Győzzél meg, ah, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok se veled, sem ellened, nevelnék,
azzal a sok tapasztalt tudásommal amit hoztak.
Oktatnám azt, ah, amit amikor összejött bennem,
lerajzoltam, egy nap alatt, átmegy, ritmusa van.
Az arra már igényes emberek, saját döntésük
által jönnek, nevelődnek, tanulják a sorsukat.
Boldogulni akarnak, abban is, ami most van.
Haladni akarnak, a nagy Világgal, s nem,
ártani azzal, az övéiknek, ha lemaradnak.
A belső kontrolljuk, igazolja az ő sorsukat.
Alázattal tudnak lenni, a többiek felé, majd,
úgy, nekik, a méltóságukhoz adódik mindaz.
Az összefüggésében látásukat megigazítják.
A tenyerünkben, ott van a lelkünk tükre,
a jó és a szép, mint a saját sorsunk.
Ha nem ismered,
a saját sorsod,
a többiekét,
mi módon
igazgatod.
Ha nem
tudod,
neked
merre
az előre,
a többieknek
miért, mondod.
Lelkesnek, szívesnek,
gondolkodónak teremtett
az Isten mindannyiunkat.
Ha tudnák az emberek,
hogy elsősorban,
adni születtünk.
Igyekeznének,
minél előbb azt,
teljesíteni, hogy a
többi feladatukkal is,
tudjanak foglalkozni, ah.
Hiszen az beül, a tartásukba.
Az életünk, elsősorban értünk
szól, na meg vannak a generációs
jeleink. Amik megalapozzák a saját
és a többi embernek a sorsát, hinnye.
Amikor nem a saját kútfőből ható, az sem,
hogy mikor érett valaki arra, hogy mintaként
mutathatja, a jót, s szépet, abban tehetséges.
Tisztában van-e azzal, hogy mindenkiről szól,
akit megérint a döntése, figyel-e arra, hogy
a lelkiismerete jelzését, komolyan vegye.
Nemcsak egyedül, mindannyian a jó
minőségű életet hoztuk megélni.
Kinek mi a jó és szép, tudja,
ha felismeri, van neki
belső kontrollja.
Legalább ne
ártsál, ah.
Legyél
azzal is,
tisztába,
ne essél
túlzásokba.
Ami másoknak
jó, az téged nem
biztos, hogy motivál.
Akkor hát, ah, alázatot
gyakoroljál, ne döntsél úgy,
mások felett, hogy csak a saját
boldogulásodban hiszel, hinnye.
Vannak akik vezetni születtek,
ők abban tehetségesek. Ha
azt észlelik, körülöttük is,
vannak már, az úgymond,
hasonlóan gondolkodók.
Elmondják-e nekik, hogy
mindenki, elsősorban, azért
is felelős. Amit, úgy cselekszik,
ah, aszerint éljenek a többiek is.
Ha tisztában lennének mindazzal,
az emberek, hogy van emberiesen
tartásuk és méltóságuk, akkor, már,
vágynának ugyanarra, mindannyian.
Ami alapjainkban a tartásunkat adja.
Szerintem, ah, ha azt szerette volna a
teremtő, hogy egyformák legyünk,
nem különböznénk mind, hinnye.
Mert, ha benned alázat nincsen,
kezed csak legyintsen. Odafigyel
az emberies, hogy önmagától se,
ah, annyira el ne rugaszkodjon.
Ne mások szerint lelkesedve,
csak a szívességének, eleget
téve, gondolkodás nélkül
teljesítsen. Akkor biza,
a belső tartása,
jelzésére,
félreverne a
szíve. Vergődne
a lelke, benne az
üresben időzne.
S várná, hogy
jön valaki,
aki megoldja
az ő sorsát is.
Hiszen látja már,
vergődni ugyanattól
a saját sarjait is, hinnye.
Ismerve, a generációs jeleit,
a belső tartását, megigazítja,
ha szükséges, méltósága van.
Ideje zsebre tenni a kezeket,
ha túl erős, a késztetés, ah.
Ha nem látják a többiek,
nem is tudnak róla, még
akkor sem, venni úgy,
mintha a sajátja volna.
Nézz szét, látod milyen
szép a lelkednek tükre,
mind tisztán születtünk.
Nem különb, senki sem
másoknál, csak a feladat
más amit hozott, teljesítene.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami