Ha egyszer,

egy reggel,

a saját idődben,

a valóságra ébredsz,

ne uraljon el a bánat.

Úgy haladjál

előre,

hogy a

sorsod, majd,

elkönyvelhesse,

emberesedtél, hinnye.

Kérlek, ne feledkezz

meg, arról, hogy az

Isten, emberségesnek

teremtett. Minél előbb

kopik ki, a szerzés miatt,

belőled, az adni tudás.

Annál kevesebb lesz, az

érzés, hogy, megmaradt a

 legfontosabb, a méltóságod.

Maradj önmagad, mondják azt,

most, leginkább szükséges lenne,

megtanulni, alkalmazkodni, hinnye.

Ah, ami nem, az emberi méltóságot tükrözi,

de megváltoztatni nem lehet, végig fog menni.

A természet a legerősebb erő, utánozni lehet, de

legyőzni, még egyszer sem, lehetett, végleg.

 Mert a valóság, azt is, szorgalmasan

visszarendezi, a helyére teszi.

Utánozni is lehetne, amikor

úgy érzed, telített benned,

a túlzó által összehordott.

Ülj le és gondolkodjál el,

hol mentél mellé, mikor

rontottad el, a „bocsánat”

szónak, erős, az energiája.

Elsősorban, magadért, lenne,

fontos, megtenned, hogy kiüresedjen,

mindaz belőled, aminek az alapja, a hamis lett.

Ne arra kelljen megtanítani a zsengéket, hogyan

védekezzenek a nem természetes hatások ellen.

Hiszen mi lesz akkor, ha nem bízhatnak majd,

egymásban az emberek. Mert azon járna,

az eszük, hogy, mikor, ki miért, akarna,

az „emberséges” mögé bújni, ah.

Kibillenteni, átbillentve magára

hagyni, jól lejáratni, azáltal,

amiről, ő, nem is tudhat,

mert magánál sincsen.

Olyan vonzóvá tenni,

hogy  abból már,

hozzáértő segítő

nélkül, egyedül,

nem tud kijönni.

A belső

kontrollja,

figyelmeztetne

mindenkit, ah.

Ha, figyelne,

belülre is,

nemcsak, a

külső hatásokra, ah.

Külső – belső, egészséges

körforgásban élő, jó vezetők,

van kellő emberismeretük, hinnye.

Ismerd meg a valóságos önmagadat,

hogyha már átláthatod, a saját világodat,

segíthessed, a tehetségeddel a Világot, azt a.

Jó egészséget, jó szerencsét, szép napot, kívánok.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami