Julamami Generációs Jelei videó
Kérem ne olvassa el, ha a valóságot nem kedveli.
Ha az Isten egyformára akarta volna teremteni,
az embereket, sablonban, kiüresedve élnénk,
mert lennének úgy is, akik mindent akarnának.
Beütöm a Google a Julamami védjegyet, látom,
egy vallásos közösség, hirdeti magát, mögötte.
Tiszteletem, sokféle vallásos közösséget ismertem
meg, gyermekkoromban, a nagyanyáméknál, Bp-en,
laktam egy ideig. Vallásos rendezvényekre jártunk,
mert, a nagyanyám, csodálatosan harmonikázott.
Együtt időztem, a különböző vallású gyermekekkel,
ismerek hát jó néhány vallást belülről, tiszteletem.
Eladó a Julamami védjegy, kérem vegyék meg.
Nem állt ki, mellettem, még senki sem, úgy,
pedig tudta, amit feltaláltam, jól működik.
Vállalják fel, hogy jó lenne, ha bekerülne a
köztudatba a feltaláltam, Julamami védjegy,
Heringes Árpádné tulajdona, eladom, mert
nem szeretek, bosszankodni, miatta, hinnye.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, az
engemet megtisztelőkhöz, éppen, akkor, oda.
Arra már gondolni sem akarok, milyen közösség
használja most éppen. A Julamami Generációs Jelei
oldalamat, ideiglenes letörlés az indoka, aztán miért.
Létezem, feltaláltam, vagyok, kérem ne úgy kezeljenek,
mint egy, hol erre, hol meg arra, rángatható tárgyat, ah.
Tudniuk fontos, azt, adtam a 25 év alatt, amennyit csak
tudtam grátisz, szívesen venném a kiállást mellettem.
Megdolgoztam ám, rendesen, ezt egyedül értem el.
Ne tegyék félreérthetővé, az életem munkája ez.
Tisztelet, megbecsülés, legyen ottan bőven, hogy
vihessen, a zsenge is belőle, bőven, kimenőben.
Két oldalunk van, mindkét talpunknak érintenie,
szükséges, ahhoz a talajt, hogy tudjunk járni, ah.
A pénzek által, sok mindent, meglehet csinálni,
de nem lehet tapasztalatlanul felnőtté se válni.
Ha mindig megmondják, mit szabad mit nem,
szabadulnának, de nem lehet, nem elég erősek.
Tartást, méltóságot ad, a saját sorsod neked,
mert, ha nehéz is, tudod, magadért teszed.
Amikor a generációs feladataidat felismered,
a hovatartozásodat is megerősítheted, hinnye.
Mindig, ráhárítani, másokra a felelősséget, ah,
névtelenül, letöröltetni, mások munkáját, az mi.
Ötödik éve, vannak, kontrollálatlan, energiákban,
ah, akik fejlődni nem tudnak, vagy nem akarnak.
A valóságot megélni, az összes nehezítettel,
felelősen, hitelesen, megmaradni a nehézben.
Tanuld meg, ha nem látod összefüggésében,
hiába a várakozás, megtanulni kommunikálni.
A jó energiákban vagyunk már,
a múlt elmúlt, a holnap a küszöbödön megvár.
A magadhoz képest túlzó szinteken, rád csak,
a leépülés vár, a látszatosok, megélése után.
Becsüld meg a pillanatot, amikor boldog vagy,
mert annak az érzése, egész életedre kihathat.
Emberségesnek születtünk és maradunk azok.
Nekem mindegy, miben hiszel, legalább ne árts,
senkit se bánts, magadra is megfelelően vigyázz.
Így eső után, sokan mennének el, gombátszedni,
a nagyapám értett hozzá, megtanultam tőle.
Nem találok táblát, hogy merre lehet a népnek
menni, az Isten adta a természetben, lehet-e,
eső után, gombát szedni. Be ne tévedjek egy,
magánterületre, ahol régen még szedhettem,
mert az mindenkié volt, a magyar népé, azt a.
Amikor a, .com-ra regisztrálok, azzal szerződök,
ugyan, hogyan kerülök bele a, . hu-ba, nem értem.
Azért, nem vagyok, a Hazámban lévő szolgáltatónál,
a domain neveimmel, mert, nem látok olyat. Aki érti,
a „tudást”, a feltaláltat és alkotóját is, fontos lenne,
úgy körbefogni, hogy ne, legyen, napi gondja, hinnye.
Ah, ha nem törődnek semmi mással, csak az érdekeikkel,
megelőzésként, jól kommunikálni tanulni, felnőni, azt a.
Milyen, minősítést, kapnak, majd, a hozzáértőktől,
vagy minden mindegy, megélni a mostot fontos.
Tudjad, minden, családban van, szintkülönbség,
jó lenne, ha lennének fordítók is családon belül.
Megismerni, a saját és generációs határaikat is,
jó energiákban vagyunk, fontos azt észrevenni.
Rákaptak, arra, ma sem engedik, megosztani, az
írásomat, a nagyon, népszerű, „hirdetéses” oldalon.
Webnagyi Mint Julamami, Kölcsönös tisztelet, hinnye.
Ha sok, a mondvacsinált, gond velem, letörölhetnek?
Ez a jól bevált, gyakorlat esetleg, gyakoroltok rajtam.
Korom is van, valamit, olyat tudok, ami fontos lenne,
egy öreglány a sokból, ugy sem tiszteli őket senki sem.
Gyorsan, hitelteleníteni, igyekeztek, mindent bedobtok.
Látom van benne óriási gyakorlatotok, mit szólna anyátok,
ha tudná, mások anyjával, mit csináltok, tán nem kéne ezt.
Most azoktól kérek bocsánatot, akik még nem értik miért.
Remélem, megtaláltam, most is, az okot, sajnálom, azt a,
hogy ennyire, ragaszkodtok, a „nem valósokhoz”, azt a.
Az élet élni szeretne, nem csak vegetálni mások szerint.
Ah, megpróbáltam, az első években, hírdetni, rákaptak,
lekattintgatták és nagyon gyorsan, ne lássanak ott se.
Nem volt, semmi értelme, nem fizettem be többet.
Van aki tudja, mindenki megtapasztalja, van Isten.
42 éves voltam, amikor, a hivatásomra rátaláltam,
kaptam irigységet annyit, csak éppen araszolhattam.
Aztán rámtaláltak, a menedzserek, bizony, sok szép,
magasszintű rendezvényen szolgáltathattam, hinnye.
Az is megvolt, sikerként, köszönöm, szintet váltottam,
amikor azt éreztem, a pénz hatása túl erős, parancsoló.
Nem lettem híres és gazdag sem, de, nem is bántam meg,
helyette, megtanultam, elfogadni, alázatot gyakorolni, ah.
Rájöttem, nincsen bennem versenyszellem, nem tudtam,
volna senkit se legyőzni. Igyekeztem hát, érvelve oktatni.
Az elsőnek lenni, helyett, mertanultam elfogadni, alázatot
gyakorolni, a lelkesen, szívesen gondolkodómat, használni.
Megéltem a sikereimet, naponta, nem kiemelkedve éltem,
jó agytorna lett a feltaláltam, az oktásomon, a nevelésben.
A generációs feladatom annyi, az anyagi síkomat javítani,
azt, hogy eladom, a feltaláltamat, tartásosan, megélni.
Mindenki hozott tehetséget, valami jóhoz, széphez.
Múlt nélkül, nincs jövőnk sem, ha, nem vállalod fel,
honnan jöttél, kik által nőttél, emberesedtél, hinnye.
Hiányzik majd, a lelkes, szíves, gondolkodó énedből,
naponta kell majd felépítened magadat a feladathoz.
Minden jel, ott van, a tenyerünkben, ahhoz, hogy a
sorsunkat, segítségül hívjuk, amikor beértünk már,
arra, hogy szintet válthatunk. Kiszaladtam az online
világába, amikor, nem, volt, más. Összefüggésében
látva, a generációs feladatot, meg is tudjuk oldani,
ha a lelkes, szíves, gondolkodó énünk, kontrollálja.
Tapasztalom, hogy a családokban menyire nehéz,
a megszokott, berögzült dolgokról újakra váltani.
Gyakran nem is ismerik, nincsenek gyökereik,
amikbe, bele is kapaszkodhatnának, hinnye.
Kihez képest, lennének tartásosak, ha
nem ismerik, a generációs jeleiket.
A szülők feladata lenne az,
generációsan,
tenni a dolgukat,
az alapokat adva.
Amikor hirtelen,
megváltozik minden,
ahhoz, a megoldást
is odateszi az Isten.
Hiány – többlet, s a
szintkülönbségek.
Szükség lenne, ah,
a szintek közötti,
fordítókra, azt a.
Alkalmazom,
már, több éve, s
kerülnek a helyükre.
Hiszen, elhatározás
kérdése,
a sajnálkozásból,
átvinni, a hozzátartozókat,
a generációs jelek ismeretébe, ah.
Pontosan tudom, hogy a megszokottat,
felváltani valamivel, ami még ismeretlen volt
ezidáig, nagy felelősséget jelent, a döntésben.
Megváltozott minden, mások életritmusában
is lehet élni. Vagy valami fontosat, amibe bele
lehet kapaszkodni, felismerni és megtanulni.
Belső tartással, méltósággal, szolgál majd.
Ami összefüggésében látható, ki mit hozott,
ki csinálta meg, a saját sorsát. A generációs
feladatát végigvitte-e, vagy a maradványok,
nehezítik most őt is, mint addig mindenkit.
Nem ellene, de mellette, kiegészítésként,
hasznos lehet, minden eddig ismertnek.
„Mellé, menni”, nem lehet általa, mert,
pontosan látszik mindennek a jele.
Minden összefügg mindennel,
látszik ki nem csinálta meg,
a saját sorsát sem ismerve.
Összerendeződnek, a jó
családok, segíteni tudják,
a többieket, családon belül.
Önismereti oktatás, kölcsönös
tiszteletre, neveléshez segítség.
Az élet szép, ha hallod a lelkedben,
szívedben, a csendzenéd, kívánok,
hozzá mindenkinek, jó szerencsét.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel. Julamami