Mi anyák, nem azért szültük a gyermekeinket,
hogy ne tudjanak kibontakozni a tehetségükben,
a saját Hazánkban, amit mi is teremtettünk meg.
Hiszen dolgoztunk és úgy nőttek a gyermekeink.
Mindenki gondolkodjon, akinek van gyermeke,
szeretné-e, hogy ne találják meg, itt a saját,
Hazánkban, a kiteljesedésüket, a szépben, a
jóban. Azért dolgoztunk egész életünkben,
hogy nekik, már jó, különb életük legyen, ah.
Könnyű „topicskolni” abban, amit másoktól
kapott, a Hazánk, ha azt sem tudjuk, mi az,
ami esetleg a jóból, szépből, nekünk is járna.
Nincs hova fordulnunk, nincsenek válaszok.
Ne erőlködjél, miért erősködnél olyanokért,
amit, nem tesz oda, neked, se generációsan,
az Isten, hiába minden szerzett, nem a tied.
Nem azért nem szólnak érte, mert nem
látják át. Szeretnék, ha nekik is lenne,
megélhetően jó,
a sorsuk, hinnye.
Tudják, van Isten, nem
csak nekik szánta a jót.
Megint más az, ami,
tehetségből jön,
szintén más az,
ami erőlködés.
Feltalálni, vagy
kitalálni, nem
ugyanaz a
minőség.
Vajon, ha
lépcsőről –
lépcsőre, lenne
szükséges lépnie,
az ismertség felé,
látható lenne-e.
Fontos lenne,
ha a tehetségesek,
támogatásokat is
kaphatnának.
Mert, így,
nem
lesznek,
láthatóak.
Ha a saját
Hazájuk,
nem
tartja,
fontosnak, hogy
itthon maradjanak.
Más országokat
fejlesztenek, a
tehetségesek,
ha elmennek.
Vannak akik,
előbb ismertek
a Világban, mint,
a saját Hazájukban.
Ide teremtettünk,
minden szépet és
jót, életünk során.
Azt várjuk, amit
ide teremtettünk,
nem várunk mást.
Nyugdíjat, amiből
úgy élhetünk, mint,
ahogy életünkben teremtettünk.
Lehetőségeket, a saját tudásunknak, az
elért hivatásunknak ismertségét, a Hazánkban.
Megtanultunk, a nehézségek között megélni, még
nem ismerjük, a jó minőségű életünket, hinnye.
Tesszük a dolgunkat, tudjuk, van az Isten.
Ugyan, hogyan,
vállalna fel,
bennünket,
a tudásunkkal,
bármi más ország.
Ez itt az általunk
teremtett, szeretett,
megbecsült, Hazánk.
Az
idő,
nagyon
fontos.
Sem előbb,
se később,
nem ugyanaz.
Nem hiszel a
szemednek, ah.
Amikor számodra,
ott van az ideje, a jónak,
a sorsodban megélhető az.
Mások sorsa, nem visz előre,
legfeljebb, könnyebbnek tűnik.
A nehezeket akkor is megkapod,
amit az előzők generációsan nem
csináltak meg, az ott maradt neked.
Sokszor léphetsz olyan lépéseket,
amiben, megengedő, a teremtő, ha
már teljesítettek, az elődeid, mind.
Bár könnyebbnek látszik akkor,
neked mégis, a nehezet hozza, ah,
ha másoktól veszed el a sikert.
A tapasztalatom szerint,
nem lehet, csak úgy,
letudni, semmit.
Vagyis úgy,
igen,
hogy az
semmivé
is válik.
Nem
emel ki,
viszi,
a jót és
szépet,
belőled.
Amikor a
sorsod lefékez,
az sem véletlen.
A belső kontrollod
erősödik közben,
a számodra jó
feladatot
hozza.
Beérsz
általa a
szintedre,
viszed a többit
is, a sajátjukra.
Ha éppen ők is,
megfelelőek már,
a saját szintjükre.
A barátságoknak
más lett a hozadéka.
A hasonló szintűeket,
a jókra, a szépekre, az
életszerűekre tanítja.
Nem életkor függvénye,
vannak, akik már gyermekként,
mások meg, öregedően látják meg.
Mi lenne a következő fejlődési szakaszuk,
a gyermekkorúaknak, ah. Nagyon nehéz azt,
elfogadtatni, még a szüleikkel is, hogy ők,
elég rálátással bírnak, már a feladatokra.
Aludj még nullázó, korán van rosszalkodni, ah.
Szeretnék még, néhány gondolatot leírni, látom,
nagyon szeretnéd, az oldalaimat már lenullázni.
Önismeret, kölcsönös tiszteletre oktatás, hinnye,
nekik, akik már értik, az életükből mi hiányzik.
Amit ígérhetek, tartás, méltóság, emberies,
tanuld meg, ha már beértél az igényére.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami