Egyszer volt, hol volt, hol nem volt,
hol így volt, hol meg úgy volt, ahogy
éppen volt, megszületett egy ember.
Akit nem vártak volna, ha
a reményeik szerint,
nem hittek volna.
A jó öreg, sokat
látott orvosuknak,
étvágyhozó lehetne az,
ha születne egy gyermek.
Mivel más megoldás nem
látszott már, nem használt a
sok gyógymód, hát akkor rég,
megesett az eset, megszületett.
Ahogy mesélték, megoldódott az
addig nem gyógyuló gyomorsüllyedés.
Minden rendben lehetett volna, de arra
nem gondoltak, mi lesz a gyermekkel utána.
Lelkileg nem gondolták át, hogy valami neki
is járna, lehetne sorsa, az első cselekedete,
ahogy mint magzat növekedett meglett.
Viszont aztán már nem volt ínyére,
senkinek. Amikor rájött arra,
a szeretet helyett, neki az
emberek feladatot adtak.
Elvárták azt, feleljen meg.
Ha már megmaradt, hát
le lehetett vezetni rajta,
a saját sérelmeiket.
Hol dicséret helyett,
hol bokszzsák lett,
hol meg akit szidni
lehet, mert tűri.
Hosszan tűrő
lett belőle,
gyorsan
fejlődött a
lelkiismerete,
hiszen elhitte
kezdetben.
Azt mind,
amiért ők őt
hibáztatták ott.
Nem látott mást,
azt gondolta, azért
született oda, hogy
az ő problémáikat,
lelkesen, szívesen
megoldja.
Azután,
amikor azt,
észlelte, hogy
tudja szeretni
őt is valaki,
ahogy ő tudott.
A csodát elirigyelték,
ők maguk éltek a jóban.
Rájött több van benne,
mint amit elbírna egy,
hát a hivatásává lett.
Segítő emberként,
dicséret helyett, volt,
legalább egy, egy. Aki azon
volt, hogy ki és megfordítsa.
A saját hasznára, így azután
vele nem történhettek meg,
azok a helyzetek, amiket,
mások a jóban megéltek.
Tudta, a segíts magadon,
az Isten is megsegíthet,
gyakran mentette meg.
Rájött, kereste, meg is
találta, azokat az
átmeneteket,
pénzes helyett,
sikeres lett.
Amiket,
mások,
nem volt miért,
nem úgy éltek meg.
Hiszen ők ott, ahova
születtek mind, olyanok
voltak, mint a fontosak,
akiket terveztek, vártak.
Saját maguk miatt, megvolt a
lehetőség, egyszerűen számoltak
velük, mi lesz, ha nagyok lesznek.
Generációsan is megvolt a helyük,
a sorsukat élhették már gyermekekként.
Felnőttek lettek, megvoltak a lépcsőfokok,
tudták honnan, mit hoztak, sorsukká lehetett.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Hát így esett, egy esetlegesen megszületett,
megtalálta a helyét, kicsit sok éves lett.
Ahhoz, de még életében, elérhette ő is azt,
amit mások, még időben, zsenge felnőttként.
Építi a gyökereit, nem vár, tudja egyedül teszi,
mire elmagyarázná és megértenék, tán már
késő lenne. Így hisz abban, vannak ezzel
talán mások is, vagy tán hasonlókkal.
Hát nézzenek körül és időben,
a saját lelkükben, szívükben.
Nem szabadna, sok emberies,
idő előtt elmenjen, aki minta is
lehetett volna, ha megússza…
Nézz magadban szét, látod
milyen szép, a lelkednek,
tiszta tükre, mi mind
így születtünk meg.
Áldjon meg az Isten,
minden földi jóból,
azzal ami a legjobb, a
sorsotokhoz nektek.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.