Adjál, mindenkinek,

ma is, jót és szépet,

önmagához képest.

Alázatot ahhoz, hogy

amit, nem tud, tanulja meg.

A valóságtól, ne szakadjon el,

a gyakorlat teszi a mestert.

Aki elért már, a csúcsra,

anélkül, hogy

másokért,

amit

tudott,

megtette

volna, ah.

Lenézve, a

 saját lépcsőit,

nem is érintve,

idegennek érzi.

Nem adja hozzá,

a jó érzéseket,

az arra

alkalmas

sejtje.

Nem is

 fogadja azt

majd, hiszen

ismeretlen az,

a számára.

Teherré

válhat.

Nincs

kapcsolat,

nem működik,

ha önös az érdek,

életszerűtlen és

egyedül marad.

Láthatatlanul,

vált, láthatóvá.

Elcsendesedik

a szajkó, ha,

kifogyott, a,

másoktól való.

Belülről jön,

a tartás és

a méltóság.

Érik a tudás.

Van az Isten.

Az egészséges

körforgásunkért,

szükséges tenni, a

 jót és a szépet

gyakorolni.

Úgy élni.

Nem,

ártani, a

sorsunkat,

megismerni,

generációsan is,

igényesen élni.

Ah, ha, abból sportot is

lehetne csinálni, hinnye,

gondolkodva, hozzáértően,

emberiesen, cselekedni.

„Agytornának hívni”,

hinnye, Julamami.

A generációsan

megteremtetteknél,

az irigység az méltatlan,

a tudatlanság, kopjon ki.

Vegye át, a tudás, a helyét,

éljen, a jóban és szépben, a

mindenkinek adott tehetség.

Ha igaz, az a látszatos, abból,

minőségi életet élhetnénk mind,

felvállalva és hárítva a felelősség.

Megalapozva, rólunk is szólhatna,

ha generációsan, mindannyiunkra,

 gondoltak volna a jóban, hinnye.

Megjárna  az számunkra,

jól élni belőle,

általa.

Arra,

 mint, alapra,

építkezni.

A punnyadás

helyett, a további jókat

generációsan is, letenni.

A legfontosabbakat, ne

másokra bízzad, magatokért,

átgondoltan, kontrollálva tegyél.

 Megérdemelten, jó minőséget adjál, a

 túlzásokba, bele ne essél, hinnye.

Vannak akik nem ismerik, a

 munka, a teremtés, örömét,

megélés helyett, beleélnek.

Mindenért, meg is dolgozni,

nemcsak úgy, magáévá tenni,

fontos, az önértékelése miatt.

A tartás, a méltóság, emberies,

alapvető, hogy legalább, ne árts.

Az elvettek, oda visszarezegnek, a

 másokét, elbirtokolni, hinnye, ah.

Dolgozik a természet és

mindenek feletti az Isten.

Hiány – többlet, ne nyúljál

hozzá, ha ahhoz nem értesz.

Nem született fölöslegesre

senki sem, adjunk teret hát,

a tehetségeseknek, hinnye.

Tudja megélni, mindenki,

generációsan is,

azt ami,

jót és szépet

hoztunk,

beleadtunk.

Ne kophasson ki,

a tartás, a méltóság,

se a jó, emberies minta.

Ah, hát, nem ismeri fel, a

 feladatát, a jóban, a szépben,

aki arra még, se gyakorlati,

sem elméleti

tudással, nem

rendelkezik, hinnye.

Az emberismeret,

az életéből, ne

maradjon ki,

tanuljon.

Nőjön fel,

mindenki,

a saját

nagyságához.

A Hazánkban

maradva éljen, az

általa elértjében. A saját

szintjének megfelelően

és életminőségében.

Amikor az fontos,

kérjen bocsánatot.

Én meg is teszem.

Érjen el, odáig, a

kicsinységét is,

ismerje fel,

még időben.

Senki sem

tökéletes,

csak az

Isten.

Tanulj,

fejlődj,

teljesedjél ki.

Naponta tudjál,

a tükrödbe,

a belső

kontrolloddal,

belenézni, hinnye.

Ne fogyjon ki, a motiváció

se, belőled, a lelkes, a szíves, a

gondolkodó éned győzzön meg.

Édes Hazánk Csodaszép,

maradj velünk és nekünk,

ide születtünk, itt élnénk jól.

Annak megfelelően, amit adtunk,

a közösbe teremtettünk, a Hazánkért,

mint, önmagunkért, hiszen, egy velünk.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami