Mond, volt-e elég időd ahhoz, hogy a tehetségedben kibontakozz.

Hol tartasz most, meg vagy-e elégedve, azzal, amit

elértél, van-e sikerélményed, naponta.

Érzed-e az elégedettséget,

a lelkedben, szívedben,

gondolkodó agyadban.

Vagy csinálsz valamit,

amit megszabtak,

nem volt segítséged.

Abban, hogy meglássátok,

miben lennél tehetséges. Mi az,

amiben, a tehetséged, által, amikor,

eljött az ideje, felkerülj a saját szintedre.

Van, aki egy egész életen keresztül, várja,

a sikerélményét, mert nem vették észre.

Mit hozott tehetségként és más feladatot

adtak neki, amiben, nem tudott, sikeres lenni.

Nyomhatod azt amiben nem leszel olyan sikeres,

mint amilyenben lehetnél, könnyen, ha hagyják,

mert, mindenhez szükséges, a kellő idő, hinnye.

Mire a nagy önállóság, túl korán, miért nem

kaphatnak, elég időt, a felnövéshez, hinnye.

Miért, mások osztják be, azoknak, akik már

korán megmutatták, mit hoztak sikernek.

Beleélnek, vagy megélik a sorsukat,

na az nem mindegy, kizökkentve,

a saját életritmusukból, vacakolnak.

Nincs motiváció abban, ami másoknak,

sikert is hozhat, élik az életüket a semmi,

kellős közepén. Vágynak valami olyanra,

amiben, jól érezhetik, magukat, néha.

Viszont, ha azt sem tudják mi az,

akkor rávetítik a környezetükre,

az elégedetlenségüket is, hinnye.

S így tovább, kallódik el sok felnőtt,

úgy, hogy azt sem tudta, mi dolga.

Azzal, amit csinál, nem találja

magát benne, nincs sikere.

Ahogy tapasztalom a siker,

az intelligens agy tápláléka.

Ha nem kapja meg, naponta,

megtalálja a módját, másképp.

Nem ellensége önmagának, ha

elégedetlenek vele, eltűri, mit

is tehetne, ki van szolgáltatva.

Valakinek, vagy, valakiknek,

akiknek, fogalmuk sincsen,

milyen a tehetségükből,

elégedetten, megélni.

Pedig nem gazdagodtak

meg, mások szerint, csak

rátaláltak,  időben, az egyszerűre.

Amiben nagyszerűen élnek, nem

 mint a rutinosak, leginkább, gondolkodva.

Ha nincs, az elején meg, a saját ideje, nem

találhatja ki, mit szeretne, ne várják tőle.

Később, hogy gondolkodva éljen, nem

fogja tudni, hogy az meg, milyen.

Megmarad középszerűen,

valamiben, megy az ideje.

Nem tapasztalhat, sem

nem tanul abból, csak

betanul a semmibe.

Tiszteld az embert,

ha emberismeret

nélkül, vállaltál

olyat, amihez,

érzéked nincs.

 Felelőse vagy,

mert elhiszik,

amit mutatsz.

Elfárad, mielőtt,

hozzákezdene.

Nem ad neki,

csak viszi, azt a.

Ami nem viszi

előre se,

nem

használja

önállóan,

az agyát.

Teljesít,

teljesít,

teljesít,

csak megy

az élete.

Már nem

reménykedik,

hiszen, arra

se, marad ideje.

Aztán leépül, agyilag,

majd mások megmondják,

mit tehet, miért azt tegye.

Ugye, nem a valóság ez,

ugye csak álom volt,

felébredhetünk

belőle, hinnye.

Kölcsönös tisztelet,

na és bocsánatot kérek,

hiszen magamat neveltem.

Ami akkor, nagyon nehéz volt,

utána sem lett könnyebb, de

el tudok számolni, a saját

sorsommal, generációs

feladataimmal.

Jó szerencsét kívánok,

minden gondolkodónak.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Nekem az apám volt az, aki látta ki vagyok,

ritkán, röviden szólt, de szigorúakat mondott.

„Jula, a felnőtt, előbb a rábízottakkal törődik, csak

aztán, kényezteti magát, ha marad ideje szórakozik.

Gyere, mutatom, ezt, megcsinálhatod, ha nincs, aki”.

Mindig csinált valamit, meglátta, hogy mit, szükséges.

25 évembe lépett, a hivatásom, jó érzés ez nekem, biza.

Az első hét évem, abban is tevékenyen zajlott, hallgattam,

azokat, akik kétségbeesve hívtak, aztán, felnőttem abban is.

Rájöttem, amikor csak unatkoztak, szórakoztatásra vágytak.

Azután, amikor rám kaptak, azok akik a felelősségüket még,

felvállalni nem tudták, hát rám hárították volna, döntsem el.

Akkor, rájöttem, olyan dolgom, nekem már nincsen, jöjjön

az, akinek szintén át szükséges élni, tapasztalni mindazt.

A segítők, nagy tapasztalatúak, na meg, arra születtek.

Sokat szükséges tanulni, ha nem arra születetten teszik.

Azt látom, nagy szükség, lenne, az összetartásra, olyan

embereknél, akik hasonló szinten végzik a hivatásukat.

Sokoldalúvá válhatna, hiszen színes az emberek világa.

Van aki a tehetségéből megél, van aki, azt lemásolva,

hamiskodva, önmagának betudja, úgy mutatja,

és abból, piszkosul jól, meg is él, hinnye.

Elsősorban, magamtól kérek, most,

bocsánatot, hogy nem álltam ki jól,

magamért időben. Vártam másokra,

hátha, megjön az eszük, ahhoz, amit

felvállaltak és teljesítik, érdemben.

Hát, ezért tartok itt, most 68 évesen,

hiszen újak jönnek. Nem becsülik meg jól,

azokat, akik már bizonyítottak, teljesítettek.

Hány évig is élhet, jó minőségben egy ember,

mármint, a jó egészségét tekintve, hinnye.

Mikor kezd, elhasználódni, megkopni,

persze attól is függ menyit figyelt, a

szervezete, a lelkének, jelzéseire.

Ha ki kell várni, megint és újra,

hogy rájöjjenek, a miértekre,

miért is léteznek, emberiesek.

Akkor ki garantálja, hogy az élet,

számunkra meghosszabbítottan,

adott lesz, hogy önmagunkért is,

legyen elég időnk tenni, hinnye.

Tiszteld az embert, mondták-e.

Ne használd ki, azt,

hogy tudod, nincs

rálátása se, tudás

hiányosan éli meg.

Ha csak úgy csinál,

mintha segítő

lenne,

nagyon

sokat árthat

vele, hinnye.

Se hozzáértés,

sem belső kontroll,

„elüzletiesítve”, hinnye.

Nem elég, a tálalás, a körítés,

ha nincsen, valóságos tudás,

mögötte, gyorsan fordul

vissza, látja a tükrében.

Megjöttem, onnan is,

már sokszor, szoktam

mondani, azt a.

Amikor nagyon

hevülékenyen,

lelkesedéssel,

indulnak neki.

Tudást remélve,

menet közben,

szednék össze.

Alapok nélküli,

látszatos az, hinnye.

Az ember nem játékszer,

ha nincs, napi megelőzés,

lesznek akik kihasználják.

Remekül kipótolják azt a

hiányosságot, mint tudás.

Olyan szinten, nagy dumás,

hogy észre sem veszik és már

benne is vannak, valamiben,

amiről fogalmuk sincsen, ah.

Szórakoztatja, hogy lekösse,

nem jó a szándéka, hinnye.

A múlt elmúlt, próbáld ki,

meg tudod-e fogni. Ha

felvisítana attól,

ahogy, bánsz vele,

nem elég a bocsánat,

szavat kimondani. Tán,

nem kellene azt, gyakorolni,

a segítő munka, komoly hivatás,

annak tudatával, kellene járjon az.

Ne „üzletiesítse” el, kérem szépen,

mert, két oldala van az embereknek.

Vannak a lelkes, szíves, gondolkodók,

s vannak, akik üzleti érzékkel születnek.

Talán idejében, lenne szükséges, a tanulás,

hogy ne legyenek, pénztelenné váltakká.

Azok, akik ki vannak szolgáltatva, a hozzá

nem értőknek, gyakorolnak is, valamit, már,

miközben, megfelelő tudás, nincs mögötte, ah.

„Nem vállalják majd fel a felelősséget helyette”.

Mindenki született, valami fontos feladatra,

senki sem született, fölöslegesre, hinnye.

Ne vállalj fel, olyat amihez nem értesz,

csak azért, hogy a gyermekkori álmodat

betöltsed, mögötte vannak az emberek.

Ha nem is visít mindenért, azért fáj neki.

Ki az, aki hitelesítheti azokat, akik, most

csak úgy tapasztalat nélkül, hozzáfognak.

Tudják-e mibe vágnak bele, azon közben,

beszámolnak-e a hozzáértőknek, vagy,

csak, az üzleti részével számolnak el.

Megkérdezik-e azt akit érint mindaz,

szeretné-e, aki ott van, megfelel-e.

Miért nem az ember, a fontos,

miért a teljesítmény csak,

aki kitalálta, kipróbálta-e.

Felelősen csinálja-e, tudja-e,

mit miért csinál és abból mi

következhet, tudás nélkül.

Adni születtünk mind,

van akiből kinevelték,

van, aki nem érett rá.

Különbözők vagyunk,

nem elég, ha erős a szó,

a mögöttes a fontos, a tudás.

Van az Isten, ki már tudja, ki

meg, rájön, menet közben.

Éljél tisztelettel, felelősen,

azt vállald fel, amivel nem

árthatsz. Ha a tudás, ahhoz

nincsen benned, tanuljad előbb,

s akkor gyakoroljad, ha hozzáértők,

fokról – fokra, napi szinten, kontrollálnak.

Önbecsülésnek hívják azt, amit belülről érzel,

ha minden mindegy, csak másokat követve élsz.

Majd lesz valami, hátha nem látják át, nem veszik

komolyan, nem derül ki, a hozzá nem értés, azt a.

Önmagadért, másokért is felelős vagy, akkor is,

ha nem várják azt el tőled, feltétezik, érted,

hogy mit vállalsz fel. Figyelj, a lelkedre, a

szívedre, gondolkodó agyad hármasra.

A belső kontrollodat közvetíti feléd.

Az élet szép, ha hallod már a lelkednek,

jóval és széppel üzenetét, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami