyarosan éljük azt is meg, gondolkodunk,

szerencse az egyszerű is nagyszerű nekünk.

Nem mondjuk ki azt, ó de ostoba, viszont

rácsodálkozunk, hogy kerülhetett oda.

Kivárjuk mert át is látjuk, kihalljuk,

megérezzük a jókat, a nem jókat,

lett hozzájuk is alázatunk bőven.

Előbb-utóbb tisztán kell éljetek,

takarít ám a természet emberek.

Amikor valaki ugyanazt szajkózza,

 úgy hívják egy idő után, nem csoda.

Nem fejlődött lelkileg, szívében még

egy, ellesett pillanatot sem.

Gondolkodni

nem szeretne,

beáll a nemlétező

sorba, ihajja, nosza.

Magát ott meghúzza,

 jónak nem mondható,

látszatvezető lesz belőle.

Ne fedd le, ne nyomd el, akik

vezetni születettek, he, úgy is

bevonzzák ők az emberieseket,

nagy fricska lesz az álságosoknak.

Pedig azt ők is megtanulhatták volna.

Ők abban tehetségesek, arra születtek.

Megmutatja a sorsuk és generációs jelük.

Gondolkodva, lelkesen, szívesen haladnak,

átlátják azt, amit az erőltetetteid nem,

mert csak az utánozásodat nyomatják.

Hamar félbehagyják azt is, még mielőtt

megértenék, magukat üresben tartják,

fel sem fogják mennyit ártanak ők azzal.

Mert az végigmegy és akkor is, ha nem

tudják mi az eleje, s mi annak a vége.

Amikor a nevelted majd vezet, veled

is ugyanazt teszi, mint amit látott tőled.

S már nem tudsz ellene semmit sem tenni,

hiszen rajtad nőtt, a mondataidat használja.

Nincs saját szavainak tára, minek annak a

kevésnek, elfér az a nyelve hegyén,

 gyakran úgy is odavágja ha lehet.

Azután egyszer gondolkodnia

kellene, mert életében először,

adódik egy helyzete, ahol ő is

a saját kútfőből dönthetne.

Azzal követi el a hibát,

hogy korrigálja azt,

amit betanítottál

neki, saját érve

meg nincs semmi.

Magyarázkodna, de

arra már nem kíváncsi

senki, nem tudja eltakarítani.

Ott marad a lenyomata, a jele,

hiszen láthatóvá ő maga tette.

Van az Isten, de nem tehet

mindent más helyetted,

hiszen akkor meg,

kontrollálni sem

vagy már képes.

Gondolkodni,

gondolkodni,

gondolkodni.

Az arra megfelelő

helyeken csak az

arra beérettek,

tapasztaltak,

gondolkodók,

összefüggésében is

látók, kihallók, megérzők

felelnének meg és ahhoz

képest, uram Isten.

Hova, mibe kell

mennünk, nincs

hova szólnunk,

hőhe, behúztok

bennünket a csőbe…

Fékezz, mielőtt megszoknád

a lóval növelt magasságodat,

mert megteheti helyetted,

puszta jó érzésből a lovad.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Szeretettel.