Megjegyzi a belső kontrollod, jelez

erősen, keservesen, mielőtt,

önmagadat is elveszítenéd.

Hátha, segíthetek ezzel,

vedd le a faladról azt.

Ami, abban amit

csinálsz, nem

a valóságot

tükrözi.

Hamisság,

valaki ellen,

mást csinálsz.

Annyira meg

akarsz felelni,

azt a. Hirtelen, a

barátságosból,

ellenséges

lehetsz,

ugyanott.

Egyszer

fordulsz, a

szerintük,

helyes úttól el.

Egyértelmű, azt is,

megmutatnák majd,

éppen hova érkezel.

A sorsod helyett,

miben, hogyan élsz,

nem marad más, mint

generációs hozadék.

Az ünnepi asztaloknál,

a nevedet, a tisztelhetők

helyett, negatív történetekkel

halmoznák el, ruháznának majd fel.

Vagy kitartasz amellett, amit nehéznek

hoztál, viszed a nehezet, amíg, el nem fogy.

S váltasz majd akkor, ha megengedő az Isten.

A külső megfelelés helyett, belül megéled azt is,

amit a többiek, még, fel, sem ismertek. Boldogulsz,

mert, nem, te, hoztad, ah, a terheltek sarát. Nem rájuk

erőlteted azt, hinnye, hanem, azoknak, akik kérdezik,

elmondod, mi mindent, tapasztaltál, életed során.

Megtanulsz gyermeknyelven, békén hagyod, ne

fáradjon, mint egy felnőtt, túl korán ki, hinnye.

Motiválod, mert az lenne a dolgod, láthatnád.

Megélések, tapasztalások nélkül, nem megy,

hiába, minden felvett szerep, csak visz az.

A belső tartásodat, a tisztelhető nehéz,

megjárt utad, sorsszerűen megadja.

Hiszen, miről beszél, ha ő maga,

nem is úgy él. Majd idejében,

lekopik az álca, ott áll majd,

pőrén a lelke, mindazoknak.

Fázósan, csalódottan, a hőn

vágyott, elismerések, vállalhatóak

nélkül, a kiüresedés felé. Akik, csak, szajkózva,

megfelelve, mindent ugyanúgy megismételtek, azt a.

A célirányosaktól terelve, nekik mindenképp jó legyen,

a vesztesek, nem ők lettek, inkább tapasztaltak, hinnye.

Nagy embereknek születnek, nem kopik, se ki belőlük,

sem nem, a könnyebbet kapják feladatoknak, erősödnek.

Akkor is, ha nem emelkedhetnek ki, a megérdemelt helyre,

hiszen már sokat tettek érte, nagyobb a feladatuk annál is.

Van az Isten, van aki tudja, van aki még nem hisz benne.

Megvan a saját sorsunk, a generációs feladataink,

ha valaki úgy döntene, hogy túl megy, mindazon.

Az már, az ő privát ügye, ha mindezek ellenére,

 nekiveselkedik, majd, látszat győztessé válik.

Addigra az már, mindenki számára, látszik.

Tapasztalva haladva, megjön minden jó

és szép feladata, mindenkinek. Ah,

ha nem éri be, azzal, amit, elérhet,

rájön majd menet közben. Sokan,

vannak, hasonlóan, akaratosak.

Mindenáron, győzni akarnak,

mert, belső tartásuk, nincsen.

Külcsín, belbecs, hallani eleget.

Lélekben fejlődni nem akarnak,

pedig, az lenne a sorsuk, most.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet. Nem harcolnék, se

érted, sem melletted, ellened

meg minek. Tapasztalva oktató,

nevelő vagyok, a megelőzésben

hiszek, adnám át, a tudásomat.

Sokaknak, akik, igényesek már,

arra, hogy az embereknek, miért

ne lehetne, tartása, méltósága, azt a.

Szintek, közötti, fordítókat, oktatnék,

mert egy Haza ez csak egy, ide szült,

az anyánk bennünket. Itt lenne

fontos, a jóban, a szépben,

elhelyezni, a tudásunkat,

mindannyian hoztunk olyat.

Formálva, azzal a Hazánkat.

Nézz magadban szét, mit jelez,

a lelkes, szíves, gondolkodó éned.

Az sem lényegtelen, magad köré mit

teremtesz, a belsődet tükrözik, azok is.

Ne haladjad meg a saját idődet, csak azért,

hogy másokat legyőzzél, érvelni tanuljál meg.

Mindenki hozott fontos feladatot, tehetséget,

itt ahol született, s nőtt fel, ide fontos tennie,

a tudását. Megalapozva azzal, a jó minőség,

fontos, mint fejlődési lehetőség, jó minta az.

Megfelelő időben, helyen, jövőt építhetsz.

Tíz éve látom, tapasztalom, sokan vannak,

akik, intelligensnek születtek, pont ide.

Ők nem ártanak, se bántanak, vannak, a

 nagyon nehézben, araszolnak, éppen.

Megvárják, a saját idejüket, tudják,

van sorsuk, generációs feladatuk.

Nem kapkodnak, rálátnak,

kihallanak, megéreznek,

tapasztalva fejlődnek.

Fogadjátok tisztelettel, a

 létezésüket, értünk is vannak, ah.

Jó mintákkal mutatják, a járható utat.

Legalább, ne nehezítsétek az életüket,

a saját családotokban, együtt, veletek,

egymástól tanulva, szép lehet az élet.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami