Életszerű-e az, amit úgy élsz meg,
hogy számodra ismeretlen, de,
nem akarsz megtanulni,
csak elbirtokolni,
leutánozni.
Elvárod, hogy
szolgáljanak ki.
Elszállhatsz, gyorsan,
pedig szárnyad sincsen.
Nincs alázatod már, se
nem becsülöd meg azt,
ami, aki, nélkül, nem
jutottál volna előre.
Kölcsönös tisztelet.
Úgy érzed megjár,
de lehúzó erő a hiány.
Pocsékba mehet az is,
amit elértél, hinnye.
Óvatlan, kerülsz,
ugyanoda, mert
át sem láthatod, ah.
Pedig ott van már,
a számodra még
átláthatatlan.
Az ismétlés, a
tudásod alapja.
Tiszteletet oda,
ahonnan van.
Elvárhatják
ott azt, amit,
addig még, nem
is tapasztalhattál, ah,
tán nem is hallottál róla.
Tanulni, meg végképp, nem
tanultál, nem volt rá minta sem.
Feltoltak, vagy kiugrottál anélkül,
hogy azt, a szintet, ismerted, volna.
Be is állhatnál, tapasztalva is tanulni,
akkor biza, nem akarnál parancsolni.
Mint a mesében, a jó, vagy a rossz,
a kettő között, meg nincs, semmi sem.
Sorsszerű az, amit hoztál generációsan.
Ők rakták össze, kínlódták ki az alapokat,
ha ez nem történt volna még meg és nincs,
talaj a lábaid alatt, hát csináld meg magad.
A gyökereiket sokszorozni, a talajt láttatni.
A saját nagyságodhoz így nem tudsz kinőni.
Ne tévedj, nincs több, mint amit láthatsz,
ne a mások sorsa után, ácsingózva éljél.
A remény lebegtethet, de ha nincs alap,
hol ide – hol meg oda, csapódva élsz majd.
Nem teljesítesz, a sorsodnak megfelelően.
Ha vétett, az elődöd, alázattal viseljed, addig,
amíg a lehetőséged megadja a sorsod, hinnye.
Amit még nem tudunk, azt megtanuljuk, hiszen,
hiányokat generálhat mindaz, abban, ami fontos
lenne most, ah. Nem elirigykedni kellene, na meg,
gátakat vetni tengernyit hinnye, hogy ne legyen
képes haladni sem. Hanem, tiszteletben tartani,
azt, hogy mindannyian, más és más sorsot hoztunk.
Generációkra vethetők vissza, lehetetlenednek el.
Nem életszerű nekünk a másiké, ezért, hát nem áhítjuk
azt, ami másoké, nem illik, a sorsunkba bele, „életszerűen”.
Ha nem tanulsz, elsatnyulsz, a gyakorlati életedben ott van,
minden, ami mutatja, a hiányokat, neked szükséges pótolnod.
Kérdezd, lehet-e, a mások tudásával kiegészítve, ne, vedd el.
Mert akkor, őt megrekeszted hosszú időre, te meg ahova a
szerzett, tapasztaltnak, sem nevezhetővel jutsz el, na az
lesz, amikor azt mutatja az Isten, kezd el még egyszer.
Tanulj, fejlődj, tapasztalj, ha elérted a jólétedet, ne
punnyadj, mert leépülhet a lelkes, szíves, éned.
Ha, nem, az éppen, élhető sorsszerűt éled,
bizony, kimaradnak a tapasztalhatók.
Hiába várnád a szépet, a jót, a
benned tisztelni valót, ha
alapod sincsen, még ahhoz.
Vissza az alapokhoz, minden
lépcsőfokot tapasztalva lépjed.
Ne ugráljál feljebb, annál, mint,
amennyire átláthatod, kihallod,
megérzed. Mert a nagy álmodat,
ha, könnyen, érted el és úgy érzed,
tiéd a végtelen. Már határod nincsen,
leszel benne, mint, a védtelen gyermek.
Ne akarj többet, mint amit ésszel felérsz,
az eszközöket jól nézd meg, amivel előbbre
juthatnál. Tapasztaltan mondom, hiába ám,
a nagy kapkodás, sietség, ah, az élet odateszi,
mindazt, amit kihagytál, ha anélkül haladtál.
Nem láthatod át, akkor sem, ha előtted
van, mert a körforgáson kívül maradtál.
Ha meg odáig értél el, ahol dolgod sem
lett volna, örülj majd, ha visszajuthatsz,
oda, ahonnan indultál, ismerős lesz az.
A körforgásból könnyen kikerülhetsz.
Jó szerencsét kívánok, minden jóra,
életszerűre, igényes embernek.
Ők már tudják, az alázat,
a „kulcs”, minden jóhoz,
életszerűhöz, hinnye.
„Kölcsönös tiszteletre”
oktatás, nevelés, oldala.
Nem elég akarni, azt a, hinnye,
meg lehetne tanulni, úgy élni,
hogy a belső kontrollod,
is tudjon elégedett lenni.
Emberesedve tollasodni,
boldogulni tanulni, két
lábbal a földön járni.
Szeretettel, Julamami