Össze – vissza rohangálni, magára sem vigyázni.
Védekezik, miközben érvelhetne, ha lenne
tudása, mindenki, csak ember,
ne mutasson többet.
Ne vállaljon,
nagyobb
feladatot,
mint amit „átlát”.
A kevesebbel,
elbírna, hinnye.
Visszatalálhat,
ha végleg, nem
tévedt még el.
Magához képest,
szükséges tennie.
Aki mást vár el,
nem ért hozzá.
Nem bír el
többet,
mint,
amire,
képes.
Ne
vállaljon
olyat, amihez
nem ért, túl nagy
feladat az, árt.
Tisztán
érzékelés.
Egyrészt,
a méltatlan,
túlzó sok,
másrészt,
a lehetőség
hiányok.
Ha tudja,
honnan jött,
hova tart, meddig
marad, egészséges.
Hol vannak, a belső
határai, a kontrollja,
mit jelez számára.
Mindenki látja.
Aki már átlátja,
kihallja, megérzi,
fontos, azoknak,
a tudtára adni,
akik, érintettek.
Előbb érjék el a szintet,
amit a Világ elvárna, hinnye,
nekik kellene alkalmazkodnia.
Felnőni, a feladatukhoz végre,
alázat nélkül minden hiába.
Van aki vezet akkor is,
ha nem ül a székben,
hisz vezetni született.
Beleteremteni, a saját
Hazánkba, a tudásunkat.
Jó nyomot hagyni, a saját
szeretett Hazánkban.
Alázatot gyakorolni,
ahhoz is, mikor
lehetne, ideje, a
kommunikációnak.
Ha tudomásul vennék,
mennyire különbözünk.
Mind, más feladatot hoztunk,
mint egyenként, mindenki, hinnye.
Talán nem térnének el, olyan sokan, attól,
a belső kontrolljuktól, ami a harmóniájukra utal.
Nem vállalnának nagyobb feladatot, mint, amit,
hétköznapi szinten, működésben tarthatnak.
Minden családon belül, megvannak a feladatai,
mindenkinek. Akinek nincsen, ott már, előzőleg,
megcsinálta, valaki, valakik, az előző generációkból.
Úgy aztán, már jól érezheti magát a bőrében, élheti azt,
amit, a sorsa elé tesz, jót és szépeket alkothat, fejlődhet.
Mert, csak, azt ne, gondolja, senki sem, hogy akkor, neki,
nincs, semmi tennivalója, csak a jólétét sokszoroznia.
Az ember fejlődni született, ehhez magához venni,
minden tudást, ami előreviszi, napi szinten átéli.
Mindazt, amit a többiek, csak már nem húzó
erőt, fejt ki. Hanem segíti a többieket, ah,
abban, hogy nekik is jó életük legyen.
Egészséges körforgásnak látszik,
ha eltérnek tőle, nemcsak
másoknak, maguknak
is, árthatnak vele.
A belső harmónia
fontos, ahhoz,
jól, eltudják,
látni, átérezni,
gondolkodva
eldönteni.
Legalább azt,
mi az, amivel,
nem árthatnak.
Adok – kapok,
egészséges körforgásban
maradok, nem ártok, se nem
bántok, magamra is jól vigyázok.
Szerencsés napot kívánok.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel. Julamami