Boldogultam akkor is,
kezdetben, már,
sok minden
beigazolódott, a
sorsa, mindenkinek,
ott van, a tenyereiben.
Voltak akik azt mondták,
amikor hallották, hogy
mit mondok, arról
amit ott látok,
eltaláltam.
Egyszerű a
dolgom, azt
amit látok,
felelősen
leolvasom.
Tapasztalt a
tudásom, én
magam olvasom
le, így is oktatom,
nevelek általa.
Nagyon sokan
nincsenek azzal
tisztában, ott van, az.
A magzati szakaszukban,
minden, ami megmaradt,
feloldási feladat lett az.
Addig az látható, amíg,
nem tisztázódott, aztán
beépülhet a sorsukba.
A tartást, méltóságot
adó, személyre szóló,
azzal letörleszthető.
A legnagyobb segítő
erő, a saját lelkes, szíves,
gondolkodó énjük, hinnye.
Hozzátartozik, emberiesen
működik, úgy született meg.
Megfogalmazódott bennem,
a minap és ki is mondtam ott.
Hatvanéves koromra beérett,
azóta keresem, a lehetőséget.
Hol, hogyan, ki lenne az aki azt,
megértve, bevihetné oda, ahol,
tudják, mi lenne a módja annak.
Nincs kihez forduljak, hinnye, ah.
Kerüljön be, valamilyen formában,
oktatva legyen, neveljenek ezzel is.
Itt tiszteltek meg, érkeztek hozzám
sokan, általuk van a tapasztalatom is.
Nincs ebből több, csak ez az egy, ami
védjegyesen kerül oktatásra, hinnye.
Tudjanak róla, a szülők, nagyszülők is,
létezik valami, ami működik, itt van, a
működésével, a gyakorlatban, látszik.
Adhatnának tanácsokat általa.
Egy nap alatt rajzoltam le,
amikor az már, arra beérett,
egy szuszra vetettem papírra.
Általános műveltséget növelő
„Tenyérolvasó” olyan embereknek,
akik már keresik, a megoldásaikat.
Azon belül, amin lehet, önmaguk
irányítanák a generációs feladatukat.
Először, a jeleket látva, jöttem rá arra,
mi, mire utal, mit jelez még időben, ha
hozzáértő olvassa le, tiszta információ.
Mára már sokan egy csomó mindent,
nem értenek, mi miért van úgy, ah.
A fontos része az lenne, ha minden
olyan ember, aki fejlődni szeretne,
tudna róla, az Isten ellátta,
ott van. Csak ismernie
kellene a tenyereiben
lévő jeleket, mint a
matematikai
képletet.
Ismerem,
mint a
tenyerem.
Én igen és
már többen is,
nem a kíváncsiság
miatt tanulták meg.
Nem túl sokan,
vannak akik,
segítőként,
alkalmazzák ezt.
Pedig egy másfajta,
rálátást is adhatna, ah,
pontosabban tudnák
az emberek, mi is a
dolguk nekik.
Sorsszerűen.
A saját
életükben
és mit adna,
ha tudnák,
a sorsuk,
mellett
fontos
lenne.
Felmérni azt,
mit lehetne még
teljesíteniük nekik,
generációsan, hinnye.
Ne kelljen a sarjaknak,
megszenvednie, azt amit
a szüleik, nagyszüleik, bár
adott volt a lehetőség, de
mégsem csináltak meg, ah.
Szíves, lelkes, színes élet,
gondolkodva döntések.
Felszínen élni, kerülni,
a nehezeket, ah, azt is
lehet. Az élet, maga,
a tapasztalható,
sokat adó,
lehetőségek.
Oktatás, nevelés,
nézz rá, kérlek.
A tanulás, nem
lehet szégyen,
semmiképpen.
Ismerd meg a
tenyeredet,
jövőt is
adhat
neked.
Szeretettel,
Julamami
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból,
szeretettel.