Pedig látod, amit látsz, csak

ahhoz vagy szokva,

hogy a tudással bíró,

eléd tárja,

hozzáértően, kivárja,

amíg magad is ráébredsz.

Felpörgött, nem vetted

fel, a ritmusát időben.

Két lábbal a földön,

kétféle a megoldás.

Nem figyeltél,

csak várakoztál.

Ki is magadból

indultál, ah.

Kész a mű,

hű de mű,

aranyos a

kösöntyű.

Annyira el voltál

foglalva azzal, hogy

menet közben, észleltél.

Így hát a folyamatáról meg is

feledkeztél, csak rögzítetted a

mondandóddal, nyugtáztad.

Ahogy kimondtad, múlttá

lett, nem volt mit kezdeni,

azzal már, nem váltottál, ah.

Mindent idejében, mindenkinek,

a saját idejében, történnek, a dolgai.

Ha nincsen tisztában azzal, hogy a sorsa,

fontos lenne, ah, mint a saját szintje, megőrzője.

Hát, észlelés, nélkül, mások sorsát, erősítette meg,

pedig, a sajátja, akkor kerülhetne, a helyére, ha

odafigyelve, foglalkozna már, naponta vele.

Belekerülne a medrébe, nem gödörbe.

Adni akkor lehet, ha van miből.

Annak is szükséges adnia,

aki, fel, sem, fogta, mi

lenne, az ő sorsa, ah,

hogy a sorsát végleg

el ne rontsa, ah.

Aki, menet

közben,

nem

vette

észre,

hányan,

maradtak le.

Azáltal, hogy ő

önmagát, mindenáron,

kiemelte, a szintje fölé vitte.

Elfeledkeznek róla sokan, azzal,

hogy szintet váltanak, mindenáron,

ők, még, tudásban, nem tartanak ott.

Van, a motivációs lenyomata, mindennek.

Jó szerencsét emberiesek, a tudás bennetek, azt

  sem az aggódás oldja meg, fogja az Isten a kezeteket.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami