Ha a helyetted való döntést és az azzal járó
felelősséget is másoktól várod, az a hiányod.
Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit,
s akkor, amikor nektek, az a legjobb, ah.
Ismerjed a sorsodat, a generációs jeled,
vannak akik ismétlésbe bocsátkoznak.
Nincs más csak egy, ismétlés, a minta.
Harminc évesen, jöttem rá arra, hűha,
nem állhatok be, a nemlétező sorokba.
Minden családban van, generációsan,
aki a rosszat, s a jót felvállalja, hinnye.
A gond az, ha nem figyelünk, kikopik,
az emberi kapcsolatokból a hála, ejha.
Ébresztő volt, szembesülni azzal, azt a,
mennyi mindent kaptam a vállaimra, ah.
A nehezet választva viszem a sorsom,
az egyszerűt nagyszerűnek élem, ah.
Köszönöm az Istennek, nem veszett el,
a reményem, így a sorsomat viszem.
Otthon vagytok, amikor a kicsiben
már látjátok magatok, hinnye.
Tán, nem mentetek
sehova,
a Világ,
mégis
ott van
nálatok, ah.
El ne felejtsétek,
a jót és szépet adni,
tisztelettel élünk, vagyunk.
Főzzetek, örüljetek, ha fogy az
étketek, elégedettség az nektek.
Legyen szép ez a napotok is,
dicsérjétek meg, akit lehet,
óvatosan a félreértéssel.
A hitelesek fordítsák le.
Ne türelmetlenkedjetek,
amit szükséges, hát, jól
magyarázzátok majd el,
ha fogadóképesek arra.
Tegyétek hozzá, azt a szót,
hogy „szerintetek”, ah.
Tanítsátok meg, a szépre,
a jóra, a szeretteiteket, hisz,
van hozzá, egy egész élet, nektek.
Ne kapkodjatok, a saját ritmusotokban
éljetek, mások is élnek körülöttetek,
arról, soha el ne feledkezzetek.
Adjatok, hogy kaphassatok,
egy jó szót, tisztelettel éljetek,
hogy szerethetők legyetek, ah.
Magyarországról, Pakson, a
Hergál Házból, tisztelettel.