Lelked rajta…2018.03.07. szeretetbenelni. com

Se tisztelet, sem alázat nincsen benned,

inkább, csak legyintsél egyet. Jobb ahhoz

szokni, mint a hamisságokra beérettekkel,

egymás dicsőítésének özönében parolázni.

Ne nézd az embereket gügyének, kérlek hát.

Az intelligensek, segítőknek születtek mind,

gyakran csinálnak belőlük bohócot s hagyják.

Legalább ne árts, tudatosan ne bánts senkit se,

kártyavár az csak, amit, hamissággal érhetsz el.

Lelke rajta annak, aki tudatosan árt a másiknak.

Nem magyaros virtus, úgyis kiderül minden.

Már nem halványul el, a lelkiismerete se.

Nem vet jót arra,  aki azt hagyja, hogy

másoknak ártsanak, nem szól rá.

A nem törődés cinkosság,

a jót akarók ellen is.

Hinnye, ejnye, ah,

te nem fejlődtél

egy cseppet se.

Megálltál, csak

nézed azt amit

teremtettél.

Nem tudsz

kijönni se

belőle, ah.

Körbefogott

mindaz, amit

mások ellen,

ártóan tettél.

Látja az

ember,

hirtelen

kik is vannak

ám, körülötte, ah.

Nem szól, pedig neki

tudnia kellene és azt is,

azonosul mindazokkal.

Magabiztosan megéli.

Ő mindig mindenből

győztesként jön ki.

Az emberek nem

gügyék, ah, hogy

nézel végig hát,

az életeden.

Ha másokon

múlik minden.

Megtettél-e te

magadért és

mindent, ami

lehetőség volt.

Beálltál a nem

létező sorba is,

a te igazadat

dédelgeted.

A sok év, azt,

mutatta meg

nekem, senki

sem tökéletes,

csak az Isten.

Ha tudatosan

ártanál, hát veled

is ugyanúgy tesznek,

más szereposztásban.

S nem vegetálhat az se,

ha tervezetten ártottál,

magadnak is ártasz azzal.

A saját sarjaidnak ártasz.

Benned marad az érzés,

küszködsz majd azzal is.

Ne árts, senkit ne bánts,

magadra is vigyázzál, ah,

nem  pótolhat senki más.

Láthatók generációkon

keresztül is, mindazok.

Jóra várnak az emberek.

Nem óv meg tőle az sem,

hogy megtették azt már,

sokakkal és ugyanúgy.

Nem újdonság az se hát,

az emberek a jóra várnak.

Az élet élni szeretne, nem

tesz jót, ha vegetálnak, az se.

A tiszta szó, vagy tett, elveszik,

a szutykolásra vágyókra nem hat,

 ki is derült az, ne örüljenek annak.

Maradnának a sikerben is végleg.

Az emberek a jóra, szépre várnak.

Ki milyen jóra, szépre született,

s miben, a legtehetségesebb.

A Hazánk az, ahol megélnünk

lenne jó a tartást, méltóságot.

Hivatásunk által, az alázatot.

Generációsan végig is megy,

ha mások ellen nem vétenek.

Nagyon megörültem annak,

amikor, a jó jeleket láttam.

Negyedik éve konkrétan,

sok jó jel jelent meg, azok

között, amik addig voltak.

Vannak a jószándékúak,

s vannak, akiknek meg

már, minden, mindegy.

Jóra váltani se akarnak.

Az igazuk látszatosan

is megmaradjon nekik.

Nem számolnak azzal,

hogy az emberek már

megunták a rosszat, a

 jóra vágynak, s várnak.

Emberiesek maradtak, ah.

Ha másoktól várod, azt,

hogy veled jót tegyenek,

neked jó legyen minden.

Kiteljesedni képtelen,

visszafelé haladóként

araszolhatsz, üresedsz.

Időben kérj bocsánatot.

Ne késsél el azzal, mert

akkor az meg minek, ha

nem őszintén esett meg.

Elfogadóként teszem, a

dolgomat is, gyakorlom

az emberekért naponta.

Ami a hivatásommá lett.

Van az Isten tudom, ez

az, életszerű alázatom.

Ismerem a saját sorsom, a

megtisztelőkét leolvasom,

 mindazt elmondom időben.

Ah miért is ne tegyenek ők

 mások ellen, visszahatnak,

a jók és a vásott tettek is.

Megtanultam, leolvasni

a tenyereket, sorsolvasónak

mondom magam, ennyi év után.

Beértem arra, hogy úgy hívjanak.

Nem tehetem helyetted meg, azt,

amit te nem teszel meg magadért.

Mit érdemel az aki ide született meg,

tudja mi a kötelesség, mások szerint az

legyen elég, nem kapott, de fizesse meg.

Mit várnál, ha a belső kontroll ott már

nincsen és nagyon régóta, hiányzik az.

Nem adja tovább a labdát sem, csak ő

játszik, a többi köteles azt úgy nézni,

miközben van valami ami jót tenne,

tartás, méltóság, a minőség érzése.

Az Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”, a belső kontrollja.

Ha már van benned Hazaszeretet,

kiteljesedhetsz itt, a “csendedben”.

Ha tisztába lennél azzal mit okoztál,

legalább kisírnád magadat néha nap.

Nem vennéd természetesnek, hogy

elfogyhatnak a jók és szépet akarók.

S majd csak azok maradnak, akik ezt

nem jóindulatból alkották másoknak,

de már csak magukra maradva azt élik.

Nincs más csak az, hiszen jól kitalálták.

Mintha minden ember egy fabáb lenne,

hol azt oda, hol meg máshova pakolgatva,

átfogalmazva, azt sem tudja már kicsoda.

Ha nem fér bele a statisztikába, nincs is.

Elavult, kiüresedett, de nincs emberies

hatású, így, megoldás nélkül maradnak.

Tartásos, s méltóság legyen ottan bőven,

hogy vigyenek belőle mind kimenőben.

A tiszta szó átmegy, ne használjad

ki a másik embert, a neked jóért.

Ha azt sem tudod mit akarsz te,

mások mondják meg helyetted.

Akkor meg, hogy is van mindaz,

ébresztő, a gondolkodó, az nem

hiábavaló, emberiesként segítő ő.

Próbálkozni is lehet, ah, magadat

vezetted meg, ha rosszat akarsz.

Hiábavalóság, ha csak magadra

gondolva, mindenáron győzöl.

Akkor se vagy arra érdemes,

ha vinnéd tovább a rosszat.

Az emberek vágynak a jóra.

Nem gügyék, ne nézzed őket

annak, pontosan tudják, kik

és hogyan szokták megtenni, azt.

Magadnak se ártsál, mert lehet,

hogy pillanatnyilag ünnepi lesz,

de a másnap, hozza az igazukat.

Cinkos mindaz, aki néma marad.

A fejlődni vágyók a jóra vágynak.

Vannak akikkel elhitetik, hogy ők

alkalmasak mindarra, amiért soha

semmi jót és szépet nem tettek.

Mások szándéka vezérelte oda,

hogy azokat mindig és minden,

körülmények között, meg

is tartsák, az ártásukkal.

Magára vessen az, aki

nem vetett és arat.

4. éve a jó és szép

 már, ami működik.

Kilátszik ott is minden

egyéb hát, ami ettől, a

tiszta szándéktól eltérő.

Ne vedd magadra azt ami

összeszutykolhat, azért se,

ha bármit ígérnek mindazért.

Családok mennek tönkre, csak

azért, hogy a látszatos maradjon.

Nagyon mellette vagy, ha bármi

fontosabb, mint a te szeretteid,

ne tévedjél el ennyire, hinnye.

Figyelj, ha a lelked, szíved jelez,

ne várd meg, amíg rád mordul,

a lelkiismereted, érted lenne.

Nem lesz utána irigyed egy se.

Ha mindenáron és ugyanúgy,

egy ideig meg is maradhat az.

Mint a látszatos, várnak csak,

jön a holnap, elveszik tőled is.

Átmennek a tiszta szavak, oda

is eljutnak, ahol éppen ártanak.

Kiderül az, elfordulnak tőlük, ah,

tudják azt, velük is történhet az.

Válogatás nélküliek mindazok,

nem pironkodnak már, csak a

látszatnak élnek, ki is üresedtek.

A kisugárzásuk oda, hiába minden,

ártottak maguknak, sokat közben.

Tudják róluk mindenféle átlátszót,

kitalálni képesek, ismerik őket az

emberiesek, csak győzni akarnak.

S mehet tovább, nem változtatnak,

a nekik jó maradjon meg és végleg.

Elhiszik, hogy csak róluk szól mindaz.

Hiába minden, most már nem lehet, a

 jó és szép is megjár, tegyél érte te is.

A kultúrádat vállalva éljél, ne mások

bőrét vidd a vásárra, gondolkodj el.

Maradj önmagad, sokat hallott, lám

nem értelmetlen, az a mondat sem.

Nem mások formálnak, te magadat.

Van az Isten, ha elhiszed, ha nem, ott

lehet, ahol épp az szükséges, hisznek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, Julamami szeretettel.