Mindenki… 2017.06.19. julamami.com

Mindenki valami fontos

feladatra született meg.

Ki milyen irányt vesz,

ki miben hisz, amikor

erre az útra lépnek

az emberek, szinte

mindenki elkezd hinni

tán az előző életekben.

Amikor ráébredtem, hogy

nekem az nem magyarázza

meg, hogyha már lehetne,

miért nem oldják a saját

 sorsukat meg az emberek.

Elkezdtem már így nézni

ennek is megfelelően a

tenyereket, hátha van

ott magyarázat erre.

Amikor is ráleltem,

megmagyarázódott

összefügg ott minden

mindennel, lehetne

teljesíteni a sorsukat.

Ott van a tenyerekben,

minden segítő jel erre.

Amikor ráébrednek az

emberek a lehetőségére,

generációsan teljesítenek.

A saját magas szintjükre

kerülnek menet közben.

Sok olyan tapasztalatom

 van, amiben tehetséges ő

kibontakozik, ha ahhoz

tanulja még amit lehet

és fontosnak tartja,

kiteljesedhet.

Jó minőséget

ad általa oda,

ahol ő a minta,

ne olyan legyen,

akiből látszatosan,

műbábot csináltak.

Elszakadnak onnan

ahova tartoznának,

kibontakozhatnának,

ha nem lennének ott is

 meg itt is, tagadásban.

Tartozni valahova oda,

ami az ő sajátjukat fel

is vállalja, az ott még

nincs benne a pakliba.

Van a veleszületett aki

azt gyakorolja, neki

nem idegen a téma,

hogy mások másban

jók és tehetségesek.

Mindenki született

valami fontosra ide,

nem fölösleges senki.

Aki ezt nem látja át,

tanulja, zárkózzon fel.

Mert a tehetséges

építi a környezetét,

azzal, hogy egyenesen

hat, hiszen nem kell még

energiákat beleraknia abba,

mert tehetségként azt hozta.

Nem rakja körbe magát azokkal

akik hasonlóak, mert bevonzza.

Nagyon sokan “nagytehetségek”

ebben a mi szeretett Hazánkban,

remélem még itt otthon vannak.

Alázatban élnek, néha láthatóak,

nem csinálnak belőlük divatot, hisz

akkor kilátszanak mind, a műbábok.

Elárulok egy titkot, három éve nem

lehet eltitkolni, ki tehetség ki meg,

a jól felépített de hiányos, kilátszik.

Hiszen így átmegy a hatása oda ahol,

belőlük majd a legjobbakat kihozza.

Tiszta a forrás, van tartás, méltóság,

erősödik a lelkük, gondolkodnak,

tájékozódnak, tapasztalva végzik,

szívesen teszik, hisz az a dolguk.

Nincs maga fölé föltolva, ő

a maga ritmusában halad.

Kiteljesedhetnek vele a

tehetségek mind, oda

ahol a legjobbak

lehetnének az

emberiesek.

Édes Hazám

Csodaszép,

kérlek

ne menj

még,

sokan

vagyunk.

Akiknek

a jóval, a

széppel,

amit mi ide

teremtettünk,

nekünk, még

meg sem

jöttél.

A körforgás

nem áll meg,

kivárjuk és

egyszer

meg

is

lesz.

Mindent

idejében,

ha nem

ér körbe,

csak “lefeg”,

az sorstalan.

A sorsunkat

megélni

hoztuk,

mi mind,

emberiesen.

Különös oktatás,

nevelés, Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.