Otthon vagy… 2018.09.04. julamami.com, szeretetbenelni.com

S mond, szerinted mi a te kontrollod,

van-e még őszinte pillanatod, hinnye.

Amikor, ráébredsz, mikor mentél el,

a saját sorsod mellett, ah, mert, nem

tudtál ellentmondani, a könnyűnek.

Ugyan, hogyan magyarázod meg, a

 saját családodnak, s akik tiszteltek.

Maradj, a kicsinységedben, nagy, ah.

hisz az egyszerűben is nagyszerű vagy.

Elérheted a tudásoddal, úgyis azt, amit

nem irigyelnek, a restek sem, a munka.

Otthon vagy, amikor a kicsikben,

már tisztán, láthatod magadat.

A saját és generációsan

 fontos feladataidat.

Nem mentél

sehova,

a Világ

mégis,

ott van

nálad, ah.

Amit nem te

teremtettél,

 nem a tied.

Ha elvennéd,

leépülne tőle, a

lelkes, szíves éned.

Kihagyna tőle, a

gondolkodó

agyad, hinnye.

Az egészséges

motivációban

működik ám, az

alázat. Kivárja,

átlátni tanulja,

ami jót, szépet,

neki szánta, a

 teremtő Isten, a

 saját sorsa, ah.

Megveszi, nem

elveszi, hinnye.

Nem vállal fel

olyat, amihez

nem ért, hinnye.

Végigmegy a lépcsőn

minden lépésből tanul.

Tudja nem érheti el azt,

ami csak néhányaknak

van kitalálva, hinnye.

 Hát, egyensúlyban

marad önmagával,

most is megélni

tanul, hinnye.

Ha nem adja

meg a megjáró

tiszteletet oda,

ahol a tudás van,

nem lesz neki sem,

méltósága, tartása.

Lesz helyette, másik

vakmerő. Nem lesz

azért, amit művelt

tisztelhető, azt a, ah.

Vannak a tartásosak,

s azok, akik meg,

gépiesen,

ugyanazt

nyomják,

“szint alá”.

Lemásolják,

magukat alázzák

azzal, akár, hét

generációra, ah.

Néhány jól bevált

szót forgatva,

mint az a

nyomtató

lovacska.

Nem tanul,

csak nyomja.

leépülhet, ah.

Ha már nincsen,

 saját jó szava se.

Nem pörög,

elfogyott, a

motivációja, ah.

Ha ismerné, a saját,

s generációs feladatát,

még lenne motivációja.

Kiült már, az arcára, a

 telítettség energiája.

A motiváció hiánya,

már a szintje alá

vitte, hinnye.

Nincsenek

ígéretek se,

inkább csak,

kijelentések.

Innen-onnan

szemezgetve.

Se jó hatások

innen, sem

jóérzések

onnan, hinnye.

Átmegy az őszinte,

jelzi a lelked, szíved.

Kontrolláljad, azt a,

van neked lelkes,

szíves éned.

Gondolkodva

döntsél, hinnye.

Tanuljál hát meg,

élni a “mostban”,

s ne álmodban.

Mutathatod, a

mondvacsinált

jót és szépet.

Nem beszélt

őszintén, nem

tiszta a szó sem.

Nem vették észre.

Élnek úgy, mintha,

még teljesítenék ah,

azt, amit megígértek.

Szunyókálás közben,

helyettük, behúzták a

már, a működő fékeket.

A bocsánatkéréseket, ah

helyettesíteni, nem lehet.

 Energia hiányossá lettek,

s pörögnek körbe, hinnye.

Elindultak általa lefele, ah.

Hozták, a tehetségüket mind.

Elérték, a saját szintjüket is, hát

mi mozdíthatta el őket. A tartásuk,

méltóságuk, megvolt addigra, elérték.

Ebben, nem élhetik meg, mi motiválná,

tartásban és méltóságukban őket, hinnye.

A generációs feladatuk maradt hát, félbe,

talán nem vették észre, nem tiszta a szó,

ami kimozdította, az elértjükből őket.

Belekerültek, egy tervezhetetlenül,

kezelhetetlenbe, a szintjük alá,

összekeveredve katyvasz lett.

A könnyűket nem vették észre,

tudás nélkül, sokáig nem megy.

Átfordultunk, a jóban vagyunk.

Olyan magasra lett raktározva, az

egyszerűek azt nem láthatják, ah.

Látják viszont, a magas szintjüket,

maguk teremtők, biza tehetségesek.

A túlságosan, könnyűekből letteket,

remény szerint, nem szédülnek meg.

Mindenkinek adott az Isten

fontos feladatot. Azért, ah,

hogy a tehetségét ő maga,

bontakoztassa ki. Annak

az elért eredményében,

érezze jól magát életében.

Miért gondolják, hogy azzal

bármit érdemben elérhetnek,

amit mások, hozottan kaptak.

Nem teremtett az Isten, ah,

senkit sem fölöslegesnek.

Nem élheti meg a többiek

helyett, senki más, tudatos

kivárás, magadból indulj ki.

Kommunikálj arról, amit te

hoztál többletként, mások

szintén hoztak többleteket.

Egy Haza ez, csak egy, nem

véletlenül születtünk, mind ide.

Hozzáadódik a sok intelligensnek,

okosaknak, szaktudással bíróknak,

emberieseknek, a többletrezgése.

Olyan a rezgésünk, mint a Hazánk, a

saját anyaföldünk rezgése, ah, hinnye.

Itt szükséges kibontakozni nekünk mind,

a tehetségeinkben, fejlődni a Hazánkkal.

Nem pótolható ám, a tehetség rezgése,

bármilyen kiemelt mondvacsinálttal, ha.

Akik meg előtte már készen voltak a saját

szintjüket elérve, élhettek érdemben. Hát,

amikor rájönnek, a történésre, leépülnek.

Ah, maradj a saját szinteden, akkor is, ha

most még, nem találod fel magadat, ah.

Vedd magadhoz a tudást, tanuljál,

nem életkor függvénye, az sem.

Lásd át a saját helyzetedet,

neked és rólatok szól az.

Egy Haza ez csak egy,

ha tanulsz, fejlődsz

generációsan is.

Adjon az lsten,

minden földi

jóból, annyit,

s akkor, amikor

a legjobb nektek.

A Julamami védjegy,

ne piszkáld, nem a tied.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Alternatív

Julamami