Legyen…2019.03.18. https://julamami.com, web-mutter.com

Legyen a reggeletek szép,

ragyogjon rátok

az ég.

szerencsét, minden

jóakaratú embernek.

A megelőzésre adtam, a

sorsomat, immár 20. éve.

Kitűnő, megajánlottat

kaptam, tisztelettel,

el is fogadtam.

Tudtam, ez a hivatásom,

tapasztalva haladok, meg

és feltalálok, megtisztelnek.

Az alapja mindennek, az

alázat, a tehetségemhez.

Nem értem, miért lenne

fontos nekem “politizálnom”,

ha ahhoz, egyáltalán nem értek.

A hivatásomat igényesen végzem,

a tehetségemből élek, már 25. éve.

50 ország olvassa az írásom reggelente.

Ha beengednék a tudásom, a saját Hazába, azzal,

amit magam találtam fel. Talán nem gyakorolnának,

rajtam, akiknek, mindent, lehet, nem kell, hogy

felelősek legyenek, abban se, amiben túl mentek.

Mit tehetnék hagyom, nincsen hova fordulnom.

Abban bízom, kitalálnak, talán önmagukért,

olyat, amiben bocsánatkérés helyett,

kifizetik, az okozott károkat.

Hiszen a pénz, náluk van,

valószínű, azért bátrak.

Kisemberként, még az

is lehet, nemcsak, én,

szenvedem mindezeket.

Egy nagyon óvatos, de jól

bevált tanácsom lenne, ha

mondhatnám, a saját belső

körében gyakorolja ezeket.

Ha ott megkaphatja érte,

ami fontos lenne, talán,

nem tévedne el végleg.

Most nincsen kedvem,

a “bocsánatkéréshez”.

Gondolkodóban estem,

 tegnap éjjel. Amikor

bejött a szobámba,

egy lézercsíkokból álló.

 A szoba mennyezetéről

lefele, a felső harmadig érő.

Jól láthatóan, az ablakon

kívülről jövő,

a helyszínen

felépített,

valami, hinnye.

Többféle, a

magyarázata,

az interneten.

Sokat tapasztalt

asszonyként, ilyet

még a saját szobámban

nem láttam, máshol igen.

Leginkább a filmekben,

amikor, megjött, a

 magyarázata

mindennek.

Honnan

indult,

hova

jutott. Aki,

kitalálja ezeket, megéli-e, a

 tapasztalatom szerint, ha mindene

lehet, nincs már semmi motiváció,

ami építhetné, hát leépülhet tőle.

Meg is mondhatnák, mit kötelező

elviselni, miért és hol lehet szólni.

Mindenkinek, más a belső határa,

felépített egzisztencia rongálása,

hátráltatása, lehetne fájdalom díja.

Kialakult személyiségének, ártásért,

kialakulóban lévő rombolásának, díja.

Ugye nem lehet minden csak politika,

vagy lehetne benne felfejlődni oda,

hogy “dícséretes” díjat kaphatna.

Julamami védjegy rongálási díja.

Amikor, rácsapnak a hasukra

és azáltal, már, van akiknek

mindent lehet. Mások meg,

 azt, amiért megdolgoztak

sem kaphatják meg.

Az aprópénzes,

nyugdíj

helyett.

Nem

oldja meg,

ugyan, minek.

Nem neki kellene,

megélnie belőle.

Mert néhányan,

önjelöltként,

úgy fogják fel,

intézhetik úgy,

mintha ők lennének,

a mindent eldöntő Isten.

Talán előbb azt döntsék el,

közülük ki az, aki a legjobb, aki

tisztelhető. Azok számára is, akiket,

úgy kezelnek, a szépben, a jóhoz,

mintha, ők, nem is itt élnének.

Pedig, azért, ide teremtettek,

hogy amikor, szükséges, meg is

kapják, ugyanabban a minőségben.

Aki megtartani, jóra költeni, spórolni

is képes, nemcsak beleél, elherdálja, azt,

 ami sokaknak, a verejtékének a gyümölcse.

Az élet forgandó, a sorsok fordulóponthoz

értek. S ha, nem ismerik fel a helyzetüket, bizony,

mellé is mehetnek, s akár egész életüket, úgy élik meg.

Csupán annyit mondanék, szépen csendben, én már értem,

a miérteket. S gyakorlom nap mint nap a, hogyanját, akkor is,

ha nem a saját sorsom az nekem. Hanem szétzilálni igyekeznek,

azt, ami, valóban az Isten döntése, talán tanulni is lehetne, hinnye.

Mert nagyon  komoly tudás és magas szintű energia szükséges ám.

Ahhoz, hogy a következő generációnak ne úgy ártsanak, mintha az

értük szólna, hogy kikerülik, a nehezeket, nem ismerve a sorukat.

A könnyűben élik ki s meg, azt, ami, így csak távozik, nem ad nekik.

Elsősorban, magamért, vagyok felelős, ha eldöntik és eljönnek,

hozzám, megtisztelnek azzal, hogy olvassam le a sorsukat.

Már elég érettek arra, hogy egy külső, megelőzésről

szóló, tükröt is felvállalnak, mert utána már,

van min gondolkodniuk, nem üresednek.

Értelmes, ízes, tartalmas, emberies,

életet élhetnek, önmagukért is,

tesznek, amikor másoknak,

legalább, nem ártanak.

Kölcsönös tisztelet.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból,

szeretettel.

Julamami