A belső tartás, méltóság, elvileg, ott van, mindenkiben, amikor
születik. Ha csak, nincs valami erős hatás a magzati idejében.
Várakozásnak is mondom, amikor nevelek azáltal, amit, ott
látok, /anyavonalnak/ is fogalmazom. Hiszen amíg együtt,
időzik a magzat pocaklakóként, egy körfogásban vannak.
A tenyerekben több mondanivaló van, mint, amit alájuk írtam.
Azért tudok pontos lenni, a sorsolvasásnál, mert csak leolvasom.
Azt amit, a tenyérben látok, 25. éve naponta, hivatásként gyakorlok.
Amikor oktatom, a jeleket igazoló szöveg, a tenyéren kívülre kerül,
mindenki, a saját ízlése szerint, helyezi el a szöveget, nincs szabály.
Egy napon rajzoltam le, a 153 oldalt, mind, más és más, tenyérrajz.
Annak, a szövegét „emberi jelnyelvnek” mondom, van egy átható,
ritmusa, mindig, ahhoz igazítva, aki éppen, akkor, ott, tanulja.
Párkapcsolatoknál talán a leglátványosabb, annak a hatása,
amikor meghallják, mennyire mást hoztak mindketten.
Ha csoportos az oktatás,
akkor is átmegy a mondanivalója,
mindenkinél, amikor tanulják.
Mert kihallják a saját sorsukban az eltérést a másikétól.
Amint, a generációs jelnél járunk, gyakran jönnek rá, ők is,
hasonlókat élnek éppen meg. Mire kibeszéljük a jelek mögötti,
történeteket, megértik a saját, adott helyzetüket. Meg is oldódik,
azáltal, amikor átmegy rajtuk a magyarázatnak, az őszinte, ritmusa.
Tisztelettel ajánlom mindenkinek, aki érti, akit érdekel a saját sorsa,
amit a családjának, a generációs feladatairól, hasznos lenne tudnia.
Látod, látod, ha jól vigyázod, s már nemcsak, szánod, bánod, neked is
lehetnek kitűnő emberi kapcsolataid. Ha rájössz, adni születtünk
mind, ne odázd el, amikor alkalmad van rá, ne szűkölködjél, hinnye.






Julamami