Mond neked mi volt a legmagasabb szintű érzésed.
Mert, ha most a párkapcsolatban keresed még,
az jó nagy csapda lesz, amikor te ráébredsz,
a tehetségeddel nem csináltál semmit se.
Az feszített téged néha túlságosan is,
tegyél már, magáért is végre, alkossál.
Aki lebontja, amit megteremtett mert
a párjában keresi a hibát, hisz most nem
jó neki az. Bár mással kezdve, érdekeset
tapasztalhat tán, egy idő után rájön, hogy
a „hazaértem” érzése már ott is hiányzik.
Neki kell rendeznie és a belső tartásában.
A visszautat meg jól elrontotta, mert nem
úriemberként távozott onnan, üresedik,
a tolerancia még mindig hiányzik belőle.
Sokan sokféleképpen fogalmaznák meg,
de többnyire szerzésről, a birtoklásuk
érzéséről beszélnének valószínűleg.
Mint a mesében, hogy valaki a
nagy magányában, a tárgyainak
sokaságában érzi magát csak jó
társaságban, meg is könnyezi azt.
Eléri vele annak a szintnek a végét,
ott lehetne váltania, a másik oldalt
megtanulni kezelni, megélni azt is.
Két lábbal állni a saját életében is,
amit nem hozott azt megtanulni.
Átfordultunk három éve abban
vagyunk, kapálózni, azt is lehet,
a régiek már nem működhetnek.
Ha kierőltetve még azért vannak,
attól csak jól láthatóvá váltak.
Hallgat nem beszél,
egyedül dolgozza
azt ő fel, erősödik tőle a
saját lelke, terhelhetőbbé lesz.
Ha nincs más mintája, úgy ő, azt
a mintát utánozza amitől szenved.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés…
Különös oktatás, nevelés, Julamami
Kétféle a tapasztalatom, ezekre már
rálátva, azokat át is érezve, a birtoklás
vágya bennem valamiért nincsen meg.
Az irigység érzését is hiába keresném,
valamiért bennem, már olyan sincsen.
Persze így könnyebb akkor amikor azt
látom, hogy elengedőnek kell lennem,
ahhoz, hogy a másik elégedett legyen.
Én most tanulom ezt az oldalt, hogy
boldogulni tudjak, a rám rakottakban.
Szorgalmas vagyok segítséget kapok,
áldja meg az Isten, igaz barátság lett.
Amikor a két oldalunkat emlegetem,
arra gondolok közben, hogy vannak
akiknek a tehetségük, sokszoros
is lehet, megélhetik a hétköznap
számukra megadja, kibontja azt.
A motiváció amiért tesznek, ami
adja azt az erőt, hogy nehezeket
átvészeljenek, a semmiből is
teremtsenek, ezt hozzák.
Közel vagyunk ahhoz,
hogy a mi őserőnk,
ment meg attól,
ami bezárna,
magunkba
bennünket.
A lélek szabad,
fogságban nem
élheti meg az
alkotásnak örömét,
bevonzza az ihletét.
Sokan nem értik
még ezt, pedig a
jeleik igazolják,
hogy tanulható.
Van amit nem
lehet utánozni,
lemásolni sem.
Azt neki adta,
őt teremtette
arra az Isten.
Mindenkinek
van ilyenje
szerintem.
Megtanulni
meglehet
sok mindent,
de feloldani
a lélekben
lévő görcsöt,
azt bármivel
nem lehet.
Hozzáértő
segítségével,
megmenekülhet,
attól, hogy sokáig
bezárva magába
fordulva, a lelke
neki se legyen.
Megelőzés,
arra, hogy
saját magát
megmenteni
megtanulhatja…
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból, szeretettel.