Ne olvasd el kérlek, ha nem szívesen veszed, a valóságról szóló írást.
Te, aki megengeded magadnak a nullázást, az írásom közben, miért.
Eszedbe jutott-e, csak úgy, az üres óráidban, csináltál-e mérleget.
Mennyire fontos számodra, hogy igazad legyen s mindenben, ah.
Az egy „teljes”, pillanata volt a történésnek, amikor rájöttem, az
igazságérzetemnél, vannak sokkal fontosabbak az életemben.
Amikor, már, a szinjén, élhettem, meg, a hivatásomat, tudtam,
nem könnyű feladatot kaptam, sem sorsban, se generációsan.
Generációs feladataim lennének, nem szenvedni születtem,
ha mindenben, mindíg csak gátakat kapok, vegetálok csak.
Más nem csinálhatja meg helyettem, felvállalnád esetleg,
egy időre. Én meg megélném azt a jót és szépet amit még,
eddig nem sikerült nekem, pedig tettem érte életemben.
Az eddig eltelt időt, átgondondoltad-e, úgy, amikor már
felfogtad azt, hova és miért oda, születtél, ah, hinnye.
El tudod-e fogadni, a nagy szintkülönbséget,
vagy tagadásban vagy-e még, azzal is.
Sorsunk van, generációs jeleink.
Julamami Genrációs Jelei oldal,
ugyan miért törlik ideiglenesen.
Mindenkinek megadatik az a,
pillanata, amikor, már nem,
vádol, nem gátol, elfogad.
Teljesítetted-e a szüleid
elképzeléseit,
vagy másik
útat jártál be.
Elértél-e oda,
bármiben, ahol,
átélted, megvolt, az
elégedettségnek az érzése.
Egy pillanata, a felnőttéválásnak,
ki mikor érik be jó szülőnek, hinnye.
Vagy, ugyan, miért született volna,
hozzád a gyermeked. Amikor eljön,
az a pillanat, amikor kimondhatod,
azt, bocsánatot kérek, hinnye.
Kommunikálni tanultok,
őszintén, egymással,
amikor, ott van az ideje.
Nem vagytok csak ketten,
átmennek az érzések,
kontrollálva legyetek.
Barátokká is válhattok,
közös a megoldandótok.
Most kérek bocsánatot.
Egyedül ti tudhattok arról,
hisz, együtt várakoztatok,
a magzati szakaszában.
Tapasztalatom szerint, a
gyermekünk, egy fejlettebb
változatunk, nekünk is feladat.
Jó és szépet adni tanulunk vele
együtt, az alázatot gyakoroljuk.
A nép, az Isten adta nép, mind,
aki leszületett, pont ide, csak van
annak, magyarázata, miértje, hinnye.
Vajon megélték-e, az elégedettséget,
ők is bármiben, eszedbe jutott-e, ah.
Az alázat is, maga az anya, mivel nem
lehet mindenből, a legjobb minta, bizony
tanulhatunk egész életünkben, anyáúl is.
Tökéletes az Isten, természetes az ember,
tanulhatunk aztán egész életünkben, ah.
Nekem könnyen jutnak ezek eszembe,
a hivatásom adja, hogy nem tudok,
csak úgy, elmenni, bármi mellett.
Megszólít a lelkiismeret, tudok-e
tenni valamit azért, hogy neki
könnyebb legyen megélni.
Ha felismerheti a miértet,
bizony, feldolgozható lesz.
A saját lelkiismereted,
jelzi-e neked, neked, neked.
Mit tehettél volna, abban, az adott
helyzetben, hogy másoknak ne legyen,
a döntésedből gondja, fölöslegesen, azt a.
Mérlegelted-e, megnyugtatóan, hogy nem
tudtál mást tenni, abban az adott helyzetben.
Kinek van igaza és akkor, pont miért neki van.
Valószínüleg van egy szint, ahol eldöntik azt,
ki számít és kik meg nem számítanak, azt a.
Nem is lenne gond, ha lenne hozzá, kellő
emberismerete, a döntő helyzetűeknek.
Van az Isten, megadja a lehetőségeket.
Ha nem teszed mérlegre, mi az amire,
születtél, kontrollálni képes vagy-e.
Mit szükséges még elvégezned,
ahhoz, hogy rálátásod legyen.
Van-e benned elég erős fék,
ahhoz, hogy nemet tudjál
mondani, ha szükséges.
Egészséges marad az
egyensúly benned,
ha a lelkes, szíves,
gondolkodó énedre
is, jól odafigyelve élsz.
Nem elég, hogy szeretnéd,
képes vagy-e úgy elvégezni,
hogy hasznára legyél vele,
az Isten adta népünknek.
Minden, hat, mindenkire.
Oda tartozunk mind bele,
ki erre, ki meg másra, de
ide születtünk. Egyikünk
se fölösleges a Hazánkban.
Ha nem megfelelő emberek
kerülnek, a fontos helyekre,
ki vigyáz az emberiesekre.
Segítőkre, mindig volt,
szükség és lesz, hisz,
ők arra születtek.
Ha nem becsülitek
meg őket, nem lesznek.
Kénytelenek lesztek majd,
beállni segítőknek, akkor is,
ha nem fülne, a fogatok hozzá.
Most kérek bocsánatot, hinnye.
Hiszen, elhittétek, nagyemberek
lettetek azzal, ha kiemelkedtetek.
Tartás, méltóság, igazítsad meg, a
belső kontrollodat, emberesedj.
Töltsed be, a megfelelő, jó helyed.
Ne akarjál, előbb révbe érni, mint,
amit, hétköznapi szinten elbírhatsz.
Ha a racionális megy, a lelkes még,
nem biztos, hogy fordítva is érett rá.
Tanuld meg, amit nem tudsz most.
Jól nézd meg, amit a látszat mutat,
az van-e mögötte. Elbírsz-e azzal,
a feladattal, úgy, hogy másoknak
sem sérülnek, a lehetőségei, ah.
Jó emberies kapcsolatok nélkül,
nem áll össze kerekké semmi jó.
Bocsánatot kérni, emberies,
mindent idejében, előbb ne.
A körforgásban benne illik
lenni, nem kívűlről nézni.
Hol van, a résnyi hely,
ahol a könnyebbel,
el lehet lébecolni.
A jó minőségű
élet, az nem
csak ennyi.
Vagy kiemel az,
vagy megrekeszthet.
Ha még nem vagy arra,
se beérve, sem érdemes.
A fokozatosság is alázat.
Bocsánatot kérek rögvest.
Nincsenek, sablonok, tehetségek
vannak, amire született, kiemelkedik.
Ha az ember, gátat is próbál vetni, az csak
egy darabig fog, látszatra is működni, annyi.
Maradj önmagad, csináld meg jól, a sorsodat,
minden egyebet, az Isten odatesz feladatnak.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem
harcolok, sem ellened, se veled, úgye érted.
Teszem a dolgomat, amit az Isten nekem
szánt, igyekszem a legjobb tudásom,
szerint, szolgáltatni az embereknek.
Amikor fontos, kimondom a nemet.
Nem nálam van a megoldása akkor.
Akik nem jönnek el az oktatásomra,
ők mást találnak majd ki maguknak.
Ami szerint, tartásosan élhetnek,
akkor is, ha alacsonyabb szinten.
Bocsánatot kérek, engedd el a
múltadat, hogy jelent építhessél.
Bocsánatot kérek, ne cipeljed tedd le,
azt, ami megoldást adhat az alapnak.
Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó
énedben szét, látod milyen szép,
a megtett utad, rádmosolyognak.
Elmondhatod, majd az unokáidnak,
a „generációs feladataidat”, megcsináltad.
Kellemes időtöltést kívánok, minden jóakaratú
embernek. Tiszteletem a segítőknek, ha a törődést,
pótolni igyekezve anyáskodnak, legyen szép ez a nap.
Anyának lenni, azzá fejlődni, megtanulni időben adni,
a szavakat fontosnak tartani, pont akkor, meghallgatni.
Igyekezni a fáradtságot legyőzni, a gondokat félretenni,
észlelni a pillanatokat, amik, csak a szerető szülőknek szólnak.
Julamami
