Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Tisztelet és becsület, hinnye, legyen ottan
bőven, vihessenek belőle kimenőben.
Hiába várod, jöjjön el a szebb holnap,
a tudás hiánya mögé, nem bújhatsz.
Nem azt hoztad, ne nyúlj emberhez.
Amit teszel, mások ellen, az holnap,
ott van, tükörként veled szemben.
Kiket nem engedtél előre időben,
megélés nem a szükség, tanulság.
Nem működik, a szintkülönbség,
kezelhetetlen, összefüggésében.
Kár lenne, az elért sikereikért,
ha olyat is felvállalnak,
ami nem azt,
sugallja,
benne
van még a
paklijukban, ah.
Belefuthatnak a
megalázásokba.
Ha elfogadták,
amit nem kellett
volna, hinnye, ah.
Ne merítsél,
onnan, ahova,
nem adtál, ah.
Ha önmagadon
túlmentél, hisz,
mások tudásával
haladtál, nem
vagy sikeres,
látszat az.
Ha még az
sem elég,
pedig a
csomagja az,
induláshoz kész.
Mások töltik fel,
sajátja, nincsen.
Mindenek feletti
ami mozgatja már,
hinnye, elszállt, ah.
A visszájára vált, ha,
semmit, senkit sem
nézett, csak önmagát.
Akkor nyugodt, ha már
mindenkit maga mögött
tudhat, a legelsőért hajt.
Pedig ahhoz sokan vannak.
Van az Isten, ha hiszik, ha
nem, meglátják idejében.
A tapasztalatom
szerint, mindenkinek
van biztonságos alapja.
S van a teteje, amit akkor
raknak rá, ha önmagát már, a
saját lehetőségeivel felépítette.
Megcsinálta azt, sikerre is vitte,
nem szabadna, továbbra is hinnie,
azoknak, akik önmagukért vannak.
Nem egyenes az, ami eltér tőle, az
oktatáskor, látszik, a tanulható jele.
Mindenkinek megvan a maga határa,
s arra jön még, a generációs feladata.
Nem mások hatására, leginkább, a
saját lelkes, szíves, gondolkodó
emberies énjük mozgatja.
Amikor elérték mindazt,
amit a sors szánt nekik,
nem tanácsolnám azt,
hogy elhiggyék, jár nekik.
Valami olyan, ami eltérő
attól, amiket megoldottak,
végigvitték, tartást, méltóságot
adott, abban az, minden pillanatukban.
Amit úgy vállaltak fel, hogy már azért kapták,
amit a tudásukkal, emberiesen végigvittek, elértek.
Összejött, a színe javából, csupán arra nem gondoltak,
amit ők már nem terveztek, hiszen, készen voltak,
már, egyáltalán nem róluk szól, nem is ad, visz az.
Mindenkinek, megvannak, a maga „siker” határai.
Telített energiának neveztem el, emberies nyelven.
Ha elérte, feljutott vele a legjébe, mást csináljon.
Valamit, amivel, adhatna oda, ahol nem is maguk
miatt nem értek a legjükbe, mert nem hagyták.
Az emberies határaira, mindenkinek, nagyon
fontos lenne figyelnie, ha túl megy rajta, ah,
nem ő irányítja az életét, mert megvezették.
Lerombolhatja azt amit, tisztességben elért,
ha ott, a tiszteletet nem kapja meg, hinnye.
Nézz, a lelkes, szíves, gondolkodó agyaddal
szét, megkaptál mindent, magadhoz képest.
Se ne, kudarcként éld meg, sem, ne hidd el,
hogy különb életed lehet. Bármi által annál,
amit sikeresként odatett, az Isten teneked.
Megcsináltad, mert beletetted a tudásodat,
elérted, amit abban lehetett, sikeres vagy.
Ne vállalj olyat, amivel megalázod magad,
tiszteld, szeresd, a Hazádat, a családodat.
Ha elrugaszkodsz a valóságtól és megfog,
annak az energiája, ami a mások sikere lesz,
arra használnak fel téged, a méltóságoddal.
Nem rólad szól az sem, hát annyit vállaljál fel,
amire a belső kontrollod biztos figyelmeztet.
Mert nem született, senki sem fölöslegesnek,
mindenki hozta a tehetségét. Ha helyette más
próbálkozik azzal, amit neki szánt az Isten, hát
alaposan mellé fog, a látszat mögött kesereghet.
Sok intelligens, emberies született a Hazánkban,
egy szinten vagytok, együtt építsétek a jövőnket.
Ne alázzátok magatokat, se a szeretett Hazánkat,
alacsony szintekkel, a Világ sokszoros nagyítója alatt.
Jó szerencsét, jó emberek, tisztelettel, a saját sorsokat
megélve, generációsan, kellőképpen haladni. Megalapozni,
azt, amire építhetnek is, a sarjaink, a saját tudásuk szerint.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami