Amikor már elfogynak az érvek, csak menj és tedd a jót és szépet.
Amihez szoktál, hiszen, a hivatásodat gyakorolva,
jót teszel, veled van az Isten, érted is.
Ne harcosan hősködjél,
hiszen olyan hivatásba,
mentek el már sokan,
mind fölöslegesen.
Emlékszel, amikor
a vásottak valahogy,
odataláltak a csapatba.
Túl könnyű lett annak a
hozadéka, nem volt már,
se játékszabály, sem
határ, ott is te kaptál.
Spontán lesz, az aki,
nem tartja be, a
belső kontrolljának
a jelzését, kiüresedik.
Az erősebb hatásnak az
árnyékát keresi, minden
olyat megtehet, úgy
gondolja, amit,
addig nem
ajánlottak
neki, ah.
A hatások,
nagyon erősek
tudnak ám lenni.
S, ha majd elmúlik,
a káprázat, kitisztulnak,
a tájak, láthatóvá válik az is,
amikre, nem is gondolnak, hinnye.
Egy Haza ez csak egy, becsüljük jól meg,
mert, ha egymásnak mentek, családok is
sérülhetnek. Ha tisztelni tudod a szüleidet,
az már elég ahhoz, hogy amit felépítettek,
az éppen aktuális, átláthatatlan homály,
következményébe, ne süppedjen bele.
Mi marad, ha minden, amit egész
életünkben, építettünk jóban,
szépben, teremtettünk, a
Hazánkba bele, eltűnik.
Nem azért tettük, ah,
hogy mások szerint,
éljük az élhetetlent.
Hova lenne az amit,
önbecsülésnek
érzünk. Ha
bárkinek a
hangulata,
könnyűvé
teheti, azt, ami,
a tartásunkat adja.
Emberi méltóság nélkül,
egy katyvasz az lefele, hinnye.
Köszönök szépen, mindent, amit
„nem jó szándékkal” tettetek, azt a.
Átéreztem, mindent, az aktuálisan éber
sejtjeimben, annyival is több a tapasztalat.
Nem „dícsérnélek” meg benneteket, gondolom,
megkapjátok, busásan, a jutalmatokat, érte, az sem
az én dolgom, hála Isten. Nekem nincsenek csoportjaim,
viszont, nem is tennének semmi rosszat, másoknak se.
Sem, azáltal, amit, már elvégeztek, az egyszemélyes,
intézményemben, oktatásra jelentkeztek. Se nem,
állnának ártásra, a gondolkodó, kontrolljuk is,
megóvja, hiszen átlátják az egészet.
Érzik, a jó és a rossz, közöttieket,
már nem gyermekek, lelkesek.
Bár, ha magad köré néznél, van
gyermek, aki felnőttebb, hinnye.
Csupán annyit, egyszer minden
átfordul és megmutatja, a
másik oldalát is.
Nekünk
embereknek is, két
oldalunk van, ha eddig,
nem jöttél rá, majd rájössz.
Ha nem érzed már a talajt,
mert annyira „angyali” vagy.
Begyűjtötted a rajondóidat.
Nem látják, a valóságot.
Amikor megszólít, a saját
lelkiismereted, nem lennék,
a helyedben, amikor azt, átéled.
A fokozatosság a lényege mindennek,
azért mert annak szólítanak, azért még,
nem vagy, otthon, a magas, rezgésben.
A saját csapdáidat építgeted,
amikor, másoknak ártatsz, mert,
azt sem vállalod fel, nem kérte senki.
Ah, minek látnál, a teremtésnek neki,
ha csábítóan potyog, mindíg minden.
Úszkálsz csak, a számok tengerében.
Jó szerencsét kívánok emberségesek,
áldjon meg az Isten, minden földi jóval,
akkor és annyival, ami a legjobb nektek.
Vigyázzunk a tiszteletre, őrizzük meg a
szeretetet, a családot, önmagunkat.
Szépre, jóra építsük a holnapunkat.
Boldogulni tanuljunk meg most,
hogy még, tervezhessünk is.
Generációsan fontos az,
hogy jó minta legyen,
minden családban.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel. Julamami