Olyan országban szeretnék

élni, ahol kicsörög a telefonom,

ahol megélhetem a megérdemelt

életemet, emberiesen sokat adtam.

Ha nem érted amit csinálsz, ne menj

olyan pozícióba, mert ártasz sokaknak.

Ugye nem arra neveltek téged sem,

hogy ártsál, mi lett belőled, látod-e.

Ha a jók nem tudnak itt megmaradni,

akkor csak olyanok lesznek mint te,

 nem biztos, hogy tetszene neked.

Különös oktatás, nevelés eladó.

Ha úgy kellene éljél mint amit,

másoknak kigondolva szántál.

Mérhető-e, az elviselhetőség,

vannak-e erre szabályok még.

Ha nincsenek jogaim, akkor

minek neveznek engemet.

Miről beszélsz, ha te magad

nem így élsz, csak

nekünk

szántad.

Láttad-e,

szomorúnak

miattad anyádat.

Megkérdezte-e tőled,

ezt most miért csináltad.

Betartottad-e az ígéreted.

Az emberiesek nélkül, sem

alázat nélkül nem megy, ne

 használjad, becsüljed meg.

Tudod-e, a saját sorsodban

hol tartasz, mit hagysz hátra

emberileg a saját sarjaidnak.

Vagy tényleg nem számít már

semmi más, csak a matéria, a

még több pénzt oda, meg az,

hogy mindenki érted, neked.

A saját világodat építteted,

csak elfelejtettél szólni, ezt

és azt sem tetted meg, hogy

nem az emberek élete érdekel.

Mindenki tegyen és érted legyen,

használod az emberieseket mint azt,

a tárgyat ami megadatott mert megjár.

Kinek a nemlétező sablonjába szorultunk

bele, mi a nép, akinek a jótetteiből, emberies

életviteléből, szépérzékéből lett a mi Hazánk.

Jobbra, balra, előre, hátra, fordulunk akkor is,

ha szusszannánk egyet, hogy átérezzük, mibe

kerültünk úgy bele, hogy senki sem kérdezett.

Szeretnénk-e úgy élni, hogy a legrosszabbat,

is átéljük, amit nekünk már több generációnk

megélt és az lenne az alapunk, mert emberileg,

teljesítettek, éljük meg a jó minőségi életünket.

Az lenne nekünk a megjáró „most” megélhető

legjobb minőségű, ami másoknak önmaguknál

túl is tolt állapotukban, az unalmas hétköznap.

Ha csak nekik szánta volna az Isten mindezt a

jót és szépet, amit az emberiesek által kaptunk,

akik úgy gondolkodnak, hogy nemcsak ők vannak.

Intelligens módon másokra is tekintettel megélik,

a jót és szépet, de nem dőzsölnék el a jövőképünket,

amit arra szántak, hogy nekünk is legyen megérdemelten.

Elragadta az, aki átláthatja, mert a többieknek, sincs fogalmuk

róla, mit jelent, ha egy hangzatossal elindulnak. Majd lesz abból is

 valami. Hiszen látszik, nem kommunikálhat, ha igen, azt sem látja

senki más mint aki tudja, kik nőttek már ki, a hivatásukká lett az.

A vezetés nemcsak rólad szól, hanem azokról, akik tudják ők mit

is szeretnének. Hiszen végigvitték a sok mindenféle, mások által

kitalált valamiket, ami lett az ő életük, nem válaszolhattak, mert

nem kérdezték meg őket, szeretnének-e, tiszteletben élni tovább.

Vagy inkább készüljenek fel arra, hogy a nem emberiesek rángatják,

majd a napjaikat, mert rosszat álmodtak éppen aznap, túl sok volt, az

ami nem járna meg nekik, nem tettek érte de úgy döntöttek az övék.

Fröcsögi a saját beszorult életét, tehetetlenségét, nem gondolkodó,

érezhetően üresen is uralkodni vágyó, ott a körítés nem rólunk szól.

Most éppen ők szeretnének megmutatni, az eddigieknél másabbak,

látszik, csak a pénzvilágáról szólnak, hogy ne unatkozzanak, ők sem.

Nem rólunk a népről szólnak ők se, újat vezetnének be, aki bírja azt,

megtudja, aki nem azt majd elsiratják a szerettei, ha van még neki.

Sors nélkül nem lehet minőségi életet élni, beleélni, leélni valamit,

azt is lehet, a sorsod tartást ad neked, neked, neked, nem mások

szerint, se helyettük éled, a sarjaidnak a jövőjét alapozod meg.

Itt a saját Hazánkban találtam fel, ide jönnek az emberek, hogy

a kérdéseikkel megtiszteljenek, általuk lettem tájékozottabb.

Tartásukban, méltóságukban erősítem, önmagukhoz fel őket.

Tisztelettel vagyok, szeretettel tálalom a sorsukat, emberies

maradtam, ez nagy kegy nekem, hogy tudom, az egyszerűben

élni a nagyszerűt, amivel az Isten megengedett oktatni, nevelni.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet azt is lehet, az ízes élet, az maga

a megélhető, jó minőséghez vezető sorszerű, alapja a sarjainknak.

Ők is lépésről – lépésre tudjanak haladni, építeni a saját sorsukat.

Ne helyettük éljed meg, adjál lehetőségeket, hogy tudjad, miért

vitted végig a nehezítetteket, amiket mások találtak ki neked.

Mert a te sorsodat, már megalapozták a szeretteid, csak jött

valami fura gondolat, valahonnan, valaki által, rárakva a szépre.

A jóra a szürkeséget, beleterelve az emberieseket. Nem látja át,

nem hallja ki, nem érzékeli a hamisakat, nem is gondol azzal, újra

beleszaladtak ők is, intelligensekként is a jól legyártott csapdába.

Igyekeznek lejáratni a tisztákat, hogy ne legyenek jól láthatóak a

 különbségeket, hisz a többiekkel már istennek láttatják magukat.

Rányomja a pecsétjét a hiteltelenné váltak egyike, azt hitelesítve,

más szóba sem jöhet, még megkavarná, gondolkodóvá tenné őket.

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még, hiszen a szép és a

 jó, amit mi ide teremtettünk, nekünk még nem lett lehetőségünk.

Ihajja, nem tanultak belőle, mennek csak előre, nem nézik át sem, a

 mondvacsináltak honnan jöttek, van-e alapjuk, tudásuk ahhoz, hogy

ellássák őket mint intelligenseket, az egyre megy tanácsadóikkal.

Az életszerűtlen és üres a lényeg, hát elbűvölten csodálják őket.

Hiszen más nem jöhet szóba, akkor sem, ha neki fontos ez a Haza,

az emberek sorsa, nem megy majd dolga végeztével el valahova.

Pénztártól való távozás után, reklamáció nincs, azta, hinnye, na, ne.

Nyugodtan végezhetik, nincs kontroll se ott, sem amott, így belülről

alaposan levezetik, amivel megbízták őket, önmagukért tesznek.

Önkontroll, tartás, méltóság, emberies lét, ezt szánta az Isten és

mindenkinek, képes lenne megcsinálni a saját és generációs

feladatait, a Hazánknak jót tenni vele, hiszen belőlünk lett.

Mi éljük aztán megint azt is, itt érintette a mezítlábunk

az anyaföldet, itt éljük amit éppen hagynak, lehet. Itt

gondolnak ránk tisztelettel, mert visszük a nehezet,

nem futottunk el sem, jókká emberesedünk közben.

Magyarországon, Tolna megyében, Pakson.

Szeretettel.