Neked… 2018.07.23. julamami.com

Te aki a nem általad teremtett

szépben, s jóban topicskolsz,

nem hoztad, azt, a tudást se,

minek tanultál volna, hinnye.

Felvállaltad, vezetőnek álltál.

Ah, neked mi a természetes,

nem ugyanaz, mint a

többieknek.

Hozzá

igazodna,

a saját és a

generációs

feladatod, ah.

Ezért, lenne jó, ha

ismernéd, mit lenne

szükséges, tenned, érted,

hogy megértsed a miérteket.

Az adott körülményeken

belül is lehet, jól érezni

magadat a bőrödben.

A saját sorsodhoz

méred, megtalálva

a generációs feladatod.

Ah, azon belül teljesítesz,

amin belül hagyja azt a

sorsod, tehetséged.

Megoldod azt, amit

generációsan senki,

nem vett észre addig.

Vagy átugorva mindent,

több szinttel, feljebbre,

hamiskodod magadat.

S érvényre juttatod, az

akaratodat, álmaidat.

S te másik, nem tehetsz

semmit sem, az akaratosok,

megszabják, szerintük mit lehet.

Erős tükör az annak, aki vállalja

a döntéseiért, a felelősséget, ah.

Mások szerint élni, na azt is lehet,

akkor viszont ki teljesít magad helyett.

A belső hármasod jelzi ám, mi akkor a jó,

amiben fejlődni vagy képes és nem

a “punnyasztó”, ah, a látszatra jó.

“Szodén, viribülő, topicskoló”.

Ha azt gondolod, hogy az

amit teljesítesz, elég

ahhoz, kívülről,

minden

rendben.

Döntesz hát,

magad szerint.

Nem ártasz, úgy

ítéled meg, talán,

elég ahhoz, hogy

távol maradj.

Felfújod a

az orcádat,

lenézően.

Ne lásson

bele

az

életedbe,

senki se, ah.

Csakhogy, ott

vagy a kirakatban,

minden pillanatban.

Az egyetlen ami segít,

ne akarjál tökéletesnek

látszani, maradj szerény,

természetesen élj meg.

Abból amit te magad

teremtettél, hinnye.

Ha időben észleled,

hol vannak azok a

határaid, amik

még beleférnek.

Túlzottan magadtól

el nem térnek, lassan

meg és felismered, azt,

ami visszatángál, bizony,

a saját”jótékony” sorsod.

Kezdjed újra, még egyszer,

onnan ahonnan könnyűvé

váltál, a nemlétező sorba

beleálltál, hiába hát, kár.

Amikor új családot akarsz,

vedd figyelembe, akkor

élheted azt majd jól.

Ha, akiket letudtál,

maradhatnak olyan

életminőségben,

ahogy veled éltek.

Ha nem úgy teszel,

piszkálni fog majd,

a lelkiismereted, ah.

Elfordulhatnak tőled,

azok, akik komolyan

veszik a családot.

Ha úgy bánsz el,

a sajátjaiddal, ugyan,

hogyan bízhatnak benned,

ők, akik nem a rokonaid, ah.

Nem titok az se régen már.

Az intelligencia hiánya is,

pótolható sok tanulással.

Mi adja az embernek, a

 tartását, méltóságát,

hát az, hogy ahhoz

képest, amit

hozott,

kivé,

mivé

változott.

Hát ne csak

a pénzek által gyarapodjál.

Lelkesen, szívesen, gondolkodó

maradj meg legalább. Ne rontsd

el, azt, amit, a teremtő által hoztál.

Nem lesz köszönet abban sem, ha

túlzásra nevelődtek a sarjak. Nincs

mit tenniük, csak élvezik, maguk fölött

azt az életet, amit nem élhetnének meg.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem ellened, se érted.

Ha nem igényled, a generációs jeled,

akkor is eltelik valahogy az életed.

A sorsok forgandóak, amit másoktól

elveszel, az nem a tied, leépül tőle a

lelkiismereted, azt a, hinnye, ne tedd.

Mert amikor már, megvan mindened,

kezdődik az üresedés, leépülés, hinnye.

Oktatás, nevelés, neked, érted, a sorsod,

ismerd meg és fel, hogy végleg el ne tévedj.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami