Megleled-e… 2018.01.09. szeretetbenelni.com

Egyszer volt, hol volt, hol nem volt,

hol így volt, hol meg úgy volt, ahogy

éppen volt, megszületett egy ember.

Akit nem vártak volna, ha

a reményeik szerint,

nem hittek volna.

A jó öreg, sokat

látott orvosuknak,

 étvágyhozó lehetne az,

ha születne egy gyermek.

Mivel más megoldás nem

látszott már, nem használt a

sok gyógymód, hát akkor rég,

megesett az eset, megszületett.

Ahogy mesélték, megoldódott az

addig nem gyógyuló gyomorsüllyedés.

Minden rendben lehetett volna, de arra

nem gondoltak, mi lesz a gyermekkel utána.

Lelkileg nem gondolták át, hogy valami neki

is járna, lehetne sorsa, az első cselekedete,

 ahogy mint magzat növekedett meglett.

Viszont aztán már nem volt ínyére,

senkinek. Amikor rájött arra,

a szeretet helyett, neki az

emberek feladatot adtak.

Elvárták azt, feleljen meg.

Ha már megmaradt, hát

le lehetett vezetni rajta,

a saját sérelmeiket.

Hol dicséret helyett,

hol bokszzsák lett,

hol meg akit szidni

lehet, mert tűri.

Hosszan tűrő

lett belőle,

gyorsan

fejlődött a

 lelkiismerete,

hiszen elhitte

kezdetben.

Azt mind,

amiért ők őt

hibáztatták ott.

Nem látott mást,

azt gondolta, azért

született oda, hogy

az ő problémáikat,

lelkesen, szívesen

megoldja.

Azután,

amikor azt,

észlelte, hogy

 tudja szeretni

őt is valaki,

ahogy ő tudott.

A csodát elirigyelték,

ők maguk éltek a jóban.

Rájött több van benne,

mint amit elbírna egy,

hát a hivatásává lett.

Segítő emberként,

dicséret helyett, volt,

legalább egy, egy. Aki azon

volt, hogy ki és megfordítsa.

A saját hasznára, így azután

vele nem történhettek meg,

azok a helyzetek, amiket,

mások a jóban megéltek.

Tudta, a segíts magadon,

az Isten is megsegíthet,

gyakran mentette meg.

Rájött, kereste, meg is

találta, azokat az

átmeneteket,

 pénzes helyett,

sikeres lett.

Amiket,

mások,

nem volt miért,

 nem úgy éltek meg.

Hiszen ők ott, ahova

születtek mind, olyanok

voltak, mint a fontosak,

akiket terveztek, vártak.

Saját maguk miatt, megvolt a

lehetőség, egyszerűen számoltak

velük, mi lesz, ha nagyok lesznek.

Generációsan is megvolt a helyük,

a sorsukat élhették már gyermekekként.

Felnőttek lettek, megvoltak a lépcsőfokok,

tudták honnan, mit hoztak, sorsukká lehetett.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Hát így esett, egy esetlegesen megszületett,

megtalálta a helyét, kicsit sok éves lett.

Ahhoz, de még életében, elérhette ő is azt,

amit mások, még időben, zsenge felnőttként.

Építi a gyökereit, nem vár, tudja egyedül teszi,

mire elmagyarázná és megértenék, tán már

késő lenne. Így hisz abban, vannak ezzel

talán mások is, vagy tán hasonlókkal.

Hát nézzenek körül és időben,

a saját lelkükben, szívükben.

 Nem szabadna, sok emberies,

 idő előtt elmenjen, aki minta is

lehetett volna, ha megússza…

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek,

tiszta tükre, mi mind

így születtünk meg.

Áldjon meg az Isten,

minden földi jóból,

azzal ami a legjobb, a

 sorsotokhoz nektek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

.