Rálátni, meglátni, átlátni, kihallani, tisztán kontrollálni,

rájössz, nem véletelenül jelez, a lelkiismereted, hinnye.

A csoda című könyvemből említek meg, néhány mondatot.

Visszalép néhányat, így most az arcába hozza, a szél az esőt.

Szorosra fogja a hátán, az árvát, átkulcsolja rajta, ahogy csak

  tudja, az ujjaival összezárja, a két kifordított karját.

Az ázott inge alatt ő is nagyon

fázik, muszáj megpróbálnia,

akkor is, ha nagyon megfázik.

Bortorkálva lép, a lábaira

bízza magát, semmit se lát.

A kutya megérzi a gyapjú szagát,

összeszedi magát, talpra áll, megy

amerre viszi az orra, ahol a gyapjú szaga.

Érzi megérkezett, rögtön tudja, aludt már rajta.

Lenyúl érte a kereső keze megtalálja, felemeli,

ráteszi a másik vállára, nem bánja, hogy erős

az ázott kutya szaga.

A kutya vakkant,

tudja, hogy emberbarátját

megtalálta. Érzi a vállain most,

a legfontosabbak vannak, hát

átkulcsolja őket, együtt fáznak.

Odaérnek az emberek, körbefogják,

valami gyapjút, rájuk terítenek és szinte,

váll a vállal tartják meg és tólják előre őket.

Szakad a könnye az emberséges óriásnak, semmit

sem lát, nem tud elesni, hiszen szeretettel körbefogták.

Mindenki életében, van egy döntéshelyzet, amikor, vagy,

megy tovább, a megszokottban. Vagy hallgat, a belső kontrolljára

és tudja, mikor fontos tennie úgy, önmagáért, hogy másokért is tesz.

Emberismeret, önismeret, sors és generációs jelek, feladatok, fontos

lenne tudni róluk, úgy, hogy a hétköznapokban alkalmazni is tudjuk.

A Világ halad, ha a maga idejében nem fejlődik az ember, ah lemarad.

Sajnálhatja majd, ha a helyét, csak a sorvégén találhatja, emberileg.

Mindkét oldalunknak fontos teljesítenünk, „két lábbal a földön”.

Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, változz, hogy jobbat láss.

Tökéletes nem, de rendes, jó emberré, még bárki lehet, hinnye.

A gyermek csak kicsi, nem gügye, hát, kérjél, bocsánatot tőle.

Legyőzni önmagukban, a szigorú, semmire nem jó elvárást, a

berögzültet, amiben nőttek, amit tettek, túl szigorúan értük.

Ellenükre volt az, hátráltatta csak, az önállósodásukban, a

 legnagyobb, amire képesek lehetnek, időben megbocsátanak.

Nem életkor függvénye ám, a bocsánatkérés sem, hinnye,

szükséges hozzá, egy bizonyos idő, mire az körbe is érhet.

Lehetsz tagadásban is, de az majd, sokat hátrálatat benne.

Nekem már könnyebb, a tapasztalt tudásom, sokat segített.

Megértés, elfogadás, az alázat gyakorlása nélkül nem megy.

Magadnak is fontos legyél, tégy jót és szépet önmagadért,

hogy azután tudjál, amikor, elég érett vagy, tenni másokért.

Tanuljál meg, úgy kommunikálni, hogy az át is menjen,

ne várjad el, azt, amiről fogalma sincsen. Honnan tudná,

ha nem volt jobb minta előtte, csak egy megszokott régi.

A sorsod és generációs jeleid, sokat segíthetnek ebben,

tanuld meg nálam, amit nem tudsz és a hiányát már érzed.

Tisztelj meg, jelentkezz be, tapasztald meg, az első órákban,

hogy el tudjad dönteni, érted- e már, mit nem értettél előtte.

Mennyivel könnyebb, ha kicsit is, de tervezve élned az életed.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami