Mi lesz veled,
ha felvállalod
az ismeretlen
által felkínált, kitalált,
igen kecsegtető lehetőséget.
Nem látod át, nem hallod meg,
nem gondolkodva döntöd azt el,
csak valamit valamiért megteszed.
Ugyan megszólal-e benned időben
a lelked jelzése, hogy ne tegyél semmi
olyat, ami nem való neked, mert nem
érted a miérteket, se a „hogyanokat”.
Mondta-e valaki neked, hogy az
embereknek, lelkes, szíves és
gondolkodó hármasa is van.
Mindegyiknek a sajátja az,
nem hasonlítható máséval.
Lehet tagadásban lenni most
is, de közben kifordul minden,
olyan hatásra ami ismeretlen.
Miből ered a félelem, ismeretlen
lehet az energiája bárminek, amit
nem hoztak és nem tanultak meg.
Önmagát sem ismeri, mihez képest
van hangulata már attól is, őneki.
Irritációt mi okozhat, hiszen ők
oda illenek, intelligensen adnak.
A helyzet tán, ami nem illő oda,
azon a helyen, könyörgöm ne.
Megrémisztő milyen minta ez,
jaj meg ne lássák a gyermekek.
Miért igyekeznének a legjobbnak
lenni, ha a méltatlanság ott lehet.
Ismerd meg a saját és generációs
jeleidet, ne legyen hozadék ott se.
A fokozatosság, a minőséghez igény,
nem könnyű folyamat, maga az élet.
Lődörögni benne valamiben, ami
attól függ a döntőnek milyen ma a
hangulata, ó ha önmagát így látná,
talán szégyenkezhetne hála Isten.
Hiszen, amíg emberies érzések
vannak ott belül, addig kezelhető,
ha túl erősek túl vitték a hatások
belekerült az elétálalt katyvaszba.
Amikor felgyorsítottál valamit,
amihez nem értettel, abban
tanácsot kértél, olyantól
aki nem ezt éli meg.
Szedhette a lábait
mindenki, hogy
elérje legalább
a szavakat,
amik csak
peregtek
peregtek,
mint a
dobverő
alatt a
kifeszített
hangot adó
bőrdarab.
Aztán benne
élnek-e azok,
akik azt jól
kigondolták,
vagy csak
megoldották.
Belevitték a
sok kíváncsit,
mert azt hitték,
ahhoz is értenek.
Azért is van két
oldalunk, hogy
tudjunk róla,
ha az egyik
feladatunk
elfogyott,
teljesíteni
lehetne, a
másik oldalon.
Sok embernek
látszik az arcán,
hogy kilendítve
a sajátjából, az
életritmusából
nem találja most
önmagát sem.
Tiszteld az
embereket
mint önmagadat,
de ha nem ismered
önmagadat, ugyan hogyan.
Inkább világgá szaladnak sokan.
Figyeljetek a lelketekre emberek,
ne bízzátok azt akárkikre, az Isten
háza az imára való, van ott biztosan
olyan aki, segíteni tudna abban is.
A megelőzés arról szól, hogy
még mielőtt valami olyan lenne,
ami nyomot hagyna, beidegződne
kibeszélje, rávezetve a helyesre.
Ha már a félelem ott van nap mint
nap, oda menj vissza ahonnan azzal
kiindultál, ott tudod rendezni azt.
Azzá váltál akivé általa lettél, ott
keresd a megoldást, tudnia kell.
Különös oktatás, nevelés…
Szülők, megelőzés, megelőzés…
Nem működnek azok amiknek
össze kellene érnie, nem kap
lehetőséget, akinek vezetni
kellene, hiszen arra született.
A régi berögzültek már nem
működnek egy jó ideje, mivel
láthatóan nincs más, hát megy
minden a régi módon tovább.
Csak körbe – körbe, mert más
nem juthat be oda, ahol dolga
lenne, a tehetségét arra hozta.
Ugyan, hogy néz már ki a bálna
a tűsarkas bálba, még akkor is, ha
félelemből nyerít ha a tükröt látja.
Nem figyeltek, hát dőzsölhetnek,
ne várjatok arra ami már nincsen,
jajj, csak nehogy divattá lehessen.
Mi lesz a gyermekekkel, a zsenge
hol kapja a tanácsokat, elszakadt,
a tiszta szavakkal nincs kapcsolat.
Ha nincs eleje, hol mikor van vége,
mihez képest jutottak az elejére,
kiközvetíted őt az ismeretlennel.
Emberiesnek születtünk mi mind,
mikor hol volt az a pillanat amit
nem vettek észre, hogy ott nem
ugyanaz a minőség, sem amott.
A felelősség azoké lett akiket
érintett az, ami oly hirtelen
megváltozott, tanulják meg,
akkor is ha most nincs kitől.
A szemfülesek meglátják és
már látják is maguk előtt a
nagy üzleteket, abból is ami
nem arra való, lélekhez szóló.
Különös oktatás, nevelés, eladó,
remélem megjön az igaz vevője,
s nyugodt lehetek felőle végre.
Hiszen magam találtam meg
és találtam fel, a saját agyam,
meglátásom szüleménye, jól
ráfigyeltem és eredeti lett.
Nincs több belőle csak egy.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
