Nehezebb megtanulni az
alkalmazkodást az egykének,
hiszen, nincs kihez,
alkalmazkodnia.
A felnőttek mind
érte vannak oda,
ezt jól megszokja.
Igyekeznek hát,
a felnőttek, az
övéiknek,
biztosan
jó legyen.
Úgy
vinni a
közösségbe,
hogy azt sem
tudja mit
szükséges
ott tennie,
ahhoz, hogy
ne közösítsék
ki onnan. Ne
ő legyen az,
akit, majd
mindenki
piszkál.
Pedig az
Isten adott
többletet,
másból,
neki is.
Ha
tudnák,
ki miben
jobb, a
többieknél,
összeadnák
a tudásukat, ah.
Megélhetnék a
sikerélményt,
mindannyian.
Rájönnének
hamar, ki
mit tudna
hozzáadni.
S abból jó
minőségben
megélni, ah,
ha felnőtt.
Szívesen,
lelkesen,
gondolkodni
születtünk mind.
Kezdettől fogva,
használnánk az
agyunkat, ah.
Fejlődhetnénk,
amit nem tudunk,
tőlük megtanulnánk.
Mi is átadhatnánk azt,
amit hoztunk tudásnak.
Megkérdeznék azt is,
mit szólsz hozzá,
szerinted még,
hogyan
lehetne
megoldani azt.
Ismernék a sorsukat, ah,
a generációs határaikat.
S mindenki szeretne,
teljesíteni, bele a
közösbe.
Hazamenve,
megcsinálná,
mindazt, amire
ott nem volt
igényük.
Neki az
fontos.
Láttatni,
a tudást,
legyen
sikere.
Ha azt
szeretné
a teremtő,
hogy csak egyféle
megoldás legyen, úgy
teremtené az embereket.
Viszont, egyenként
születtünk, saját
sorsot hozunk.
A szervezetünket
szinte tökéletesre
teremtette az Isten.
Szükséges lenne
ismerni ahhoz,
hogy jól bánjunk
vele, ne rongáljuk.
A belső határainkat
felfedezve, a boldogulás
lehetőségét meglátva, ah.
Tudom, rájöttem valami
nagyon fontosra.
Eladnám a
tudásomat,
annak aki
tisztában
van vele,
mit vesz meg.
Biztosítva azzal,
generációsan,
megérdemelten.
Isten ajándékaként
fogom fel és bánok vele.
Hiszen mi lehetne fontosabb,
mint az emberek, mosolygós szeme.
Az elégedettség rezgése, amit érezni lehet.
Elégedettnek lenni, az szerintem, azt jelenti,
elérte azt, amit hozott feladatnak, sikeres.
Éli a saját sorsát, segíti a tanácsaival,
a többieket, ha kérdeznek tőle,
tisztelettel válaszol, nem
aggódik, hogy lemásolják.
Kisemmizik, elveszik azt,
amit az Isten neki adott
boldogulásként, hinnye.
Hiszen tudja, mindenkinek
van saját tehetsége, abból él,
boldogulva, a szeretet nem idegen.
Nem válik szitokszóvá, nem értik félre,
mert pont nem gyenge, hanem erős tőle.
A belső tartása, méltósága, működik, él
azzal, amit az Isten, neki adott, miért
lenne irigye a többieknek, hinnye.
Tiszteletből, tudásból, legyen
otthon bőven, hogy vihessenek
belőle kimenőben, azt a, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel, Julamami
.