Otthon vagy… 2018.08.05. julamami.com, szeretetbenelni.hu, webtenyer.eu

Lehet körülötted sokféle változat, a te sorsod

 nem másé, az ahol laksz, az otthonod  is lehet.

Ahonnan elmehetsz, de oda hazavárnak téged.

Amikor felismerted már a generációs jeleidet.

Pontosan tudod mi illik bele a saját életedbe.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod

magadat, nem mentél sehova, a

Világ mégis ott van nálad.

Felszínen élni, kikerülni

a nehezet, azt is lehet.

Az élet, az maga, a

 megoldandó

nehezek.

Amit mások

megcsinálnak

helyetted, az

nem építi a

 jellemed.

A miheztartás

végett, fontos

tudnod,

meddig

érhet, a

generációs

határod.

Persze úgy

könnyebb,

ha van otthon,

tisztelet és szeretet.

Igyekezz, hogy legyen

otthon bőven, hogy

vihessenek belőle

kimenőben.

Szálldosni

az értelmetlen

könnyűben, nem

ad belső tartást.

A méltóságodat

is elveszítheted,

ha nem tudod,

megfelelő időben

kimondani, a

 jóízű nemet.

Ha már ismered

a sorsodat,

tudod mi

a generációs

feladatod neked.

Ha azt is felismerted,

miben vagy tehetséges.

Silány kapkodásból, jó

minőségű nem lehet.

Csupán elmozdítja

a megszokottat,

a természet meg,

helyreállítja, hinnye.

Mindennek megvan,

a megfelelő ideje.

Van bőven dolgod,

nem lesz unalmas,

abban biztos lehetsz.

Minden apró részlethez

jár majd, egy sikerérzet.

Összegyűlik benned,

ha tenger pénzed

nem is lesz tán.

A tartásodat

megadja az,

amit generációsan

valakik már megoldottak,

előtted, hogy másban meg,

jól fejlődhess. Így, hol ebben,

hol meg másban, lesz fejlődési

lehetőség számodra, ah.

Ne várjad a

csodát,

benned

is ott van.

Felszínre

jön majd,

az is idejében.

Tedd, a jót és szépet,

kerüld el a könnyűt,

lefékezhet. A sikeres

sorsod, meg,

elballaghat

nélküled.

Jó szerencsét

jóérzésűek.

Tisztelettel

élni, könnyebb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

Alternatív

 

Julamami

 

 

Tanuljad meg … 2018.08.04. julamami.com, szeretetbenelni.hu

Ki mit hozott, ki mit kapott,

megtanulhatod azt,

ami jót, a másik

tud, azt

 amit meg

te tudsz jól, ah,

megtaníthatod.

Egészséges

körforgás,

adok – kapok,

elindul egy belső

jóérzés, annak az

elfogadása, nem

mindenki egyforma.

Sőt mindenki más.

Vezetőnek született,

látszik a tenyerében.

A generációs feladata

az, hogy ő, másban,

fejlessze magát.

Nehogy azonnal

átvegye a vezetést,

amikor van még, egy

csomó, hiányosság.

Tapasztalt tudás,

az elmélethez,

anélkül nem

megy, hinnye.

Föl lehet ugrani

a fára, ügyesség

dolga, de attól még,

hogy följebb van,

nem lesz tudása.

Könnyen lehet

nevetségessé

az, aki ezt nem

ismeri fel, hogy a

fokozatosság a lényeg.

Belülről árad a tisztelhető,

hiába várná el, nem kaphatja

meg, nem rendelkezik

azzal a többlettel,

amit, az Isten,

másnak adott.

A felvettnek,

nincs olyan

jó rezgése,

mint a

születéssel

hozottnak.

Hiányzik a

tudásához

az alázat.

Benne van

minden jó,

ott, a belső

tartásunkban.

Azon múlik,

mennyire,

tisztelettel,

szeretettel,

nyúlnak azok,

akik nem arra

születtek, ah, a

rájuk bízottakhoz.

Komolyan kellene

venni, hogy a

gyermekek,

adják majd,

a következő

lépcsőfokokat.

Ha nem azonos

a kultúrájuk, tán

meg lehetne azt

tanulni. Felelősen a

 hiányosságokat,

hozzátanulni,

jól kommunikálni.

A kérdésre, amit

mond válaszul,

hinnye, félre ne

lehessen érteni.

Könnyebb lenne

tán, egymásnak

az anyanyelvét

megtanulni.

Nem követne el,

ordítóan nagy hibát,

abban a miliőben, a

mások fordítása

által, úgy, senki.

Tudná kontrollálni,

azt, amit szeretne

az ahhoz jól értővel,

felelős minőségben,

lefordíttatni, azt a.

Tartás, méltóság,

anélkül, nincs

minőségi tudás.

Hiába minden

körítés, nem

megy át, nahát.

Van annak egy

szintje, ahol

simán átmegy, ah.

Aki alkalmas arra,

ha nem hozta, hát

megtanulhatja.

Lehetne úgy is,

hogy tanulnák a

 zsengék, azt is,

ha étkezéssel

beviszik, az

hol megy

végig és

mi történik.

Természetesnek

vennék, életszerű.

Vagy tudnák

mitől veszik

ők feladatnak,

mások meg,

miért ódzkodnak.

Kiben mennyire nagy,

a tudás iránti áhítat, ah.

Különbözőek vagyunk,

azt sem ártana tudni.

Mi még természetes,

s, miért szükséges

elnézést kérni.

A kérem és a

köszönöm,

hétköznapi

szóhasználata

lehetne, hinnye.

Az elnézést és a

bocsánatkérést,

ne töröljük ki,

legyen teljesen

hétköznapi, ah.

Akit anélkül,

hogy beérne,

feltolnak a

szintje fölé,

elhiszi azt,

különb lett a

többieknél, ah.

Úgy is viselkedik,

ha nincsen meg, az

otthonról hozottja.

A neveltetése se,

a tiszteletben,

közlekedni

nem tud.

Azt veszi

alapul, amit

 maga körül látott.

Egy idő után, olyan

komolyan veszi, hogy

valakivé vált, el is hiszi.

Miközben az másoknál,

az alap, ahhoz, hogy

mellé vegye még a

 tudást, hinnye.

Nevetségessé

lehetnek, sokan,

amikor kiteljesedés

nélkül, mondvacsináltan,

csetlenek, botlanak, a még

addig, nem is látott jóban.

Látszik nincs alapja, ah,

hát átugorja azokat,

amikkel, pótolni

tudná, a hiányait.

Nincs kisugárzása,

azoknak, akik nem

érettek be arra.

Jó az, ha, jól

fog az agya,

megtanulja, a

 hétköznapokban,

meg a régit nyomja, ah.

A sablonos, lehet botrányos.

Se tartása, sem méltósága,

kuncogásra késztető,

annak a hatása, ah,

az intelligens

Világra, azt a.

Ismerem mint

a tenyeremet.

Kérdezheted

és a “rossz”,

azzal mi van.

Hát, vegyed

komolyan.

Én, még,

nem láttam,

hogy hoztunk

volna olyat, születéskor.

Kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami