Akinek hátranéz a szeme,
az nem tudja, merre van,
a következő, „lépése”.
Isten óvjon, mindenkit,
attól, hogy önmaga,
fölé legyen helyezve.
Nem tudom, hogy lehet,
akkora magabiztossága,
bárkinek, hogy ahelyett,
ami sorszerű volna,
az éppen,
aktuálisat,
kihasználja.
Ráépít, a többiek
tudására, azt gondolja,
nem derülhet ki, mindaz.
Mert az nincs is, amit ő nem lát át.
Nem tanul, minek, hiszen tud mindent,
amit meg nem, majd alápakolják, hinnye.
Úgy gondolja, ha azokat a kiskapukat látja,
amiket, másoknak, szánt, a sorsa, haladásra,
ki is használhatja. Lenézve, azokat, akik,, nem
ártva, nem bántva, haladnának, csak nincs hova.
Hiszen velük, az ő tudásukkal nem gondolnak, ah.
Őket, a jóban feltaláltjukkal, semminek nézik.
Mintha, nem is, a saját Hazájuk hasznára,
születtek volna, pont erre a helyre.
Valami nagyon erős fuvallat
lehet az, amikor túllépnek,
a saját határaikon, hinnye.
Nem gondolnak bele, ah,
mintha, az Isten, nem létezne.
Óvatosan mondom, ha így haladunk,
sokan életünkben, nem juthatunk révbe.
Mindig, lesz valaki, aki azt gondolja, azt a,
helyettünk megélheti, a saját sikerünket.
Miért nem tanulhatják meg, időben,
hogy ne árts, ne bánts, magadra is
jól vigyázz. Ébresztő hát, jó szülők,
fontos, lenne tudni, az „emberi nyelvet”.
Elmondani, van, saját sorsa is, hinnye,
legyen, még, időben, igényes, ejnye.
Álljon ki, magáért, a sikeréért,
ha éppen, jó időben van, ahhoz.
Haladjon, mindenki, a saját útján,
azzal jobban járnak, generációsan.
Nem kéne tán, a mások sorsából,
kiélni a jót, ami megmarad, azt
meg élje meg, az, aki akarja.
Csak a szépre, csak a jóra,
ácsingózva, mindent aratva.
Milyen virtus ez meg, nahát,
ejnye már, hogyan nézel, a
többiek szemébe, utána.
Nem elég, ha jól ki van,
találva, erősen rügyezik
ám, a tudásnak hiánya.
Talpalatti talaj, hinnye.
Kinek ahol van, a lent,
másnak meg az a fent.
Lehet, kihasználónak
lenni, a többi helyett,
a jót és a szépet élni.
Óvatosan mondom,
tapasztaltan tudom,
a feladat adott lesz.
Akkor is és addig,
mindig, amíg, meg
nem oldja az akié.
Végleg nem,
hárítható
másokra.
Van ám,
mindenkinek
saját sorsfeladata.
Ami előre is viszi,
ha tesz érte, időben.
Egyéb módon rárakódik,
azokra, akik neked fontosak.
Nézheted, aztán, a művedet,
majd egész életedben, azt a.
Ha valamit nem tiltanak,
attól még, az egészséges,
tartásod jelzi, ne csináljad.
Kölcsönös tisztelet, az alap.
Legyen szép, ez a napotok,
gondolkodva kommunikáljatok.
Julamami